A madárvédelem aktualitásához nem férhet kétség, a madárpusztulás ugyanis Európa-szerte és Magyarországon is drámai méreteket öltött.  Ennek az elszomorító folyamatnak több oka is van. Ezek közül első helyre a felelőtlen embereket tenném. Azokat, akik szántóikon, kertjeikben – sokszor tiltott, forgalomból kivont – ártalmas növényvédő, permetező szereket használnak, akik ünnepeiken petárdákat durrogtatnak, megunt macskáikat szabadon eresztik, akik kedvtelésből, vagy kereskedelmi céllal fognak be, ölnek meg madarakat. A másodikra a civilizáció nem szándékolt következményeit: a közúti és légi közlekedést, a villamosenergia-szállító hálózatot, általában a környezetterhelő ipart, köztük – talán némileg meglepő módon – még a környezetkímélő célzattal létrehozott szélerőmű-parkokat is.

Mit lehet tenni? Az emberi felelőtlenséget szigorú szabályozással, szankciókkal, vagy éppen speciális támogatásokkal, ha teljes mértékben nem is, de vissza lehet szorítani, és – az érintett ipari, mezőgazdasági, közlekedési szereplők közreműködésével – a civilizációs ártalmakat is lehet csökkenteni. Nézzünk néhány pozitív példát. Az elmúlt években – remélem még most is – olyan agrártámogatásokhoz is hozzá lehetett jutni, amelyek odúk, költőládák kihelyezésével a madarak védelmét szolgálta. Kár, hogy a támogatásra csak az agrár-környezetgazdálkodási programokban részt vevők, illetve a Natura 2000 területek földhasználói jogosultak. Az autópályák mentén olyan védőfalakat emelnek, amelyek a madarak röppályáját emelik az út fölé, aminek köszönhetően a madarak elkerülik a járművekkel való ütközést. A repülőtér közelében költő madarakat veszélytelenebb területekre (Hortobágyra) telepítik át, illetve betanított vándorsólyommal, vagy egy-egy madárfaj saját, veszélyre figyelmeztető hangjával tartják távol őket.

Az ütközés és áramütés elkerülésére az E.ON többféle védelmi megoldást is alkalmazott saját vezetékrendszerén, és azt is vállalta, hogy 2020-ig a teljes hálózatot madárbaráttá alakítja. Így például a szabadvezetékeket földkábelre cserélte a Hortobágyi és Körös-Maros Nemzeti Parkok mintegy 100 kilométeres szakaszán. Burkolt vagy szigetelt szabadvezetéket alkalmazott; az oszlopok fejszerkezeteinek madárvédelmi szempontból alakította át, gólyafészek-tartókat helyezett ki; az ütközés szempontjából veszélyes szakaszok vezetéksodronyait a madarak figyelmét felhívó „madáreltérítőkkel” látta el; kiülőket létesített, költőládákat helyezett ki.

Meglehet, lesznek, akik fanyalognak, kevésnek tartják a vállalatok hozzájárulását, védelmi megoldásainak kiterjesztését. Még azt is mondhatják, a cégek ezt saját érdekükben teszik, óvják vagyonukat, biztonságukat, ily módon is javítani kívánják elismertségüket. Lehet, de én úgy vagyok ezzel, hogy minden segítő szándéknak, minden egyes megmentett madárnak tudok örülni. Mint az a bibliai gyermek, aki a vihar által kisodort kagylókat dobálta vissza, jóllehet tudta, hogy ezzel a cselekedetével csak néhányat tud megmenteni. De azoknak ez számít!