Műanyagmentes július

Az immár évek óta tartó és 170 országra kiterjedő akció lényege, hogy egy hónapon keresztül mondjunk nemet az egyszer használatos műanyagokra, szatyrokra, palackokra, szívószálakra stb., és valamilyen más, tartós alternatívát keressünk. (Lásd erről a mellékelt fotót!)

A tamáskodók persze azonnal mondják, hogy a lakosság környezetvédelemre fogékony részének odafigyelése egy hónapon át nem old meg semmit, ehhez rendszerszerű változtatásokra (pl. törvényi tiltásokra) lenne szükség. Biztos így van, de, amit megtehetünk mi magunk is, azt tegyük meg.

A kételkedő figyelmébe pedig ezt a bibliai történetet ajánljuk. Ha mindenki úgy gondolkodna, úgy tenne, ahogyan ez a kislány, a természet és környezetünk védelmével is előbbre lennénk. Ne várjunk másokra és ne hagyjuk, hogy helyes cselekedetünk, legyen az látszólag bármilyen apró, hiábavalónak tűnjön.

„Tombolt a vihar, és több ezer kagylót mosott partra a tenger. Egy arra járó kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Megkérdezték tőle: ha csak néhányat menthet meg, mit számít az egész? A kislány válasza: Annak a néhánynak igenis számít!„

Helyi megoldás egy világméretű problémára – avagy műanyag helyett ehető hulladék

Sem az újítás, sem a róla szóló hír nem mai, de itthon eddig még nem találkoztunk ezzel a környezettudatos megoldással.

Ugye ismerik a hatosával csomagolt sörösdobozokat, amelyeket a tetőrésznél praktikus műanyag fóliával fognak össze. Aki még nem találkozott volna ilyennel, láthatja a fotókon, persze nem az eredeti rendeltetési helyén, hanem egy teknősön és egy sirályon, elrettentő példaként, milyen szörnyű károkat okoz a felelőtlenség.

Még a teknős páncéljánál is erősebb
Kéretlen fejdísz

A hatos sörkészletet sokan szívesen viszik magukkal, amikor horgászni vagy halászni indulnak, különösen Dél-Floridában, bár abban biztosak lehetnünk, hogy nem pusztán ott.

Hogy ne kelljen kerülgetni a fölöslegessé vált fóliát, vannak, akik egyszerűen a vízbe dobják. Mint a szívószálat, vagy más műanyagból készült egyéb tárgyakat, amelyeknek sok-sok tengeri állat áldozatul esik. Vagy, mert belegabalyodnak, vagy, mert tápláléknak hiszik.

A probléma mértékéről már egy 1984-es New York Times cikk megdöbbentő képet festett. Eszerint egy-két millió vízimadár és több mint százezer vízi emlős pusztul el évente a gyűrűk, hálók és egyéb tengervízbe dobált hulladék miatt. Ez 35 évvel ezelőtt volt!! A műanyagfogyasztás mértéke azóta radikálisan tovább nőtt, ma már például egyre több gigaméretű „luxusváros” járja a tengereket és óceánokat, mind több szemetet öntve maga köré. A pusztítás mértéke tehát azóta nem csökkent. Egyes becslések szerint, ha a jelenlegi műanyagfaló magatartásunk nem változik, 2050-re több lesz a műanyag a tengerekben, mint hal.

Nos, ezt a tendenciát biztosan nem fordítja meg az a floridai kézműves sörgyár, akik megoldást kerestek egy saját hatáskörben kezelhető problémára: a hatos kiszerelésű sörösdobozaik műanyag fóliáját akarták könnyen lebomló anyagra cserélni.

Az említett cég, a Saltwater Brewery kizárólag természetes alapanyagokból készít sört, szociálisan igen elkötelezettek, különböző jótékonysági szervezeteket támogatnak, és minden téren törekszenek a környezettudatos működésre. Ennek részeként kísérletezték ki, és kezdték gyártani, a hír szerint a világon elsőként, söreik csomagolásához az Eco Six Pack Rings (E6PR) találmányt!

Azóta már több cég követi a jó példát, és használják a Saltwater Brewery találmányát.

Rövid összefoglaló filmjük itt látható.

Facebook oldaluk itt érhető el.

A fotók forrása: a kisfilm.

20 millió fa 20 év alatt

Egy világhíres brazil fotós és felesége, Sebastião és Lélia Salgado gondolt egy merészet, és egy szinte teljesen elpusztult – egykoron őserdőkkel borított – terület rehabilitációjába, a növény- és állatvilág újraélesztésébe kezdett. Először létrehoztak egy kis, nonprofit civil szervezetet, az Instituto Terra-t, majd az ide tömörülő szenvedélyes, elkötelezett környezetbarát emberekkel együtt nekiláttak az erdő telepítésének.

Forrás

Úgy gondolták, hogy a területen elültetett őshonos növények, előbb-utóbb vissza fogják „csalogatni” az állatokat is. Jól gondolták. Munkájuk eredményeképpen újra életre kelt a vadvilág, ahol korábban halálos csend volt, most madarak csiripelnek, rovarok döngicsélnek. Összesen mintegy 172 madárfaj tért vissza, valamint 33 emlős, 293 növény, 15 hüllő és kétéltű faj, tehát egy egész ökoszisztéma épült ujjá a semmiből.

Forrás

Ez az erdőtelepítés egy trópusi mikroklíma újjászületéséhez vezetett. Az új fák rögzítették a talajt, az erős viharok csapadékát elnyelte a talaj, feltöltődtek a patakok, mérséklődött az erózió és jelentősen csökkent a gyors árvizek veszélye.

Kapcsolódó videó

Csak az elismerés és a tisztelet hangján szólhatunk erről a fantasztikus teljesítményről. Jó lenne valami hasonlót nálunk is elkezdeni.

Palackok, csövek és egy 8 éves kislány

A hír nem új, de bizonyára vannak még, akik nem hallottak róla, és akiről szól, még ma is csak 10 éves.

2017-ben Xóchitl Guadalupe Cruz López, egy 8 éves mexikói kislány megkapta a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (Universidad Nacional Autónoma de México, rövidítése UNAM) egy díját.

A kép forrása: https://twitter.com/PAUTAAC/status/922855945645957120

Ez az egyetem Latin-Amerika legrégibb, igen elismert és a hallgatók létszámát tekintve egyik legnagyobb állami egyeteme. Központi campusa vagy más néven a Ciudad Universitaria (Egyetemváros) Mexikóváros déli részén fekszik. Az épületeket a XX. század legjobb építészei és művészei tervezték, köztük például Diego Rivera. Az UNESCO a központi campust 2007-ben a Világörökség részévé nyilvánította. Mexikó mindhárom Nobel-díjasa itt tanult. (Forrás: Wikipédia)

Mexikó összes állami és magánkézben lévő intézetét figyelembe véve az UNAM rendelkezik a legjobb kutatás-fejlesztési infrastruktúrával. A számos között egyik intézménye a Nukleáris Tudományok Kutatóintézete (Institutio de Ciencias Nucleares UNAM – ICN). Az ICN annak érdekében, hogy bemutassa, a tudományok területén a nők éppúgy kiválóak lehetnek, alapított egy kifejezetten a női tudósokat elismerő díjat (ICN Recognition for Women ). Ezt a díjat 2017-ben első ízben kaphatta meg egy ennyire fiatal gyermek, Xóchitl Guadalupe Cruz López. De milyen felfedezést tett Xóchitl, hogy kiérdemelte a díjat?

Xóchitl a Mexikó déli részén fekvő Chiapas tartományban, San Cristóbal de las Casasban él. A történethez hozzátartozik, hogy arrafelé a hegyvidéken sokszor igen hideg és zord az időjárás. A gyakran nagy szegénységben élő helyiek lakosai számára igazi kincs a melegvíz. A kislány ezen akart segíteni, így jutott el a találmányig. Házuk melegvíz-ellátására egy energiatakarékos és nagyon olcsó vízfűtő berendezést alkotott meg. A szerkezet a napenergiát használja a vízmelegítéshez, így rendkívül környezetbarát, hiszen így a víz fűtéséhez nincs szükség tűzifára.

A kép forrása: https://www.youtube.com/watch?v=A7-yH0V47Ss&feature=youtu.be

A készülék része két üvegajtó, a locsolótömlő, valamint feketére festett palackok, ezeken át jut a víz egy tartályba. A szerkezet palackos része a háztetőre kerül, mint egy napelem-panel, hogy minél több napfény érje. Tulajdonképpen nem bonyolult, ám eddig mégsem találta fel senki. Az érdem a kislányé.

A fantáziadús, és nem mellesleg igen hasznos, környezettudatos és innovatív találmányt díjazta az UNAM ICN, sőt a kislány bekerülhetett a PAUTA négy éves programjába. (Az ICN a PAUTÁVAL kifejezetten a tudomány iránt érdeklődő fiatalokat támogatja. A Twitteren a #PAUTAChiapas hashtag beírásával más elismerésekről és találmányokról is olvashatunk.)

Xóchitl már tovább is gondolta a berendezését, szeretné, ha sok olyan szegény családon segíthetne, akik nem engedhetik meg maguknak az fával fűtött, vagy elektromos vízmelegítőt. A kislány tervei között szerepel, hogy a berendezést napelemmel kösse össze. Xóchitl szerencsés, hiszen a családja kezdettől fogva támogatja a kislány tudományos terveit.

Egy spanyol nyelvű videóban meg is nézhetjük, hogyan néz ki a szerkezet: https://youtu.be/OAsB96vA2WU

Csendháborítás, de van ellenszer

Lakásunkhoz közel van néhány egyetemi kollégium, ahol időnként bulit rendeznek. Mivel büféjükben alkoholos italokat is árusítanak, gyakori jelenség, hogy részeg egyetemisták randalíroznak az utcán. Ha szóvá tesszük, azt felelik, hogy közterületen vannak, és már egyébként sincs már érvényben a csendrendelet. Van, csak másképpen hívják, de erről később.

A társasházban, amelyben élek, az egyik lakó felújítást végzett. Ki is írta a faliújságra, hogy a munkálatok előreláthatóan 4-5 hétig fognak tartani, az okozott kellemetlenségekért pedig előre elnézést kért. A felújítás ezzel szemben 5 hónapig tartott és hatalmas zajjal, porral, piszokkal járt. Amikor felelősségre vontuk, azzal védekezett, hogy ő előre szólt, és a zajos tevékenység csak reggel 8-tól este 8-ig tartott, tehát ő mindenben jogszerűen járt el. Ez nem így van! A Polgári Törvénykönyv 2013. évi V. törvény 5:5. § alapján az ingatlanok tulajdonosai, használói kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédjaikat szükségtelenül zavarnák, vagy amellyel jogaik gyakorlását (ide tartozik a pihenéshez való jog is) veszélyeztetnék.

Mondhatnánk, ezek városi jelenségek, vidéken legalább csendesebben élnek, de sajnos ma már ez sem igaz.

Falusi rokonaink háza előtt, amely a benzinkúttal szemben van, megállt egy mezőgazdasági munkagép, amit vezetője magára hagyott (!) és kb. háromnegyed óráig teljesen feleslegesen járatott. Mivel a zaj és rezgés egy idő után nagyon idegesítővé vált, szóltunk a vezetőjének. Az volt a pökhendi válasza, hogy szokjuk meg faluhelyen a traktort, különben is közúton van, ezért addig zajonghat a gépével, ameddig csak akar. Szóltunk a rendőröknek is, akik azzal próbáltak lerázni, hogy a Kresz ezt nem tiltja. A Kreszt valóban nem, de a 2012. évi II. törvényt (195. §) igen, amely kimondja, hogy aki indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas mások nyugalmának megzavarására, szabálysértést követel. (Feljelentést a rendőrégen lehet tenni.)

A pécsi havihegyi mandulafa lett az év európai fája

A tavalyi év magyarországi fája versenyen győztes mandulafa lett a 2019-es év európai fája – tudatta brüsszeli közleményében a verseny szervezéséért felelős cseh Ökotárs Alapítvány szervezet – a hír, örömünkre be is járta a magyar sajtót, mi sem maradunk ki.

A Brüsszelben kihirdetett eredmény szerint a legtöbb, 45 132 szavazatot a pécsi fa kapta. Az online szavazáson győztes pécsi mandulafa egy csavarodott törzsű, több mint 135 éves fa, ami a Havihegy csúcsán álló pécsi Havas Boldogasszony-templomnál fogadja az érkezőket.

Havihegy Pécs egyik városrésze a Mecsek déli oldalán. Sokan úgy tartják, hogy innen nyílik a legszebb kilátás a városra. A területen rendszeresen sátras-kirakodóvásáros búcsút is tartanak.

Fotó: Schauermann Tamás

Karmenu Vella környezetpolitikáért felelős uniós biztos az Európai Parlamentben megrendezett díjátadó ünnepségen hangsúlyozta, az idei nyertes, a pécsi havihegyi mandulafa az örök megújulás magyar szimbóluma. Magyarország immáron negyedik alkalommal nyerte el valamely különleges történetű fájával a kilencedik alkalommal meghirdetett Európai Év Fája kitüntető címet – tette hozzá.
“A fák arra emlékeztetnek mindannyiunkat, hogy milyen fontos része életünknek a természet” – hangsúlyozta az uniós biztos.

Tizenöt európai ország 311 érvényes jelölésből kiválasztott 15 fája versengett egymással a címért. Ez azt mutatja, hogy az európaiak gondot fordítanak természeti örökségük sokféleségének megőrzésére és védelmére. Minden versenyben részt vevő fa az emberek és a növényvilág kapcsolatának jelképei, és egyúttal a természeti örökség, illetve a helyi közösségek összefogását mutatják.

Az idei verseny második helyezettje az oroszországi abramcevói tölgy lett 39 538 szavazattal, a harmadik pedig a portugáliai Monte Barbeiro évszázados magyal tölgye 32 630 szavazattal.

Abszurd környezetvédelem

Komoly kutatók kiszámolták, hogy minden egyes gyermek évente 58,6 tonnával növeli a karbonlábnyomot. Ha tehát kevesebb gyermekünk lenne, mondják, környezetvédelmi szempontból kifejezetten jól járnánk. Abszurdan hangzik, ugye? Ám egy amerikai civil szervezet még ennél is tovább megy, ők azt szeretnék elérni, hogy az emberi faj önkéntes alapon, fokozatosan szűntesse meg magát azért, hogy a Föld visszanyerhesse bioszférájának egészségét. Szerencsére ezek a próbálkozások alig érik el a normális emberek ingerküszöbét, megmaradnak az ötlábú borjak és más furcsa képződmények világában.

Nincs okom kételkedni Kimberly Nicholas (Lund Egyetem) és Seth Wynes (British Columbia Egyetem) kutatói környezetvédelmi számtanában, csak az értelmét nem találom. Nevezett kutatók azt állítják, hogy minden meg nem született gyermek 58,6 tonnával csökkenti egy család éves karbonlábnyomának nagyságát, ami sokszorosa az utazási, étkezési, állattartási változtatásból származó nyereségnek. És sokszorosa, amit újrahasznosítással, vagy energiatakarékos fogyasztók beállításával el lehetne érni. De mi az a karbonlábnyom, amelynek nagyságát ily módon csökkenteni lehetne?

A karbonlábnyom azt mutatja, hogy például egy ember életmódja, egy termék életciklusa, egy vállalat tevékenysége mennyi közvetlen és közvetett üvegházgáz-kibocsátással jár. Mértékegysége a szén-dioxid-egyenérték (CO2e), ami az összes üvegházhatású gáz (metán, dinitrogén-oxid, F-gázok stb.) kibocsátását magában foglalja. Minél nagyobb valamilyen tevékenység vagy egyén, közösség, társadalom karbonlábnyoma, annál nagyobb annak felmelegítő hatása az éghajlatra. Az ökológiai lábnyomtól, ami felületben mér, abban különbözik, hogy ez tömeget számol.

De térjünk vissza a kutatási eredményekhez, illetve az ezek nyomán megfogalmazott javaslatokhoz! Négy, széles körben alkalmazható, nagyhatású intézkedést indítványoztak, amelyek hozzájárulhatnak a rendszerszintű változásokhoz, és jelentősen csökkentik a háztartások éves kibocsátását. Ezek: a gyermekvállalás visszafogása, az autóhasználatról, a repülőutakról való lemondás, az étkezési átállás (mindenevőből vegánra, vagy vegetarianizmusra). Táblázatukban benne van még a kutyatartás megszüntetése, de ezt valamiért nem tartották annyira fontosnak, hogy külön is foglalkozzanak vele. Szerintük a kevesebb gyermek négyszer több megtakarítást eredményezne, mint az összes többi életmódhatás együttvéve. Feltehetően a kutatók is érezhették elemzésük ellentmondásosságát, mert egy interjúban már finomítani, magyarázni próbálták céljaikat. Azt állítják, hogy nem feltétlenül arra akarták rávenni az embereket, hogy ne legyenek gyerekük, inkább csak egy ébresztőt akartak fújni a túlnépesedés okozta környezetszennyezés miatt.

A kutatók számítása azonban hibás. Először is „kifelejtették” a háztartások működtetéséből származó többi terhelést: a fűtést, az elektromos áramfelhasználást (világítás, légkondicionálás, hűtés stb.), a hulladékot (ételmaradék, szennyvíz stb.), amelyek a gyermektelen családok fogyasztási szerkezetében is megtalálhatók. Másodszor, és ez a fontosabb, élőlények okozta terhelést egyszerűen nem lehet, sőt nem szabad ily módon kalkulálni, még akkor sem, ha a túlnépesedés és az üvegházhatású anyagok növekménye között kétségtelenül van összefüggés. Ha így számolnánk, akkor környezetvédelmi megfontolásból – még kimondani is szörnyű – a népirtások is igazolhatók lennének! Kevesebb ember, kevesebb szennyezés, ugye? Nehogy azt higgyük, hogy ez nem fordult már meg egyes emberek fejében. Amerikában például alakult egy mozgalom, amelyik éppen ezt a jelmondatot tűzte zászlajára. VHMT mozgalom célja emberi faj megszüntetése, de mivel ez nem megy, legalább ritkítása. Szlogenjük: az emberi faj fokozatos, önkéntes megszüntetése lehetővé teszi, hogy a Föld bioszférája visszanyerje egészségét. A kisebb népsűrűség megszűnteti a zsúfoltságot, és az erőforráshiányt”.

Globális szinten a túlnépesedés valós probléma, de a mi régiónkban semmiképp. Európa ugyanis éppen az ellenkezőjétől szenved. A fejlett országok többségében még az egyszerű reprodukció sincs biztosítva, kevés gyermek születik, a társadalom vészesen elöregszik. Akik tehát a gyermekszám csökkentése mellett érvelnek, saját maguk halálos ítéletének mielőbbi végrehajtásáért küzdenek.

Forrás

A világ legöregebb fái

Svédországban bukkantak rá erre a közel 10 ezer éves (9550), négy méter magas lucfenyőre. Pontosabban csak a gyökérzete ilyen idős, a látható részei jóval fiatalabbak. A fatörzs ugyanis az 500-600 éves életciklusa végén elhal, ám a gyökérzetből újabb nő ki. A hatóságok azt tervezik, hogy a vandálok és a trófeagyűjtők pusztítását megelőzendő, kerítést építenek köré.

A Guinness Világrekordok könyve szerint eddig ez a gyönyörű, terebélyes, Kaliforniában található bristlecone szálkás fenyő volt a legrégebbi élő szervezet, 4850 éves. Pontos helyét a fa védelmében az Amerikai Erdészeti Szolgálat titokban tartja. Ennél a Matuzsálemnél (így nevezik) is öregebb, 5 ezer éves volt az ugyanabból a fajból származó Prométheusz-fa, amelyet – máig vitatható indokok alapján – 1964-ben kivágtak.

Görögország legöregebb, 4 ezer éves fája egy családi birtok udvarán található. A fa a 2004-es olimpia jelképe volt, és az ágaiból készült koszorú koronázta a maratoni verseny bajnokát. A fa kerülete 12,5, átmérője 3,64 méter.

Görögország legöregebb fája, Kréta szigetén

Az Inochinushiyashiro no Mukunokinak nevezett növény Japánban, egy híres szentély Izumo Taisha közelében található. A szent fa 6300 éves, 17 méter magas, 5,8 méter átmérőjű.

Japán híres szent fája

Hatezer éves majomkenyérfa (baobab) Szenegálban. A fa kerülete 30, átmérője 10 méter. A majomkenyérfa kérgét gyógyászati célokra is használják, pl. lázcsillapításra, illetve más növénnyel kombinálva a malária elleni védekezésre. A levelek és gyökerek gyomor- és mellkasi panaszokra használhatók.

A nagy majomkenyérfa Szenegálban

A középkori Aberglasney-ház az egyik legszebb kertje Walesben, amelyben a több ezer éves tiszafák alagutat képeznek. Az évek során a tiszafa törzsek ágai összeolvadtak, így ma már nehéz számolni, hogy hány különálló fa van az alagútban. A Yew Tunnel Wales egyik legismertebb turisztikai látványossága.

Tiszafa alagút Walesben

Fotók: Wikipédia

Forrás: http://mkbizon.net/wp/extraordinary/old-trees/

Környezetbarát karácsony

A Föld barátai nevű portál is összegyűjtötte azokat az ötleteket, amelyekkel karácsonykor mi magunk is tehetünk valamit környezetünkért. Ezek közül választottuk ki a szerintünk legfontosabb négyet.

A karácsonyfa kiválasztása

Ahol erre lehetőségünk van, ne vásároljunk, béreljünk inkább földlabdás fákat, amit az ünnepek végeztével vissza is vihetünk, vagy ha megvettük, elültethetjük saját kertünkbe. Számításba jöhetne még a műfenyő, ám ez nem igazán jó megoldás, mert előállítása nagyon energiaigényes és használata után tovább gyarapítja a nehezen lebomló műanyag hulladékhegyeket.

 A fák díszítése

Nem kell feltétlenül csilivili készleteket vásárolnunk, mert természetes anyagokból, mézeskalácsból, szárított gyümölcsökből, mi magunk is készíthetünk megfelelő díszeket. A fényfüzérekkel viszont bajban lehetünk, mert a környezetbarátnak kikiáltott LED izzók ólmot, arzént és más veszélyes anyagokat tartalmazhatnak. Nem árt vásárláskor a terméket ebből a szempontból is leellenőrizni.

Az ajándékok kiválasztása és csomagolása

Ajándékokat mi magunk is készíthetünk, nem feltétlen szükséges drága termékekért a boltokban „harcolni”. Ráadásul ezek kedvesebbek, személyesebbek. Az ajándékokat sem kell feltétlenül színes papírokba csomagolni, mert van ennél jobb, papírkímélőbb megoldás is. Például a sálhajtogatásos módszer.

Elektronikus üdvözlőkártya

Sok papírt spórolhatunk meg, a karácsonyi ünnepek alkalmából elektronikus levélben köszöntjük szeretteinket. Persze vannak, akik a hagyományokhoz ragaszkodnak, nekik újrahasznosított papírból készített levelezőlapokat tudunk ajánlani.

Forrás

Szemétcsapda

A vizeken lebegő szemét egyre növekvő globális probléma. Nem csak az emberekre veszélyes, hanem a vadon élő állatokra is. Szerencsére ma már vannak egyszerű és hatékony megoldások, például Kwinana városában (Ausztrália), ahol a csatorna átfolyókra hálókat szereltek, így fogván fel a vízben levő hulladékokat.

Ezzel a módszerrel négy hónap alatt sikerült is 815 kilogrammot kihalászniuk! Képzeljük el, mennyi lenne, ha éveken át üzemeltetnék. Az összegyűjtött hulladékot darukkal emelik ki, majd egy válogató üzembe szállítják, ahol elkülönítik az újrahasznosítható és a nem újrahasznosítható anyagokat. A szemétcsapdák rendkívül költséghatékonyak, mivel a kézi munkát minimálisra csökkentik. A szemétcsapdát feltöltötték a város Facebook oldalára, amely vírusként kezdett terjedni a világhálón, és alig 48 óra leforgása alatt 2 milliónál is többen nézték meg. “A poszt sikere megmutatja, mennyire fontos a kormány minden szintjén, hogy valóban olyan környezetvédelmi kezdeményezésekre koncentráljon, mint amilyen ez, és rájöjjenek, hogy a kis akciók is milyen nagy hatással lehetnek”- értékelte a sikert a város polgármestere.

Mi csak annyit tennénk hozzá, jó lenne, ha nálunk is minél több en követnék Kwinana példáját.

Forrás