Homokzsákok és az építkezés kultúrája

Az árvíz levonultával megkezdődnek a helyreállítási munkák: a sérült épületek, utak rendbehozatala, az ideiglenes védművek lebontása, a homokzsákok, építési anyagok elszállítása, az átázott épületek fertőtlenítése.  Így volt ez az idei árvíz után az egyik leginkább veszélyeztetett településen, Nagymaroson is. Az árvíz után egy-két héttel helyreállt a rend, a várost meg lehetett közlekedni, a bátrabbak már a Duna partra is lemerészkedtek.

A környéket kedvelők öröme mégsem lehet teljes, mert az árvíz után két hónappal még mindig szürke port szórt szemükbe a szél, a bicikliút és a focipálya környékén felhalmozott homokzsákok egy része továbbra is bontatlanul hever szanaszét, úgy, ahogy az árvíz után ideszállították. Pedig a Duna-Dráva Cement Kft. váci gyára felajánlotta a környékbeli településeknek (Nagymaros, Kismaros, Verőce stb.), hogy jelképes összegért megsemmisíti az árvízi védekezésből visszamaradt, veszélyes hulladéknak számító homokzsákokat.

Az egész nem nagy ügy, mondhatnánk, mert a hulladékokat (mert ebben az esetben a homokzsák is hulladék) a város kevésbé frekventált helyére hordták, és nyilván egyszer el is szállítják, vagy szabályosan deponálják. Ami miatt szót érdemel, az egy általánosabb jelenség: az építkezés kultúrája.

Nem tudom, másnak is szemet szúrt-e, hogy nálunk minden építkezés (és ebből a szempontból az árvízi védművek építése, bontása is az), hosszan tartó felfordulással, szeméttel, kosszal, porral jár. A kivitelezők nem törődnek a környezet rendjével, a környéken élők túlzónak egyáltalán nem nevezhető igényeivel: időnként takarítsák fel a szétszórt homokot, szedjék össze az építési hulladékokat, szállítsák el a törmeléket, tartsák tisztán környezetüket.

Azt lehetett hinni, hogy a külföldi cégek megjelenésével az építkezési kultúra is változni fog, de nem. Inkább ők is alkalmazkodtak a hazai „szokásokhoz”. Megteszik azt, amit a saját országukban egyébként nem tehetnének. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért van ez így. Miért nem lehet egy kicsit erre is figyelni, miért nem lehet úgy építkezni, bontani, helyreállítani, hogy nem terheljük meg feleslegesen a környezetet?

Az antibiotikumos csirke

Az egészséges ételekre áhítozók egyre népesebb táborában pillanatok alatt leértékelődnek azok a termékek, amelyekről kiderül, tele vannak vegyszerrel, gyógyszerrel, nem természetes alapanyaggal. A leértékelődést felháborodás, botrány követi és komoly presztízsveszteséggel is járhat. Így járt a Kentucky Fried Chicken (KFC) Kínában, akiről kiderült, hogy olyan farmerektől vásárolt csirkehúst, akik hormonkeverékkel dúsították és tucatnyi antibiotikummal tömték az egészségtelen körülmények között tartott, éjjel-nappal etetett állatokat.

Ne higgyük, hogy ilyesmi csak Kínában fordulhat elő. Johannes Remmel, a németországi fogyasztóvédelmi hivatal szakértője szerint a németországi csirkeállomány 96 százalékát kezelik a tenyésztők antibiotikummal. Az erős gyógyszert eddig preventív jelleggel adagolták, hogy megelőzzék az állatállomány megbetegedését. Az antibiotikumok hatására azonban az állatok természetes immunrendszere meggyengült, gyakori, hogy a felnőtt egyedek már a lábukra sem tudnak állni. http://manna.ro/porta/antibiotikummal-fertozott-csirkehus-2011-11-24.html

Könnyű belátni, hogy aki ezt az ügyet megpendíti, és magát anti-antibiotikus termelőnek, forgalmazónak tünteti fel, könnyen versenyelőnyre tehet szert. Ez lehetett a kiindulópontja Panera Bread nevű pékségeket, kávézókat, éttermeket stb. fenntartó amerikai cégnek, amikor reklámjaiban az antibiotikumokat használó farmereket lustáknak titulálta, magát pedig olyannak, aki a nehezebb, de egészségesebb utat választotta. Az egyik reklámgrafikáján látható gyógyszerkapszula formát öltő állatka így bölcselkedik: “A kemény munka végül megtérül. De a lustaság hamarabb kifizetődik.” 

A farmerek persze ekkora sértés hallatán felkapták a vizet. Egyik szószólójuk szerint ostobaság azt mondani, hogy a csirkék felnevelése megfelelő gyógyszerekkel (időnként szükséges antibiotikummal) lustaság. Vagyis a gazdálkodók, akik törődnek az állataikkal, nem lusták!  A Panerának most nincs könnyű helyzete, nem győz elnézést kérni:”Soha nem állt szándékunkban megsérteni senkit a reklámokkal, főleg nem a gazdákat. Őszintén nagyra értékeljük a kemény munkájukat!

De a nehéz kő elrepült, kérdés, mi lesz a hatása. Két lenyomat maradhatott a fogyasztókban. Az egyik, hogy a cég általánosításával megsértette a tisztességesen dolgozó farmereket, a másik hogy a Panera Bead az antibiotikum-mentes termelés élharcosa, termékei forgalmazója. Azt hiszem ez utóbbi erősebb és főként jövedelmezőbb. Talán az ilyen hangvételű reklámok is hozzájárulhattak a cég látványos sikereihez. A Panera Bread 2012-ben 28 százalékos növekedést ért el, egy alapvetően lassuló piacon (Hvg)