Környezetvédelemi vágyaink és a valóság

Forrás: www.greenfo.hu

Egy érdekes vizsgálatra hívta fel a figyelmet a Greenfo, környezetvédelmi információs portál. Amerikai kutatók 19 környezettel kapcsolatos kifejezést vizsgáltak a Google keresőrendszer segítségével 2004-2009 között, és arra az eredményre jutottak, hogy az éghajlatváltozás (és az ehhez köthető globális felmelegedés) kivételével az összes többi téma iránt csökkent a társadalom érdeklődése. A kezdeti időponthoz képest a terminus végére világszerte kevesebben kerestek rá a természetvédelem, a környezetvédelem, a madárvédelem, a biodiverzitás, a környezetszennyezés, vadvilág stb. témáira.

A negatív irányú tendencia okaira nem sikerült magyarázatot találni, de a következmények világosak. Ha ugyanis igaz, hogy lanyhul az érdeklődés, akkor csökken a politikusokra nehezülő társadalmi nyomás, már nekik sem lesz annyira fontos ügy a környezet védelme, maguktól pedig nem fognak érte sokat tenni. Legalábbis annyit biztosan nem, amennyit a környezetvédők szeretnének.

Sajnos nálunk még senki sem végzett ennyire komoly és átfogó elemzést, így nem igazán tudjuk, hányadán állunk. Csökken, stagnál, vagy éppen nő a társadalom érdeklődése a környezeti témák iránt, vagy ami még fontosabb, többet, kevesebbet tesznek környezetük megóvása érdekében? Környezetvédőként magam is szeretném hinni, hogy a helyzet javul, mert látom, és az adatok is ezt igazolják, hogy egyre többen használják a szelektív gyűjtőket, a kerti komposztálókat, és – most mindegy, milyen okból – egyre többen vásárolnak tudatosan. A Tetra Pak/Gfk országos reprezentatív felmérése szerint, eltérő rendszerességgel ugyan, de immár a magyar lakosság 55%-a gyűjti szelektíven az italos kartondoboz hulladékot. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség pedig azt mutatta ki, hogy a vásárlók kétharmada listával, tudatosan készül a vásárlásra, 70 százaléka tartós táskát, kosarat visz magával. Köreikben kedveltek a nagy kiszerelésű termékek és az utántöltők, főleg a tisztító- és tisztálkodási szerek esetében.

Ám az is tény, hogy a (lakossági) környezetszennyezés sem szűnt meg, még csak nem is mérséklődött, sőt néha az az érzésem, inkább fokozódott. Nap, mint nap találkozom a szomorú valósággal: autók között lerakott akkumulátorokkal, kibelezett tévé készülékekkel, bútorokkal (!), erdőkben, árokpartokon hagyott autógumikkal, hűtőgépekkel, és mindenhol szeméttel.

Azt is érzékelem, hogy a környezetvédelmi témák iránt nincs intenzív érdeklődés a neten, legalábbis, amikor a látogatók, a lájkolók és a kommentelők számát nézem. A Greenfo – megismételvén az amerikai kutatás néhány elemét – is arra a megállapításra jutott, hogy az érdeklődés nálunk is csökkent. És nem csak az érdeklődés, hanem ezzel összefüggően az aktivitás is. Legalábbis egyes helyi kutatások ezt mutatják. Egy székesfehérvári vizsgálatból például kiderült, hogy az előző évhez viszonyítva jóval kevesebb lett azok aránya, akik környezetük megóvása érdekében hajlandóak lennének szelektíven gyűjteni a hulladékot (- 37%), csökkenteni a saját autójuk használatát (-40 %), drágább, de környezetbarát termékeket vásárolni (-31%). Saját kutatásaimból pedig még azt is tudom, hogy egy-egy településen a sürgető, megoldásra váró problémák között a környezetszennyezés hátul szerepel, messze lemaradva a munkahely hiánya, az infrastruktúra hiányosságai és az ellátási nehézségek mögött.

Szóval a környezetvédelem területén vannak pozitív és negatív jelek, de azért remélem, hogy előbb-utóbb a pozitívak kerülnek túlsúlyba, a valóság pedig megközelíti vágyainkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

18 − 1 =