Bringás munkavállalók

kép2A Profession.hu Munkahelyi Környezet című, 2500 fős mintán készült felméréséből az derül ki, hogy munkába járáshoz az autó és a tömegközlekedés (busz, villamos, metró) után a biciklit használják a legtöbben. Autóval 32 százalékuk, tömegközlekedési eszközzel 25 százalékuk, kerékpárral 15 százalékuk közlekedik. A többiek gyalog, távolsági busszal, vonattal, motorkerékpárral, vagy egyéb módon közelítik meg munkahelyüket.

kép3forrás: profession.hu

Meglepő, de igaz, hogy nemek és életkor szerint sincs jelentősebb eltérés.  „A biciklivel munkába érkezők között csupán 2 százalékkal nagyobb a férfiak aránya és az életkort vizsgálva is egyenletes az eloszlás: a 20-29 évesek között 11 százalék, a 30-49 korosztályból 17 százalék, az 50 felettieknél pedig 13 százalék kerékpározik naponta a munkahelyére.” 

A biciklivel járás aránya tehát örvendetesen magas, ráadásul folyamatosan növekvő tendenciájú. Ez igaz még akkor is, ha a 27 Uniós országból csak a tizenhetedikek vagyunk ezen a téren. Manapság már nálunk is divattá vált a biciklizés, persze csak a nagyobb városokban és Budapesten, mert kisebb településeken régebben is az volt.  Saját ismeretségi körömben is sokan vannak, akik autójukat biciklire cserélték, félretéve a presztízs és kényelmi szempontokat, mindenhová azzal járnak: munkahelyre, vásárolni, ügyeket intézni stb. Jó, hogy a Magyar Kerékpárosklub akciókat szervez, honlapot működtet a munkába, iskolába biciklizés népszerűsítésére (itt megtekinthető).

kép1

Örülnünk kell ennek? Igen, de csak módjával. A városi biciklizésnek ugyanis kétségtelenül vannak előnyei, de hátrányai is. Előnyei: olcsó, környezetkímélő. Csökkenti a fosszilis energiahordozóktól való függőséget és a légszennyezést. A testmozgás révén nettó egészségügyi költség megtakarítást eredményez. Bármilyen furcsa, de a forgalmasabb időszakokban gyorsabb is, ami a munkába járáskor nem egy utolsó szempont. Hátrányai: biciklizés után illik lezuhanyozni, váltóruhát venni.  A biciklizés a forgalmas városi környezetben nem igazán egészséges, a maszkok pedig kényelmetlenek. Az úttesten, járdán cikázó bringások magukra és másokra is veszélyesek lehetnek. Összességében azért mégis az előnyök vannak túlsúlyban. Egy klasszikus régi vicc poénját átfogalmazva: többmilliárd bringás nem tévedhet.

 

Vizeletből nyersanyag

Meghökkentő környezetvédelmi akcióra (Green urine) hívta fel a figyelmet egy hírlevél (itt találja) A holland vízügyi társaság Amszterdam egyik terén, önkéntes, férfi „donoroktól”, utcai mobil piszoárokban gyűjtik a vizeletet. Az akció célja nem egészségügyi, vagy köztisztasági, hanem környezetvédelmi, mert a begyűjtött anyagot egy hektár városi tetőkert tápanyaggal való ellátásához akarják felhasználni. Az emberi vizelet ugyanis tele van nitrogénnel, káliummal és foszforral, amely szükséges a növények fejlődéséhez, fő összetevői a modern műtrágyáknak. A téren egy laboratórium elő is állítja a műtrágyát, ebből egy dobozkával megajándékozzák a “közreműködőket”. Persze a konkrét, kertépítési célnál fontosabb a figyelem felkeltése a nyersanyagokkal való takarékosságra, a fenntartható fejlődés garantálását biztosító, újszerű eljárásokra. Amire annál is inkább szükség van, mert a foszforkészletek kimerülőben vannak. A ma még Kínában, Amerikában, Marokkóban és Tunéziában bányászható foszfátok, szakértők szerint azonban a készletek 50-100 év múlva elfogynak, amit valamilyen más módon pótolni kell.

GREEN_URINE_PODIUM ACHTER RECHTS_300x240_DEF

Erre mutat példát az amszterdami kísérlet. Persze, ha ez az egész nyersanyaghiány nem igaz, vagy nem pontosan így igaz, miként más szakértők állítják, akkor is haszna van ezeknek a technológiáknak, mert takarékosságra, újabb és újabb megoldások keresésére sarkall, és stabilizálhatja az egyre dráguló műtrágyák árait is. Amsterdamban jövő szeptemberében nyílik meg az a szennyvíztisztító mű, amely – a tervek szerint – évente 1.000 tonna műtrágyára való anyagot tud kinyerni 1 millió ember által „termelt nyersanyagból”.

Print

Dobd be pontosan a szelektívbe!

Több ízben írtunk már a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról. Egy hírlevélben (itt olvashatja) bukkantunk rá a Berlini Közterület Felügyelet szemléletformáló kampányára, amiben a szelektív gyűjtésre buzdítja a német főváros lakóit. Hihetetlen, mégis hiteles adatokkal támasztják alá érveiket: a megfelelő hulladékgyűjtéssel és elhelyezéssel közel 403 000 tonna széndioxid kibocsátását kerülhetné el a metropolisz.

Névtelen

Apropó, kidobás. Kik dobhatnának pontosabban, mint egy profi kézilabda csapat játékosai? Ezért a kampány arcainak a Bajnokok Ligájában is szereplő Füchse Berlin csapatának játékosait nyerték meg. Ez mégsem egy sportblog, így nem sorolnánk fel a videókban szereplő kéziseket, de a spanyol ikon, Iker Romero neve azért mindenkinek ismerősen csenghet. A sportolók hat humoros videóban mutatják be (itt), hogyan kell a különböző hulladéktípusokat megfelelően a kukába dobni. Minden a helyére kerül: pizzásdoboz, borosüveg, stb. Azt, hogy a berliniek komolyan gondolják a szelektív gyűjtés és a környezetvédelem fontosságát, az is bizonyítja, hogy a Közterület Felügyelet honlapja felfrissített arculattal (elérhető itt), vonzó designnal várja és támogatja a téma iránt érdeklődőket.  Akár megtekinthetjük a 2010-ben felállított Guinness-rekordot is (itt), amikor 6401 kukából raktak ki színes képet.

Nem szeretném továbbírni a „nyugaton minden olyan jó, itt meg olyan rossz” című tragikomédiát, de az ehhez hasonló kezdeményezések miatt valóban érdemes lenne kicsit nyugatra tekintgetnünk. Jó lenne, ha nagyobb városainkban, s persze a károsanyag-kibocsátás miatt elsősorban Budapesten is lennének hasonló kezdeményezések. A lakossági fórumok, postaládába belapátolt szóróanyagok helyett legyünk kicsit kreatívak. Kezdhetjük saját környezetünkben! Egy játszótéri szemétgyűjtő-akciónál, vagy humoros flashmobnál kevés jobb reklámot tudok elképzelni.