Közvélemény-kutatási furcsaságok 1.

MÁR TUDJUK, HOGY MIT KÉNE SZERETNÜNK!

A magyarok rendkívüli mértékben érzékenyek a környezetvédelem problémáira, legalábbis a közvélemény-kutatások szerint. A megkérdezettek 92 (!) százaléka szerint a környezetszennyezés nagyon, vagy rendkívül komoly probléma. (GfK, 2011.) De vajon tesznek is ennek mérséklése, megszüntetése ellen valamit? A különböző adatfelvételek szerint – eltérő arányban – igen, bár az aktivitás szintje jóval alatta marad a nemzetközi, de még a magyar lakosság által kívánatosnak tartott mértéktől is.

A Tetra Pak kutatásából például kiderült, hogy noha a válaszadók 90%-a állította magáról, hogy szelektíven gyűjti az otthonában keletkező hulladékokat, a valóságban azonban csak 20-30% a gyűjtésben résztvevők aránya. Más kutatások ennél ugyan jobb eredményeket hoztak ki (Gfk-Tárki 45%, Öko-Pannon 54 %), de még ezek is távol állnak az elvárhatótól.

A klímavédelmet és az energiatakarékosságot ugyancsak fontosnak tartjuk, ám keveset teszünk érte. A Kutató Centrum kimutatta, hogy közel kétharmados arányban használunk – lakásban, munkahelyen, autóban – klímaberendezést, noha tudjuk, hogy falja az energiát, és az egészségre is ártalmas.

Egy vásárlási szokásokat vizsgáló felmérés szerint a hazai fogyasztók csaknem 90%-a szempontnak tartja a pozitív környezetvédelmi tulajdonságokat egy-egy árucikk vásárlása esetén, 80 százalékuk, pedig tisztában van a környezetvédelmi jelölések jelentésével, és csaknem valamennyien úgy nyilatkoztak, preferálnák a környezetbarát árut, mégis, alig több mint a megkérdezettek fele lenne hajlandó többet is fizetni az ökológiailag megfelelő termékekért. És még kisebb lenne ez az arány, ha csak azokat néznénk, akik ténylegesen megfizetik a környezetvédelmi felárat.

Mi lehet az oka az ideális és a valóságos állapot közötti nagy eltéréseknek? Egy részük magyarázható a lakosság árérzékenységével, kényelemszeretetével, de van még ezen kívül más is. Az egyik a feltételezett elvárásnak való megfelelés. Ha nem akarjuk, hogy lelepleződjünk, kilógjunk a sorból, akkor azt mondjuk a kérdezőbiztosnak, amiről azt feltételezzük, hogy hallani szeretne. A másik ok, hogy máshol van a fókusz a kutatók és a megkérdezettek problémavilágában, más és mást tekintenek égető problémának. A lakosság 62 százaléka a környezetvédelmet nem tekinti ilyennek, mégis erről kérdezgetik lépten-nyomon. Igaza volt Bourdieunak, a neves francia szociológusnak, amikor azt mondta: „a közvélemény-kutatásnak az az egyik legalattomosabb veszélye, hogy kényszerhelyzetbe hozza az embereket: azok olyan kérdésekre kénytelenek válaszolni, amelyeket még soha nem tettek fel maguknak; vagy egészen másra válaszolnak, mint amit kérdeztek tőlük.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkettő − kettő =