Nem vicc, a kilencvenes években állítólag volt ilyen szeminárium az egyik bécsi egyetemen. Ezen jót nevettünk egy konferencián, amikor az ott tanító professzor arról mesélt méltatlankodva, hogy ilyen hülyeségekkel kell foglalkozniuk, ahelyett, hogy földrajzot meg történelmet tanítanának. Akkor egyetértettem vele, most meg már nem. Szeretem a fákat, ha úgy tetszik,”barátom a fa”. Ezért lelkesen támogatok minden olyan kezdeményezést, amely a fákkal kapcsolatos, néha még fotózom is őket. Hm. Őket. És figyelemmel kísérem az aktuális „faversenyeket”, amelyből több is van.
Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Az Év Fája mozgalom célja az adott őshonos fajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés mind az erdész szakemberek, mind a nagyközönség számára. Náluk 2014-ben a mezei juhar, 2013-ban házi berkenye, 2012-ben pedig a zselnicemeggy végzett az élen.
A mezei juhar
Másfajta „versenyt hirdetett az Ökotárs Alapítvány, náluk 2010 óta olyan fák „vetélkedhetnek”, melyek különlegesen fontosak a körülöttük élő közösségeknek. Tavaly a 19 méter magas, 650 centi törzskerületű tatai öreg platán lett az első, megelőzve a szattai hársfát (a Túlélés fáját) és a rácpácegresi Nagyszederfát (Lázár Ervin „égig érő fáját”.)
A tatai öreg platán (Forrás: tata.hu)
Egy évvel korábban a gödöllői vadkörtefa, kettővel pedig az egri platánfa lett a győztes.
Az élen végző fákat be lehet nevezni az Európai Év Fája versenyen, melyhez most Tata város önkormányzata országos kampányt indít. Érthető, szeretnének nyerni, ezzel is városuk jó hírét kelteni. A rangos elismerés megszerzése egyáltalán nem reménytelen. Korábban már többször is sikerült, így lett első a felsőmocsoládi öreg hárs (2012), az egri platánfa (2013), és második a gödöllői vén vackor (2014). A remény beteljesedéséhez azonban szavaznunk is kell!
A tatai platán (Forrás: Platán Restaurant & Cafe)
Versenyen kívül én is beneveznék, mégpedig ezzel az ikerfával, amely Heves város határában, nem messze a Kisvadász vendéglőtől láttam. Nem fotoshop, nem tükrös, trükkös kép, valóban ilyen. Nem tudom, az ott élő közösségnek mennyire fontos, egyáltalán tudnak-e róla, de az biztos, hogy egészen különleges.
Sajnos a mi falunkban ahol élek, ~160 éves hárs, vadgesztenye, és ~40 éves lucfenyő, vadcseresznye és juharfákat taroltak le a közterületekről, temető és templomkertből és az iskola, óvodaudvarból. Az elmúlt 5-10 év a település legsötétebb korszakának tekinthető.
A közfelháborodás, az aláírások gyűjtése sem volt képes meggátolni a mértéktelen pusztítást.
Üdvözlettel,
Bernáth József