Egyszerűen jó érzés

Milyen indokai, motiváció vannak azoknak a polgártársainknak, akik, velünk együtt lelkes hívei a szelektív gyűjtésnek? És persze fontos, az is, hogy akiknek nincs ilyen elköteleződésük, miért nincs? Kezembe került egy nyugat-magyarországi – még nem publikus – kutatás, amely, többek között ezt a kérdést vizsgálja.

1

Kezdjük azzal, hogy a válaszadók 83 százaléka állítja, gyakrabban vagy ritkábban, részt vesz a szelektív gyűjtésben. Ez az arány még akkor is imponáló, ha sejtjük, hogy nem mindenki mondott igazat. Elsöprő hányaduk szerint azért jó szelektíven gyűjteni, mert az anyagokat újra fel lehet használni. Más szempontok, úgy, mint az értékesítési lehetőség, a könnyebb szállíthatóság, a higiénikusabb kezelési mód kevesebb szavazatot kaptak, de az kiemelendő, hogy az interjúalanyok 14,5 százalékának egyszerűen jó érzést kelt annak tudata, hogy a szemétben levő anyagok nem semmisülnek meg. Az így vélekedők átlagot meghaladó arányban az idősebbek, a nők és a felsőfokú iskolai végzettségűek csoportjaiban találhatók.

2

„Nem tudom az újságpapírt csak úgy a többi ételmaradék közé betenni. Nem visz rá a lélek”- nyilatkozta az egyik interjúalany. Az ilyen beállítódás alapja az régi, a már egyszer megvolt, de a fogyasztói társadalom nyomása miatt egyre inkább elfelejtett, elhanyagolt viszonyulás a javakhoz. A régi háztartásokban helye volt a hulladék hasznosításának, az energiával, anyagokkal való takarékoskodásnak, a sérült eszközök, ruházati cikkek megjavíttatásának, tartós cikkek vásárlásának, amit ma környezettudatos fogyasztói magatartásnak hívunk. Erre még sokan emlékeznek,  lehet rá építeni.

Persze az is roppant tanulságos, hogy akik nem hajlandók szelektíven gyűjteni, milyen indokokat hoznak fel mentségül? Például azt, hogy szerintük a kukások a szeméttelepen úgyis összeöntik a szemetet. Ők ezt már látták, vagy még inkább hallották „megbízható személyektől”. Az a kifogás is előfordult, hogy nem tudtak róla, lusták, nem kötelező a gyűjtés, de a legmeglepőbb indok mégis az, hogy mivel mások sem gyűjtenek szelektíven, ő sem teszik, mert egy fecske nem csinál nyarat. A legtöbb válaszadónak mégis inkább az volt a kifogása, hogy a gyűjtősziget túl messze van a lakásától, valamint, hogy nincs elég hely a lakásban a tárolásra. Nem véletlen, hogy erre leginkább a nagyobb társasházakban, panellakásokban élők panaszkodtak.

diagram

*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végeredmény szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

A fentieken kívül gátló tényezők lehetnek még azok a rögzült szokások, amelyek a hulladék eltüntetését környezetszennyező módon oldják meg. Elássák, elégetik, eltüzelik, erdőbe, útszélre rakják. Ugyancsak ártanak a környezetbarát szemlélet elterjedésének az új fogyasztói szokások (eldobható termékek, csomagolt áruk stb.), a tömegessé vált turizmus, a településeken átmenő forgalom.

A szelektív gyűjtést hanyagolóknál büntetés nincs, de anyagi motiváció sem. Mondják, nyugaton vannak olyan helyek, ahol nem, vagy kevesebbet kell fizetniük a szállításért azoknak, akik szelektíven gyűjtenek. Az anyagi motiváció a probléma megoldásában kétség kívül hatásos eszköz, de nálunk ingatag talajon áll, mert az amúgy is drága szelektív rendszert még tovább drágítaná. Szegény ember vízzel főz, ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor csak a belső meggyőződésre, a környezetvédelem iránti elkötelezettségre tudunk támaszkodni. Ezért kell megbecsülnünk azokat, akiknek egyszerűen „csak” jó érzést ad annak a tudata, hogy az ő közreműködésükkel drága nyersanyagokat lehet az enyészettől megmenteni.

3

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hét + tizennégy =