Féktelen pazarlás

Többször írtunk már róla (itt és itt), mennyire visszatetsző és disszonáns, hogy míg sokan éheznek hazánkban – egyes fejletlenebb régiókról, mint például Afrika nem is beszélve – addig tonnaszámra dobjuk kukába az élelmiszert.

Meglátásunk szerint alapvetően két aspektusa van a kérdésnek: környezeti és etikai. Mivel nem erkölcstani blog vagyunk, így utóbbi kifejtésétől megkímélem kedves olvasóinkat, de azért jelzem: ahelyett, hogy a szemetesbe dobnák a fölöslegessé vált ételeket, odaadhatnák a környezetünkben élő rászorulóknak. És mint tudjuk, jobb adni, mint kapni.

A probléma környezeti nézőpontja összetett, több szinten mutatkozik meg. Az első az élelmiszeripar szintje. Egyébként is sok rosszat hallani az ágazatról, de ez különösen fájó pont, legalábbis szerintünk. Elég egy sérült csomagolás, egy – némi túlzással – nem szabályos alakú termék, és máris megy a kukába az étel, jóllehet a gyár dolgozói között is akadnak olyanok, akiknek jól jönne az, nem is beszélve az árvaházakról, hajléktalanszállókról, szociális intézményekről.

pazarlas

A második szint: a kereskedelem. A nagy áruházakban tonnaszámra marad olyan étel, amit ahelyett, hogy eljuttatnának a rászorulókhoz, különböző anyagokkal összekeverve emberi fogyasztásra alkalmatlanná tesznek. Hallhatunk ezzel kapcsolatban pozitív kezdeményezésekről is, most például Franciaországból. A francia parlament arra kötelezné a nagyobb áruházakat, hogy az eladatlan, de még emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszereket adományozzák el. Az új törvény egyértelműen megtiltja, hogy a megmaradt élelmiszereket egyéb eladatlan termékekkel összekeverve tegyék ehetetlenné. Ráadásul a 400 négyzetméternél nagyobb áruházak jövő év júliusáig kötelesek hivatalos szerződést kötni néhány jótékonysági szervezettel. Amennyiben nem így tesznek, vezetőik 75 ezer eurós (azaz majdnem 25 millió forintos) bírságra, vagy akár két év börtönre számíthatnak. Ahogy Guillaume Garot egykori élelmiszeripari miniszter fogalmaz: „felháborító azt látni, ahogy a fehérítőt a még fogyasztható élelmiszerekkel együtt öntik a szupermarketek szemeteseibe.”

Hazánkban egyelőre hasonló törvény nincs, azonban az örömteli, hogy az Élelmiszerbank révén egyre több termék jut el a rászorulókhoz, ahelyett, hogy hulladékként végezné. Nemrégiben találtam az információt, hogy a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, megalakulása óta összesen több mint 34,4 ezer tonnányi élelmiszert osztott szét az országban, a szállítmányok értéke összességében meghaladta a 14,4 milliárd forintot.

pazarlas_2

A harmadik és egyben legfájóbb szint: a háztartások. A Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint Magyarországon egy család átlagban évente 100 kg élelmiszert dob a kukába. Az iparra és a nagykereskedelemre vajmi kevés ráhatásunk van, azonban otthon, családunkban komoly a felelősségünk. Feladatunk és kötelességünk, hogy gyermekeinket, mintaadással, példamutatással tereljük a tudatosság irányába. Ha azt látják utódaink, hogy „divat” kidobni az ételt, vagy megvenni egy csomó felesleges holmit, akkor tőlük sem várhatjuk el, hogy másképpen cselekedjenek. Ha mindenki így élne, így viselkedne, akkor hamarosan lakhatatlanná tennénk már így is megviselt bolygónkat. A dolgunk nem nehéz: csak annyi ételt készítsünk, annyit vásároljunk, amit értelmesen fel tudunk használni.

Szerintünk akkor járunk el helyesen, ha a rendelkezésünkre álló véges erőforrást okosan, pazarlás nélkül használjuk a magunk és környezetünk boldogulására, ugyanakkor arra is tekintettel vagyunk, hogy ezeknek a javaknak az előállítása rendkívül komplex módon ugyan, de jelentős terhet ró környezetünkre. Azt gondoljuk, hogy az élelmiszerek kidobása, a morális problémákon túl, ugyanolyan visszaélés erőforrásainkkal, mintha cél nélkül folyatnánk a vizet, vagy éppen a trópusira fűtött lakásunkat szellőztetnénk télen, hogy elviselhető legyen a hőség.

Csak azt tudjuk Önöktől kérni, hogy ne dobjanak ki semmilyen ételt! Csak annyit vásároljanak, készítsenek el, ami elfogy. Ismerik a régi szlogent, miszerint a mérték, az érték. Ha mégis maradna valami, akkor pedig egyszerű a dolgunk: adjuk oda annak, aki rászorul, és örül is egy kis segítségnek.

Méhterápia

Korábbi posztunkban már írtunk a méhek tömeges pusztulásáról, ami – ha így folytatódik a környezet szennyezése – drámai következményekkel járhat. Egyes becslések szerint akár élelmiszer-termelésünk harmada is veszélybe kerülhet. Óvnunk kellene tehát ezeket az emberi tulajdonságokkal (szorgos) felruházott kis rovarokat, de nem csak emiatt. A méz, méhpempő gyógyászati célokra is kiválóan alkalmas.  Sok, egészségünkre pozitív hatású elemet tartalmaznak, emiatt általános erősítő, roboráló szerként használják, de vannak, akik szerint komoly betegségek gyógyítására (szív- és érrendszeri, meddőség, depresszió stb.) is kiválóan alkalmasak. De nem csak a méhektől „ellopott termékek” hasznosak. A méhek csípésével a szervezetünkbe jutott méhméreggel (Apis mellifera toxin) elsősorban reumatikus, mozgásszervi betegségeket, ízületi gyulladást lehet kezelni. A toxin injekciózható bőr alá, de közvetlenül az állat csípésével is kúrálnak betegeket. Egy német kutatás szerint a méhméreg a szervezet kortizol szintjére is pozitív hatással van, javítja a stressztűrő képességünket, segít mérsékelni a krónikus fáradtságot, a napközbeni lehangoltságot. Ma már a méhterápiát nem csak gyógyászati célra, hanem kozmetikai területen is alkalmazzák. A mimikai izmok ellazításával jól használhatók ránctalanításra és pattanások kezelésére.

meh_1

De mindezeken túl itt van a legújabb felhasználási mód, a méhterápia csípés és tápanyagbevitel nélküli válfaja, amelyben a méheknek csak a „hangját”, társaságát használják. Kárpátalján olyan turisztikai (!) szolgáltatást kínálnak, ahol a vendégek, úgynevezett méhterápiás házikóban, néhány óráig együtt lehetnek a rovarokkal. A házikó 4×1,5 méteres szobái alatt, három kaptárban, a sűrű hálóval elválasztott térben 2 millió rovar zsong. A szolgáltatást nyújtók szerint a folyamatos zümmögés és szokatlanul tiszta levegő bioenergiát ad a betérőknek, ezen túl jót tesz az idegeknek, segít az alvászavarral, fejfájással küszködőknek. Ha ennek csak a fele igaz, már az is tiszta nyereség. Aki pedig a felét sem hiszi el, annak javasoljuk, helyezze magát kényelembe és hallgasson bele ebbe a felvételbe.

meh_2

A műanyag születése, és… ???

Victor Renault 1838-ban laboratóriumban PVC-t állított elő. Ezzel kezdetét vette a műanyagok robbanásszerű fejlődése. Ma már szinte nincs életünknek olyan része, környezetünknek olyan eszköze, amelyben ne lenne valamilyen módon műanyag, akár csak úgy, hogy a tárgy egy részelemét alkotja. A műanyagok felhasználási lehetőségei messze felülmúlták a kezdeti várakozásokat, nincs is elérhető alternatíva helyettük.

Muanyag_uvegek

A műanyaggal viszont sok probléma van, amennyiben a környezetszennyezés aspektusából vizsgáljuk őket. Bár természetes anyagok kémiai szintézise révén jön létre, azonban a folyamat során végbement biológiai átalakulásuk miatt a természetbe már nem vezethetők vissza. Bizonyos fajtájuk nem bomlik le, csak mindig egyre kisebb és kisebb részecskékre esik szét. Ezzel bekerülhet akár a táplálékláncba is, előre meghatározhatatlan és hosszú távú egészségkárosodást okozva embernek és állatnak egyaránt. Az okozott környezeti károk enyhítésére több kezdeményezés is elindult.

Muanyag_molekulak

Az egyik legismertebb és legsikeresebb a szelektív gyűjtés. A feladat egyszerű: gyűjtsük össze műanyag tárgyakat és hasznosítsuk őket.

Egy másik a lebomló műanyagok felhasználása, melyekkel leginkább a hipermarketek kasszáinál találkozhatunk, ha nem vittünk magunkkal saját táskát, így jobb híján ezekbe pakolhatunk.

Muanyag_szemetes

Megint egy másik a tartós műanyag használati tárgyak és eszközök előállításában látja a megoldást. Azaz, úgy kerüljük el a környezetszennyező hulladékok keletkezését, hogy le sem gyártjuk azokat. Az egyik ilyen a HydAway mosható, akárhányszor használható és picikére összenyomható szilikonból készült kulacs-üveg, mely a tonnaszámban keletkező PET palackokat helyettesíthetné. Ez a program civil kezdeményezés, a KickStarter.com-on gyűjtötték hozzá össze a pénzt az ötletgazdák. A szükséges összeg tizenegyszerese gyűlt össze, még bőven a kiírás vége előtt, amiből jól látható a hatalmas érdeklődés a környezetbarát és praktikus termékre.

Végezetül nézzék meg ezt az oktató animációt. A le nem bomló műanyag PET palackok három lehetséges életútját kíséri végig, miközben szemléletesen mutatja be, hogy mi történik, ha az ember nem vigyáz és műanyaggal szennyezi a környezet.

Környezetvédelmi világnap

Összeszámolta már valaki, hogy egy évben hány olyan napot tartunk, amelynek célja a környezet védelme? Szorosabban véve legalább hét ilyen alkalom van: a föld, a víz, a hulladékgyűjtő, a klímaváltozási, az energiatakarékossági, a sivatagosodás elleni és a környezetvédelmi nap, de ezeken kívül, részlegesen még másokat is ide sorolhatunk (pl. óceánok, biodiverzitás, ózon stb.) A világnapok célja, széles körben felhívni a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, elősegíteni az együttgondolkodást és a közös cselekvést, terjeszteni a fenntartható fejlődés eszméjét.

Környezetvédelmi világnap_kep_1

Lehet, vannak, akik sokallják ezen alkalmak számát, de jó, ha tudják, hogy a pozitív változást, szemléletben és cselekvésben is, csak hosszabb ideig tartó, gyakran ismétlődő, következetes munkával lehet elérni. Már csak azért is, mert a pozitív hozzáállás ellenére tény, hogy a gyakorlat még messze áll az ideálistól. Például 90 százalékos arányban állítjuk magunkról, hogy szelektíven gyűjtjük otthon a szemetet, a valóságban azonban ez az arány legfeljebb 45-50 százalék.  A klímavédelmet és az energiatakarékosságot ugyancsak fontosnak tartjuk, ám közel kétharmados arányban használunk – lakásban, munkahelyen, autóban – klímát, noha tudjuk, hogy falja az energiát, és az egészségre is ártalmas.  A fogyasztók csaknem 90%-a szempontnak tartja a pozitív környezetvédelmi tulajdonságokat egy-egy árucikk vásárlása esetén, mégis, alig több mint felük lenne hajlandó többet is fizetni az ökológiailag megfelelő termékekért.

Környezetvédelmi világnap_kep_2

Az elmélet és a gyakorlat tehát elválik, már csak ezért is szükség van az összefüggések megvilágítására, és a helyes cselekvésre való buzdításra. Mit tehetünk mi, egyszerű állampolgárok, civilek – a környezetvédelmi világnap célkitűzései között is megfogalmazott – értékek védelméért, az elméletben már elfogadott normák megvalósításáért?  Amelyek ellen – valljuk be – hat a kényelem, a megszokás, és nem egyszer a környezetbarát megoldások plusz költsége is. Ezért most kedvcsinálónak bemutatunk 11 egyszerű, könnyen megvalósítható, pénztárcánkat is óvó ötletet azoknak, akikben megvan a kedv és az akarat tenni valamit környezetükért. Ennél persze sokkal több lehetőséget mutatnak be a környezetvédő szervezetek, például itt vagy itt.

  • Ha lakásunkat energiatakarékos fűtési, világítási, vízhasználati eszközökkel szereljük fel, sok energiát spórolunk meg, egyben csökkentjük a szén-dioxid kibocsátást és még kevesebbet is fizetünk érte.
  • Takarékoskodhatunk a sütéssel, főzéssel is. Csak akkor gyújtsunk alá az ételnek, amikor már nekiláttunk az étel készítéséhez; főzés közben fedjük le az edényeket; a gázláng ne érjen túl az edény szélén; a forráspont elérése után álljunk át takarékra.
  • A hűtőszekrény leghatékonyabban akkor működik, ha a belső hőmérsékletet + 7°C-ra állítjuk (+5°C-nál már 15%-kal nő a fogyasztása), a fagyasztóládában pedig -18 °C elegendő a tárolásra!
  • A rendkívül nagy fogyasztású légkondicionáló beépítése helyett használjunk árnyékolókat, redőnyöket, függönyöket. Ha mégis a légkondi mellett döntünk, vigyázzunk annak beállítására, karbantartására, tisztítására.
  • Szigeteljük a nyílászárókat, mert az ajtókon, ablakokon még a dupla üvegezés esetén is megszökhet a szobába vezetett hő egynegyede.
  • Inkább zuhanyozzunk fürdés helyett! Míg egy 4-5 perces tusolással 30-80 liter vizet használunk el, addig egy fürdéssel akár 150-200 liter is elfolyik.
  • Ha tehetjük, inkább mosogatógéppel mosogassunk. Több étkezés koszos edényeinek megtisztításához a gép mindössze 15 liter vizet használ. A kézi mosogatásnál viszont ennek a mennyiségnek akár 2-3-szorosa is elfogy.
  • Vásároljunk tudatosan. Részesítsük előnyben a tartós termékeket (ha, még van ilyen!), ne előrecsomagolt termékeket vegyünk, vigyünk magunkkal bevásárlótáskát, kosarat.
  • Használjuk a szelektív gyűjtőket. Alapanyagot adunk az újrahasznosított termékeknek, plusz kevesebb lesz a háztartási szemetünk is.
  • Az autózás költségeit jelentősen csökkenti az időben váltás, az egyenletes (és nem túl gyors) tempóban haladás, a megfelelő guminyomás beállítása.
  • Még az elektromos eszközök – használaton kívüli – áramtalanításával is spórolhatunk éves szinten 15 ezer forintot. Ami ugyan nem túl sok, de ahogy a közmondás tartja: „sok kicsi, sokra megy”.

Környezetvédelmi világnap_kep_4

 

Eszköz Bekapcsolt
állapot
Stand-by üzemmód Költség évente
Régi CRT tévé 56,3 W 4,1 W 1347 Ft
Hifi torony 33,2 W* 17,3 W 5683 Ft
Laptop 25 W 1,1 W 361 W
DVD-lejátszó 12 W 3 W 985 W
PC 250-500 W 6-25 W 1971-8212 Ft
Router 12 W 3942
Multifunkcionális nyomtató 15 W 2,6 W 854
Villanytűzhely 5000 W** 2,9 W

952

* Nulla hangerőn; ** Teljes főzőzóna teljesítmény

 

 

Zajszennyezés

A legújabb kutatás szerint minden korábbinál több embert zavar a zaj Nagy Britanniában. A lakosság fele panaszkodik, hogy nem tud otthonában a lármától pihenni, közülük minden ötödiket éjjeli alvásában is zavarja. Mára a negyedik helyre került a környezeti aggodalmak listáján a zajszennyezés, megelőzve ezzel a légszennyeződést is. Csak az önkormányzatokhoz naponta 1000-nél több panasz érkezik. A helyi zajbejelentések kivizsgálása pénzbe kerül, 130-tól 7000 fontig terjedő összegbe. A zaj megelőzésével, csökkentésével idő, pénz takarítható meg. Idén több városban is megszervezték a zajszennyezés elleni akcióhetet (Noise Action Week) május 18-23 között, hogy felhívják a figyelmet a zajproblémákra filmek, poszter- és Twitter-kampány révén, különböző események, például villámcsődületek, vagy ’csendes diszkók’ szervezésével.

Lányok a Silent discoban

                               Lányok a Silent discoban

Ez utóbbi úgy működik, hogy a diszkóba látogatók kapnak egy fülhallgatót, és azon keresztül hallgatják a dj általuk megválasztott műsorát, olyan hangerővel, amilyen tetszik nekik. (Ilyen csendes eseményt már nálunk is szerveztek évekkel ezelőtt.) Kifejezetten a figyelemfelkeltés szándékával szerveztek olyan flashmobokat, ahol fülhallgatós zenére táncoló fiatalok „Help stop the silent killer” feliratú trikót viseltek.

Zaj_silent_killer

                                Help stop the silent killer

Nagyon elkelne már nálunk is valami hasonló figyelemfelkeltő akció, vagy bármilyen figyelemfelkeltő kampány, mert sokan egyáltalán nem gondolnak arra, hogy a zaj is környezetszennyező forrás, aminek mérsékléséért mindannyiunknak tenni kellene valamit. Tiltakozással, bejelentéssel, ha gyárak, üzemek, vagy a közlekedés elkerülhető zajkibocsátásáról van szó, és persze mások érzékenységére való odafigyeléssel, a csendrendelet betartásával. Jó, ha tudjuk, hogy ipari, járműüzemi, települési zajszennyezést szigorú törvények, rendeletek szabályozzák, és elég sokat kell tenniük még akkor is, ha az üzem régi, ha a lakóhelytől való távolságot annak idején nem megfelelő módon választották meg. Ma már számtalan módon, alacsony zajszintű berendezésekkel, rezgéscsillapítással, hangszigeteléssel (pl. aljzatok, válaszfalak, növényzet, hangelnyelő falak stb.) lehet mérsékelni az üzemi zajokat. Nehezebb a helyzet a nagyvárosi közlekedés esetében, de azért itt sem reménytelen a helyzet. Jobb útvonalvezetéssel, közlekedésszervezéssel, korszerű burkolattal, zajárnyékoló falakkal, csendesebb közlekedési eszközökkel sok, idegesítő zajforrást ki lehet iktatni. És mindezek felszerelését, az előírt szabályozók, a határértékek betartását akár hatósági úton is ki lehet kényszeríteni. Csakúgy, mint lakótársaink esetében a csendrendelet betartását.

Nem hallom!

                                            Nem hallom!

Amiről viszont elég sok téves információ kering. Vannak, akik szerint ilyen szabálysértés már nincs, de, ha van is, csak este 10 óra után lép életbe. Addig szabad a pálya, addig a hangoskodást nem tilthatja senki, és semmi. Jól tudják? Nem, mert a jelenleg is érvényben van egy rendelet, amely – a 2012. évi II. törvény 195. § alapján – kimondja, aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul nagyobb zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Alkotmánybírósági határozat alapján a rendőrség mérőeszköz hiányában is felléphet és megállapíthatja a csendháborítást, amennyiben az indokolatlan zaj mások nyugalmát zavarja. Azt is jó tudnunk, hogy a csendháborítás nem időhöz kötött, tehát bármikor megvalósítható. Most már tehát „csak” azt kellene elérnünk, hogy megismerjék, elfogadják és be is tartsák ezeket a közösség javát szolgáló rendelkezéseket.