KÜLÖNBÖZŐ EREDMÉNYEK UGYANARRÓL
2011 szeptemberében a Medián közvélemény-kutatást végzett a hazai atomenergia társadalmi megítéléséről. A felmérés egyik eredménye: a megkérdezettek 32 százaléka támogatja, 63 százaléka ellenzi a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítását.
Rohonyi Péter, a Greenpeace kampányfelelőse azonnal diadalittas nyilatkozatot tett: „mától az atomenergia támogatóinak vállalniuk kell: nemcsak a fenntarthatósággal és a gazdasági érdekeinkkel mennek szemben, de egy demokratikus országban a többség akaratával is. Immár nem „csak” neves közgazdászok és egyéb szakemberek tartják anyagi, energetikai, környezetvédelmi okokból halva született ötletnek ma Magyarországon egy új atomerőmű építését: a közvélemény kétharmada is letette a voksát az atomenergia ellen és a megújulók mellett.”
Tényleg ez lenne a többségi akarat? A TNS Hoffmann 2011. augusztusi kutatása szerint nem, mert a megkérdezettek közel háromnegyede egyetért az atomerőmű működésével, 58 százaléka pedig támogatja és csak 35 százaléka ellenzi az üzemidő meghosszabbítását.
Az egyik kutatóintézet tehát 63 százalékos elutasítást, a másik 58 százalékos támogatást mért. A különbségek nagyok, mi lehet az eltérés oka? Könnyű lenne a vitát hitelességi okokkal magyarázni, mert mindkét vizsgálatot megbízás alapján végezték, az egyiket egy internetes portál (origó), a másikat az atomerőmű finanszírozta. Ez valóban sok mindent megmagyarázhatna, ha nem két jó hírű kutatócégről lenne szó, akik közül egyik sem kockáztatná szakmai reputációját egy kétes megbízás kedvéért. Maradnak tehát a szakmai, közülük is elsősorban a mérőeszközök megválasztásának hibái.
A kikérdezés során egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen kontextusban. Az sem mindegy, hogy milyen a kérdőív szerkezete, az egyes kérdések mire irányulnak, és hogyan követik egymást. A kérdésfeltevés befolyásoló erejéről meggyőző példákat mutat be egy szociológiai módszertannal foglalkozó kiadvány.
| Kutató cég | kérdés |
A támogató válaszok aránya |
| Gallup | Általában véve helyesli, vagy nem helyesli, ahogyan XY elnök az elnöki feladatait ellátja |
62 % |
| Harris | „Hogyan értékelné azt, ahogyan XY az elnöki feladatait ellátja? Mit mondana: kitűnő munkát végez, egészen jó munkát végez, elfogadható munkát végez, gyengén látja el feladatát?” |
48 % |
| Wasington Post | „Tegyük fel, hogy osztályoznia kellene A, B, C, D, vagy E osztályzattal azt, ahogyan XY elnöki feladatait ellátja. Milyen osztályzatot adna neki?” |
41 % |
Ebből a példából is jól látszik, hogy az elnöki feladatok ellátására vonatkozó kérdések milyen erősséggel tolják egyik, vagy másik irányba a válaszadókat, hogyan lesz a támogatók aránya az egyik esetben 62, a másikban 48, a harmadikban 41 százalék. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a válaszadók egy jelentős részének nincs kiforrott véleménye, sőt egyáltalán nincs véleménye az adott problémáról, például a paksi atomerőmű bővítéséről. Így aztán az interjúalanyok egy nagy hányada egészen másra válaszol, mint amit a kutatók kérdeztek tőle. Véleményem szerint a „véleménynélküliek” sodródása magyarázza leginkább a Medián és a TNS Hoffmann eredményeinek különbözőségét.
Egy mérés, nem mérés?
Egy-egy esemény is nagyon „megzavarhatja” a mérések eredményét. A fukushimai atomkatasztrófa világszerte visszavetette a technológia és a létesítmények támogatottságát, igaz, közel sem olyan drámai mértékben, mint ahogyan azt a greenpeace-sek gondolják. A Paksi Atomerőmű vonatkozásában például kimutatható, hogy az általános elfogadottság szintje a katasztrófa után is csak 5 százalékkal változott: 78 százalékról 73 százalékra csökkent (TNS Hoffmann 2011. augusztus).
Egy mérés alapján tehát elég kockázatos olyasmiket állítani, hogy a társadalom elfordult volna az atomenergiától, és emiatt az energiapolitikának irányváltást kellene végrehajtani. Az egyszeri események torzításainak kiszűrni, a trendeket megrajzolni ugyanis csak azonos módszerekkel, többször megismételt kutatással lehet megbízhatóan elvégezni. „Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés. Na, három méréssel már lehet kezdeni valamit” – írja egy internetes kommentelő, és alighanem igazat kell adnunk neki.