Sztárok a környezetvédelemben

Cameron Diaz, Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Colin Firth, Paul McCartney, Robert Redford és Pedro Almodóvar – csak néhány igazán ismert ember, akik népszerűségüket, „sztárságukat” a környezetvédelem fontosságának hangsúlyozására is felhasználják.

„Nem elég, ha hangos és látványos akciókat hirdetünk, ha mi a magunk életében nem vagyunk környezettudatosak” – mondta nemrégiben Leonardo DiCaprio, aki hibrid meghajtású autóval jár, és otthonában napelemekkel biztosítja a környezetbarát energiát.
Hozzá hasonlóan gondolkodik és él Cameron Diaz, a Keresd a nőt! című kasszasiker sztárja, aki Toyota Priust vezet, és társszerzőként jegyez egy könyvet, amely a hétköznapi zöld praktikákat szedte sorba. Brad Pitt az általa létrehozott alapítványon keresztül a Katrina hurrikán által letarolt New Orleansban százötven olyan házat építtetett, amelyben zöld technológiát és anyagokat használtak fel. Pitt akkor Obama elnökkel is tárgyalt, egy olyan állami projekt létrehozását sürgetve, amely Amerika-szerte segítené a zöld technológiájú épületek létrehozását.
Hollywood sztárjai között az utóbbi években örömtelien új divat hódít. A különféle díjátadó ünnepségeken a filmcsillagok úgynevezett környezettudatos ruhákban jelennek meg. Meryl Streep például az idei Oscar-gálán egy ahimsa (jelentése szanszkritül: „nem kárt okozni semmiben”) selyemből készült ruhába bújt.
Colin Firth biopamutból szőtt Tom Ford-öltönyben jelent meg a kifutón, ráadásul ez egy igazi újrahasznosított darab, hiszen a színész ezt viselte akkor is, amikor 2011-ben A király beszéde című filmben nyújtott alakításáért átvehette az Oscar-szobrocskát. Felesége, Livia Firth egy rendkívül sokoldalúan hasznosítható, műanyag palackokból készült ruhában lépegetett ura mellett.

Nyilakkal buldózerek ellen

Az ipar és a környezetvédelem állandó csatában áll egymással, és általában az előbbi kerül ki győztesen az összetűzésekből. Épp ezért „fegyverkeznek” a zöld mozgalmak, használják a legmodernebb technikákat és technológiákat. Brazíliában most az a kérdés: nyilak és kőbalták legyőzhetik-e a vízerőműveket.

A legnagyobb, egyelőre épülőfélben lévő vízerőmű komplexum a Belo Monte nevet viseli: három völgyzáró gát mögött két hatalmas víztározója lesz, vízgyűjtője Magyarország területének négy és félszeresén terül el. El lehet hát képzelni, hogy mekkora beavatkozásra van szükség az Amazonas környékén elterülő esőerdő szívében egy ilyen gigász létrehozására.
E beavatkozásokat próbálják megakadályozni az őserdő őslakosai. Nemrégiben sikerült leállítaniuk az építkezést az egyik helyszínen, amikor körülbelül száz bennszülött összefogott a több hete a helyszínen tiltakozó félszáz halásszal, és íjakkal meg egyéb, hagyományos harci eszközökkel felfegyverkezve elfoglalták a munkagépeket, elkergették a mintegy kilencszáz munkást. A mostani támadás nem az első a komplexum építésének történetében. Legutóbb a nyár folyamán háromszáz indián foglalta el 21 napra a gátat – tárgyalásra akarták kényszeríteni a kivitelezőt, nem sok sikerrel. Aztán visszavonultak – mostanáig. Más lehetőségük nem igazán van, mivel a brazil elnök is nagy rajongója a Belo Monténak, s eddig a bennszülöttek minden jogi lépése hiábavalónak bizonyult.
Érthető és talán jogos is a bennszülöttek tiltakozása. Minden valószínűség szerint a víztározó tönkreteszi a Xingu folyó élővilágát, ami végzetes lehet a területen élők számára. Ráadásul a kormány tervei szerint 16 000 embert fognak elköltöztetni a Juruna és az Arara törzsek lakóhelyéről – a civil szervezetek szerint azonban kétszer ennyi lesz a kitelepítettek száma, mire az építkezések befejeződnek.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) témával kapcsolatos tanulmánya szerint a vízerőmű üzembe helyezése után jelentősen csökkenni fog a Xingu folyó vízhozama, amely kihatással lesz az erőmű hatékonyságára is, ezáltal – véleményük szerint – kidobott pénz a beruházás. A klímaváltozás következtében csökkenő csapadékot és a vízhozamot figyelembe véve, a legrosszabb esetben a bevétel 2050-re akár 90 százalékkal is csökkenhet.

Ahogy a WWF brazil természetvédelmi igazgatója, Carlos M. Scaramuzza már tavaly rámutatott, az Amazonas-medencében az elmúlt tíz évben két jelentős aszály is volt, amely – ahogy fogalmazott – a vízerőművel szemben inkább az olyan megújuló energiahordozók, mint a a biomassza-felhasználás, valamint a szél- és napenergia irányába mutatna.

Emellett a beruházás ellen tiltakozók szerint aggodalomra ad okot az is, hogy a Xingu folyó 100 km-es elterelése, és a már említett aszály következtében hajózhatatlanná válik, illetve a mellékfolyók kiszáradása miatt az itt élő őslakosok megélhetése is veszélyeztetett.

Az építkezés ellen tiltakozó Belo Xingu Folyó Ellenmozgalom időpontot kért a Kongresszustól annak megtárgyalására, hogy milyen környezeti hatásokkal kell szembenézniük, ám megkeresésük még nem talált meghallgatásra. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy a törzsi hierarchiában magasabb szinten álló Nemzeti Indián Alapítvány, a Funai már áldását adta a vízierőműre.

Kevesebb szemetet!

Idén Magyarországi is csatlakozott a hulladékcsökkentés európai hetéhez. Az akció hivatalosan november 17. és 25. között zajlik, azonban a feleslegesen megtermelt szemetünk mérséklését az év minden napján megtehetjük.
A csatlakozó munkahelyi és iskolai közösségeknek, intézményeknek, vállalkozásoknak, civil szervezeteknek egyszerű, a mindennapokban folyamatosan megvalósítható hulladékcsökkentési vállalást kell tenniük.

Az OHÜ tájékoztatása szerint az idei akció középpontjában az újrahasználat áll, vagyis olyan megoldások bemutatása, népszerűsítése, amelyekkel úgy előzhető meg a hulladék keletkezése, hogy az adott termék az eredeti funkciója szerint tovább használható vagy más formában hasznosul. Vállalást tehet például egy munkahelyi közösség arra, hogy kimutathatóan kevesebbet nyomtat.

Vállalás lehet az is, hogy összegyűjtik az olyan lapokat, amelyeknek csak az egyik oldalára nyomtattak, és ezeket felajánlják óvodáknak, iskoláknak, hogy a gyerekek rajzolhassanak ezekre. Iskolai osztályok gyűjthetnek olyan, az eredeti funkciójára nem, vagy csak alig használható ruhaféléket, amelyekből rongyszőnyegeket készítenek, és azokat helyben használják vagy jótékonysági célra ajánlhatják fel.

A témához kapcsolódó legkülönbözőbb ötleteket várják, de az érdeklődők példákat is találhatnak a hulladékgazdálkozási ügynökség, illetve a hulladékcsökkentési hét honlapján (www.ohukft.hu/europai-hulladekcsokkentesi-het). A csatlakozni kívánók a hulladékgazdálkodási ügynökségnél regisztrálhattak, illetve regisztrálhatnak.

Az akcióhét magyarországi szervezőjeként az OHÜ összefogja és segíti a jelentkezőket, a résztvevők és vállalásaik felkerülnek a hulladékcsökkentési hét honlapjára. Az Európai Hulladékcsökkentési Hetet (EWWR) 2009-ben rendezték meg először. Idén húsz ország kapcsolódott be az akcióba.

A program főtámogatója az Európai Bizottság. Az ÖHÜ tájékoztatása szerint az EWWR-hez a kelet-közép-európai régióból elsőként Magyarország csatlakozott. A magyarországi jelentkezőkkel tovább növekedhet az eddigi, 14 ezret meghaladó aktív európai hulladékcsökkentő közösségek száma.

A válság hatásai: többet használ, mint árt?

A környezetvédelem a válság vesztese – jelentette ki nemrég Szabó Marcel, akit röviden zöld vagy környezetvédelmi ombudsmannak szokás nevezni. (Nem véletlen, ki tudná megjegyezni hivatalos titulusát: az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős új helyettese.) Állítása egyrészt nyilvánvaló igazság, ám más szempontok is érvényesíthetők talán.

Szabó Marcell szerint a válság miatt szűkülnek a környezetvédelemre fordítható források, miközben számos fejlett államban, köztük a Magyarországon is alkotmányos elvek rögzítik, hogy a jogvédelem már elért szintjéről visszalépni nem lehet. Kormányzati feladat és felelősség megoldani, hogy az eddiginél hatékonyabban, kevesebb pénzből is megfelelő szinten ellássa az állam ezeket a feladatokat. A szakember hozzátette: nemzetközi szinten is fontos az erőteljes fellépés, hiszen például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását korlátozó kiotói jegyzőkönyv vállalásai csak 2012 végéig szólnak, és a megújításukban az eredetileg részt vevő államok egy része nem érdekelt, ezért a folyamat jövője az Európai Unió erőfeszítései ellenére meglehetősen bizonytalan. Az Egyesült Államok nyugati partjai és a Hawaii-szigetek közötti csendes-óceáni területeken az áramlatok becslések szerint két Egyesült Államok méretű hulladékszigetet hordtak össze, ami súlyosan károsítja az élővilágot, és még csak megbecsülni sem lehet, milyen műszaki megoldásokkal, mekkora anyagi ráfordításokkal lehet megtisztítani az óceánt. Magyarország számára azért is fontos a nemzetközi együttműködés, mert egyre több érv szól amellett, hogy a globális felmelegedés által leginkább érintett országok közé tartozik.
Az ombudsman-helyettes jó és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, és letagadhatatlan: amikor az embereknek és államoknak egyaránt kenyérgondjaik vannak, addig kevés figyelem és még kevesebb forrás fordítható a környezetvédelemre. Tiszta logika, nehéz belekötni. A valóság azonban eltér az általános vélekedéstől.
Egy egyszerű, kicsit öncélú megoldással igyekszünk illusztrálni, mire is gondolunk. A költséghatékonyság és a környezetvédelem jegyében született, nem éppen világrengető, de bájos és innovatív ötletről számolunk be. Reklám-szóróanyagok helyett az egyik világcég a kávézókat támadta meg legújabb kampányával, de papír felhasználása nélkül. Kampányanyagát internetes oldalára töltötte fel, a kávét fogyasztók pedig QR kódos süteményt kaptak a csésze fekete mellé. A finomságra ehető rizspapírral került a kód, így fogyasztás közben okostelefonnal leolvasható volt az üzenet.
Természetesen nem ez az apróság váltja meg a világot és teszi helyre a globális klímaváltozást. De az szemmel látható, hogy a válság, a pénzszűke új, kreatív innovációkra sarkallja a vállalatokat és az országokat is. Ez igenis kedvez a környezetvédelemnek, a zöld gondolat és technológiák elterjedésének. És épp az amerikai elnökválasztás mutatta meg, mennyire nem hagyható figyelmen kívül a gazdasági válság közepén sem a környezetvédelem. Obama elnök újraválasztásában talán minimális, de nem elhanyagolható szerepet játszott az is, hogy New York vezetése végül, feladva semlegességét, a demokrata jelölt mellé állt, éppen az elnök környezetvédelmi elkötelezettségére hivatkozva.
A válság innovációra sarkall, a környezetvédelem pedig van olyan jó és hosszú távú üzlet, hogy a leleményes cégek jól jöjjenek ki belőle. Ez pedig nekünk és az egész bolygónak jó üzlet lesz.

Pénz kérdés (is)

Ahonnan a legkevésbé vártuk: Kína soha nem látott méretű környezetvédelmi kísérletbe kezd. Persze ehhez szükséges az ország mérhetetlen gazdagsága és nélkülözhetetlen a diktatúra, amely városokat teremt a semmi közepén, parancsszóra.

Peking ma – fotó: flickr.com

A hír önmagában is lenyűgöző: Kína délnyugati részén, a 17 milliós metropolisz, Csengdu közelében kijelölték azt a 7,2 millió négyzetméteres területet, ahol a világ egyik legizgalmasabb környezetvédelmi projektje indul nemsokára. Egy 80 ezres várost húznak fel, ahol nem lesz szükség autókra, az energiatermelést megújuló erőforrások fedezik, a szemét feldolgozására pedig a legmodernebb módszereket vetik be. A tervek szerint egy hasonló méretű átlagos városhoz képest az energiafogyasztás 48 százalékkal, a vízfogyasztás 58, a szeméttermelés pedig 89 százalékkal lesz alacsonyabb. A városból nem lesznek kitiltva az autók, de az egész rendszert úgy tervezik, hogy ne legyen szükség rájuk. Az úthálózat felét a nem motorizált forgalom használja majd, a másik felén elektromos meghajtású kisbuszok szolgáltatják a tömegközlekedést. Rengeteg zöld területet terveznek a mintavárosba, az elvárás az, hogy bármelyik lakóépülettől legfeljebb két perces gyaloglással el lehessen érni egy parkot.
A város energiaellátását szélerőművekre alapozzák (a meteorológiai viszonyok miatt a napenergia nem jöhet számításba), illetve a város szemetét feldolgozó és újrahasznosító üzem is erőműként dolgozik majd. A tervezést a chicagói központú Adrian Smith + Gordon Gill Architecture építész iroda végzi, a hivatalos közleményük szerint a kínai kormány teljes körű támogatását élvezik.