Az utóbbi években sokszor hallottuk hulladékgazdálkodással, környezeti szemléletformálással foglalkozó barátainktól, hogy nem könnyű rávenni az embereket a szelektív hulladékgyűjtésre hazánkban (feltehetően máshol sem). Nehézkes, sokáig tartó folyamat, amíg a „jól” kialakult szokások, attitűdök artikulálódnak: ha valaki hozzászokott, hogy mindent egy helyre gyűjt, akkor sajnos ezen nem lesz könnyű változtatnunk.

Pedig nincs sok időnk! Magyarország ugyanis kötelezettséget vállalt az Európai Unió felé, hogy a többnyire EU-s támogatásokból megvalósuló új gyűjtési rendszereknek köszönhetően, a szelektív hulladékgyűjtés aránya egyes régiókban 2020-ra megközelíti majd az 50%-ot.

Ez egy olyan ügy, ami mindenkit érint: az újrahasznosítható hulladék arányának csökkentésében felelőssége van az egyéneknek, a háztartásoknak, az önkormányzatoknak, az iparnak, a mezőgazdaságnak egyaránt. Ez tehát nem egy szűken vett szakmai, környezetvédelmi kérdés, hanem olyan feladat, amelyben mindenki tehet valamit. Tettekkel, odafigyeléssel, véleményezéssel, információk továbbadásával. Ez azonban csak akkor várható el, akkor válhat követendő mintává, ha mindenki megértette a saját szerepét a folyamatban.

Nem tudni, hogy az emberek nemtörődömsége, vagy a nem jól megfogalmazott üzenetek hatása, de nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Érdekes lenne kipróbálni, hogy a következő kreatív ötletek mennyire működnének nálunk?

Vannak külföldi példák, amelyeknek alapötletét felhasználhatnánk. Néhány hónapja írtunk már egy berlini akcióról, amelyben a Füchse Berlin kéziseit kérték fel a szemléletformálásban való részvételre. Ezt itthon is el tudnám képzelni: vízilabdázókból és kézisekből mi sem állunk rosszul.:)

Azt gondolom, hogy mégis jobban beválnának hazánkban az olyan módszerek, amelyek valamilyen jutalommal is járnak. Régi igazság, hogy a közép-európai átlagpolgár az átlagosnál jobban vonzódik olyan kezdeményezésekhez, amelyek nem terhelik pénztárcáját, sőt esetleg valami premizálással is járnak. Most akadtam rá egy kommunikációs hírlevélben egy videóra (ide kattintva, jobb oldalon legalul), amelynek lényege, hogy az egyik tunéziai strand látogatóit úgy vették rá a part tisztán tartására, hogy a kukába dobott hulladék súlyával párhuzamosan növelték az ingyenesen használható vezeték nélküli internet jelerősségét. (Most persze arról ne nyissunk vitát, hogy mennyire szerencsés egy strandon az okostelefonba mélyedve gubbasztani.)

Itt egy újabb ötlet: Pekingben műanyagnyelő állomásokat üzemeltetnek. Lényege, hogy a bedobott hulladék értékét meghatározza az állomás, majd ennek fejében metrójegyet, vagy telefonfeltöltő kupont ad ki. Annyira jól működik a rendszer, hogy 2012 óta 10-ről 34-re bővült a hulladékgyűjtő-beváltó automaták száma, sőt a kínai példán okulva, most Sydneyben is azt tervezik, hogy beindítanak egy hasonló struktúrát. Az ausztrál metropoliszban felállított Envirobank (működéséről itt) a kidobott szemétért cserébe a közösségi közlekedésen és guruló büfékben érvényes kuponokat ad.

Nekem tetszenek ezek az ötletek. Nem lehet, hogy mindannyian profitálnánk az efféle találékonyságból? Egy próbát mindenképpen megérne!