Gyenge másolat: Rio+20

Sántít az egyezmény, kavics került a szandáljába, homokszem került a gépezetbe… Ilyen és hasonló idézetek sokaságával tudósított a nemzetközi sajtó, és nem csak a bulvár, hanem olyan tekintélyes konzervatív hetilapok, mint a The Economist is – a hétvégi Rio+20 Föld-csúcsról. A hasonlatok egyértelműen arra utalnak, hogy valami nem működött, nem az történt, amit a sajtó, a közvélemény a Rio+20 eseménytől és legfőképpen eredményként elvárt.

Több mint 100 állam- és kormányfő igyekezett megegyezésre jutni az ENSZ Fenntartható Fejlődés Konferenciáján Rio de Janeiróban a múlt héten. Pontosan húsz évvel a riói Környezet és Fejlődés Világkonferencia (1992) után tartott Föld-csúcson egy igen terjedelmes, 283 pontból álló egyezményt terveztek elfogadni a résztvevő országok. A tervezetet 130 ország szakemberei, küldöttsége készítette, tárgyalta, szövegezte. Címe a ’The Future We Want’, azaz A jövő, amit mi akarunk – volt.

 

Az ENSZ dokumentumok nem a jóváhagyás pillanatában születnek, hanem a valódi munka azt megelőzően, hosszú egyeztetési folyamatban zajlik. Döntő jelentősége van a fogalmaknak, a választott szavaknak. Nem mindegy például, hogy egy egyezmény szövege ’erős elkötelezettséget’ vagy ’erős kötelezettséget’ vagy ’erős kötelezettségvállalást” használ. A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) szerint az egyik korábbi Rio+20 egyezménytervezet szövege 50 alkalommal használta a „bátorítja/bátorítjuk” és „szorgalmazza/szorgalmazzuk” (encourage) kifejezést. Ezzel szemben mindössze 5 helyen a „mi fogjuk/tesszük” (we will) kifejezést. A „támogatja/támogatjuk” 99 helyen szerepelt a dokumentumban, és jellemző, hogy a „szükséges/kötelezően alkalmazandó” (must) mindössze 3 mondatban fordult elő.

Nos, a bátorítás, szorgalmazás és a támogatás egészen messze áll annak jelentőségétől, hogy valaki – ebben az esetben a világ több mint 190 országa – kötelezően alkalmazandónak ítél, fogad el valamit, amit aztán meg is fog tenni.

Valami tehát nem stimmelt, már az előkészítő, szövegező szakaszban sem. Az Európai Unió klímaváltozás biztosa Connie Hedegaard, június 19-én, a tervezet elkészültekor egyszerűen gyengének nevezte azt, és mindenfajta gátlás nélkül a Twitter-es online felületen a következőket írta: „Önmagáért beszél a tény, hogy senki sem volt boldog a teremben, amikor elfogadtuk a tervezet szövegét (…). Olyannyira gyenge.”

A The Economist keresetlenül és egyértelműen fogalmaz, amikor „gyáva, kitérő és kompromisszumokkal teli” szövegnek ítéli a mostani egyezményt a 20 évvel ezelőttihez képest. Elemzésük szerint azt a néhány használható ötletet is „felhígították” az elfogadott változatban, amely a tervezetben még valami reményre adott okot. Ilyen használható ötlet volt például, hogy új, környezetbarát mutatókat dolgozzanak ki a világgazdasági fejlődési mutatók helyett[1] illetve az, hogy a 2015-ben amúgy is érvényét vesztő célszámokat megváltoztassák olyan kulcs fejlesztési területeken, mint az élelmiszer-biztonság és a megújuló energia. De ezek is csak megfontolandók maradtak. Azt a javaslatot pedig, hogy a világ óceánjait együtt „kezelje” a világ, egyszerűen elhalasztották 3 évre.[2]

Érthetetlen számomra, hogy miért nem halasztották el magát a csúcstalálkozót. A Rio+20 eredménytelen verziója lett elődjének. Egyértelműen nem az „A jövő, amit mi akarunk”.

Csak egy gyenge másolat.

 


[1] Kiváló ismertetést írt erről az ún. IWI mérőszámról vagy új GDP pluszról az origo, cikkének 3., A természet kizsákmányolása fejezetében. A teljes origo elemzés ezen a linken olvasható: http://www.origo.hu/idojaras/20120619-vert-helyzetbol-indul-a-rioi-foldcsucs-ensz-konferencia-a-fenntarthato.html

 

Vállalati zöld akciók 1.

A civilek sokszor gyanakvással szemlélik a vállalatok Társadalmi felelősségvállalás keretében végzett környezetvédelmi programjait. Sokan azt gondolják, hogy, a cégeket hátsó szándékok vezérlik, vagy így akarják leplezni káros tevékenységüket, vagy ezzel akarnak másokkal szemben versenyelőnyre szert tenni. A zöldek nevet is találtak erre: greenwashing, azaz a valós problémák megoldása helyett vállalati image javítás. Ahelyett, hogy pénzüket és energiájukat inkább a kimerülő erőforrások takarékos használatára, a megújuló erőforrások használatára való áttérésre, vagy a hulladékok keletkezésének a minimalizálása fordítanák.

Van ebben igazság, mégis úgy gondolom, nem kellene a fürdővízzel a gyereket is kiönteni, és minden vállalati kezdeményezést zöldre mosással meggyanúsítani. Lehetnek olyan programok, amelyek nem vezetik félre a fogyasztót, nem festenek hamis képet a vállalatról és még hasznosak is a közösség számára. Magam is találkoztam ilyenekkel, közülük emelek ki két figyelemre méltó akciót. Az egyik a MOL sütőolaj visszagyűjtő, a másik a Pannon Lapok Társasága Környezettudatos cselekvésre buzdító programja.

Sütőolaj visszagyűjtés

Még a környezettudatos háztartásoknak is gondot okoz a használt étolaj biztonságos elhelyezése. Van, ahol átveszik a hulladékudvarok, lerakók, de van, ahol, belátható közelségben nincsenek is ilyen lehetőségek. Nekik kíván segítséget adni a MOL azzal, hogy a lakossági használt sütőolajat és zsiradékot a benzinkútjaikon elhelyezett speciális gyűjtőhordókba helyezhetik. Ráadásul, aki veszi a fáradságot, és ahelyett, hogy a lefolyóba öntené, a kijelölt MOL-benzinkutakra viszi a használt sütőolajat, ajándékba egy praktikus gyűjtőedényt kap, amelyben kényelmesen, csöpögésmentesen tudja tárolni addig, míg nem jár egy kijelölt MOL-benzinkútnál, ahol leadhatja a sütőolajat.

A MOL akciója – a vállalat motivációjától függetlenül – azért nagyon hasznos, mert a nehezen lebomló használt olajok lefolyókba, szemetes kukákba töltése komoly környezeti károkat okozhat. (Csatornadugulás, talaj- és vízszennyezés.) Becslések szerint egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet! Az így begyűjtött használt olaj viszont nem szennyez, ráadásul hasznosítható is, bioüzemanyagot lehet belőle előállítani.

Környezettudatos cselekvésre buzdítás

PLT lapjai – a veszprémi Napló, a Fejér Megyei Hírlap, a Vas Népe, a Zalai Hírlap és a Dunaújvárosi Hírlap – minden évben valamelyik környezeti problémára (szemétlerakás, vízszennyezés) hívják fel a figyelmet. Az immár négy éve tartó szemléletformáló program lényege a természeti környezet megóvására irányuló közösségi cselekvés inspirálása.

2009-ben olvasóik bevonásával közösségi programot indítottak a környezetszennyezés ellen, Tegyünk rendet a környezetünkben címmel. Az akció során 91 illegális szeméttelepet jelzett a lakosság, ezek eredményeként 14 hatósági eljárás is indult, felszámoltak 16 nagyobb illegális szeméttelepet, s ezekről a lapokban 75 jelentősebb publikáció jelent meg a PLT lapjaiban.

2010-ben a vizek védelmében cselekedtek, az Életünk a víz címmel indított programjukban arra szólítottak fel, hogy óvják közösen az élővizeket. Lakossági fotópályázatot hirdettek a veszélyeztetett, szennyezett forrásokról, patakokról, tavakról, de a legfőbb siker az volt, hogy minden megyében vizes élőhelyet fogadtak örökbe iskolák, közösségek, vállalva azok környékének tisztán tartását.

S még ebben az évben a parlagfű ellen is összefogást hirdettek a lapok, Tiszta levegőt! Tegyünk együtt a parlagfű ellen címmel. Az olvasók ekkor is a lapok mellé álltak, 150 parlagfüves területre hívták fel a szerkesztőségek figyelmét, s a bejelentések kapcsán 133 hatósági eljárás is indult.

2011 az erdők éve volt a PLT megyéiben. Nagy terjedelmű írásokban tárták fel erdeink állapotát, foglalkoztak az erdők, lakosság által leglátogatottabb helyeinek megismertetésével, az erdőkben fellelhető vad szeméttelepek felszámolásával, s az erdőkárosításokkal, mint például az engedély nélküli falopások feltárásával. Volt az akciónak további két látványos eleme is: a napilapok szerkesztőségei erdőültetésre hívták a helyi média tagjait, továbbá rajzpályázatot hirdettek az óvodások és az általános iskolások körében, melynek eredményeként a szerkesztőségekbe összesen 2779 rajz és makett érkezett. (Forrás: Győrffy István, PLT)

Az idén összefoglalták eddigi eredményeiket, és ezt egy látványos kiállításon (Üvegház) mutatták be a IV. Országos Klíma Csúcson.

Elemek

Egy belga cég, az UMICORE valósította meg a világon elsőként az újratölthető, hosszú-életű Li-ion és a NiMH[1] elemek újrahasznosítását. Az eljárás, amely a környezetre gyakorolt hatást minimalizálva teszi lehetővé fém kinyerését a használt elemekből, elnyerte a European Business Awards for the Environment 2012 (EBAE), a 2012-es Európai Üzleti Díjak A Környezetvédelemért [2] döntőjének első díját, a környezetkímélő eljárások, folyamatok kategóriában.

Kobalt, nikkel, réz és egyéb ún. ritka és értékes fémek visszanyerése igen bonyolult eljárás. A folyamatban számos olyan anyag kerül a környezetbe, szabadul fel, amely – ha igen kis mértékben is – de környezetkárosító hatású.

Az UMICORE cég[3] eljárása több szempontból is újat hozott. Újrahasznosíthatóvá teszi a Lithium-ion, Lithium-polymer és NiMH (nickel metal hydride) újratölthető elemeket és akkumulátorokat, értékes és ritka fémeket nyer vissza. Ráadásul az újrahasznosítási folyamatot ún. zárt körben (closed loop recycling) valósítja meg. A zárt körben megvalósuló folyamatok nagyon magas pontszámot kapnak a környezetkímélő újrahasznosítási eljárások ranglistáján. Az új eljárás eredményeként kinyert kobalt és nikkel, a folyamathoz kapcsolódó gyártó lépésekben, új elemekbe kerül. A folyamat teljes kört ír le.

A belga eljárás nem bontja részekre az elemet, nem szedi szét őket, így szerkezetük nem sérül, nem kerül por, szennyeződés vagy egyéb organikus részecske a légkörbe. Ugyanilyen jelentőségű az a tény, hogy mivel nem alkalmaznak mechanikus beavatkozást, az újrahasznosítási eljárás után, a folyamat legvégén az elemek maradéka hulladék-lerakatba vagy feltöltőmedencékbe kerül – így a maradék-elem mérhetően kisebb kockázattal járó veszélyesnek minősülő hulladékanyag a korábbi eljárásokhoz képest.

Az elemek újrahasznosítása nem újdonság, de mindeddig korlátozott volt és kizárólag csak alapelemeket, ólom-sav elemeket, akkumulátorokat és a NiCd elemek újrahasznosítását engedélyezték a hatóságok. Az újgenerációs elemeknek és akkumulátoroknak, mint például a Li-ion és a NiMH elemeknek nem volt saját újrahasznosítási technológiája. Pedig az elsősorban hordozható elektronikus eszközökben és hibrid járművekben használatos NiHM elemek igen elterjedtek. Az újrahasznosítás mindeddig az alumíniumra és a műanyagra korlátozódott. A legértékesebb alkotóelemeik, mint amilyenek a nemesfémek, a kobalt és a nikkel – egyszerűen kárba vesztek.

Az UMICORE lehetővé teszi, hogy a mára megnövekedett mennyiségű ilyen típusú elemekből visszanyerjék az értékes fémeket és környezetkímélő módon tegyék mindezt.[4]

A legjózanabb értékelés szerint is ez az eljárás lehetőséget teremt arra, hogy Európában és világszerte teljesen megváltozzon az elemek újrahasznosításának helyzete. Egyszóval, bátran töltsék újra elemeiket!

 ——————————————————————————————————————-

[1] Lithium-ion, Lithium-polymer és NiMH (nickel metal hydride) újratölthető elemek és akkumulátorok.

[2] http://ec.europa.eu/environment/awards/whats_new.html

Hulladékkezelés 3. – Környezetbarát szennyvíz-technológiák

A hulladékgazdálkodási törvény szerint a szennyvíz csak akkor válik folyékony hulladékká, ha nem vezetik el szennyvízelvezető hálózaton, illetve nem tisztítják. Persze a szennyvízhálózaton elvezetett és vegyi úton megtisztított szennyvízből is keletkezik hulladék, amelynek környezetbarát elhelyezése komoly gondot okoz a településeknek. Ilyen hulladék az iszapanyag és a rácsszemét. Becslések szerint a szennyvíztisztítás melléktermékeként, mintegy 20-30 kg/fő iszapszárazanyag képződik évente a csatornázott településeken. Jó hír, hogy már ezen problémák kezelésére, de legalább mérséklésére is vannak bevált, piacképes eljárások.

Víztisztítás élőlényekkel

Egy magyar fejlesztésű technológia segítségével tisztítani és újra használhatóvá lehet tenni a szennyvizet. Az eljárás, amelyet Élőgépnek neveztek el, tulajdonképpen a hagyományos biológiai víztisztítás továbbfejlesztése egy tápláléklánc felépítésével. A szennyvízből először kiszűrik a szilárd szennyeződéseket, majd a klasszikus, eleveniszapos technológiához (amit gyakran használnak, például jelenleg a Dél-pesti Szennyvíztisztítónál is) hasonlóan baktériumokkal végzik el a szerves anyagok bontását. Az eltérés abból adódik, hogy a lebontás után az elhalt baktériumokból nem rögtön biomasszát képeznek (mint az iszapos megoldásnál), hanem bekapcsolják őket egy táplálékláncba. Az egyik baktérium cukrokat bont le a vízben, majd ezekből egy másik élőlény táplálkozik, amelyet egy újabb fogyaszt el. Egy másik baktérium a foszfátokban gazdag mosószerek anyagait használja fel, majd őt fogyasztja el egy másik élőlény. Közben az élőlények nagy hatékonysággal kinyernek szinte minden szennyező anyagot a vízből. A megtisztított vizet így vissza lehet engedni a természetbe, vagy vissza lehet forgatni háztartásokba, hűtőrendszerekbe, ipari felhasználásra. Élő rendszerként élőlényekre jellemző tulajdonsággal bír a technológia, például tud tanulni, és fel lehet készíteni betegségek ellen is. Az Élőgép „olyan mesterséges ökoszisztéma, amelyet mi tervezünk, építünk, úgy néz ki, mint egy botanikus kert, és ha jól épül, akkor olyan illatú, mint egy virágüzlet”. (Kenyeres István igazgató, Organica Zrt.) Ezért aztán akár belvárosi környezetbe, lakóházak közé is telepíthető! A cégbe jelentős külföldi tőkét is bevontak, így okkal reménykedhetnek, hogy a már ma is népszerű eljárásuk a piacon világelsőségre tesz szert.

Tápanyag-előállítás szennyvízből

A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában végzett kísérletek alapján Köhler Mihály fejlesztése a szennyvíziszapból készült növényi tápanyag termék. Lényege, hogy a granulált vagy komposztált szennyvíziszapot egy fémes elem szénnel alkotott vegyületével és egy – Magyarországon több helyen megtalálható – ásványi anyaggal keverik össze, majd makro- és mikroelemekben gazdag tápanyagot készítenek belőle. E találmányt már a gyakorlatban is alkalmazzák a pécsi, a szentesi, a kunszentmártoni, a kazincbarcikai, a miskolci és a nyíregyházi szennyvíztisztító telepeken. Forrás

Szennyvíztisztítás házilag

Nagyobb kerttel rendelkező háztulajdonosok maguk is készíthetnek szennyvíztisztító berendezést. Ehhez nem kell mást tenniük, mint kertjükbe – a képen látható módon – közönséges nádat telepíteni (egy főre kb. 5 négyzetmétert).  A nád olyan tökéletesen tisztít, hogy az onnan kikerülő vizet rögtön lehet a kert locsolására használni. A szomszédok tiltakozására sem kell számítani, ugyanis a szennyvíz áramlása és a lebontási folyamatok a talaj felszíne alatt történnek, tehát nincs szaghatás. A lebontási, tisztítási folyamatok télen is működnek, részben a talaj szigetelő hatása, részben a lebontási folyamatok során termelt saját hőtermelési miatt.

 

Hullám-lovasok

Egy osztrák és egy német cég termékei voltak még versenyben az angliai Aquamarine Power cég Oyster nevű alternatív, megújuló energia-termelő terméke, vagy pontosabban tiszta elektromosságot előállító szerkezete mellett az Európai Üzleti Díjak A Környezetvédelemért 2012 (1)döntőjében. A döntősök valamennyien taroltak a hatékonyságnövelés területén. Az osztrák cég kiemelkedően növelte energiafelhasználási hatékonyságát egy amúgy is kiváló termékének, a németek otthon működtetendő erőművek területén újítottak jelentőset. A nyertes azonban az angliai alternatív energiaforrások kiemelkedő fejlesztője lett az Oyster (Az Osztriga) nevű hullám-energia technológiát „halászó” szerkezetével.

A szél-erőművekről sokat hallottunk, a hullám-erőművekről már jóval kevesebbet. Bevallom, engem teljesen meglepett a hír, hogy ez hamarosan egy multi-milliárdos piac és maga a technológia és a szóban forgó szerkezet pillanatok alatt megnyert magának. Az ember a fejéhez kap, és azt mondja „hát persze …” a hullámzó tengerek, az óceánok energiáját lehalászhatjuk és felhasználjuk, mint alternatív energiaforrást, ha lesz, ha van rá megfelelően sűrű halászhálónk, hullám-energia csapdánk! Nos, szó szerint így van.

A skóciai központú Aquamarine Power cégről világszerte a hullám-energia felhasználás úttörőjeként írnak. Ennek az alternatív energiaforrásnak a piacán egyelőre mindössze két vagy három cég van, aki jelentős fejlesztést tudott bemutatni és működtetni. Az egyik az Aqamarine Power part közeli szerkezete, amely szó szerint befogja a hullámok erejét, energiáját és azt tiszta villamos energiává alakítja. Az Osytert sokan egy nyíló fedelű úszó bójához hasonlítják, amely a partközeli hullámokon ringatózik, együttmozog a hullámokkal. A szerkezetet a tengerfenéken rögzítik és a nyíló, csapkodó fedele, vagy csapóajtója, szinte teljesen a víz szintje, a hullámok alá merül, azok előre és hátra csapják, mozgatják. Ez az oda-vissza mozgás két hidraulikus dugattyút tart működésben, amelyek igen magas nyomású vizet pumpálnak a partra egy tengeralatti csővezetéken keresztül. Ez az erős vízáradat, vízsugár hajtja a hagyományos vízenergia-turbinát.

Mint minden igazán zseniális szerkezet, voltaképpen egyszerű és könnyen telepíthető a végtelen hosszú tengerpartok, óceánpartok mentén. Alternatív használata is lehetséges az alternatív energiaforrás szerkezetnek. A tengervíz sótalanítás eljárásához szolgáltat nagyon alacsony befektetéssel előállítható és helyben azonnal hasznosítható energia-forrást.

Helyben 190 000 otthon ellátására alkalmas a 250MW kapacitású új Oyster hullám-farm, azaz energia-farm, ahol ez az egyelőre mindössze hatvan munkatársat alkalmazó kis világ-cég a partra tereli a hullámok energiáját. Valamennyien igazi „hullám-lovasok”- vallják.

A tengerparti országoknak ez több mint esély. A piaci előrejelzések és a terméket, a szerkezetet egymás után díjazó, nemzetközi szervezetek szerint, gyakorlati megoldás. Jelenleg a már telepített kapacitás megközelíti a 64GW (gigawatt) kapacitást. Ha itthon nem is, de a legközelebbi és legtávolabbi tengerpartokon mi is élvezhetjük majd ennek a tiszta és megújuló energiaforrásnak előnyeit.


(1) Május 24-én, az EU céges, pontosabban üzleti vállalkozások kategóriában hirdetett nyerteseket a környezetvédelmi pályázatán, a European Business Awards for the Environment pályázaton. Korábbi bejegyzésem a menedzsment kategória győztesét, ez a bejegyzésem a termék/szerkezet kategória győztesét mutatja be.

A civilek és az ördög

Az ördög a részletekben rejlik. Ez jutott eszembe, amikor a kormány környezetpolitikai teljesítményének félidei civil értékelését olvastam. A cél világos, támogatandó, fontos. A civilek tartsák szemüket a mindenkori kormányon, kérjék számon ígéreteit, értékeljék teljesítményét, és húzzák rá a vizes lepedőt, ha megérdemli. Az azonban elvárható, hogy az értékelés objektív, részrehajlástól, politikától mentes legyen, és az is, hogy az értékelő – számunkra ezt jelenti az ördögöt – módszertana támadhatatlan legyen.

Tudnunk kell, hogy pontosan mit és hogyan értékeltek, különben nem ér semmit az egész, politikai célzatú, hiteltelen irománnyá válik.

Nézzük először a metódust. A dokumentum bevezetőjében azt olvashatjuk, hogy „az értékelés kialakításában kilenc civil szervezet több mint harminc szakértője vett részt, a megfogalmazottakkal kapcsolatban összesen 42 civil szervezet jelezte egyetértését”. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy egy-két szakértő megfogalmazta az adott problémát, a többiek pedig egy ötös skálán osztályozták abból a szempontból, hogy kormányzati intézkedések hatására javult-e avagy romlott a környezet állapota, illetve a környezet biztonsága. Az osztályzatok jelentése:

1 – nagyon gyenge környezetpolitikai teljesítmény

2 – gyenge környezetpolitikai teljesítmény

3 – közepes környezetpolitikai teljesítmény

4 – jó környezetpolitikai teljesítmény

5 – kiváló környezetpolitikai teljesítmény

Most tekintsünk el attól az egyszerű ténytől, hogy a környezet állapota, illetve a környezet biztonsága nem kizárólag kormányzati intézkedések hatására romlik, vagy javul, abban bizony más dolgok is közrejátszanak (nemzetközi hatások, gazdasági tevékenység, a társadalom beállítódása, aktivitása stb.), így, akik csak a végeredményt nézik, könnyen téves következtetést vonhatnak le. (Ha rosszabbnak érzik a környezeti állapotokat a korábbinál, akkor ezt nyilván gyenge kormányzati teljesítménynek fogják értékelni.) Ezt tehát hagyjuk, de azt mindenképpen tudnunk kellene, hogy voltaképpen mit értékeltek? Ha azt, ami az egyes témák kapcsán a dokumentumban szerepel, az súlyos módszertani hiba. Azért, mert állást foglal, sugalmaz, befolyásol.

Nézzünk két példát. Azért ezeket, mert korábban már foglalkoztunk velük, így van róluk némi ismeretünk. (Vastaggal jelöltem a befolyásoló részeket.)

„A kormány töretlenül továbbvitte a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbítását a fukusimai atomkatasztrófa ellenére is. A felelős NFM miniszter többször propagandabeszédet is mondott a stressz tesztek első fázisaiban, előre kihirdetve Paks „biztonságosságát”. A biztonsági és társadalmi kérdéseket fokozottan háttérbe szorították a paksi érdekek érvényesítése érdekében. Már a Paks jövőjét tervező dokumentumok is értékes milliárdokat vonnak el közpénzekből az olyan valóban gazdaságélénkítő, tiszta, biztonságos és környezetbarát megoldások elől, mint az energiahatékonyság és a megújulók.”

Nos, erre mit lehet válaszolni? Azt biztosan nem, hogy jó, vagy kiváló környezetpolitikai teljesítmény.

Az almásfüzitői vörösiszap-tározók környékén a talajvíz vörös iszap eredetű szennyezettsége a határértékek többszázszorosa. Az MTA FKI megállapította:„A megfelelő műszaki védelem nélkül épült lerakókból a szennyezett vizek komolyabb akadály nélkül keverednek a talajvízzel és jutnak a Dunába.” A cég ennek ellenére évi 412 ezer tonna hulladékból – amelyből 132 ezer tonna, toxikus fémeket tartalmazó veszélyes hulladék – készülő „komposzt” lerakására kapott engedélyt. A zöldek figyelemfelhívása ellenére a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok nem léptek fel a kockázatos tevékenység ellen.”

Ez a passzus még az előzőnél is tendenciózusabb, mivel csak az álláspontját erősítő tekintélyre hivatkozik (MTA FKI), de azokra nem, akik ennek ellentmondanak (ELTE, MTA elnök, MTA Talajtani Kutatóintézet). A határértéket többszázszoros túllépéséről is kiderült, hogy hibás mérés eredménye.

Ilyen felvezetés után nem marad más választási lehetősége a tájékozatlan természetvédőnek, mint a – bolddal jelölt- részletekben megbúvó ördög útját követni.

Klímacsúcs, itthon a negyedik

Negyedik alkalommal rendezi meg a Klíma Klub non-profit szervezet a Magyarországi Klímacsúcs elnevezésű konferenciát, amely tudományos, gazdasági, ipari és civil szervezetek közös, évente megrendezett fóruma. A fórumok feldolgozzák a globális klímaváltozások előidézte helyzeteket és problémaköröket. Igyekeznek gazdasági, vállalati, társadalmi, politikai (vagy, ahogy ők fogalmaznak döntéshozói), tudományos és környezeti aspektusokat egyeztetni annak érdekében, hogy az általuk legégetőbb problémákra minél támogatottabb megoldások szülessenek.

Tavaly, a III. konferencia konkrét hat pontban megfogalmazott ajánlások ismertetésével zárult.

  • „Legyen a kormánynak cselekvési dokumentuma, mely figyelembe veszi az EU felé vállalt kötelezettségeinket és a zöld gazdaság elvét
  • Jogszabályi intézkedések meghozatala: megújított energiastratégia, vízügyi stratégia, klímatörvény, nemzeti fenntartható fejlődési stratégia kidolgozása
  • A megelőzés elvének érvényesítése, hiszen a megelőzés olcsóbb, mint a kárelhárítás
  • A szakszolgálatok megerősítése, technikailag, minőségileg és létszámban is, a Klíma Klub támogatja a szakmai klaszterek létrehozását
  • Tudatformálás, egyéni szerepvállalás és öngondoskodás erősítése
  • A tudományos kutatás és innováció erősítése”

Számos területen történt előrelépés a tavalyi konferencia óta, ez vitathatatlan. Ha kritikus szemmel egyelőre csak a döntéshozói oldal néhány, a közös ajánlásokban szereplő területét néztem, akkor meg kell állapítanom, hogy maradt teendő. Az előző ciklusban elnapolt klímatörvény tervezetének sorsát például nem ismerjük. Erős és meghatározó volt a szakmai vélemény, hogy az ipar és a gazdaság szereplőinek bevonása nélkül nem is lehet majd megfelelő törvénytervezetet alkotni.[1]

2011 októberében elfogadták viszont a 2030-ig szóló energiastratégiát és a kormányzat ez év tavaszára vállalta a cselekvési terv elkészítését.[2] A stratégia prioritásait pont a megújuló energia besorolásának szempontjából vitatja ellenzéki parlamenti párt és számos szakmai szervezet. Érdekes lenne a Klímacsúcs vitáját, értékelését meghallgatni például erről a jelentős, a következő 20 esztendőt meghatározó stratégiáról, hiszen mielőbbi elkészítését ők is szorgalmazták.

A tavalyi esemény az ’alkalmazkodás’ képességének és a ’védekezés’ hatékonyságának javítását hangsúlyozta. A mostani csúcs sokat vállal: megújuló energiák, energetika, vállalati szerepvállalás és fenntartható fejlődés – a kulcs tematikái. A résztvevők listáját és az előadások témáját olvasva megállapítom, nem hagy sok kifogásolni valót a IV. konferencia. Bizonyos, hogy lesz visszhangja és hatása.

Ugyanakkor, nem tagadva rendezvény és a szakemberek eddigi munkájának fontosságát, reményeim szerint több hangsúlyt kap majd az, hogy áttekintik az eddigi ajánlásokat, vállalásokat és kialakítanak valamilyen nyomonkövető, monitorozó vagy kiértékelő gyakorlatot. Sokat adna az egyeztetés, közös gondolkodás értékéhez.

A Magyarországi Klímacsúcs véleményem szerint a megfelelő megközelítést alkalmazza: közös platformra hívja az érintetteket és eredmény-orientált vitában alakítja, alakíttatja ki a közös álláspontot. Csak így képzelhető el, hogy az ajánlások előbb utóbb vállalásokká és teljesített gyakorlattá válnak – mindegyik érintett körben, a politikusok, bürokraták, a gazdaság szereplői, a tudományos és a civil szervezetek, a társadalom legátlagosabb, egyéni tagjai körében is.

Egymásra mutogatás helyett.


[1] Az EU-ban csak Angliának (2008) és Skóciának (2009) van ún. klímatörvénye.

[2] http://www.piacesprofit.hu/klimablog/energiajovo_igy_kepzeli_a_kormany.html

A konferencia-program: http://klimaklub.hu/webgalamb/files/download/73/klimacsucs_2012_program.pdf

 

Hulladékhasznosítás 2. – Zöld technológiák

Korábbi bejegyzésemben arról írtam, okos találmányok segítségével hogyan lehet hulladékból építőanyagot, tüzelőanyagot és vízszűrőt előállítani. Most elsősorban azokból az eljárásokból válogattam, amelyek meg is valósultak, bizonyítván, hogy a találmány nem egy-egy feltaláló agyszüleménye, soha el nem készülő megváltó gondolata, hanem technikailag kivitelezhető, pénzügyi, környezetvédelmi hasznot is hozó, rendszerbe állítható alkalmazás.

Mesterséges talaj (vagy ipari komposzt) hulladékból

Bár egyes zöld szervezetek támadják, nemzetközileg elfogadott és alkalmazott módszer a hulladékok komposztálása, amely anyagot különböző hasznos célokra is fel lehet használni. Például mezőgazdasági talajok javítására, bányák, tározók rekultivációjára. Magyarországon a TKV Zrt. fejlesztett ki egy eljárást, amelynek lényege, hogy bontható/lebomló és vázképző hulladékokból, valamint oltóanyagokból, aerob biológiai kezeléssel úgynevezett „mesterséges talajt” (fedőréteget) hoznak létre, amellyel például a vörösiszap-tározók porzás mentesítését, vagy roncsolt területek rekultivációját tudják költséghatékonyan és környezetbarát módon elvégezni. A komposzthoz olyan alkotóelemeket használnak fel, amelyek a természetes talajhoz hasonló szerkezetűvé válnak, és az abban található anyagokra bomlanak le, valamint a talaj legfontosabb összetevőit tartalmazzák. Olajtartalmú hulladék – például a kocsimosók olajos iszapja –, szennyvíziszap, pernye és szennyezett föld keverékét hasznosítják, így azok nem hulladéklerakóba kerülnek. Az olajtartalmat a szennyvíz aktív mikroorganizmusai és olajfaló baktériumokat tartalmazó oltóanyag segítségével csökkentik; a szervetlen komponensek adják a talaj vázszerkezetét, a pernye a szikesedést is gátolja. Fontos, hogy az ilyen jellegű tevékenység csak az engedélyekben meghatározott módon, a szerves és nem szerves összetételű hulladékok irányított kezelésével végezhető.

Metanol hulladékból

Két magyar feltaláló, Raisz Iván és Barta István, egy rendkívül hasznos, az üzemanyaggondokon és a hulladékprobléma megoldásán egyszerre javító eljárást dolgozott ki.

A 2011-ben Green Oscar díjjal is jutalmazott környezetbarát technológiájuk egy tonna kommunális hulladékból 300 kg  –  üzemanyagként,  üzemanyag adalékként, valamint műanyaggyártásra is egyaránt felhasználható – metanolt és cseppfolyós szén-dioxidot képes előállítani úgy, hogy közben nincs szén-dioxid-kibocsátás. Számításaik szerint a metanol szemétből történő előállítása alig több mint 30 forint kilogrammonként, világpiaci ára pedig megközelíti a 100 forintot, ami felfoghatatlan nagyságrendű profitot eredményezne, nem szólva az ország energia-kiszolgáltatottságának csökkentéséről. Ilyen hírekkel persze gyakran találkozhatunk, de itt már többről van szó, ugyanis 40 százalékos EU-támogatás bevonásával sikerült létrehozniuk egy konzorciumot, amely elindította a projekt kísérleti telepének felépítését Miskolcon. A feltalálók reményei szerint a hatósági rendszerbiztonsági vizsgálatok befejezése után szeptembertől már teljes kapacitással fognak dolgozni. Ez igazán jó hír!

Hulladékkezelési irányító rendszer

Bár nem magyar fejlesztés, de jelentősége miatt érdemes a német Tegos cég irányító rendszerét (Enwis) ebben a posztban bemutatni. Szoftverük ugyanis automatizálja a számlázást (képes számlát generálni a teljesített megrendelésekből, szerződésekből – beleértve az időszaki gyűjtőszámlákat is); nyilvántartja az edény- és járműparkot; megtervezi az ellátandó járatokat, és a dolgozói nyilvántartást is vezet. Ezen felül figyeli a lerakók és raktárak állapotát, készleteit, bármennyi telephelyről legyen szó. A rendszer abból a szempontból is egyedülálló, hogy leköveti a hulladékkezelés, -ártalmatlanítás, -keverés és -szétválasztás folyamatait. A rendszerhez számos további alkalmazás is kapcsolható. A gyűjtőautók és -edények azonosítására és folyamatos követésére szolgál egy egység, amely a szemeteseket RFID azonosítóval, a járműveket pedig flottakövetéssel ellátva, bármely percben képes megmondani, hogy az adott kukát mikor ürítették, térképen jelöli az ürítés helyét, a gyűjtőjármű teljes útvonalát.

Nem akarnék a cég fogadatlan ügynöke lenni, de ha ez mind igaz, akkor a magam részéről feltétlenül támogatnám az eljárás magyarországi elterjesztését. Különösen azért, mert képes leköveti a hulladékkezelés, -ártalmatlanítás, -keverés és -szétválasztás folyamatait.