Hulladékhappening

Vannak alkotói csoportok, akik a szemét megfelelő elhelyezésére hívják fel a figyelmet mulatságos produkciókkal. Villogó számlálóval ellátott, kamu üveggyűjtő „bankot” tesznek ki egy üvegvisszaváltó hely közelébe; feneketlenkút hanghatást keltő szemétgyűjtőt készítenek; flashmobot szerveznek. A produkciók valóban meghökkentők, látványosak, de vajon elérik-e környezetvédelmi céljukat?  Alkalmasak-e a figyelem felkeltésére, illetve – ahogy azt az alkotók szeretnék – az attitűdök megváltoztatására? Úgy tűnik, a figyelmet sikerült felkelteniük, az akciókról készült videók milliós nézettséget értek el. A lentebb is megnézhető Üvegbankot (Bottle Bank Arcade) eddig közel két és félmillióan, a világ legmélyebb kukájáról szólót (The world’s deepest bin) több mint 4 millióan, a szemétkerülgető flashmobot (Recycling a bottle, flashmob style) 1millió kétszázezren látták csak a csak a Youtube-on

Milliós nézettség tehát elérhető, de az attitűdváltással kicsit más a helyzet, azok nem mozdíthatók ilyen könnyen. Nem, mert hosszú évek során, a nevelés, a tapasztalás, az értékrend hatására alakulnak ki, beépülnek a személyiségbe, viszonylag stabilak, mert alkalmazkodási, eligazodási, én-védő funkciókkal is bírnak. Az attitűdformálás a szemetelés vonatkozásában is bonyolultabb, összetettebb feladat, amihez az ilyen alkotások ugyan hozzájárulhatnak, de önmagukban nem elégségesek. Több mindennek kell még történni ahhoz, hogy a kívánt magatartás belsővé váljon, hogy az emberek a hulladékokat mindig megfelelően módon, megfelelő helyre tegyék, és ez természetes szükségletük legyen. De ne legyünk telhetetlenek, kezdetnek azért nem rosszak ezek a kisfilmek. Még akkor is, ha csak szórakoztatnak bennünket.

Üvegbank

Mire gondolhattak a film nézői? Kinevették a „bankhoz” látogató lúzereket, esetleg elgondolkodtak a film üzenetén is?

 

 

A világ legmélyebb kukája

Egy furcsa hanghatás kétség kívül figyelemfelkeltő, de vajon meddig marad meg az élmény?

 

 

Flashmob

Elvárható-e, hogy mások által eldobott szemetet felvegyünk és a kukába dobjuk?

 

 

Városszínesítők

Rokonszenvvel figyelem azokat a művészeket, csoportokat, akik a városok lepusztult részleteit hozzák rendbe, tűzfalakat, aluljárókat, járdákat festenek át. Vidámabbá varázsolják a szürke falakat, megtörik az egyhangúságot, elhitetik velünk, lehetne másmilyen környezetben is élni. Budapesten több alakulat is hírnevet szerzett a falak legális színesítésével (Színes Város, Neopaint, Élő Tűzfalak).  Munkamódszerük: megkeresik az alkalmas helyeket; az együttműködésre hajlandó partnereket, szponzorokat; elkészítik a munkát, dokumentálják, hírt adnak róla. A civil szerveződésű kreatív csapatok ezen kívül pályázatokat írnak ki, aktivizáló foglalkozásokat tartanak, együttműködést ajánlanak. A Színes város csoport például arra buzdítja a helyieket, maguk is hívják fel a figyelmet a megújítása alkalmas falfelületre, amit aztán ők engedélyeztetnek és megszerzik hozzá a pénzes támogatókat is. Az Élő Tűzfalak csapata nemzetközi pályázatot hirdet, kiállítást szervez, és játékos, tervezős, színezős foglalkozást tart gyerekeknek; a Neopaint csoport pedig egy egész kerület tűzfalainak rendbetételében működik együtt a helyi önkormányzattal. Most már csak arra kellene vigyáznunk, hogy romboló grafittisek ne tehessék tönkre ezeket a kedves, hangulatjavító műveket. „Tényleg jók, de sajnos nemsokára jönnek a firkálók, és amelyiket elérik, csúnyán összefirkálják majd, mert nekik elsősorban az okoz örömet, ha más örömét elrontják.” (ottomol kommentje az ingatlan.blogon)

Nézzünk az elkészült művek közül néhányat. Olyanokat, amelyek esztétikai és környezetvédelmi szempontból is figyelemre méltók.

1. Május 15.-én adták át a Neopaint csoport legújabb alkotását a Dob utca és a Csányi utca sarkán. A műemlékvédelem alatt álló városrész hangulatához jól igazodó életképen helyet kapott néhány karakteres figura, köztük az alkotók is. Idén őszig még nyolc tűzfal megfestését tervezik Erzsébetvárosban.

Fotó: Unger András / Urbanplayer

Fotó: Unger András / Urbanplayer

2. A Színes Város és az urbanlegends.hu által meghirdetett versenyen Rejtő Jenő pincére (Tóth Balázs alkotása) nyerte el leginkább a közönség tetszését. Rejtő állítólag gyakran rendezte számláit kéziratokkal, a pincérek pedig rohantak a szemközti kiadóba, ahol már türelmetlenül vártak a folytatásokra, így aztán szívesen fizettek is érte. Ezt a pillanatot ábrázolja a kép a Budapest belvárosában található Mika Tivadar-ház tűzfalán.

Forrás: urbanlegends.hu

3. A Színes Város alkotói kifestették a Széll Kálmán tér metrószellőzőit is. Ugye mennyivel jobban néznek ki?

Fotó: szinesvaros.hu

4. Újbudán, a kelenföldi aluljárónál, a MÁV és a Színes Város Mozgalom kezdeményezésére fiatalok varázsolták üdítő látvánnyá a vasúti aluljáró szürke falait. Így is lehet grafittizni!

Fotó: Balassa Bálint/ urbanista.blog

Május 22. – A biológiai sokféleség nemzetközi napja

Május 22., a biológiai sokféleség nemzetközi napja, avagy a biodiverzitás védelmének világnapja. Ezen a napon az élővilág sokféleségére és a biodiverzitást fenyegető veszélyekre hívják fel a figyelmet világszerte. A Földünkön élő fajok számát csak megbecsülni tudjuk, hiszen még ma is folyamatosan fedeznek fel újabb és újabb fajokat. A mindezidáig leírt fajok száma megközelítőleg 8,5 millióra tehető. Egyes becslések szerint ez a szám, a még felfedezésre váró fajokkal együtt elérheti a 80 milliót.

A sokféleség megóvása a bioszféra stabilitása szempontjából is nagyon fontos. Minden egyes faj kipusztulása gyengíti ezt a stabilitást.

1992. május 22-én, Nairobiban az ENSZ Környezeti Programjának konferenciáján, ezen a napon fogadták el a Biológiai Sokféleség Eszményének végleges szövegét. Az egyezmény célkitűzése szerint, 2010-re jelentősen csökkenteni kellett volna nemzetközi szinten a biológiai sokféleség csökkenésének ütemét. Mára már tudjuk, hogy a kitűzött cél kudarcot vallott, a négyévente kiadott ENSZ jelentés szerint óránként 3 faj tűnik el a Föld színéről!!!

A biológiai sokféleséget veszélyeztető okok között elsősorban a környezetszennyezés, a klímaváltozás, az aszályok, az erdőirtás, az orvvadászat és a túlhalászat a felelős. A kétéltűek a legveszélyeztetettebbek, egyharmaduk a kipusztulás szélén áll, leggyorsabb ütemben pedig a korallzátonyok tűnnek el a Földről. Emellett a faji sokszínűség szempontjából igen aggasztó az amazóniai esőerdők folyamatos kiirtása, valamint a számos édesvizű tó elalgásodásából fakadó halpusztulás.

Magyarország 1992-ben írta alá az egyezményt. Első ízben 2005-ben emlékeztek meg  hazánkban erről a napról, de szomorúan tapasztalom, hogy nem alakult ki komolyabb hagyománya ennek a fontos környezetvédelmi eseménynek, annak ellenére, hogy Magyarország komolyan érintett a témában. Az ENSZ 2007-ben kiadott jelentése szerint Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa a klímaváltozás természeti sokszínűségre gyakorolt hatása szempontjából. Magyarországon az átlaghőmérséklet emelkedése, közel másfélszerese a globális felmelegedés ütemének. Becslések szerint Magyarországon körülbelül 45 ezer különböző növény- és állatfaj él.

Vigyázzunk rájuk!

Csökkent a lakossági gázfogyasztás

Az energiahivatal (MEKH) szerint 2012-ben 7 százalékkal kevesebb gázt fogyasztottunk, mint az előző évben és 20 százalékkal kevesebbet, mint öt éve. A hír hallatán először megörültem, halad a környezetvédelem ügye, lám, egyre többen spórolunk az energiával, és ez jó, mert, ha kevesebb fűtőanyagot használunk, csökken a levegő szennyezettsége is.  Egészen biztos, hogy az energiával való takarékosságnak van ilyen hatása, a dolog mégsem ennyire egyszerű. Nem, mert a tudatos fogyasztás mellett ott van a kényszer is, sokan egyszerűen nem tudják, nem akarják a drága gázt fizetni, ezért más megoldást keresnek. Fával, szénnel, és sajnos elég sokan, mindenféle szennyező anyaggal (pet palack, kátrányos, ragasztóval átitatott fa) fűtenek, vagy nem is fűtenek. És más, egészen elképesztő módokat eszelnek ki. Volt régebben egy szerény jövedelmű ismerősöm, aki kalmopyrinnel és más izzasztó gyógyszerekkel, valamint sok- sok takaróval és vastag pulóverekkel vészelte át a telet.

A fogyasztás alakulásában természetesen még az időjárás is szerepet játszhat. Szakértők számításai szerint egy fokos változás körülbelül 1,5-2 millió köbméter gázfogyasztás-változást jelent, ami 2,3-2,7 százalékos fogyasztáscsökkentést vagy növekedést eredményezhet. Eredményezhet, de most mégsem ez történt, mert az elhúzódó hűvösebb időjárás ellenére is csökkent a fogyasztás, pedig – a modell szerint – növekednie kellett volna.  Maradt tehát az anyagi vagy a környezettudatos megfontolásból eredő takarékosság, illetve az alternatív fűtési rendszerre való átállás. (Kb. 100 ezer háztartás áll le a gázról és választott más energiahordozót az utóbbi években!).

És a takarékoskodásban még bőven vannak tartalékok. Számtalan trükkel lehet a háztartások gázfogyasztását csökkenteni. http://energiapedia.hu/energiamegtakaritas-tippekamely , Nagyon sokat spórolhatunk, ha odafigyelünk a fűtésre, a melegvíz használatra, és a főzésre, amelyek a háztartások energiafelhasználásának megközelítőleg 80 százalékát teszik ki; ha áldozunk lakásunk energetikai korszerűsítésére. A NegaJoule2020 kutatása kimutatta, hogy a magyar lakóépületek energiafelhasználását több mint 40%-kal lehetne csökkenteni energiahatékonysági korszerűsítések révén.  Ehhez azonban tudatosabb hozzáállásra, erőteljesebb tájékoztató kampányokra és persze önerőre is szükség lenne, ami azonban nagyon sokaknak egyáltalán nem áll rendelkezésére.

Környezetvédelmi design pályázatot írt ki a tatai Talentum Iskola – Nem csak tataiaknak!

A PET-ékszer Megyeri Zita alkotása

A tatai Talentum iskola design pályázatot írt ki környezetvédelmi témában. A pályázat témája a hulladék és az újrahasznosítás. Pályázni lehet hulladékból készített vagy funkciójában az eredetitől eltérő, újraértelmezett tárgyakkal (táska, pénztárca, cipő, kalap, használati- vagy éppen ajándéktárgy). Fontos, hogy az elkészített mű hulladékból készüljön! Pályázni 7-19 éves korig lehet. A pályázat részletei a Talentum Iskola honlapján, itt találhatók. A pályaműveket június végén, a Víz-Zene-Virág Fesztiválon lehet megtekinteni, itt kerül sor az ünnepélyes díjátadásra is.

Örömömre szolgál, hogy egyre gyakrabban találkozom általános- és középiskolások részére kiírt környezetvédelmi témájú pályázattal. Azért tartom nagyon fontosnak, mert tényleg a gyerekek, a fiatalok azok, akik megváltoztathatják a jövőt. Nyitottak az újra, a jóra. Emlékszem, amikor 16 éves koromban (nem ma volt, éppen 23 éve :-)) eldobtam egy papírzsebkendőt az utcán, a barátom, akivel akkoriban jártam, nem jutott szóhoz. Gondoljak bele, magyarázta, vajon mi lenne, ha mindenki eldobná az utcán a szemetet! Sokat beszélgettünk erről, nagyon szégyelltem magam, azt hiszem, hogy azon a napon indultam el a „környezettudatos, környezetvédő” utamon.

Ma már egészen más a helyzet. A gyerekeim az óvodában megünneplik a környezetvédelmi jeles napokat (Föld Napja, Víz Világnapja, Madarak Világnapja stb.) Madáretetőt készítenek Tetra Pak-ból, gyűjtik a műanyag kupakokat, ellátogatnak a szelektív gyűjtőszigetekre…

Az én gyerekeimnek már természetes, hogy otthon különválasztjuk a szemetet, hogy az üveget elvisszük a hulladékgyűjtő szigetre (mert nincs erre külön edény a lépcsőházban), hogy szomorúak vagyunk, mert nincs kertünk, ahol komposztálhatnánk, hogy vigyázunk az ivóvízre és a környezetre. Ők ebben nőnek fel, nem tudom elképzelni, hogy a lányom 16 éves korában szemeteljen az utcán.

Ezért tartom nagyon fontosnak az gyerekek szemléletformálását.

A környezettudatosság szintje

Egy friss közvélemény-kutatásra hívnám fel a figyelmet, amely a környezetvédelmi beállítottságot, környezeti tudatosságot vizsgálta Magyarország nyugati vidékén.

 

 

Aki már járt arra, tapasztalhatta, a települések, a porták tiszták, rendezettek, de azt nem tudhatja, legfeljebb sejtheti, hogyan gondolkodnak erről az itt élők.

A kutatás adatai szerint a lakosság túlnyomó többsége szelektíven gyűjti a hulladékot, tudatosan vásárol, de nem nagyon komposztál, és a veszélyes hulladékokkal sem tud mit kezdeni. Nézzük kicsit részletesebben!

A szelektív gyűjtés széles körben elterjedt ezen a vidéken, a válaszadók több mint kétharmada állította, lakásának környékén van szelektív gyűjtő, amit rendszeresen (67,8%), vagy alkalmanként (16%) használni is szokott. De miért jó ez nekik, amikor semmi hasznuk sincs belőle? Azt mondják, azért, mert a szemétből értékes anyagokat lehet kinyerni, amiket újra fel lehet használni, ezen kívül könnyebben lehet szállítani, és higiénikusabban kezelni. Akik nem gyűjtenek, azoknak sincs elvi kifogásuk ellene, csak a konténerek távolsága és a keletkezett hulladék mennyisége akadályozza őket ebben.

Az elkötelezett környezetvédők azt mondják a szelektív gyűjtés nem igazán jó megoldás, helyette inkább a hulladékképződés megelőzését ajánlják. (Zéró hulladék.)  Ennek számos technikája ismert, amit elég jól, és elég gyakran használnak a Sopron környéki települések lakói. Nagyon sokan nem dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak (81,3%); vásárlásaikhoz papírból, szövetből készített táskát, a kosarat (65,8%), vagy otthoni műanyag szatyrot (32,8%) visznek; meghibásodott tárgyaikat, háztartási eszközeiket sem dobják ki, inkább megjavíttatják (42,5%); és előnyben részesítik a tartós termékeket (46,5%). Ugyancsak sokan állítják, bár ezeket némi fenntartással kell fogadnunk, hogy inkább környezetbarát (43,3%) vagy újrahasznosított anyagból készült termékeket, például újrapapírt vásárolnak (34,7%). Nagyon kevesen jelzik viszont postaládájukon, hogy nem kérek hirdetési újságokat, szórólapokat (10,5%).

Kevesen, alig több mint egyharmaduk állítja, hogy szokott komposztálni. A többiek nem, köztük szép számmal olyanok is, akiknek erre egyébként lenne módja, mert kertes, kertkapcsolatos házban laknak. Komposztálás helyett sokan inkább elássák, elégetik a „zöld javakat”, vagy nemes egyszerűséggel belerakják a kukába.

A veszélyes hulladékoknak is csak egy része kerül megfelelő helyre. A gyógyszerek 45,7 százaléka a gyógyszertárakba, a festékek 9,5 százaléka, az elektronikai hulladékok 23,5 százaléka a hulladékudvarokba, a háztartási sütőolajok 12,3 százaléka az átvevőhelyekre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok háztartásban valóban nem keletkezik ilyen hulladék, mert nem szednek gyógyszert, a festők elviszi a megmaradt anyagokat, a sütőolajat feletetik az állatokkal stb.

Veszélyes hulladékok veszélyes elhelyezése

 

Kiönti (kukába, lefolyóba, csatornába

Elássa, elégeti

Nem képződik ilyen hulladék

gyógyszer

16,7%

1,2%

29,7

festékek, hígítók

14,2%

1,3%

46,7

háztartási sütőolaj

38,5%

20,3%

1,5

elektronikai hulladék

13,8%

0,3%

6,0

A szelektív gyűjtésben való részvétellel és a tudatos vásárlói magatartás arányaival akár elégedettek lehetünk, bár van még hova fejlődni, de a komposztálási hajlandósággal és a veszélyes hulladékok elhelyezésével egyáltalán nem. Az mindenesetre ígéretes, hogy az új, házhoz menő és a zöld hulladékokat is külön kezelő rendszer bevezetése után az eddigieknél is többen lesznek hajlandók szelektíven gyűjteni, komposztálni és a veszélyes hulladékot megfelelően elhelyezni. Bízunk benne, hogy valóban így lesz!

Tájépítők

 Van úgy, hogy a szakma és a laikusok értékítélete nem, vagy nem teljesen esik egybe. Ez nem azért van, mert az egyik jobban ért hozzá, mint a másik, hanem mert mások a szempontjai. Valami ilyesmi járt a fejemben, amikor az Év Tájépítésze Díj döntőseinek portfólióját nézegettem. Itt.

Tihanyi legenda (Herczeg Ágnes) – forrás: tajepiteszek.hu

Készséggel elismerem, hogy a győztesek nem érdemtelenül kapták az elismerést, valóban frissek, modernek, invenciózusak és nagyon kreatívak, de laikusként – még ha csak egy hajszállal is – nálam voltak jobbak. Pontosabban másképpen jobbak. Mert az én szempontjaim nem ugyanazok, mint a szakmai zsűrié. Én elsősorban azt nézem az utcákat, parkokat, tájakat formálók munkáiban, hogy mennyire teszik számomra élhetővé a közösségi tereket, mennyire érzem otthon magamat, mennyire marasztalnak. Az újjávarázsolt pécsi Széchényi tér csodálatos, a budapesti belváros különleges (Balogh Péter István és Mohácsi Sándor munkái), mégis, Herceg Ágnes alkotásai közelebb állnak hozzám. Tihanyi és balatonfüredi munkái nagyon barátságosak, igazán harmonikusak, és egy egészen különös érzést adnak az arra járóknak. „Nála a táj- a kert építés közösségi hatás nélkül nem is létezhet, mert munkájának lényege, hogy az emberi közösségek számára tegye élhetővé, lakhatóvá, megmunkálhatóvá, szerethetővé és használhatóvá a helyet, amit megtervez.”- mondta róla Rózsa Péter laudációjában.

Balatonfüred, a reformkori városrész megújítása (Herczeg Ágnes) – forrás: tajepiteszek.hu

De a versenyben talán nem is az a fontos, ki a jobb (persze a versenyzőknek bizonyosan), hanem, hogy felhívja a nagyérdemű figyelmét, lehet másképpen, lehetne másképpen is építeni környezetünket. Harmóniával, barátsággal, jó érzéssel.  Ahogyan ezt a lenti képek sugallják.

dr. Balogh Péter István és Mohácsi Sándor

dr. Balogh Péter István és Mohácsi Sándor: A pécsi Széchenyi tér

Gábor Péter: Az Országbíró lakótelep és sétány közterületeinek megújítása