Közvélemény-kutatási furcsaságok 3.

– Tud már autót vezetni a lányod?

– Tudni tud, de konkrétan még nem.

Korábbi bejegyzésemben már idéztem a Gfk egyik kutatási eredményét, amely szerint a magyarok elsöprő többsége, 92 százaléka a környezetszennyezést nagyon, vagy rendkívül komoly problémának tartja. Ráadásul azt is megállapították, hogy kevés olyan ország van Magyarországon kívül, melynek lakosai ilyen nagy számban gondolkodnának hasonlóképpen.

Saját kutatási tapasztalataim viszont ezt egyáltalán nem támasztják alá. Én több településen is azt vizsgáltam, melyek azok a problémák, amelyek a leginkább foglalkoztatják az ott élő az embereket, amelyek sürgős megoldásra várnak? A válaszadók túlnyomó többsége a munkalehetőségek növelésére és az infrastruktúra fejlesztésére szavazott, a környezetvédelem javítására viszont – egy kivétellel – alig. Nagykőrösön például 4,5%, a Körös-zugban 1,3, Kispesten 17,3 de még egy erősen szennyezettnek tartott ipari városban, Százhalombattán is csak 30 százalék volt a környezetszennyezést – spontán módon – problémának tartó emberek aránya. A fent idézett autóvezetési példánál maradva (amely egyébként a családi legendáriumunk egyik gyakran felidézett adomája) tehát a válaszadók általánosságban nagy, a saját település viszonylatában, konkrétan viszont kisebb súlyú problémának tartják a környezetterhelést. Mivel lehet ezt a jelenséget magyarázni? A módszertani problémákon (különböző nagyságú, összetételű minták, adatfelvételi időpontok, kérdésfeltevések) túl ennek az lehet az oka, hogy másképpen értékeljük a környezetszennyezést, ha csak önmagában, és másképpen, ha az aktuális, bennünket közvetlenül érintő gondokhoz viszonyítva szemléljük. Általánosságban, elvontan aggódhatunk a környezetért, de bennünket otthon valami egészen más nyomaszt.

Az eltérésre az is magyarázat lehet, hogy a média – saját természetét követve – a környezetszennyezést, a globális felmelegedést eltúlozva tálalja, akkor is, ha erre nincs megbízható információja, akarva-akaratlanul orientálva, manipulálva a híradások fogyasztóit. A média valóságtorzító, egyben a közvéleményt befolyásoló hatását jól illusztrálja az az amerikai kutatás, amely a rendőrségi jelentéseket vetette össze a médiumok címlapjain megjelenő bűnügyi hírekkel.

Az eredmény sokkoló. New Yorkban például a bűnesetekről szóló híradások között a gyilkosság 27,2 százalékos arányt képvisel, míg a rendőrségi jelentések szerint a tényleges előfordulási arány csak 0,4 százalék. Az oaklandiak még inkább retteghetnek, ha hisznek a lapoknak, mivel ezekben 69,2 százalék a gyilkossági hírek aránya a valóságos 0,8 helyett.

Gyanítom, ha a környezetvédelmet hasonló vizsgálatnak vetnénk alá, hasonló eredményre jutnánk. Pusztán a média környezetszennyezéssel kapcsolatos híradásait figyelve a világ végveszélyben van, talán már nem is létezik. Ha nem is konkrétan.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhárom − 12 =