Rio de Janeirónak látszólag kijut mostanában a jóból. Előbb 2014-ben a labdarúgó világbajnokság egyik központja lesz a város, majd 2016-ban itt tartják a nyári olimpiai játékokat. Sokan kétkedve fogadták, hogy képes-e lesz megfelelő körülményeket biztosítani a brazíliai metropolisz. Sőt többen felvetették, hogy egyértelműen politikai hátterű a FIFA és a NOB döntése is: támogatni akarják a világ egyik legdinamikusabban fejlődő iparral rendelkező országát.
Sajnos a fenti kifogások nem alaptalanok. A mélyszegénység, a kosz, az egészségtelen környezet, amiben emberek milliói élnek, nem az európai viszonyokhoz szokott embernek való. Különösen a környezetvédelem területén látványos a 6,5 milliós Rio lemaradása.
A Washington Post tegnap közölte azt az anyagot (itt találja), amiben a szörfös sportolók számolnak be a pályabejárásról. Pontosabban arról, hogy „gusztustalannak”, „visszataszítónak” tartják a tervezett helyszínt. Allen Norregaard, London dán születésű bronzérmese elmondta: „20 éve vitorlázom a Földön mindenfelé, de ez a legszennyezettebb hely, amit valaha láttam. Igazán sajnálom, mert a város és a környék szép lenne, de a víz rendkívül szennyezett. Koszos és tele van szeméttel.”
A szervezők azt ígérik, hogy a játékok kezdetéig 80%-kal csökkentik az öbölbe kerülő szennyezés arányát, azonban az egészségükért aggódó sportolók ettől sem nyugszanak meg. Úgy gondolják, hogy a kampányszerű takarítás legfeljebb arra elég, hogy elfedje a problémákat, de az évtizedes kosz és szemét hatása kiszámíthatatlan szervezetükre nézve.
A versenyzők műanyag-szigeteket, ajtókat, hűtőket, fadarabokat láttak mindenfelé, többször meg kellett állniuk az előttük úszó akadályok miatt. A már említett Norregaard fokozta az ijedséget: „biztosan nem úsznék benne. Láttam embereket bemenni a vízbe és kijönni vörös foltokkal. Nem tudom, hogy mi van benne, de hogy nem egészséges, az biztos.”
A helyiek azt mondják, hogy a víz sosem volt tiszta, azonban évről évre romlik a helyzet. A kormány ígéri a helyzet megoldását, de mindeddig semmilyen lépés sem történt.
A hazai sportolók igyekeztek tompítani sporttársaik ijedségét. Robert Scheidt, helyi szörfös elmondta, hogy „az öböl valóban nem a legmegfelelőbb hely az úszásra, de számtalanszor szörföztem már ott és nem lett semmi bajom.”
A Zöldszíne blog szerkesztősége nincs a felelős, környezettudatos ipari fejlődés és az ebből következő gyarapodás ellen. Azonban nem fogadhatjuk el, hogy a profitmaximalizálás felülírjon mindenfajta más megfontolást. Fel kell emelnünk a hangunkat a Föld egyik leghíresebb partszakaszának (Copacabana) tönkretétele ellen. Legnagyobb bánatunkra beigazolódni látszanak a megfogalmazott kritikák. Ne legyen igazunk!