Lehet-e a környezetvédelem bulváros, lehetnek-e a környezetvédők bulvárhősök? Abban az esetben bizonyosan, ha céljaik eléréséhez, a figyelem felkeltéséhez, a mozgósításhoz bulvár eszközöket is használnak. Például, ha egyes eseményeket leegyszerűsítve, hatásait eltúlozva, szenzációként tálalva médiaeseményt kreálnak. A bulvár alapvetően az érzelmekre épít és megbotránkoztatni akar. Ehhez látványos akciókat, erős kontrasztos színeket, rikító, meghökkentő háttereket használ. A bulvár eszköztárában belefér a tények eltorzítása, „kreatív átalakítása”, a köznapi ember számára ellenőrizhetetlen információk közlése, a hiteles mérési eredmények elhallgatása is. Egyáltalán nem veszélytelen, mert táplálja a hiedelmeket, indokolatlan félelmeket kelthet.

Vannak ilyen módszerekkel dolgozó környezetvédők? Ennek eldöntéséhez nézzünk néhány hiedelemre épített, tipikusan bulvár témát a környezetvédők repertoárjából.

1. Mérgező anyagok határértéken felül, százalékban, tonnában, ahogy riasztóbb

Arzén, molibdén határértéket sokszorosan meghaladó mértékben kerülnek a Dunába, veszélybe sodorván Budapest ivóbázisát, állította a Greenpeace az almásfüzitői vörösiszaptározók kapcsán, egyben követelte az ügyészségtől az intézmény bezárását. A Greenpeace tájékoztatóján elfelejtették megemlíteni, hogy saját mintavételük nem szabályosan történt, és azt is, hogy az általuk mért mennyiség milyen arányban van a Duna hatalmas víztömegével. Komoly, hozzáértő szakember számítása szerint közepes vízállásnál, az ellenőrző kutakban mért legnagyobb értéket alapul véve „370 mikrogramm arzént tartalmazó víz 0,00636 mikrogrammal emeli meg a dunavíz arzéntartalmát, a 2000 mikrogramm molibdéntartalom 0,034 mikrogramm növekedést okoz. Ez a növekedés a ma ismert és rendelkezésre álló elemzési módszerekkel gyakorlatilag kimutathatatlan.”

2. Az ipari tevékenység különböző betegségeket, köztük rákot okoz

Ez a környezetvédők aduásza. Ezt dobták be például a százhalombattai, az oroszlányi, a litéri erőműveknél, az almásfüzitői tározóknál, és szinte mindenhol, ahol a környezetvédők nyomatékot kívántak adni álláspontjuknak. A rákkal való fenyegetés azért lehet hatásos, mert kellően félelmetes, és a laikusok számára ellenőrizhetetlen. A félelem még a szakértelemnél is erősebb, hiszen hiába állították az orvosok, hogy az adott térségben előforduló betegségek és az ipari tevékenység között összefüggés nem mutatható ki, a környéken lakók ellentétes állításával szemben semmi esélyük sincs. Pláne, ha erre még kívülről is ráerősítenek, mint azt tették a Rákosok utcája című film alkotói.

3. A veszélyes anyagok összekeveréséből még veszélyesebb elegyek keletkeznek 

A szálló porhoz „hozzáadódik az erőmű által kibocsátott kéndioxid, a vörösiszap összekeveredik a szennyvíziszappal, így új, még veszélyesebb kombinációk jönnek létre. Mintha minden veszélyes elem kémiai reakcióba léphetne egy másikkal. Ezt az abszurd feltételezést cáfolta látványosan egy környezetvédelmi szakember, aki „nyilvános kémiaóráján” sósavat kevert össze nátrium hidroxiddal, majd az új elegyet jóízűen kortyolgatta, és nem lett tőle semmi baja.

Ezekkel, a többnyire megalapozatlan, ám a környező lakosságot kellőképpen megrémítő üzenetekkel szemben nagyon nehéz védekezni. Nem elég tudományos eszközökkel bebizonyítani, hogy ez nem így működik, a magyarázat hosszadalmas, bonyolult, márpedig az ilyen inkább gyanakvást szül. A hiedelmeket cáfolni, a félelmeket lebontani csak következetes, egyszerű és frappáns kommunikációval lehet, de akkor sem mindig eredményesen. Valahogy a rémületkeltés mindig eredményesebb a megnyugtatásnál. A félelem újabb félelmeket szül, irigységet, bizalmatlanságot, gyűlöletet kelt, és olyan világot teremt, amelyben senki sem érzi jól magát. Talán ezt is mérlegelni kellene a bulvár-környezetvédelemben hívőknek.

„A felszínes, érdekesnek beállított álinformációk és féligazságok folyamatos közlése olyan torz világkép kialakítására ad lehetőséget, amely a valóságtól idegen, valójában nem létezik, s csak a bulvár szereplői és a média által mesterségesen megalkotott világot mutatják be.”  Forrás