Shoppingböjt – Ne Vásárolj Semmit! Nap

Az idén több mint hatvan országban több százezer embert vártak egy egynapos vásárlási szünetre. Azt, hogy végül mennyien vettek részt a Ne Vásárolj Semmit! akcióban, nem tudhatjuk, mert erről nincs semmilyen forgalmi adatunk. Viszont gyanítjuk, és az erre vonatkozó részinformációk is azt támasztják alá, hogy a vásárlók túlnyomó hányada nem is tud erről. Ennek okát én kisebb részben a szervezők médiaügyetlenségében, nagyobb részben a fogyasztók ellentétes érdekeiben látom. Általában is, de karácsony előtt különösen, nehéz visszafogni az embereket a vásárlástól. Így aztán nem is hallják meg az üzenetet. Mivel a téma érdekelt, megnéztem egy régebbi kutatást és megkérdeztem munkatársaimat, közeli ismerőseimet, mi a véleményük az akcióról, annak céljáról, üzenetéről.  Ez utóbbinak persze statisztikai érvényessége nincs, viszont segít megérteni az erről való gondolkodást.

kosár

A Gfk egy korábbi vizsgálata (itt) azt a meghökkentő eredményt hozta, hogy minden negyedik magyar hallott már a Ne vásárolj semmit napról, és hat százalékuk (kb. félmillió ember!) részt is vett az akcióban, azaz egyáltalán nem ment boltokba azon a napon. Ez nehezen hihető, olyannyira, hogy maguk a kutatók is érezték, ezt meg kell magyarázniuk. „Az ilyen jellegű, egy személy, vagy egy esemény ismertségét felmérő kutatások során általánosságban igaz ugyanis, hogy a megkérdezettek nem kívánnak úgymond kínos helyzetbe kerülni, ezért bizonyos arányban akkor is igennel válaszolnak, ha valójában még soha nem hallottak a megkérdezés tárgyát képező napról, vagy személyiségről.” Ha nem is pontosabb, de hihetőbb arányt kaptam saját, ismerősi körben végzett gyorskutatásomból, amiből az derült ki, hogy válaszadóim túlnyomó többsége tőlem hallott először erről az akcióról. Viszont meglepő, hogy pusztán a kampány elnevezéséből még ők is rájöttek, mi lehet a kezdeményezés célja, küldetése. Megállni egy pillanatra az őrült rohanásban, felhívni a figyelmet a tudatos, megfontolt vásárlásra, a túlfogyasztás, a felesleges felhalmozás káros hatásaira.

A ‘mi lehet a kampány célja’ kérdésre adott legjellemzőbb válaszok:

-visszaszorítani a nagyfogyasztói társadalom vásárlási lázát, tudatos vásárlásra buzdítani, annak elkerülésére, hogy sok kacatot, felesleges és haszontalan tárgyat vásároljunk, ami a kukában landol és végül a környezetet szennyezi.

-a kampány célja az lehet, hogy felhívja a figyelmet a túlfogyasztásra. Megmutatni, hogy ki lehet bírni több napot is, ha előre tervezünk és megfontoltan gondoskodunk.

vásárlók

A kampány céljait a többség elfogadhatónak, bár betarthatatlannak tartja. Nem, mert megváltoztak a szokásaink, másképpen viszonyulunk a vásárláshoz, mint a korábbi szűkösebb időkben. Kis túlzással, ma már szinte minden időpontban, minden elérhető, vágyainknak jószerével csak anyagi helyzetünk állíthat korlátot.  A vásárlás sajátos időtöltéssé vált (shoppingolás); a legnagyobb vásárlási helyekre hatalmas szórakoztató-ellátó ipar települt; a kereskedők újabb és újabb vásárlásélénkítő akciókkal, mindent elsöprő kereskedelmi hirdetési kampányokkal csábítják a vevőket. Sikeresen. Csak egy példa: az amerikai Fekete pénteken (amely ugyanerre a napra esik, mint a Ne vásárolj semmit nap), 6,6 százalékkal nőtt a forgalom.

iStock_000015602168Small

Szélmalomharcnak tűnik ez ellen vásárlási böjttel kampányolni. Talán, ha nagyobb és következetesebb médiatámogatást kapna az ügy, ha a kezdeményezők ügyesebben kommunikálnának, ha többféle, érdekes kiegészítő eseményeket szerveznének a kampány köré, akkor nagyobb ismertségre, elismertségre tehetnének szert, talán még a tudatos vásárlók száma, aránya is növekedne. De azért jó tudni, hogy a kommunikáció sem mindenható, az legfeljebb hozzájárulhat a szemlélet formálásához, az attitűdváltáshoz, de megváltoztatni önmagában nem tudja.

Konklúzió:

Szerintem nem túl sok a jelentősége. Az emberek a saját érdekeiket nézik, nekik így kényelmes, hogy minden nap, minden időben meg tudják venni, ami eszükbe jut. 

Egy-egy ilyen magányos, évente egyszer bekövetkező egynapi akció a fogyasztásra buzdító hangzavarban valószínűleg alig hallható. Mindazonáltal nem szólni valamiképpen a túlfogyasztás veszélyéről hiba lenne.

Jónak gondolom, hiszen sokszor feleslegesen veszünk meg olyan dolgokat, amire talán nincs is szükségünk, csak pusztán az akció, vagy szeszély miatt vesszük le a polcokról. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 + 8 =