A dohányzás tiltásának mellékhatásai

A nemdohányzók védelméről szóló törvény 2012. január 1-től tiltja a dohányzást valamennyi zárt légterű közforgalmú helyiségben, azaz a munkahelyeken, egészségügyi intézményekben, vendéglátóipari egységekben, közintézményekben, szórakozóhelyeken, kocsmákban, bárokban, tömegközlekedési eszközökön, buszmegállókban, gyalogosok által használt aluljárókban, játszótereken és azok 5 méteres körzetében.

Egy friss online közvélemény-kutatás szerint a törvényt a válaszadók többsége pozitívan fogadta. A 18-64 éves válaszadók 80 százaléka érzi úgy, hogy a törvénynek több előnye van, mint hátránya. Az adatok megegyeznek a korábbi hazai és európai kutatások eredményeivel: a megkérdezettek túlnyomó többsége örült a dohányzási tilalomnak. A dohányzás betiltása azonban a bárokban és kocsmákban már nem részesült ilyen egységes fogadtatásban, ezt csak a megkérdezettek 56 százaléka támogatta, az aktív dohányosok 57 százaléka és a 18-30 év közötti korcsoport 60 százaléka pedig ellenezte azt. (Origami Group, 2010)

A törvény pozitív és negatív hatásai

A törvény haszna nyilvánvaló: hosszú távon kevesebb beteg, kevesebb elkerülhető haláleset, kevesebb egészségügyi kiadás; tisztább levegő, egészségesebb környezet. Hátrányai közé sorolják viszont a vendéglők és az állam bevételeinek csökkenését, a dohányosok ellehetetlenítését, személyi szabadságának korlátozását, utcára történő „kiűzettetésüket”. A bevételkiesésről különböző eredményekre jutottak az eltérő érdekű szervezetek által végeztetett vizsgálatok. A dohány- és vendéglátóipar megbízásából készült kutatások forgalom- és adóbevétel-csökkentő hatást mutattak ki, az egészségügyi hátterű felvételekből viszont az derül ki, hogy a korlátozó intézkedéseknek nincs lényeges negatív következménye sem a vendéglátóipar üzleti eredményeire, sem az adóbevételek nagyságrendjére. Kívülálló számára nehéz eldönthetetleni, hogy melyik vizsgálat eredménye korrekt, legfeljebb a kutató cégek hitelessége, háttere adhat némi támpontot az eligazodáshoz. De sokszor még ez sem, érdemes gondolni az MTA 2008-as forgalomkiesést, vagy a NAV 2011-es adókiesést prognosztizáló, nagy port felverő elemzéseire.

Amíg a lehetséges gazdasági hatások okán késhegyre menő küzdelem folyik a felek között, kevesebb szó esik a dohányzók jogairól, és a tiltás nem szándékolt következményeiről. A jogok kapcsán többnyire csak a nem dohányzók egészséghez, illetőleg az egészséges környezethez valókról beszélnek, a dohányosok önrendelkezési szabadságáról, emberi méltósághoz fűződő jogáról kevésbé. Ha igen, akkor is a válasz nemleges, elutasító. E felfogás szerint dohányzás nem alapvető emberi jog és nem is társadalmi érdek. A korábban idézett online felmérés szerint a megkérdezettek kétharmada úgy véli, hogy a tiltó rendelkezés egyáltalán nem sérti a cigarettázók személyi szabadságát.

A dohányosok a többség szemében megbélyegzett páriákká váltak, szempontjainak megjelenítése erőtlen, legfeljebb néhány cikk, egy-két portál (http://fustolgok.hu) folytat utóvédharcot védelmükben. Az interneten fórumozók között is kevesen vannak, akik a dohányzók érdekében – akár az alább idézett módon – szót emelnének.

  • Kinek fáj az, ha egy szakadt melós (vagy én) az utcán vagy egy munkahelyi dohányzóba elszív egy cigarettát? Miért alázzuk meg, miért bélyegezzük meg, olyasmi miatt, amivel senkinek nem árt?
  • Nem mondhatom valakinek, hogy deviáns, nem állíthatom be a társadalom előtt deviánsnak, ha nem az. Nem állíthatom be úgy a többi ember előtt, mint aki a többiek egészségét veszélyezteti, ha nem veszélyezteti. Azt mondhatom neki, hogy a te szokásod/szenvedélyed nagyon magas egészségügyi kockázattal jár, ennek (esetleges) anyagi vonzatai a társadalomra nézve túl nagy megterhelést jelent(h)e(t)nek, ezért emelem a dohány jövedéki adóját, leszoktatókampányt indítok, amiben ha részt veszel, ilyen és ilyen előnyökkel jár számodra stb., s mondom, még be is tilthatom a dohányforgalmazást, de nem lehetetleníthetem el (utcai és munkahelyi dohányzástilalom) és nem kreálhatok belőle a társadalom előtt bűnbakot (nem gerjeszthetek dohányos-ellenes tömegpszichózist).

Amivel a törvény alkotói nem számoltak

A törvény – a hotelek szivarszobáit leszámítva – nem hagy lehetőséget elkülönített dohányzóhelyek kialakítására, így aztán munkahelyek, vendéglők és kocsmák előtt a cigarettázók csoportba verődve, a járda jelentős felületét elfoglalva, „pontszerű zajszennyezést” okozva, hangoskodva, cigarettacikkeket szétdobálva élnek szenvedélyüknek. Ez fölösleges, bár elkerülhetetlen konfliktusokat okoz a dohányosok és a környéken lakók között, mivel az ilyen típusú zaj is alkalmas a nyugalom megzavarására, káros élettani folyamatok kiváltására.

Nem titkolom, magam is érintett vagyok, mert egy kollégiummal szemben lakom. Az egyetemisták sajátos életmódjuk következtében éjszaka is kijárnak dohányozni, közben beszélgetnek, nevetgélnek, sőt gyakori rendezvényeik alkalmával ordítoznak, énekelnek, élik az életüket. Nincs mit tenni, mert nem tudnak máshol rágyújtani! Megértem, de én pedig nem tudok miattuk aludni.

Ezek a nemdohányzók védelmében hozott törvény mellékhatásai. Nem tudom, mi lehet a megoldás a dohányzó kisebbség kirekesztése és az újsütetű zajszennyezés ellen. Talán mégis meg kellene engedni a – korszerű elszívókkal, füstmentesítőkkel felszerelt – dohányzószobákat, ezzel mindkét fél jól járhatna. Egy biztos, a totális tiltás ez esetben sem jó megoldás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

20 + kilenc =