Vízpartjainkon egyre több helyen lehet látni dizájnos automatákat, amelyekből 100 forintért egy maroknyi eledelt vásárolhatunk a vízben úszkáló kacsáknak. Vannak olyan balatoni üdülőhelyek, ahol maguk a környezetvédők, állatbarátok szorgalmazzák az ilyen automaták beszerzését, amelytől a kenyérrel történő etetés visszaszorítását remélik. Tiltás helyett alternatívát kínálnak. Milyet? 

1. Az automata kifejezetten kacsák számára kifejlesztett tápot adagol (az emberi fogyasztásra szánt kenyér az állat begyében felpuffad, amely az állat pusztulásához is vezethet)
2. A minimálisra csökkentett fehérjetartalmú táp a vizet nem károsítja, algásodást nem okoz, a tápot közvetlenül a tenyérbe adagolja, így szemetet nem termel.
3. Eltűnik a vízben úszkáló, foszladozó kenyérdarabok látványa. Helyette sok apró, granulátum formátumú szemet lehet dobni a kacsáknak.
4. Az etetés élménye megmarad a partra látogató turistáknak, kisgyermekes családoknak. Kétség kívül szabályozottabban, de kevesebb szeméttel és károkozással.

Persze vannak, akik az automaták működtetésében is „brutális” haszonszerzést látnak. Amit abból okoskodtak ki, hogy az automatákat – rendőrségre bekötött – riasztókkal látták el. Úgy tesznek, mintha Magyarországon az esténként elhagyott vízpartokon, a perselyes szerkezetek olyan nagy biztonságban lennének, mintha jövedelemszerző képességüktől függetlenül nem lennének kitéve vandáloknak és fosztogatóknak. Én úgy gondolom, ezekből a százforintos tételekből senki sem fog meggazdagodni, (már csak azért sem, mert tudom, hogy sok helyen, önköltséges alapon, társadalmi munkában működtetik), de, még ha így is lenne, akkor sem rökönyödnék meg, mert jó célokat szolgálnak. Inkább attól tartok, hogy sokan – figyelmetlenségből, spórolásból vagy tudatlanságból – továbbra is kenyérdarabokat szórnak a vízbe, cseppet sem törődve az állatok egészségével és közös környezetünkkel.