Attitűdök

Mi szelektálunk, cserébe nem lesz szemétdíj? Vagy úgy akarják majd megvalósítani, hogy mi majd szépen átválogatjuk a szemetet a hulladékkezelő cégeknek és továbbra is szedik a díjakat? Van ám ebben sok-sok sunyulás.” (Egy név nélküli hozzászólás a szelektiv.hu oldalon).

A szelektív gyűjtésben való részvétel legnagyobb gátja állítólag a távolság volt eddig. Ám, ha ez igaz lenne, a házhoz menő rendszerrel (amelyet 2015-ig kell az országban kiépíteni), ezt az akadályt teljesen meg lehetne szüntetni. Gyanítom azonban, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mindig lesznek olyanok (remélhetőleg egyre kisebb számban), akik nem hajlandók a szelektív rendszerbe bekapcsolódni, még akkor sem, ha a konténer ott van a házuk előtt. Akik, még ideológiát is gyártanak hozzá, mint a mottóul választott mondat szerzője.

2

A hulladékkal kapcsolatos beállítódás értékrenden, szokásokon alapul, amelyek megváltoztatása, megfelelő irányba terelése nehéz dolog, de nem lehetetlen. Vannak támogató és nehezítő tényezők, amelyeket számításba kell vennünk. Támogatója lehet a pozitív beállítódás formálódásának, hogy a régi háztartásokban helye volt a hulladék hasznosításának, az energiával, anyagokkal való takarékoskodásnak, a használt eszközök, ruházati cikkek megjavíttatásának, tartós cikkek vásárlásának, amit ma környezettudatos fogyasztói magatartásnak hívunk. Erre még sokan emlékeznek, és elég sokan ma is alkalmazzák.  Az is sokat nyom a latba, hogy már most is sokan részt vesznek a szelektív gyűjtésben és ezt a szokásukat a jövőben is meg akarják tartani. Valószínű, az uralkodó értékrendnek, beállítódásnak köszönhető egyes – a helyzet javítását célzó – intézkedések jelentős társadalmi támogatottsága is. Gátló tényezők lehetnek viszont az új fogyasztói szokások (eldobható termékek, csomagolt áruk stb.) elhatalmasodása, és nem utolsó sorban a szolgáltatóval szembeni bizalmatlanság („a válogatott hulladékot úgyis összekeverik”, „csak a bevételt nézik” stb.) És persze a kényelem, mert sokaknak egyszerűbb, könnyebb a szemetet válogatás nélkül a kukába dobni, mint a szétválogatással bajlódni.

Egy Nyugat-Magyarországon végzett kutatásból (itt olvashatja) kiderült, melyek azok a tényezők, amelyek miatt érdemes a szelektív gyűjtésben részt venni. A válaszadók elsöprő hányada szerint azért, mert az anyagokat újra fel lehet használni.  Más szempont, mint például az értékesítési lehetőség, a könnyebb szállíthatóság, a higiénikusabb kezelési mód kevesebb szavazatot kapott, de az kiemelendő, hogy az interjúalanyok egytizedében egyszerűen jó érzést szül annak tudata, hogy a szemétben levő anyagok nem semmisülnek meg, és valakik ezt még hasznosítani tudják.

A szelektív gyűjtés előnyei

grafikon*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végösszeg szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

A szelektív gyűjtést nem vállalók elsősorban a konténerek távolságát és a keletkezett hulladék csekély mennyiségét hozták fel mentségül. Utóbbiak állítják, ők nem termelnek annyi szemetet, hogy azt el is kellene vinniük, e helyett inkább elássák, eltüzelik, felhasználják. A kifogások között néhányan még megemlítették, hogy feleslegesnek tartják a válogatást, mert a hulladéktelepen úgyis összekevernek mindent; a gyűjtők hamar megtelnek, sokszor nem is tudják hova tenni, legfeljebb mellé; és azt is, hogy lakásukban nincs külön helyük a tárolásra. Remélhetően ezen kifogások többsége megszűnik a házhoz menő rendszer bevezetésével.

Szellembiciklikkel a balesetek ellen

Még decemberben írtunk róla, hogy rohamléptekben nő a napi rendszerességgel kerékpározók aránya Európában (itt olvashatja). Ez alól talán Magyarország sem kivétel: egyre többen ülnek bringára itthon is. Az örömteli folyamatnak sajnos vannak árnyoldalai. Erről is beszélnünk kell.

2013 novemberében tíz nap alatt hét bicajos vesztette életét Londonban a csúcsforgalom idején. Pesti autós olvasóink közül is bizonyára többen kerültek már olyan helyzetbe, amikor csak valami közlekedési bravúron múlt, hogy nem történt baleset. Fontos lenne, hogy mind a gépkocsival, mind pedig a kerékpárral közlekedők figyeljenek kicsit jobban egymásra. Sok fórumon, blogon és hivatalos oldalon is lehet találkozni hasznos tanácsokkal, azonban az emberek többségénél bekapcsolnak a szokásos „iskolai” reflexek (nem figyelünk), ha valami didaktikus szöveggel találjuk szembe magunkat.

Ilyen szempontból is figyelemreméltó egy Amerikából induló kezdeményezés, ami nálunk is egyre népszerűbb lesz. Fehérre festett „szellembicikliket” telepítenek azokra a helyekre, ahol korábban halálos balesetet szenvedett egy kerékpáros. A plasztikus köztéri „alkotások” mindenkit emlékeztetnek arra, hogy figyelnünk kell egymásra az utakon. Az első mementókat a Missouri állambeli St. Louis-ban állították, majd sorra megjelentek az Egyesült Államok más nagyvárosaiban is (Pittsburgh, New York, Seattle, Chicago).

image (1)A kép forrása: MTI/Bugány János

Azt hihetnénk, hogy hazánkban csak Budapesten lehet ilyenekre szükség, de sajnos már az alföldi városokban is több és több helyen láthatóak. Az akciók közül a legnagyobb sajtónyilvánosságot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Baleset-megelőzési Bizottság (MBB) programja kapta: a felhívásra 7 használaton kívüli kerékpárt sikerült beszerezniük. A hófehér drótszamár nem csupán a járművezetők figyelmét hivatott felkelteni. Minden ötödik közúti balesetet kerékpáros okoz. Az elmúlt időszakban szigorították ugyan az ellenőrzésüket- ám még így sem tartja be mindenki a szabályokat. A „Szellembicikli” akció révén Szolnok mellett Jászberényben, Mezőtúron, Kunszentmártonban és Tiszafüreden helyeznek még ki hasonló figyelmeztetést. (A Szolnok TV tudósítását itt nézheti meg).

imageA kép forrása: MTI/Bugány János

„Az akció célja kettős: nem csupán elgondolkodtató emléket próbálnak állítani a kerékpáros balesetek áldozatainak, hanem hasonló tragédiák megelőzésére, valamint a két és négy keréken közlekedők közötti tolerancia erősítésére is szeretnék felhívni a figyelmet.”- mondta el Dávid Mónika őrnagy (MBB).

Nem törünk pálcát sem az autósok, sem a kerékpárosok felett. Környezettudatos blog vagyunk, úgy gondoljuk, hogy sokszor és sokan feleslegesen használják gépjárműveiket, növelve ezzel a károsanyag-kibocsátást. A bringások pártját fogjuk, ez nem titok. Mindezzel együtt mi, nyeregben ülők is lehetünk kicsit körültekintőbbek. Magunk miatt és egymásért.

A klónok támadása

Múlt heti bejegyzésünkben írt arról Zöld Henrik (itt olvashatja), hogy milyen szigorú szabályokhoz kell alkalmazkodnia annak, aki sertéstenyésztésre adja a fejét Európában. A Facebook oldalunkon (itt lájkolhatja) az egyik hozzászóló meg is említi, hogy míg az uniós tenyésztőknek szinte teljesíthetetlen feltételeket állítanak, addig Kínából, illetve a világ más pontjairól ömlik Európába az ellenőrizhetetlen eredetű hús.

A fentieket tekintve is megdöbbentő David Shukman (a BBC szerkesztője) riportja Kínából (itt), amiben a sertésklónozás ipari méretűvé válásáról számol be.

A dél-kínai Shenzen városában egy cipőgyár helyén hozta létre a BGI a világ legnagyobb klónozó és génmódosító üzemét. Csak viszonyításképpen: míg Európában, a legjelentősebb angliai üzemben 30 génmódosító gép működik, addig itt Kínában 156. A nap 24 órájában életet „állítanak elő”.

_72256743_cloning_process_624v2

Az alkalmazott technológia nem új, viszont ennek tömeges alkalmazása igen: évente legalább 500 sertést „hoznak itt létre”. A drága gépek használata mellett „emberivé” tették a gyártási folyamatot, hiszen mind több és több humán erőforrást vonnak be.  A telep egyik vezetője azzal büszkélkedik, hogy már egy hagyományos „gyárként” működnek, mintegy kézműves foglalkozássá alakítva a klónozást. Az egész olyan, mint egy rosszul sikerült sci-fi.

_72046297_dscn0780

A stáb legnagyobb meglepetésére beengedik őket a laboratóriumokba is, hogy végigkövethessék a folyamatot. A műtőasztalon fekvő koca mélyaltatásban van, körmein kék zsák, a légzése stabil, pofáján oxigénmaszk. Többszöri, szondával végzett teszt után a méhébe ültetik a laboratóriumban előállított, kezdeti stádiumban lévő embriót. A beszámoló szerint a műtő nem légkondicionált, de koszosnak sem mondható. Ugyanakkor legyek röpködnek az állat körül. A legijesztőbb az, hogy az egész csak rutineljárásnak tűnik. Napi 2 beültetés, 70-80%-os sikerességgel.

_72046520_dscn0801

A cég kantinja egyben a tesztelés terepe is. Igyekeznek minél több, a génmódosítóból kikerülő terméket felszolgálni ebédre.

A BGI hivatalos célja gyógyszerek tesztelése. A sertések emberekhez hasonló génállományuk miatt alkalmasak a „nemes feladatra”. Egyik esetben a növekedésbe avatkoznak bele, máskor azt vizsgálják, hogy genetikusan mi tesz egy élőlényt fogékonnyá az Alzheimer-kórra.

A célt megértjük, mégis riasztónak tartjuk a jelenséget. Életet gyártunk, életet adunk, veszünk el. Vajon van-e ehhez jogunk? Szerintünk nincs. Arról nem is beszélve, hogy ezek után már csak idő kérdése, hogy mikor kerül az asztalunkra is klónozott sertés. Egyenesen Kínából.

(A bejegyzésbe illesztett fotók a bbc.co.uk oldalról származnak.)

Moslékháború

A jólétnek is vannak nemkívánatos hatásai. Például a pazarlás mindenféle javakkal, köztük az élelmiszerekkel (írtunk már róla).  Az élelmiszerekkel leginkább pazarlóan bánó országok többsége jóléti, bár sajnálatos módon, a szegényebbek között is egyre több „felzárkózó” akad. (Erről bővebben itt olvashat.)

4

Az Európai Unió,  érzékelvén a problémát, akciótervet fogalmazott meg a 2014 és 2020 közötti időszakra az élelmiszer-pazarlás drasztikus csökkentéséért, ezzel együtt az üvegházhatású gázok kibocsátás mérsékeléséért. Ám, paradox módon, más intézkedéseivel maga is előidézőjévé vált a problémának.

Tipikus példája ennek az állatok etetésére vonatkozó direktíva, amely – megfelelő hőkezelés nélkül – megtiltja az ételmaradékok feletetését a disznókkal. A jó szándék (minél egészségesebb élelmiszer előállítása) ellenére ezzel az a gond, hogy a megmaradt élelmiszerek felhasználásának tiltásával tovább növelik a már így is hatalmas mennyiségű, megsemmisítésre váró hulladékot. Ez egyébként nagy terheket ró az élelmezéssel foglalkozó szervezetekre, vendéglátó-ipari cégekre, iskolákra, kórházakra, laktanyákra, ugyanis nekik kell gondoskodniuk a veszélyes anyagnak minősített maradékot ártalmatlanításáról is.

3

A nyilvánvaló pazarlás ellen lép fel az angol gazdák egy csoportja.  A 2013 nyarán alakult The Pig Idea szervezet tagjai figyelemfelkeltő eseményeket szerveznek (egy hírlevélben olvastunk róla), honlapot működtetnek, és természetesen sertéseiket csak hulladék élelmiszerekkel nevelik. A humorral és nyelvi játékokkal (Pig Idea, Pig Brother stb.) bőven élő csoportosulás azt szeretne elérni, hogy az EU vegye figyelembe a sertésnevelés több ezeréves múltjának tapasztalatait, és szüntesse meg a moslékkal való etetés szigorú tiltását. Érveik számosak és figyelemre méltók, köztük a termőfölddel, az energiával való takarékoskodás, az elkerülhető gigantikus mennyiségű üvegházhatású széndioxidgáz-kibocsátás, a gazdaságosság, a tradíciók védelme. Harcuk szimpatikus, kérdés, mire mennek vele?

5

Csodafalvak 2

Előző bejegyzésemben (itt olvashatja) lettországi édenkertről írtam, ahol a lenyűgöző környezetbe illesztett összkomfortos lakóházak csak természetes anyagból készülhetnek, nincsenek aszfaltozott utak, kerítések, távvezetékek, szabadon élnek a környező erdők állatai. Amatciems méltán érdemelte ki a csodafalu jelzőt, még akkor is, ha ide azért – a piszkos anyagiak miatt – jószerével csak a felső középosztály tagjai költözhetnek.

De vajon milyenek a magyarországi csodafalvak, illetve milyen településekre használjuk ezt a jelzőt? Hasonlítanak-e bármilyen szempontból a lettországi csodára? Ha nem is teljes mértékben, de környezeti vonatkozását tekintve mindenképpen.

Ökofalu Zalában

Mint oly sok magyarországi kistelepülés, Nagypáli legfőbb gondja is a fogyó, öregedő népesség volt. A település vezetői azonban gondoltak egy merészet, 110 lakásból álló lakóparkot építettek, és az élhető és jól működő ökofalu ígéretével, sikeresen csábítottak ide letelepedni vágyókat. Öt éve működésbe helyeztek egy bioszolár fűtőművet, de vannak napkollektoraik és napelem-telepeik is és tervezik egy szélgenerátor üzembe helyezését is. „A terv az, hogy az egész falut megújuló energiával lássák el, és ne csak hőt, hanem áramot is tápláljanak a rendszerbe, ezzel harmadára csökkentve a rezsiköltségeket. Sokat adnak a település hírnevére, küllemére, a jó levegő megőrzésére. Ápolják a kerteket, tisztaságot, rendet tartanak, megtiltják a tűzgyújtást. De terveznek élményparkot medencével, pajtaszínházat és egészségmegőrző centrumot is.” (forrás)

3A kép forrása: nagypali.eu

A falu lélekszámának növekedése, összetételének változása azonban újabb, meglehetősen nehéznek tűnő feladatot rótt a település vezetőire: az új lakók – akiknek mintegy fele Zala megyei, de jöttek Ausztriából és Szlovákiából is – és a régiek összekovácsolása. Jól lehet itt élni? Minden bizonnyal, de az a jövő nagy kérdése mégiscsak az, hogy a település alvófalu, vagy mindennapjaiban is dolgos, élő, élhető település marad.

Falu, ahol nincs kocsma és nincs munkanélküliség 

A Szombathelytől 8, az osztrák határtól 2 km-re fekvő Dozmaton, az idelátogatók véleménye szerint (itt) csend, nyugalom és béke honol. Kocsma nincs a faluban, kevés a vita, az ütközés, nagy a biztonság, az emberek dolgosak, nincs egyetlen munkanélküli sem. A település gazdag hagyatékból két szellemi örökség is maradt, amelyek országos és Európa hírűvé avatják a falut. Innen való a dozmati kódex, amely Aegidius Romanus De regimine principum című jogtudományi munkájának egyetlen, Magyarországon fellelt példánya és a legrégebbi regösének. Egyöntetű a vélemény: Dozmaton jó élni. A környék gyönyörű, az éghajlat egészséges, enyhe, kellemes, és a társadalmi klíma is barátságos.

2

A kép forrása: dozmat.hu

A két település közös jellemzője a csend, a nyugalom, a táj szépsége, a kitűnő természeti és társadalmi klíma. Ezekkel a paraméterrel persze számtalan település leírható, kár, hogy a nem ismerjük fel, nem becsüljük meg mindig őket.  Arra kérnék tehát minden olvasónkat, ha ilyennel találkozik, írja meg nekünk, és folytassuk együtt a „csodás sorozatunkat”.