Vajon mitől bio a biohair?

A márkanév kicsit megtévesztő, a fogalmak mintha összemosódnának. A Biohair honlap bemutatkozójában ugyanis elhangzik, hogy “kizárólag természetes hatóanyagokkal, natúrkozmetikumokkal dolgozunk.”

Na de a natúrkozmetikum mégsem ugyanaz a fogalom, mint a bio! Vajon mi lehet a különbség? “A natúr termékek olyan arc- és testápolási készítmények, melyek előállításához kizárólag természetes eredetű alapanyagokat használnak és szintetikus kémiai anyagoktól mentesek. A természetes összetevőket azonban nem biztos, hogy bio előírások szerint termesztették. Így egy natúrkozmetikumban például előfordulhat növényvédőszer-maradék vagy állati eredetű összetevőknél  gyógyszermaradvány” – írja a Tudatos Vásárló magazin.

SAM_3201

Akárhogy is van, a márkanév telitalálat, hiszen a vevőket mágnesként vonzza az öko, bio, organikus, természetes és natúr szavakkal illetett termék, na meg talán az a nem elhanyagolható szempont is, hogy olcsón, bejelentkezés és sorban állás nélkül, percek alatt, akár a késői órákban is elkészül az új frizura. Egy hajvágás mindössze 1.300.- forint, a hűséges vendégeknek minden negyedik alkalommal fejmasszázs jár.

A 2011-ben indult fodrászati lánc gomba módra szaporodik Magyarországon, pedig jócskán vannak elégedetlenkedők. Egy fórumon valaki megjegyzi: „Ez egy üzletlánc, multisok, tehát futószalagon kezelik az embert, nem érdekli őket az eredmény vagy hogy a vendég elégedett lesz-e. Az ott dolgozókról azt mondják, amatőrök, kezdők, profi fodrászt nem fogsz ott találni.”

A sok negatív visszhang ellenére mégis úgy tűnik, hogy az üzletlánc bevált, a magyar Facebook-oldal kedvelőinek száma már közel jár a 26 ezerhez, míg a YouTube bemutatkozót több, mint 29 ezren látták. „Én már hatszor voltam rövid női frizurát vágatni a budaörsi szalonjukban, idáig mindig meg voltam elégedve! (6 alkalommal, 4 fodrásznál)” – írja Gyöngyvirág16.

SAM_3200

Elgondolkodtató, vajon miből származik az a meggyőződésünk, hogy a természetes kozmetikumok jobbak, mint a többi. Miért hisszük el, hogy a bio és natúrkozmetikum varázsszer, szuper egészséges és csak jót tehet velünk? A természetes, vegyszermentes összetevők valóban jobb hatásúak-e? A természetes fogalma manapság kezd összenőni a jóval, pedig rengeteg vegyszer alapú gyógyszer gyógyít, sőt életet is ment, nem beszélve egyes növényekről, melyekre akár allergiásak lehetünk. Az igazság valahol a kettő között lehet…

Lignit

A Greenpeace megítélése szerint a hatalmas lignittartalékok legfeljebb 10 százalékát szabadna energetikai célokra használni, különben a káros anyag emisszió miatt az uniós erőfeszítések kudarcba fulladhatnak, azaz a tervezettnél lényegesen magasabb lehet a széndioxid kibocsátás, és nem sikerülne 2 Celsius fok alatt tartani a globális felmelegedést. A széndioxid kibocsátás növekedése miatti aggodalom azonban túlzó, mivel a megengedett kvóta az új üzemek üzembeállítása után sem változna. Szakértők véleménye szerint ugyanis “az emissziós cserekereskedelem részeként máshonnan vesznek majd kibocsátási kvótát, de a nettó kibocsátás nem emelkedhet.”

1

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a szenes erőművek jobban megterhelik a környezetet, mint a gázos, a szél-, vagy naperőművek, de az új építésűek korántsem annyira, mint a régiek. Ma már nagyon sok pénzt költenek védelmi berendezésekre, filterekre, kénlekötő technológiákra, gépekre, amelyek radikálisan lecsökkentik a szénalapú létesítmények környezeti kockázatait.  Köztudott, hogy Európa nagyvárosaiban is találhatók ilyen, modernnek számító, tiszta szénerőművek. A régiek azonban valóban sok kárt okoztak. Elég, ha arra a kb. hatszáz amerikai szénerőműre gondolunk, amely az ország áramtermelésének 40%-át biztosítja, de amely egyben az összes CO2-kibocsátásának egyharmadáért is felelős.

Ráadásul a lignit felszíni bányászata holdbéli tájjá teszi a területet. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a bányatulajdonosnak a kitermelés végeztével kötelessége a bánya területét rendbe tenni, rekultiválni, és ezt meg is teszik.

2

A lakosság viszont többnyire nem támogatja az ilyen erőművek építését, és nem csak a látvány miatt. Azt gondolják, az új építésűek is éppen olyanok, mint a régiek: füstöt okádnak, pernyét szórnak, betegséget okoznak. A többség nem fogadja el, akkor sem, ha magánvállalat, és akkor sem, ha az állam építené meg azokat. Egy magyarországi közvélemény-kutatás adatai szerint  a lakosság háromnegyede  nemet mondott arra a kérdésre, hogy egyetért-e azzal, hogy állami/vállalati részvétellel újabb szénerőmű blokk épüljön Magyarországon, és mindössze 5%-a értett egyet teljes mértékben (erről bővebben itt).

Persze nem mindenhol van így. Skóciában éppen az ellen tüntettek, mert be akartak zárni néhány szénerőművet, Lengyelországban pedig a lignitbányászok zavarták el az engedély nélkül, magánterületre tolakodó grínpíszes aktivistákat.

A lakosságnak van még egy keményebb szempontja is, ez pedig az ár. Még a gazdagnak számító németek körében is megnőtt azoknak az aránya, akik az energia tisztasága helyett annak árát tekintik elsődlegesnek. Magyarországon pedig még inkább ez a helyzet. A TNS Hoffmann tavalyi felvételéből kiderült, hogy a megújuló energiaforrások népszerűsége pusztán elvi szintű, mivel „a lakosság jelentős többsége, 69 százaléka meghatározó szempontként említette az energia árát. A lakosság nagyobb része nem lenne hajlandó többet fizetni a villamos energiáért, ha azt drágább energiaforrásokból állítanák elő – még ha az megújuló is.”

3

A Greenpeace tiltakozásának időzítése semmiképpen nem nevezhető szerencsésnek. Éppen most, az ukrán válság és a németországi atompark lecserélésének idején. Az orosz szállítások bizonytalanná váltak, a németországi atomreaktorok helyébe pedig olcsóbb üzemű szénerőműveket állítottak be. Állítólag csak átmeneti jelleggel, amíg az óriási szubvenciókkal támogatott alternatív (nap- és szélenergián nyugvó) rendszer teljesen ki nem épül. Meglátjuk.  Azt is, mit fognak szólni a német polgárok, hogy az átállás költségeit velük akarják megfizettetni. És mit szólnának a magyar fogyasztók, ha velük is ugyanezt tennék?

Akkor hol is áll a mérleg nyelve? A legjobban talán egy, a németországi helyzetet elemző írás mutat rá a lényegre. Az átállás (az atomerőművek helyett megújuló energiaforrások beállítása) miatt „nem hogy csökkent, hanem inkább nőtt a széndioxid kibocsájtás. Ez azért alakult így, mert a megújulókkal van egy nagy baj: ha nem süt a nap, vagy nem fúj a szél, akkor nincs áram. Ha meg sokat süt, és sokat fúj, akkor nagyon sok van. Ezért olyan erőművek kellenek támogatásul, amelyeket könnyen lehet fel- és lecsavarni. Ebben a kategóriában pedig a legolcsóbbak a szénerőművek jelenleg. Vagyis egyelőre minél nagyobb a megújulók aránya a német piacon, annál fontosabbak lettek a szénerőművek, amelyek képesek kiegyenlíteni a nagy ingadozásokat.”

Szelektív gyűjtés: legyünk kreatívabbak!

Az utóbbi években sokszor hallottuk hulladékgazdálkodással, környezeti szemléletformálással foglalkozó barátainktól, hogy nem könnyű rávenni az embereket a szelektív hulladékgyűjtésre hazánkban (feltehetően máshol sem). Nehézkes, sokáig tartó folyamat, amíg a „jól” kialakult szokások, attitűdök artikulálódnak: ha valaki hozzászokott, hogy mindent egy helyre gyűjt, akkor sajnos ezen nem lesz könnyű változtatnunk.

Pedig nincs sok időnk! Magyarország ugyanis kötelezettséget vállalt az Európai Unió felé, hogy a többnyire EU-s támogatásokból megvalósuló új gyűjtési rendszereknek köszönhetően, a szelektív hulladékgyűjtés aránya egyes régiókban 2020-ra megközelíti majd az 50%-ot.

Ez egy olyan ügy, ami mindenkit érint: az újrahasznosítható hulladék arányának csökkentésében felelőssége van az egyéneknek, a háztartásoknak, az önkormányzatoknak, az iparnak, a mezőgazdaságnak egyaránt. Ez tehát nem egy szűken vett szakmai, környezetvédelmi kérdés, hanem olyan feladat, amelyben mindenki tehet valamit. Tettekkel, odafigyeléssel, véleményezéssel, információk továbbadásával. Ez azonban csak akkor várható el, akkor válhat követendő mintává, ha mindenki megértette a saját szerepét a folyamatban.

8957460_s

Nem tudni, hogy az emberek nemtörődömsége, vagy a nem jól megfogalmazott üzenetek hatása, de nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Érdekes lenne kipróbálni, hogy a következő kreatív ötletek mennyire működnének nálunk?

Vannak külföldi példák, amelyeknek alapötletét felhasználhatnánk. Néhány hónapja írtunk már egy berlini akcióról, amelyben a Füchse Berlin kéziseit kérték fel a szemléletformálásban való részvételre. Ezt itthon is el tudnám képzelni: vízilabdázókból és kézisekből mi sem állunk rosszul.:)

2

Azt gondolom, hogy mégis jobban beválnának hazánkban az olyan módszerek, amelyek valamilyen jutalommal is járnak. Régi igazság, hogy a közép-európai átlagpolgár az átlagosnál jobban vonzódik olyan kezdeményezésekhez, amelyek nem terhelik pénztárcáját, sőt esetleg valami premizálással is járnak. Most akadtam rá egy kommunikációs hírlevélben egy videóra (ide kattintva, jobb oldalon legalul), amelynek lényege, hogy az egyik tunéziai strand látogatóit úgy vették rá a part tisztán tartására, hogy a kukába dobott hulladék súlyával párhuzamosan növelték az ingyenesen használható vezeték nélküli internet jelerősségét. (Most persze arról ne nyissunk vitát, hogy mennyire szerencsés egy strandon az okostelefonba mélyedve gubbasztani.)

Itt egy újabb ötlet: Pekingben műanyagnyelő állomásokat üzemeltetnek. Lényege, hogy a bedobott hulladék értékét meghatározza az állomás, majd ennek fejében metrójegyet, vagy telefonfeltöltő kupont ad ki. Annyira jól működik a rendszer, hogy 2012 óta 10-ről 34-re bővült a hulladékgyűjtő-beváltó automaták száma, sőt a kínai példán okulva, most Sydneyben is azt tervezik, hogy beindítanak egy hasonló struktúrát. Az ausztrál metropoliszban felállított Envirobank (működéséről itt) a kidobott szemétért cserébe a közösségi közlekedésen és guruló büfékben érvényes kuponokat ad.

3Nekem tetszenek ezek az ötletek. Nem lehet, hogy mindannyian profitálnánk az efféle találékonyságból? Egy próbát mindenképpen megérne!

Aluljárók- tájkép csata után

Ismeretes, hogy egy-két éve, hajléktalan ügyben ádáz háború dúlt a főváros és a hajléktalanokat védő szervezetek között. A főváros, köztisztasági, idegenforgalmi indokokra hivatkozva kitiltotta a frekventált helyekről a hajléktalanokat, a jogvédők ezt embertelennek, méltatlannak tartották, egyben kényelemszerető, kényes úri népnek azokat, akik rendeltetésszerűen szeretnék használni az aluljárókat. Semmiképpen sem szeretnék ebbe az ütközetbe beavatkozni, de a környezeti, környezetvédelmi vonatkozásairól nekem is van véleményem.

Tudom az aluljárók nem csak nálunk, hanem szerte a világban gondot okoznak, mert a többnyire lepusztult, sötét, koszos építmények remek helyei a hajléktalanoknak, drogosoknak, mindenféle alvilági szereplőnek, akik megjelenése automatikusan magával vonja a tárgyi világ pusztulását is. A falak, lépcsők elkoszolódnak, omladoznak; szépnek, ízlésesnek egyáltalán nem nevezhető grafittik „díszítik”; szemét mindenhol, és tömény húgyszag. Jóérzésű ember, ha teheti, elkerüli az ilyen helyeket.

Persze, mondják, ezeket a büdös, mocskos helyeket napközben ki is lehetne takarítani, időnként át is lehetne festeni, de tapasztalatból tudjuk, ezek csak ideig-óráig oldják meg a problémát.

1

Életkép 2013 januárjában

Saját tapasztalatom is van erről. Úgy két évvel ezelőtt a Katona József Színházba mentem, de ehhez előbb át kellett verekednem magam, az egykor szebb napokat látott, a Ferenciek téri aluljárón. Aki annak idején járt arra, tapasztalhatta az ott levő áldatlan állapotokat. Hajléktalanok feküdtek rongyaikba burkoltan, szemét, kosz, átható bűz mindenütt. Miután átevickéltem a túlsó oldalra, „megpróbáltatásaim” nem értek véget, ugyanis a felszínen folytatódott az aluljárólét, az árkádok előtt itt is szerencsétlen sorsú emberek feküdtek a járdán, akik fölött, mellett lépkedve lehetett csak tovább haladni. Akkor megfogadtam, bár az akadálytalan közlekedéshez nekem is jogom lenne, soha többé nem megyek arra. Kiszorítottak. Ezt a fogadalmamat a mai napig meg is álltam, de a kíváncsiságom győzött, meg akartam nézni az újjáépített teret.  Megmondom őszintén, elámultam. Tisztaság, barátságos fények, kicsit még új szag. (bővebben)

Koldusok itt-ott továbbra is vannak, de sehol sem láthatók a hajléktalanok rongyai, papírágyai. Kérdés, a hideg beálltával mi lesz, kezdődik minden elölről? A szépen felújított, dizájnos aluljáró és környéke ismét lepusztul? Amire az építmény kiképzése miatt van sansz, legalábbis néhány kritikus szerint.

„A kettős pillérek közötti vízszintes felületek nyilvánvalóan azonnal átalakulnak a téren egyébként hagyományosan nagy számban élő hajléktalanok fekhelyévé, amint megszűnik az állandó, szigorú felügyelet. Az aluljárót a tervek szerint éjszakára lezárnák, mivel a Kossuth Lajos utcán a felszínen is át lehet kelni, vagyis csak a metró üzemidejében van rá szükség. Ez természetesen segíthet megelőzni az aluljáró lepusztulását, de nem változtat azon, hogy a falfelületek kényesek, nehezen tisztíthatók.” (forrás)

3Veszélyes felületek a Ferenciek tere aluljáróban

Nagyon remélem, ez a jóslat most nem válik valóra, ismét használni tudjuk aluljáróinkat. Mert jó, ha tudjuk, a város a miénk is!

4

Tűzfalfestők

A belvárosi kerületekben (különösen Erzsébetvárosban) egyre több helyen jelennek meg azok az „utcai művészek”, akik a terület lepusztult falait hozzák rendbe, tűzfalakat, aluljárókat, járdákat festenek át. Vidámabbá varázsolják a környéket: esztétikai értéket adnak a szürke falaknak, megtörik az egyhangúságot, elhitetik velünk, hogy lehetne másmilyen környezetben is élni.

Most újabb látványos képekkel gazdagodtak a belvárosi tűzfalak, ezúttal a Neopaint Works alkotógárdájának jóvoltából. Megjegyzem, egyébként is ők a legaktívabbak, az utóbbi 2 évben 16 tűzfalfestmény készült Budapest belvárosában, abból 13-at a Neopaint Works festett meg.

A társulat a Lengyel Intézet 75. születésnapjára készítette el a „lengyel–magyar barátság fáját” a Lengyel Intézet megbízásából, ezzel a felirattal: „Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele”.

1A magyar-lengyel barátság fája a Klauzál utcában (Neopaint Works)   

Ezt követően egy egészen különleges, megkapó portréval jelentkeztek a Gozsdu udvarban, ezúttal az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) Közép-európai Regionális Képviseletének megbízásából. Az utcai tárlat így lassan, de biztosan, szépen gyarapodik. Tavaly adtak át például a Dob utca és a Csányi utca sarkán egy, a kerület hangulatához jól igazodó életképet, néhány karakteres figurával.

2A festmény beolvad a valóságba. A Neopaint Works életképe a Dob és a Csányi utca sarkán 

A kerület hangulata, külleme azonban nem csak a profikat, hanem az egyre több kárt okozó grafittizőket is megihlette, vagy csak éppen arra jártak a festékszóróval. Megfékezhetetlenek, de nem csak nálunk, hanem szerte a világban. Olvastam például, hogy a német vasút már drónokat is bevetett, hogy visszaszorítsa a kocsikat, falakat tönkretevő fiatalok tevékenységét, azonban nem jártak sok sikerrel, mert a jelenség újra és újra felüti fejét. Legfeljebb máshol, kevésbé ellenőrzött területeken.

3

Rút a rúttal. Összefirkált, lepusztult kapu a Síp utcában

Nem tudom mi a megoldás, sokan még a szépen kifestett tűzfalalt is féltik. „Tényleg jók, de sajnos nemsokára jönnek a firkálók, és amelyiket elérik, csúnyán összefirkálják majd, mert nekik elsősorban az okoz örömet, ha más örömét elrontják.” (ottomol kommentje az ingatlan.blogon) Sovány vigasz, hogy az új alkotások olyan magasan vannak, ameddig már nem ér fel a romboló szándék.