A 10 százalékos energiacsökkentés interpretációi felszínre dobtak néhány olyan szempontot, amit érdemes lenne ezen a blogon is megvitatni.

Az intézkedést támogatók legfőbb érve az, hogy az energiaárak oly mértékben megnövekedtek, amelyek már az alacsonyabb jövedelműeken kívül a középosztály tagjainak megélhetését is veszélyeztetik. A rezsiköltségek időről időre stabilan emelkednek, a családok jövedelmük lassan irreálisan nagy részét költik a lakás fenntartására, illetve a lakhatásra. (HVG) Becslések szerint a családok jelentős hányadánál (50%) a létfenntartási kiadások felét, további 20 százaléknál még ennél is többet költenek rezsire. Szociális szempontból tehát indokolt az intézkedés, de vajon ez a megfelelő mód a rezsi csökkentésére? A környezetvédő szervezetek szerint nem. Ők úgy vélik, ennél hatékonyabb és hosszabb távon is biztatóbb megoldás lenne a takarékosság. Például energiatakarékos eszközök (izzók, hűtő- és mosógépek stb.) használatával; nagyobb fokú tudatossággal, odafigyeléssel (pl. fürdés helyett zuhanyozás, szobahőmérséklet csökkentése, mosási hőfok megfelelő beállítása stb.); és főként a lakások fűtésének, hőszigetelésének, gépészeti berendezéseinek modernizációjával; vagy alternatív energiaellátó rendszerek beiktatásával a mostani csökkentés többszörösét is el lehetne érni.  Mindezek valóban hozzájárulnának a családok rezsiköltségének további csökkentéséhez? Mindenképpen, bár szerintem ezek is csak hosszabb távon hoznák meg a kívánt eredményt. Miért gondolom ezt?

Nincs elegendő – saját, állami, közösségi – forrás a rosszul épített lakások, elavult fűtési rendszerek lecserélésére. Nem tudom, hogy a 4,4 milliós lakásállomány hány százaléka szorulna megújításra, de az biztos, hogy milliós nagyságrendről lehet szó. 2012-ben a kormány 1,6 milliárd forintot biztosított erre, ami kb. 400 lakás korszerűsítésre volt elegendő, ám, ha ennek tízszeresét költenék évente, az is nagyon kevés lenne. A lakossági források nagyobb arányú bevonása pedig jövedelmi korlátokba ütközik.

A környezettudatos fogyasztók tábora örvendetesen nő, de még nagyon sokan vannak, akik megszokásból, érdektelenségből nem törődnek az energiahatékonysággal, akkor sem, ha tudják, ezzel sokat spórolhatnának. A takarékosság főként beállítódás kérdése, márpedig tudjuk, az attitűdök nehezen változtathatók. (A rezsicsökkentés legnagyobb hibájának éppen azt róják fel, hogy elkényelmesít, nemhogy erősítené, gyengíti az egyéni felelősséget.)

Nem megfelelő a tájékoztatás. Sok zöld szervezet – külön-külön – foglalkozik ezzel, de információik kevés emberhez jutnak el, azok is csak alkalomszerűen. Sokat segítene ezen, ha állami segítséggel, összehangolt, a teljes népességre kiterjedő, erőteljes felvilágosító kampányt lehetne szervezni.

Különböző okok miatt maguk a lakosok is csak mérsékelten látnak lehetőségeket háztartásuk rezsiköltségeinek csökkentésére. A GKI Fenntartható Fejlődés Évkönyvének erre vonatkozó adatsora szerint takarékosságról leginkább az áram- és vízfogyasztásnál, legkevésbé a közlekedés és a fűtés esetében lehet szó.

Kérjük, értékelje egy 5 fokozatú skálán (ahol 1 egyáltalán nem, 5 nagy mértékben), hogy az Ön háztartása reálisan milyen mértékben tudna takarékoskodni, fogyasztását csökkenteni az alábbi területeken a következő egy év során!

GKI Zrt. (lakossági felmérés, 2010. október)

A poszt címében szembeállítottam az energiatakarékosságot a rezsicsökkentéssel (vagy-vagy), pedig valószínű, hogy együttes alkalmazásuk (is-is) lenne inkább üdvözítő. Ezt indokolja a családok jövedelmi helyzete, az energiaszámlák magas aránya a családi büdzsében, a rendelkezésre álló források szűkössége, és nem utolsó sorban a sokszor pazarló, az egyéni felelősséget nélkülöző fogyasztói mentalitás.