Európai Mobilitási Hét

1998 óta minden évben, szeptemberben tarják az Európai autómentes napot. A közlekedési-környezetvédelmi naphoz szorosan kapcsolódnak az Európai Mobilitási Hét (szeptember 16-22.) rendezvényei, köztük családi programok, koncertek, ügyességi játékok, ismeretterjesztő előadások és a csúcspont, a gyalogosok, biciklisek és görkorcsolyások egynapos „útfoglalása”.

A rendezvénysorozat átfogó célja a társadalom környezettudatosságának erősítése; a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti, baleseti és városképi problémáira, a közlekedési mód felelősségteljes megválasztására, a fenntartható, környezet- és emberbarát városi közlekedés előnyeire, a közösségi, a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztésének szükségességére való figyelemfelhívás.

Kérdés, milyen sikerrel kecsegtet ez a rendezvény, milyen eredményeket tud elérni? Néhány nap, vajon elegendő-e ahhoz, hogy rávegye az autósokat, megfontoltabban, ritkábban használják járműveiket, és gyakrabban közlekedjenek biciklivel, tömegközlekedési eszközzel? Ha csak a statisztikát nézzük, ellentmondásos kép rajzolódik elénk. A gépkocsik eladási rátája ugyanis folyamatosan nő, a kerékpároké viszont csökken. 2015 első nyolc hónapjában az újonnan forgalomba helyezett gépkocsik száma 11,7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, miközben a kerékpárokból egyre kevesebbet tudnak eladni. 2013-ban például 31 százalékkal kevesebbet, mint 5 évvel korábban. (Forrás: mkksz.org)  Ám ezek csak eszközök, használatukról kevesebb megbízható információnk van. Nem tudjuk, hogy a 3 milliós személygépkocsi állomány tulajdonosai milyen gyakorisággal ülnek a volán mögé, így azt sem, hogy a használat növekvő, vagy csökkenő tendenciát mutat, de azt igen, hogy a kerékpárral közlekedők száma rohamosan emelkedik, különösen a nagyobb városokban. Olyannyira, hogy az elmúlt két évtizedben csak a fővárosban tizenegyszeresére nőtt a számuk. Az Eurobarométer adatai szerint Magyarország előkelő helyen áll a rendszeres kerékpározás tekintetében, az európai rangsorban csak Hollandia, Dánia és Finnország előzi meg.

Forrás: kerékpárosklub.hu

Forrás: kerékpárosklub.hu

Ezekben az eredményekben biztos szerepet játszik a divat, manapság trendi városi környezetben is biciklizni, futni, gyalogolni, de az olyan figyelemfelkeltő kampányok is, mint az autómentes napok, persze, ha jól csinálják. Látványosan, megértéssel, okos érvekkel az autósok lelkületére és pénztárcájára apellálva, ugyanis köztük is sok környezetvédelmi beállítottságú ember van, és ők is figyelembe veszik az egészségi szempontokat, valamint a költségtényezőket. A velük szembeni agresszió viszont kontraproduktív, csak a biciklisek, környezetvédők iránti ellenszenvet táplálja. A türelem azért is indokolt, mert az autómentes nap generálta közlekedési dugók egyébként is megviselik az idegeket.

mobilitas_2

Mit lehet az autósoknak ajánlani, amivel ők is jól járnak és a környezetet is kímélik? Például azt, hogy nem kell mindenhová (ahogy mondani szokás a WC-re is) autóval járni, nem kell a járművet esernyőként használni. A kisebb távolságokra levő célpontokhoz kerékpárral, vagy gyalog is el tudunk jutni, és nem szükséges a túlzsúfolt utakon üzemanyagot pöfögtetnünk, parkolásra időt, pénzt pazarolnunk. Felmérések igazolják, hogy a nagyvárosokban a „személygépkocsis bevásárlás” időráfordításának meglepően magas, akár 50 százalékot is meghaladó aránya a parkolóhely keresésével telik el. Sok benzint megtakaríthatnunk azzal is, ha előre megtervezzük az útvonalat és egyenletes (és nem túl gyors) tempóban haladunk. Sokat számít a megfelelő vezetési technika (időben váltás, motorfék használata stb.) és műszaki beállítás. Tudom, ezek a javaslatok ismertek, mégis az a tapasztalat, hogy a nagyvárosi rohanásban hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Erről szól az Európai Mobilitási Hét.

Ózonvédelmi világnap

Országonként változó mértékben, de szigorú szabályokat vezettek be az ózont károsító anyagok használatának korlátozása érdekében, több helyen betiltották az aeroszolos hajtógázok, valamint a merev polisztirolhabok előállítására alkalmas CFC (halogénezett szénhidrogének) gyártását.

Mindezeknek köszönhetően az ózonréteg pusztulása megállt, sőt az ózonlyuk mérete már csökken, ám a szakemberek szerint legkorábban a 21. század közepére nyerheti vissza 1980-as szintjét. Az eredmények azt üzenik, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni, a védekezés kiterjedését és intenzitását növelni.

ozon_reteg_FB

Globális környezetvédelmi megállapodásról lévén szó, okkal merülhet fel a kérdés, mi, egyszerű állampolgárok mit tehetünk az ózonréteg védelméért? A kérdés már csak azért is jogos, mert nem a civilek, hanem az egyezményhez csatlakozó országok kormányai vállalták,  hogy megszüntetik a magas légköri ózont lebontó klórozott vegyületek gyártását, kereskedelmét, és használatát. Nekik van kompetenciájuk, erejük arra, hogy törvényekkel, szabályozókkal elérjék céljaikat.

Nekünk, civileknek „csak” annyi marad, hogy lehetőleg ne vásároljunk aeroszolos hajtógázzal működő, halogénezett szénhidrogéneket tartalmazó – itt-ott még forgalomban levő, vagy csempészett – termékekből; lépjünk fel ezek gyártása, kereskedelme ellen. Küzdjünk a tiltott anyagok illegális felhasználása ellen; hulladékgyűjtő udvarokba vigyük az ózonkárosító hatású veszélyes hulladékokat, mint például alumíniumflakonos cikkeket, hajlakkokat, borotvahabokat, sprayket, szigetelő ózonbarát típusra cseréljük le régi hűtőszekrényeinket, szigetelő hab helyett rostszálas rétegeket használjunk lakásaink, házaink szigeteléséhez. Saját jól felfogott érdekünkben. Az ózonréteg vékonyodása ugyanis egészségügyi kockázatokkal is jár, főként az UVB sugárzás miatt. Nőhet a gombás fertőzések, a szemkárosodás, szürkehályog, bőrrák kialakulásának veszélye.

ozon_reteg_2

Paradox módon védekeznünk kell az ózon városi jelenléte ellen is, mert, míg a magas légköri ózon védelmet, a talaj közeli veszélyt jelent az egészségre. Kutatások igazolták, hogy a megnövekedett ózon a városokban kihat az egészségi állapotra (például légzési betegségeket okoz), sőt növeli a halálozási arányszámot is. A városi ózonszmogot a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és a különböző szénhidrogének okozzák, amely anyagok elsősorban a gépjármű-motorokból származnak. Könnyű lenne azt mondani, hogy tegyük le autóinkat, ha életben akarunk maradni, de ez nyilván nem megy. Mérsékelni használatukat viszont talán lehet.