Kukázó vadállatok

Az utóbbi időben elég sokat olvastam kukázó medvékről, vaddisznókról, rókákról, nyestekről, sőt még jegesmedvékről is. A medvék Erdélyben (Tusnádfürdőn, Brassóban stb.); a rókák már nálunk is (Budapesten a 12. kerületben, a Gellért-hegyen, a Sas-hegyen, a Duna-parton, a Rákos- és a Szilas-patak mentén; Pécsett, Sopronban, Kiskunfélegyházán stb.) fosztogatják a szemetesládákat; a nyestek előszeretettel bontják a házak szigetelését; az északi sarkvidék csúcsragadozói pedig a turisták, kutatók csomagjaiból lopják ki a fogkrémet (!). Azt már régóta tudjuk, hogy a mosómedvék az amerikai házak körül ólálkodnak, de várható, hogy előbb-utóbb nálunk is megjelennek.

Az állatok kitűnően alkalmazkodnak a környezethez, urbanizálódnak. A jelenséget részben az élőhelyek csökkenésével, az élelemforrások beszűkülésével, részben a város kínálta előnyökkel, a szemétben is előforduló élelemmel és a télen is melegebb városi mikroklímával magyarázzák.

Lehet-e, kell-e, egyáltalán ez ellen valamit tennünk?  A kérdés jogos, mert a vadállatok kukázását a híradások nagy része többnyire csak vicces, jópofa, ártalmatlan dologként tálalják, pedig egyáltalán nem az.  Elég az éhes állatok támadásaira, vagy az általuk terjesztett betegségekre gondolnunk.

„Akárhányszor egy-egy vadállat táplálékkal, illetve élelemforrással köti össze az ember jelenlétét, és függeni kezd ettől a forrástól, fellép az ember és állatok közötti konfliktus. A szemétben turkáló állatok ráadásul különböző kórokozókat szedhetnek össze például a rothadó ételmaradékokból, amelyeket szőrükre, lábukra tapadva a városba vihetnek, vagy terjeszthetnek a városon belül. Az egyes fajok egymástól kapott fertőzésének is nagyobb a kockázata, mivel a szemétkupacok nagy sűrűségben vonzzák az állatokat, ezáltal a zoonózisok (az állatról emberre terjedő betegségek) terjesztésének lehetősége is megnő.”

Az állatok kukázásának megszüntetésére már többféle módot is kieszeltek, de áttörést nem sikerült elérni. Próbálkoztak távolabbi vidékre történő átköltöztetéssel, a szemételhordás időpontjának megváltoztatásával, alacsony feszültségű árammal ellátott kerítéssel. Mindhiába, az állatok ragaszkodnak élőhelyükhöz és a könnyen megszerezhető élelemhez.

A megoldás a hulladék gondosabb kezelése, megfelelő tárolása, időben történő elszállítása, tehát az utánpótlás megszüntetése, megszerzésének megnehezítése lehet. Fontos, hogy a hulladékot mindig lezárt zsákban tegyük a biztonságosan befedett gyűjtőbe, és a kertes házak teraszain, külső asztalain se hagyjunk soha szabadon élelmet.  Az „élelemkínálat” megszüntetése rendkívül fontos a vadállomány épsége, megmaradása érdekében is, nehogy éppen a kukázás miatt veszítsék el azt a képességüket, hogy a vadonban szerezzenek maguknak táplálékot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × 5 =