2013. október hónap bejegyzései

Csodafalvak (1)

Közzétéve Szerző:
Válasz

A városi emberek többségében él egy romantikus kép a falvakról, ahol kiegyensúlyozattan, összhangban a természettel élnek az emberek, ahol csend, béke honol. Persze a valóságban ez egyáltalán nincs így, a falvak többségében már kora reggel dübörögnek a hatalmas mezőgazdasági munkagépek, autójukkal munkába indulnak az emberek, hangos kertművelő eszközeikkel füvet nyírnak, permeteznek, szántanak, zenélő, csilingelő autókból kenyeret, tejet, napos csibét, mikor mit, árulnak élelmes kereskedők. Mégis, vannak olyan falvak, amelyek rászolgálnak a csodás jelzőre, különösen azok, amelyek valamilyen természeti, társadalmi pluszt adnak az ott élőknek. Számomra első helyen a lettországi édenkert, Amatciems szerepel.  A lenyűgöző környezetbe illesztett összkomfortos – vízzel, villannyal, csatornahálózattal, internettel, környezetbarrát fűtési rendszerrel ellátott – lakóházak csak természetes anyagból készülhetnek, nincsenek aszfaltozott utak, kerítések, távvezetékek, szabadon élnek a környező erdők állatai. A házak nem épülhetnek túl közel egymáshoz, tavak, ligetek, patakok teszik barátságossá, széppé a környezetet.

csodafalvak

Forrás: www.amatciems.lv

Jó lehet itt élni! Jó lehet itt élni? Valószínű igen, de nem mindenkinek. Ez egy fizikai valóságában és társadalmi összetételében is tervezett falu, amelyben felső középosztály tagjaiból szerveződő nemzetközi közösség él. Egy ház átlagos ára telekkel együtt 100 millió forint, ami a Rózsadombon vagy a Gellért-hegyen nem, de falusi viszonylatban méregdrágának számít. Kérdés még, hol dolgoznak, mit csinálnak az itt élők? Alvófalu, ahova csak üdülni, kikapcsolódni járnak időnként a zömükben külföldi tulajdonosok, vagy aktív, „élő” település, ahol mindenki megtalálja a hasznos, értelmes élet lehetőségeit? Vagy zömükben nyugdíjasok lakják, mint Miami térségében?

csodafalvak2

http: www.amatciems.lv

 A tervező, szervező építészzsenik szándékai szerint itt pezsgő, de a szomszédok és a természet tiszteletére épülő  közösségi életnek kellene zajlani. A házakban és környezetükben nem lehet akármit csinálni, tilos a zajkeltés, beleértve a hangos piknikeket, bulikat, tűzijátékokat; a telkeket tisztán kell tartani; biztosítani kell a panorámát, óvni a fákat, növényeket, állatokat. Ez mindenképpen szimpatikus, követésre méltó, persze csak azoknak, akik számára fontos a harmonikus, természetközeli életmód.

Mi a helyzet Magyarországon? Nálunk is vannak ilyen települések, egyáltalán milyenek azok a települések, amelyeket csodálatra méltónak tekintünk. Utánanéztem, találtam is néhányat, de ezekről a következő bejegyzésben fogok írni.

Élelmiszer-pazarlók

Közzétéve Szerző:
Válasz

iStock_000018448610SmallAz ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a világ élelmiszer-termelésének egyharmada elvész, illetve pocsékba megy. A szervezet becslése szerint évente 1,3 milliárd tonna élelmiszert pazarolunk el, miközben emberek, köztük gyerekek tízezrei éheznek. Átlagosan minden egyes európai állampolgár 95, minden amerikai pedig 115 kg élelmiszert dob a kukába évente. Nem tudom, mi magyarok mennyit, de, valószínű, hogy sokat. Nagyon sokat, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem éppen a gazdagságunkról vagyunk híresek. Az még a jobbik eset, ha az ételmaradékot feletetik az állatokkal: disznókkal, kutyákkal, macskákkal. Egy kutatásból  például kiderült, hogy az ebtartók, köztük is elsősorban az alacsonyabb jövedelműek, a kevésbé iskolázottak és a kisebb településeken élők, kétharmada ételmaradékokkal is eteti kutyáját. Persze az állatoknak nem ez az ideális táplálékuk, de legalább nem vész kárba, mondhatjuk. Nem úgy, mint a kukába kiöntött élelmiszer, amely a pazarláson túl még a háztartási hulladék mennyiségét is növeli. Amit el lehetne kerülni, ha kicsit tudatosabban vásárolnánk, odafigyelnénk az elkészítendő ételek mennyiségére, nagyobb gondot fordítanánk a megfelelő étel kiválasztására, ha egyáltalán értéknek tekintenénk az élelmiszert. Valaha a kenyeret életnek hívták, és természetes volt, hogy mindenki csak annyit szedett a tányérba, amennyit meg is bírt enni. Ha mégis megmaradt valamennyi azt elfogyasztották másnap, vagy újabb ízletes ételt készítettek belőle. Biztos, hogy most is vannak ilyen családok szép számmal, de a többség már másként viszonyul az élelmiszerhez, a fogyasztáshoz.

Ezért tartom nagyon jó kezdeményezésnek a “Gondolkodj, egyél, takarékoskodj – csökkentsd az öko/étel lábnyomod” elnevezésű, több országra kiterjedő kampányt. A júniusban kezdődött program legújabb állomása az északi országok kreatívjainak meghirdetett plakáttervezői pályázat, amelyet –a győztes pályamunkák felhasználásával – európai nagyvárosokra tervezett „plakátbemutató” akció követ. Remélem hozzánk is eljut. Mert a plakátok szépek, kellően figyelemfelkeltők, hatásosak. Megerősíti azokat, akik eddig is így cselekedtek és talán felkelti azok érdeklődését is, akikben még nem mélyült el, nem épült be végérvényesen a pazarló fogyasztói szemlélet.