Energiatakarékossági hét Angliában

Mindannyian ismerjük az érzést, amikor egy hidegebb, sötétebb téli hónap után aggódva várjuk a postást, hogy vajon milyen összegek szerepelnek majd az energiaszámlákon. Nem megnyugtató számunkra, ugyanakkor tény, hogy világszerte hasonló problémákkal küzd a lakosság. Összehasonlításképpen: míg Magyarországon, egy átlagos háztartás jövedelme 20 százalékát költi rezsire, addig Nyugat-Európában ez az arány 6-12%. Kirívó adat, hogy az Egyesült Államokban ez mindössze 3%. Sajnálatos tény az is, hogy hazánkban 380 ezer háztartás él az energiaszegénységi küszöb környékén, ami azt jelenti, hogy ők bevételeik kb. egyharmadát energiára költik. (A The European fuel Poverty and Energy Efficiency adatai alapján; forrás)

Ezeket az adatokat böngészve még inkább fontos, hogy figyeljünk az energiatakarékosságra.

Nincs ez másképpen Nagy-Britanniában sem. A londoni központú Citizens Advice, egy független lakossági tanácsadói szervezet, országos energiatakarékossági hetet hirdetett október végére. Olyan gyakorlati tanácsokkal látják el a lakosokat, amelyek abban segítenek, hogy csökkentsék energiafogyasztásukat, illetve csökkentsék kiadásaikat. A kampányt beharangozó videó:

A financiális kérdéseket fókuszba helyező kezdeményezés mégsem ezért érdekes számunkra. Természetesen mi sem akarunk sokat fizetni az energiáért, azonban hívei vagyunk annak, hogy lehetőség szerint minél kevesebbet fogyasszunk véges erőforrásainkból, ezzel is szavatolva egy, a jelenleginél fenntarthatóbb jövőt. (Megjegyzés: Nem is gondolnánk, hogy milyen mértékben meghatározza a magunk után ökológiai lábnyom méretét az, ahogyan élünk. Elsősorban új olvasóink figyelmébe ajánlom nyári öbolábnyom tesztünket, amelynek 4. és 5. kérdéssora pontosan erre vonatkozik. Nem mindegy, hogy energiatakarékos izzókat használunk-e, hogy mennyi a hőmérséklet és természetesen az sem, hogy lekapcsolom-e magam után a villanyt azokban a helyiségekben, ahol éppen nincs arra szükség.)

Az energiatakarékos hét magányszemélyek és cégek számára is nyitott volt (az alábbi térképen jól látszik, hogy valóban országos méretű kampányról volt szó). A Citizens Advice ugyan az üzleti szempontokat helyezi előtérbe, azonban egyértelműen támogatható tevékenysége, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy jobban sáfárkodjunk az –egyelőre- természetesen rendelkezésünkre állónak tűnő javakkal. Nem véletlen, hogy a Brit Kormány és más környezetvédelmi szervezetek is csatlakoztak projektjükhöz (a partnerek teljes listája ide kattintva érhető el).

terkep

Talán ez is egy lényeges különbség köztünk, világoszöldek és a radikális környezetvédők között: nem utasítunk el egyetlen olyan aktivitást sem, amely a fenntarthatóság felé mutat, csak azért, mert pénzügyi szempontokra is figyelnek (a háttérben). A kezdeményezés igenis hasznos, mind a családok, mind a társadalom szempontjából.

Itthon is szükség lenne hasonló programokra. Munkánk során nem egyszer tapasztaltuk már, hogy sokan nem azért nem támogatják közös céljainkat, mert nem akarnak tenni környezetünkért. Egyszerűen csak informálni, tanítani kellene őket. Formálni szemléletüket, megváltoztatni azokat a rossz beidegződéseket, amelyek alapján rossz döntéseket, vagy semmilyet nem hoznak a környezetvédelmi kérdésekben. Szóval bőven mindannyiunknak van feladata bőven!

Közbringa, avagy Bubi újratöltve

Már-már azt hittem, vajúdtak a hegyek, de csak egy kis szürke egeret szültek. A nagy garral bejelentett közbicikli-rendszer ugyanis a megadott határidőre egyáltalán nem indult be, csak magányosan parkoló bringákat lehetett látni tucatszámra a dokkokban.  Meg néhány „szerencsést”, aki el-elsuhant mellettünk, de hát róluk kiderült, ők csak tesztelik a járműveket. Aztán végül jóra fordultak a dolgok, nyár végétől már lehetett kölcsönözni, már aki el tudott igazodni a feltételeken. Akiket ez eddig elriasztott vagy csak ezután akarják kipróbálni, azok számára ide applikáltuk a rendszer használatáról szóló tájékoztató videót.

Lakva ismerszik meg az ember, mondja a magyar közmondás, és ez némi csavarral, igaz lehet a bérbringa-rendszer használatára is. A kritikusok máris megszólaltak, letesztelték a járműveket és több érdekes, hasznos észrevételt tettek. A kölcsönzés menetét jónak, gyorsnak és európai szintűnek tartják, ugyanakkor sehogyan sincsenek kibékülve a bicikli súlyával, szélességével, váltójával. Ez utóbbi különösen csípi a szemüket. „Egyesben annyira könnyű tekerni a biciklit, mint egy átlagos biciklit, ekkor viszont tulajdonképpen nem halad. Kettesben olyan, mint amikor az ember jobban meghajtja a konditeremben egy szobabiciklis interval edzésen a bringát: fárasztó. A hármas fokozat olyan, mintha behúztuk volna a kéziféket egy autón, és megpróbálnánk emelkedőnek felfele tolni pusztán izomerővel, ezt a sebességfokozatot átlagos izomzattal teljesen felesleges kipróbálni.” (Forrás)

4

A „flotta” egy része

Azt azért tegyük hozzá, botorság ezektől a masszív, közösségi kerékpároktól ugyanazt elvárni, mint a saját spéci, méregdrága, soksebességes, pihekönnyű, gyorsan suhanóktól. Londonban, Párizsban ugyanilyen nehezek a közbringák, azért, mert – a nagy strapa miatt – szándékosan ilyennek tervezték.

2A londoni főpolgármester, Boris Johnson (balra) kipróbálja a róla elnevezett Boris Bike-ot

Amúgy a BKK forgalmi adatai sem igazolják vissza a kritikusok lesújtó véleményét, ugyanis (akár „ha ló nincs jó a szamár is alapon”, akár, mert tényleg elégedettek vele), folyamatosan növekvő számban használják.  Az elmúlt két hónapban több mint 200 ezren béreltek kerékpárt, az eladott bérletek száma átlépte az 5 ezret, a regisztrált használóké pedig a 9 ezret. Külön érdekesség, hogy a legtöbb felhasználó pénteken bérel. Ahogy az egyik napilap fogalmazott: bulijármű lett a Bubiból. És ez még sokáig így is maradhat, mert a BKK úgy döntött, meghosszabbítja a szezont. A novembertől március elejéig tervezett téli üzemrendet még nem vezetik be. (Rossz idő esetén a kerékpárok egy részét már most bevonnák az utcákról, de még ekkor sem mindet; azért, hogy alkalmas időben ekkor is lehessen bérbiciklivel kerékpározni).

Friss hír, hogy a BKK a kötbérből befolyt 180 milliót a rendszer fejlesztésére fordítja. (Aki nem tudná, a kötbért a kivitelezőnek kell fizetnie azért, mert hónapokat késett az átadással.) Ebből az összegből huszonegy új, érintőképernyős terminállal ellátott gyűjtőállomást és ötven új kerékpárt helyeznek üzembe Amire szükség is van, mert a jelenlegi pontok jelentős része a belvárosban van, így a közösségi közlekedés funkciója (bicikliről villamosra, buszra szállni, vagy fordítva) csak egy szűk területen belül tud érvényesülni. Ezen biztosan kellene a jövőben javítani. Most már csak egy kérdés maradt, a vidéki nagyvárosokban mikor lesz ilyen bringakölcsönző?

3

Térképen a BuBi

Nők és a környezetvédelem

Környezetvédő berkekben gyakran emlegetett tény, hogy a nők nagyobb figyelmet fordítanak a környezetvédelemre, a fiatalok pedig nagyobb tájékozottságot mutattak a témában, mint az idősebbek. Most csak a nemek közötti különbségeket vesszük szemügyre, de később megvizsgáljuk, mit mutatnak a korcsoportok szerinti megoszlások.

A kutatások többségében az az eredmény jött ki, hogy a nők környezet iránti beállítódása pozitívabb, mint a férfiaké, ami azzal magyarázható, hogy a nők jobban megfontolják saját cselekedetük másokra gyakorolt hatásait. Az egyik felmérés adatai szerint a nők 57 %-a, míg a férfiaknak csak 40 %-a volt hajlandó többet fizetni a környezetbarát termékekért. A nők nagyobb gyakorisággal vesznek részt olyan zöld tevékenységekben is, mint az újrahasznosítás és vásárlás. Mivel általánosan elmondható, hogy a nők többet vásárolnak, ezért a nők környezettudatosságának magasabb szintje pozitívan értékelhető jelenség.

2

Saját kutatásaimban hasonló eredményeket kaptam, ha mértékében nem is, de irányultságában mindenképpen.  A nők majdnem minden környezetvédelmi szegmensben jobbak, mint a férfiak, pontosabban saját csoportjukon belül nagyobb arányt képviselnek azok, akik környezettudatos módon viselkednek. Legnagyobb arányban a szelektív gyűjtésben különböznek a férfiaktól, de a komposztálók aránya is náluk magasabb. A férfiak viszont a veszélyes hulladékok megfelelő helyre való szállításában értek el jobb eredményt, igaz, csak néhány százalékkal, ráadásul nem is minden anyag esetében. A megmaradt festékek, hígítók és az elektronikai hulladékok esetében inkább a férfiak, viszont a gyógyszerek és háztartási olaj környezetbarát elhelyezésében a nők járnak el helyesebben. Nyilvánvaló, hogy ebben a felvállalt szerepek (férfimunka, női munka) és az autóhasználat is meghatározó lehet. Van, ami a nőkre és van, ami a férfiakra marad.

t1

1

Összességében a környezettudatos fogyasztói magatartásnál kicsi a különbség a két nem között, de ha az egyes összetevőket is megnézzük, beszédes különbségekre bukkanhatunk. Négy területen van markánsabb különbség, mind a négy a nők javára. Ők azok, akik közül kevesebben dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak. Vásárláshoz inkább papírból, szövetből készített táskát, vagy a kosarat visznek, és többen hajlandók környezetbarát termékeket vásárolni. A férfiak egyedül a vízzel való takarékoskodásban mutatnak többletet, de ott sem sokat, mindössze 1,7 százalékot.

Az egyes tevékenységet gyakran végzők aránya, százalékban

t2

Összességében megerősítést nyert nálam is, hogy a nők között többen vannak a környezetvédelem iránt elkötelezettek. Bár átlagosan nem nagy az előnyük a férfiakhoz képest, mindössze 6 százalék, de vannak egyes területek, ahol ennél jóval nagyobb a különbség: például a szelektív gyűjtésben, a használt ruhák továbbadásában és a környezetbarát termékek preferálásában.

4

 

Liget Art

Folytatnám a Zöld Henrik által megkezdett városszínesítő sorozatot, ám ezúttal nem a szürke, koszos tűzfalak, hanem a szürke, koszos kerítések kifestőiről. Akik – szándékaik szerint – szintén színesítenék, vidámítanák a környezetet, elviselhetőbbé tennék az unalmas utcaképet. A szándék nemes, probléma akkor van, ha önjelölt „művészek”, mindenféle kontroll nélkül, illegálisan festegetnek ábrákat, képeket, feliratokat kapukra, kerítésekre. Az eredmény többnyire lehangoló: nem hogy szépítenék, inkább rondítják (pontosabban tovább rondítják) a kezelésbe vett felületeket.

A megoldás az lehet, ha maguk a tulajdonosok adnak megbízást, mondjuk verseny, pályáztatás révén. Akkor talán elkerülhető, hogy giccs, fércmunka, értelmezhetetlen firka kerüljön a falakra. Ilyen kísérlet már több is volt, legutóbb az egyik legkedveltebb budapesti parkban, a Városligetben. A Liget Budapest Projekt júliusban hirdetett pályázatot a Városliget használaton kívüli betonfalainak megújítására és kifestésére. A pályázat témáját a kultúra ás a zöld terület kapcsolódásában határozták meg. És itt van az én gondom. Nem igazán értem, hogy ezek a szürke betonfalak honnan, hogyan kerültek ide, miért nem bontották le inkább? Bármennyire is kedvesek, színesek ezek a képek, sehogyan sem illeszkednek a Városliget ősfái közé, a neoreneszánsz stílusban, 1885-ben, Műcsarnoknak épült, Olof Palme ház mögé. (Megjegyzem, a helyszín választása már csak azért is problémás, mert a képeket legfeljebb a véletlenül arra bóklászók tekinthetik meg, annyira eldugott helyen van.) Csak remélni lehet, hogy a betonfalakat, ahogy ígérik, előbb-utóbb, de legkésőbb 2018-ban elbontják, és akkor egy csapásra nyilvánvalóvá válna a kultúra és a környezet természetes kapcsolata.

De nem akarok fanyalogni, a pályamunkák elkészültek, a zsűri eredményt hirdetett, nézzük, mire mentek?

A verseny győztese Porpáczy Zoltán lett, aki daxLiget munkájával 125 ezer forintos készpénzt és 25 ezer forint értékű kulturális utalványt nyert.

1

2

Szombati Dorina életképeket ábrázoló műve második helyezést ért el, amellyel 50 ezer forint készpénzzel és 15 ezer forint értékű utalvánnyal lett gazdagabb.

3

Török Eszter élő mohahajas embercsoportja és Berettyán Gábor Budapest című terve holtversenyben a harmadik lett. Jutalmuk 25 ezer forint készpénz, és 10 ezer forint értékű utalvány.

4

5

Tornacipő a magasban –avagy a bulizás mellékhatásai

A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom

Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön.

(Vad Fruttik)

2

Időnként jó bulizni, elengedni magunkat. A kérdés pusztán az, milyen gyakran és hogyan tesszük? Saját tapasztalataim szerint nagyon rossz gyakorlat alakult ki a fiatalabbak körében. Rohamivászat, részegség, hangoskodás, rosszullét, hányás, randalírozás, mókásnak gondolt akciók, mint például a villanydrótra feldobott tornacipő, autók szélvédőjére helyezett hulladékok stb. Találó nevet is aggattak rá: IHB-buli (iszunk, hányunk, belefekszünk). Ez lehangoló, de maradjunk a bulik környezeti ártalmainál, a zajszennyezésnél és a szemetelésnél.

Sok téves információ kereng a csendháborításról. Vannak, akik szerint ilyen szabálysértés már nincs, de, ha van is, csak este 10 óra után lép életbe. Addig szabad a pálya, addig a hangoskodást nem tilthatja senki, és semmi. Jól tudják? Nem, mert a jelenleg is érvényben van egy rendelet, amely – a 2012. évi II. törvény 195. § alapján – kimondja, aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul nagyobb zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Alkotmánybírósági határozat alapján a rendőrség mérőeszköz hiányában is felléphet és megállapíthatja a csendháborítást, amennyiben az indokolatlan zaj mások nyugalmát zavarja. Azt is jó tudnunk, hogy a csendháborítás nem időhöz kötött, tehát bármikor megvalósítható.

1

A fent idézett törvény nem csak a csendháborítást, hanem a közterületen elkövetett szemetelést is a szabálysértések körébe sorolja. (196. §) Igen ám, de ki az, aki ezt be tudná tartatni? Legfeljebb a buli szervezői, rendezői tehetnék meg, ám nagyon úgy tűnik, az ő felelősségük megáll a verekedések, jegy nélküli belépések megakadályozásában, a teremben levő rend fenntartásában. Jó, ha az utcán hagyott szemetet másnap eltakarítják, ha egyáltalán eltakarítják, mert gyakran látom napokig a buli maradványait.

3

Azért is nehéz megoldást találni, mert szinte divattá vált a normaszegés, egyéni hőstettnek a részegség, az autók, épületek rongálása, bocsátható bűnnek az utca WC-ként való használata. Ez bizony kulturális kérdés, amit nem lehet ráolvasással, vagy büntetéssel megoldani. De valamit mégis tenni kellene, mert lassan azok lesznek a normaszegők, akik nem így viselkednek.

4