Az “Itt a helyem” fotópályázat képei

Múlt héten véget ért az „Itt a helyem” címmel, a Facebookon meghirdetett fotópályázatunk. Nem voltunk túl szigorúak a versenyszabályzat megírásakor, bármilyen környezeti témájú fotót beküldhettek a vállalkozó szelleműek. Az alábbiakban közöljük a legtöbb szavazatot kapó, és a zsűri döntése szerinti legjobb képeket.

A zsűri döntése alapján 1. helyezett, Gaál Judit Vízigiccs c. képe:

Gaál J-Vizigiccs0

 

A zsűri döntése alapján 2. helyezett, Rácz Norbert Bükkös című fotója:

Rácz Norbert- Bükkös0

 

A zsűri döntése alapján 3. helyezett, Katona Máté Tihanyi levendulák c. fotója:

Katona Máté-tihanyilevendulák0

 

A legtöbb szavazatot a közönségtől Kuszák Tibor képe kapta, címe: Mi lesz az ebéd?

kuszák mi lesz az ebed25

 

A versenyzőknek köszönjük a fotókat! Az ajándékok már úton vannak.:)

Az erőforráskvóta a megoldás?

Arra a megállapításra, hogy „túlhajszoljuk” bolygónkat, sajnos már senki sem kapja fel a fejét. Ha azonban azt kiabálnánk hangosan, hogy „karbon-kártyát mindenkinek”, akkor valószínűleg többen érdeklődve néznének ránk. A nemrégiben tartott Környezeti Világnap kapcsán találkoztam egy érdekes, új ötlettel. Ez pedig a természeti erőforráskvóta elmélete.

Röviden arról, hogy mi is ez hátha többen is hasonló cipőben járunk: a rendszer lényege, fő célja a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése. Az energiafelhasználási jogok egy évre előre egyenlő módon kiosztásra kerülnének az összes fogyasztó között. Majd egy bankkártyához hasonlatos kártya (karbon-kártya) segítségével tudnánk igénybe venni ezeket. Az elképzelés szerint a rendszer a környezettudatos életmódot mozdítaná elő. Hogy milyen módon?

Nyilvánvalóan, aki többet fogyaszt, vásárolni kényszerül azoktól, akik viszont a keret csekély részével is beérik. Tulajdonképpen kényszerítő erőt jelentene arra vonatkozóan, hogy igyekezzünk csökkenteni a fosszilis energiahordozók felhasználását.

7301912_s

Ki-ki maga döntse el, mennyire „jó” és kivitelezhető ötletről is van szó. Jó magam nem tudok egyértelműen állást foglalni az ügyben. Az egyik fő kérdés, hogy a cél ebben az esetben szentesítheti-e az eszközt? A célkitűzés természetesen üdvözlendő. Egy hasonló program végeredményben elősegítené a megújuló energiaforrások térnyerését, visszaszorítaná a környezetre ártalmas energiahordozók felhasználást. Az itt említett program jótékony következményeiként emlegetik például, hogy hatékonyságra kényszerít, na de megint csak kényszerít.

Ami persze javíthatja a gazdaság versenyképességét, így elméletileg versenyelőnnyel is párosul. A kvóta másodlagos funkciója, hogy támogatja a tudatos fejlesztést, hiszen az esetleges megtakarítások elkölthetők további energiatakarékossági fejlesztésekre.

Valóban ez a legjobb módszer arra, hogy megváltoztassuk az emberek energiafelhasználási-szokásait? Sokan nem értenek egyet a tulajdonképpen önkényesen meghozott korlátozásokkal, hiszen ebben az esetben már nem közvetett befolyásolásról lenne szó. És hát tudjuk: ami egy kicsit kényszerítő, esetlegesen anyagi vonzatai is vannak, azt nehezen fogadja el a közvélemény. Többen viszont azzal érvelnek, hogy ebben a témában már nincs helye a további késlekedésnek, azonnali változások szükségesek!

A jelenlegi helyzet véleményem szerint is fenntarthatatlan. Kíváncsi lennék, hogy a terv milyen konkrét intézkedéseket tartalmazna, hogyan működne a valóságban? Azt hiszem, hogy vagyunk még ezzel így páran…

Pipacsok

A pipacs gabonagyom. Vannak, akik teljesen ártalmatlannak, és vannak, akik ugyan csak enyhén, de mégiscsak mérgezőnek, egészségügyi szempontból kockázatosnak tartják. Mi az igazság? A kertészek, agrárszakemberek szerint a pipacs valamennyi része, de elsősorban a levele és az éretlen toktermés rocadin alkaloidot, roeadinsavat tartalmaz. Ezek az anyagok főként a fiatal, legelő állatokra veszélyesek. A mérgező anyag a tejjel kiválasztódik – a mérgezett tejitől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek, tompultak, elesettek lesznek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak  – ugyanakkor az anyaállatok látszólag tünetmentesek maradhatnak. Emberekre nem veszélyes, legfeljebb a gyerekeket kell eltiltani a friss pipacshajtások rágcsálásától, mert mérgezési tüneteket okozhat. (forrás)

1bodonyianikofotó: Bodonyi Anikó

De lássuk a másik oldalt is. A pipacs magvait sütemények és saláták ízesítésére, leveleit (a virágbimbók kifejlődése előtt) salátának, virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régebben bort is színeztek vele. Teája felső légúti panaszok enyhítésére, köhögés, torokfájás csillapítására alkalmas, de vannak, akik ezen kívül még nyugtató hatást is tulajdonítanak neki.

Most, hogy így mérleget vontunk, feltehetjük a kérdést, kell-e félnünk a pipacstól? Félni ugyan nem kell, de nem árt az óvatosság. Használjuk úgy és arra, amire való, és ne hagyjuk gyermekeinknek, hogy szájukba vegyék a virágot! Inkább gyönyörködjünk benne, hagyjuk, hogy a látvány hasson!

“Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak –
illata bódít, elaltat,
kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.”

/Mátyás Ferenc/

szinyei

Publicar(e)- autómegosztás már Budapesten is

Újabb közlekedési alternatíva! A nemrégiben elindult városi biciklikölcsönző program után elkezdhetünk ismerkedni a közösségi autóhasználat fogalmával. Közel egy éve indult, de napjainkban lesz egyre népszerűbb a PubliCar(e).

Hogy mi is ez pontosan? Közautó. A közautózás lényege, hogy a saját autó birtoklásával járó tortúra nélkül, simán beülhetünk egy bérautóba és addig használhatjuk, amíg szükségünk van rá. Autókölcsönzéssel már biztosan sokan találkoztak, de ebben az esetben valami többről van szó. A program célja, akárcsak a Bubi esetében, a budapesti közlekedéskultúra és a városi emberek gondolkodásának átformálása.

Ennek egyik sarokpontja a környezettudatos magatartásra való nevelés. Ehhez kötődik a saját autóhoz való ragaszkodás csökkentése, vagy egyszerűen csak a közösségi közlekedés előtérbe helyezése.  Az elv és a kivitelezés nagyon hasonlít a Bubira, de négykerekű és értékesebb járművekről lévén szó, a használat egyszeri, személyes regisztrációhoz kötött. (Meg persze kicsit tudatosabb tervezést is igényel a használat.)

2

Rengeteg kérdés merülhet fel az emberben a technikai részleteket illetően (itt bővebben): az ártól egészen addig, hogy valóban életképes kezdeményezésről beszélhetünk-e a mai budapesti viszonyok között?

Annyi azonban biztos, hogy a kezdeményezés örömteli és szükséges. Míg nálunk most kezdi – reméljük felívelő – pályafutását a városi biciklikölcsönzés, addig más országokban a közösségi autóhasználat már nagy karriert futott be. A rendszer rengeteg pozitív következménnyel jár. Környezetvédelmi és urbanisztikai szempontból az előnyökhöz nem férhet kétség.

Kevesebb autó, élhetőbb környezet. A városi emberek lemondhatnak (legalább a második) saját gépjárművükről, abban a biztos tudatban, hogy szükség esetén elérhető áron jutnak autóhoz. Vélhetően többen elgondolkodnak a közösségi közlekedés használatán, mely csökkentheti a városi utak zsúfoltságát, így mérsékli a környezetterhelést is.  Reméljük, hogy lassanként változik az emberek hozzáállása az autókhoz, csökken státuszszimbólum szerepük és ráeszmélünk, hogy sokszor autó nélkül is megoldható a városi élet. Amennyiben viszont olyan helyzet adódik, hogy kellene, és kölcsönkérni sincs kitől, akkor lehet kézenfekvő megoldás az autómegosztás.

1

A gyakran igen problémás parkolás kérdésében is előremutató változásokat hozhat. A kevesebb autó miatt szükségtelenné vált parkolók, más célokra alakíthatók át. Még akár parkokká is… Jelenleg persze ezek utópisztikusnak tűnnek számomra, de valahol el kell kezdeni.  Példának okáért, a félmilliós Bréma városában, a közautó rendszernek hála, körülbelül 2000-rel sikerült csökkenteni az autók számát, az önkormányzat ezer parkolóhelynyi területet alakított át. A végeredmény mindenképpen egy élhetőbb jövő.

A megmaradt festékkel mi legyen?

A múlt héten a használt sütőolajjal foglalkoztam, amiről kiderült, ha nem is veszélyes, de nehezen lebomló anyag. Ráadásul vannak cégek, akik begyűjtik (Mol, Biofilter, Bio-Eu), és bioüzemanyagot készíttetnek belőle. A festékkel viszont más a helyzet: veszélyes anyag és – néhány kivételtől eltekintve – senki sem foglalkozik vele. Elmentem egy vidéki hulladékudvarba, ahol az ott dolgozók csak vakargatták a fejüket kérdésemre, hozhatok-e megmaradt festéket? Testbeszédükkel azért tudtomra adták, hogy velük lehetne tárgyalni, ha a főnök nincs jelen. Az üres dobozok elhelyezését viszont ellenszolgáltatás nélkül is átvették. Budapesten látszólag jobb a helyzet, kilónként 200 forintért bárki leadhatja megmaradt festékét és göngyölegét, de csak a Nagytétényi úti hulladékudvarban. Legalábbis az FKF honlapján található táblázatban erre a hulladékfajtára csak ezt az egy helyet jelölték meg.

4Gondoljunk bele, mit fog tenni egy óbudai, újpesti vagy rákospalotai lakos? Utaztatja a hulladékot a 20-40 kilométerre levő hulladékudvarba, vagy közelebbi „rejtekhelyet” keres? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak városok, kerületek, ahol évente, kétévente egy-egy akció keretében elszállítják a veszélyes hulladékokat. Kár, hogy ezekről alig tudni valamit, legfeljebb utólag, a YouTube-on nézhetjük meg, hogy mit szalasztottunk el.

Felmérések igazolják, bizony nagyon kevesen vannak, akik tudják, mit kellene a veszélyes hulladékokkal tenni, és azok még kevesebben, akik meg is teszik. Egy Nyugat-Magyarországon készült felmérés interjúalanyainak nagy hányada állította, hogy a háztartásban keletkező mérgező, gyúlékony, maró vegyi anyagokat egyszerűen kidobják a kukába, vagy elássák, elégetik, tehát szennyezik a talajt, a levegőt. Vannak, akik őrizgetik, amíg nem találnak neki helyet, és olyanok is, akik más megoldást választanak. Viszonylag kevesen mondták, hogy elviszik valamelyik hulladékudvarba.

A feleslegessé vált festékek, hígítók, vegyszerek elhelyezésének módjadiagram

*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végösszeg szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

Megkérdeztem ismerőseimet, barátaimat is, ők mit tesznek a megmaradt festékkel, dobozokkal? A válaszok a fentiekhez hasonlók voltak. Sokuknak fogalma sincs, hova kellene vinni, mit kellene csinálni. Jobb esetben raktározzák, őrizgetik egy ideig, rosszabb esetben becsomagolva, vagy csak egyszerűen beleöntik a kukába.

  • Nem tudom, hogy hova kell vinni (talán a hulladéklerakóba?) Gyűjtöm a pincében, és amikor már nem férek tőle, majd megnézem a neten, hogy hová kell vinni.
  • Leteszem a kuka mellé. Nincs infóm arról, hogy a festékeket hol gyűjtik.
  • A festékeket a kukába, esetleg lomtalanításig őrizgetjük.
  • Egy ideig tárolgatom, hátha aztán valaki elviszi a szelektívbe. 
  • Debrecenben, a hulladékudvarban (István út, AKSD) teljesen ingyen lehet bármilyen hulladékot leadni. Külön tárolják a veszélyes hulladékokat (használt olaj, hígítok, vegyszerek, híradástechnikai hulladékok, stb.) Tényleg oda szoktuk elvinni.
  • Hát nem nagyon használok ilyeneket, amikor használtam pl. falfestéket, akkor azt visszaöntöttem, ami maradt a dobozába és azóta is ott áll, de nem önteném le a lefolyóba semmiképp.
  • Kidobjuk tárolóval együtt a kukába, vagy lomtalanításkor kitesszük.
  • Zacskóba és ki a kukába!
  • A festékek száradnak a dobozokban, majd a kukába kerülnek a nagytakarításkor.
  • A megmaradt festéket, stb. ha nem kell már és beszáradt, leadom a veszélyes hulladékgyűjtéskor.

3