A múlt héten Zöld Henrik kolléga már foglalkozott a vállalati környezetvédelemmel, ebből is elsősorban a cégek társadalmi felelősségvállalás keretében végzett környezetvédő akcióikkal. Z.H. posztjában két pozitív példa mellett említést tett a zöldek gyakorta hangoztatott kritikájáról is, amely szerint a környezetvédelem sokszor csak máz, amellyel éppen környezetkárosító tevékenységüket akarják elfedni, vagy másokkal szemben így akarnak versenyelőnyre szert tenni. Ahelyett, hogy pénzüket és energiájukat inkább a kimerülő erőforrások takarékos használatára, a megújuló erőforrások használatára való áttérésre, vagy a hulladékok keletkezésének a minimalizálása fordítanák.
Én tovább vittem a gondolatot, és annak néztem utána, mit gondolnak erről maguk az érintettek? Miért végeznek környezetvédő beruházásokat, érzik szükségét, hogy termékeiket zöld márkajegyekkel lássák el, vagy, hogy zöld akciókat kezdeményezzenek? Mi motiválja őket a környezetvédelemre?
Németh Patrícia doktori disszertációjában alaposan feldolgozta a vállalati környezetvédelem témáját, feltárta ennek széles összefüggésrendszerét, ám én ebből mindössze néhány empírikus kutatási adatot emelnék ki, azokat is csak azért, hogy közelebb kerülhessünk a vállalatok zöld kommunikációjának, zöld orientációjának megértéséhez. Kicsit közelebb, mint ahová a „haragos zöldek” eljutottak.
A cégek megkérdezett vezetői, munkatársai szerint a vállalatok környezetvédő tevékenységére a legerősebb befolyást az állami és önkormányzati szervek (2,78), a vállalati központ (2,5) és a menedzsment (2,34), valamint az üzleti szféra: a kereskedelmi vevők (2,33) és a részvényesek (2,16) gyakorolnak. Csak utánuk jöhetnek a környékbeli csoportok, a környezetvédők és a fogyasztók.(Az egyes csoportok befolyásolási erősségét egy 3-as skálán – nem jelentős, közepes, nagyon jelentős – lehetett értékelni.)
Nyilvánvaló, mondhatnánk, de azért mégis meghökkentő, hogy a legerősebb hatást a vállalati környezetvédelmi tevékenységre nem a környezet-érzékeny csoportok (közelben lakók, környezetvédők, fogyasztók), hanem a szabályozó hatóságok és belső vállalati csoportok képesek tenni. Más kutatások esetében átrendeződik a sorrend, de egy pont biztos marad, mindenhol a hatóságok vannak az első helyen.
A másik megfontolásra érdemes eredmény a vállalatok motivációival kapcsolatos. A cégek, saját bevallásuk szerint, leginkább arculatuk javítása, a kockázataik csökkentése és a különböző (hazai és EU-s) szabályozók betartásának kényszere miatt végeznek környezetvédelmi beruházásokat. A társadalmi nyomás hatása ebben a vonatkozásban sem túl erős, a rangsorban az utolsó előtti helyen szerepel.
| Motivációs tényezők |
átlag az 5-ös skálán |
| A vállalati arculat javítása |
3,54 |
| Környezeti kockázat csökkentése |
3,50 |
| Az EU környezetvédelmi szabályozása |
3,50 |
| Látható környezetvédelmi problémák (pl. veszélyes hulladék) megoldása |
3,47 |
| A jelenlegi hazai szabályozás szigorúsága (pl. bírságterhek nagysága |
3,42 |
| A hazai szabályozás várható szigorúsága |
3,42 |
| Társadalmi (helyi lakóközösség, zöld szervezetek) nyomása |
2,28 |
| Vetélytársak piaci nyomása |
2,22 |
Mindezek azért fontosak számunkra, hogy tisztán lássuk, milyen valóságos tényezők alakítják cégek környezeti tevékenységét. Igazat kell adnunk a szerzőnek abban, hogy „a vállalatoktól csak addig lehet elvárni a társadalmi célú tevékenységet, amíg az profitérdekeit és piaci pozícióit alapvetően nem veszélyezteti. Az már nem várható el a vállalattól, hogy „jótékonysági intézményként” viselkedve vállaljon fel társadalmi – köztük környezetvédelmi – tevékenységet.” (Németh Patrícia: A vállalati környezetvédelmi tevékenység szerepe a versenyképességben, a piaci sikerességben. Ph.D. értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Ph.D Program, 46. oldal). Világos beszéd, egyben válasz is a vállalati környezetvédelem miatt fanyalgóknak, akik gyakran – túlzó és teljesíthetetlen – elvárásokat támasztanának a cégek felé. Ugyanakkor figyelmeztetés a vállalatoknak is, hogy a pusztán profitérdekek által motivált, átlátszó, hazug környezetvédelmi propagandájuk könnyen visszaüthet. „Ha a vállalatok indokolatlanul, vagy megalapozatlanul csak hivatkozik a környezetvédelemre, akkor gyakran ugyan rövid távon átmeneti sikereket érhet el, de hitelességét elveszítve, hosszabb távon a piaci részesedés csökkenését eredményezgeti. (Németh Patrícia: A vállalati környezetvédelmi tevékenység szerepe a versenyképességben, a piaci sikerességben. Ph.D. értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Ph.D Program, 60. oldal)