Környezetvédelmi vonatkozása is van a Standford University kutatásának, amelyben a természetben történő séta mentálhigiénés előnyeit vizsgálták. Azt már korábban is sikerült bizonyítani, de napi tapasztalatunk is igazolja, hogy a mozgás pozitív hatást gyakorol a lelkünkre, oldja a feszültségeket, csökkenti a szorongást, javítja a memóriát és a munkateljesítményt. Arra viszont, hogy ebben mekkora szerepe van a séta helyszínének, a környezetnek, most derült csak fény.

Ennek eldöntésére a standfordi kutatók két kísérleti csoportot alkottak. Az egyiknek 90 perces sétát kellett tenni a természetben, a másiknak pedig ugyanilyen időtartamban a város környéki autópálya mentén. A résztvevő önkéntesek a séta előtt és után – affektív és kognitív működésére irányuló – pszichológiai vizsgálatokon estek át, részben kérdőív, részben az agy működését monitorozó (képalkotó technikát alkalmazó) műszeres felvételek segítségével.

A két felvétel eredményeinek összehasonlítása egyértelműen kimutatta, hogy a természetben sétálók körében csökkent a lelki élet harmóniáját zavaró gondolatok gyakorisága és intenzitása, szemben a városban sétálókkal, akiknél nem volt ilyen erős hatás. Magyarán a városban történő mozgás semmilyen pozitív változást nem idézett elő.

A kutatók szerint ezek az az eredmények rávilágítottak a várostervezés fontosságára. Az urbanizációval példátlan mértékben növekszik a városokban a szorongásos zavarok és a depresszióban szenvedők száma és aránya. A tervezők feladata tehát annak kitalálása, hogyan lehet a városi embereket minél nagyobb, erősebb természeti élményhez juttatni, minél több városlakóhoz a „természetet eljuttatni”.

Számunkra még egy fontos tanulságot is le lehet szűrni. Azt, hogy a városi utcai, úttest közeli helyeken való mozgás: futás, biciklizés helyett, amikor csak tehetjük, keressünk nyugalmasabb, szebb és zöldebb területeket. Biztosan jobban fogjuk érezni magunkat, és garantáltan többet teszünk egészségünk védelméért is. Használjuk ki a természet óvó, gyógyító erejét!