Díszítik vagy csúfítják a várost?

Európa nagyvárosaiban az elmúlt években egyre több látványos, olykor provokatív városi installáció próbálja megszólítani az utca emberét. A sokszor furcsa, nem mindig ízléses, de mindenképpen feltűnő alkotások szerepe a meghökkentés, elgondolkodtatás, nem ritkán a járókelők szórakoztatása. Ilyen szobor most Budapesten a Gresham-palota előtt a föld mélyéből előbukkanó gigantikus, vasöklű munkásra emlékeztető figura, mellyel Hervé Lóránth Ervin az október 12-én véget ért  Art Market Budapest nemzetközi képzőművészeti vásártól búcsúzik. A 7,5 méteres, hungarocellből készült szoboralkotásról a  művész a helyszínen elmondta, hogy a címmel és a szoborral arra szeretett volna reflektálni, hogy a kortárs művészet igenis megjelenhet az utcákon.

1

Nem új keletű dolog ez, szó sincs róla! Gondoljunk csak a ’92 júniusán Citadella emlékműre húzott lepelre! Akkor a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel takarták le, így a szobor néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve. Vagy még korábban, a ’20-as évek Oroszországában, amikor avantgárd művészek politikai propaganda gyanánt készítettek gipszből utcai szobrokat. Így láthatták a járókelők Marxot és Engelst egy fürdőkádban (el is nevezték az alkotást szakállas fürdőzőknek), vagy egy anarchista vezér egész alakos szobrát, persze bedeszkázva.

De akadnak ettől őrültebb, igazi polgárpukkasztó ötletek is a nagyvilágban. Ilyenek a 41 éves amerikai Mark Jenkins alkotásai, aki a világ különböző helyein barangolva mutatja be provokatív műveit. Malmőben pl. tavasszal, egy arccal a vízben fekvő férfi, máshol az utca kövén mozdulatlanul ülő, felsőtestüket szemeteszsákba gyömöszölt emberek látványa zaklatta fel az arra járókat. A művész célja az ijesztő alkotásokkal, hogy a mai ember végre felkapja fejét a telefonjából és odafigyeljen a külvilágra.

biker

A kép forrása: http://www.xmarkjenkinsx.com

„Jenkins úgy gyakorolja az utcai művészetet, hogy az utcát színpadként használja, ahol a szobrok kölcsönhatásba lépnek a környezettel, beleértve a járókelőket, akik tudtukon kívül válnak szereplőkké. Az installációk gyakran felhívják rá a rendőrség figyelmét. Munkájára leggyakrabban használt jelzők: furcsa, hátborzongató és sokkoló.” – írja a kalandozómagyarok cafeblog.

Budapesten, a Szent István Bazilika előtt is nagy felháborodást keltett még 2006-ban a jégkrém alakú ferde tehén, melynek hátsójából egy pálcika állt ki, miközben arca félig ráolvadt a kövezetre. A furcsa jószág egy ideig a farát mutatta a Bazilika felé, majd ismeretlenek megfordították.

Kérdéses azonban, hogy mire utal az alkotó a sárga elefánttal Budapesten a Gárdonyi téren? Az orrát vidáman magasba emelő citromsárga állatról azon túl, hogy mókás, sajnos nem derül ki semmi az interneten.

Mindent összevetve felmerül a kérdés: hogyan értelmezhetjük ezeket a műveket? Mi ez? Művészet? Polgárpukkasztás? Figyelemfelkeltő marketing? Önök szerint szépítik, elcsúfítják, színesítik vagy éppen lehangolják a város összképét?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

tizenhat + egy =