Különös látványt nyújt a lengyelországi Nyugat-Pomerániában az az erdő, amelynek 400 fája egyazon irányba görbül. A faállományt 1930 körül ültették az akkori Németországban. A fák egy éles 90-fokos fordulat után hagyják el a földet, mielőtt kecses ívben visszafordulnának függőleges helyzetükbe. Senki sem tudja, miért hajlanak így, de vannak, akik a havazást, és vannak, akik szándékos beavatkozást okolják e furcsa jelenségért. A fák növekedési irányát, hajlatát ugyanis mesterségesen is lehet befolyásolni. Erre magam is gyanakodtam, amikor Heves megyében Zöld Henrik kolléga megmutatta ezt az „ikerfát”.
Nem valószínű, hogy manipulálták volna viszont azt a belgiumi erdőt, amelynek talaját sűrű, kékeslila színű virágszőnyeg borítja. A neten éles vita bontakozott ki arról, hogy a növény harangvirág, jácint vagy kékcsengő (bluebell), de a lényeg nem ez, hanem az, hogy az erdő misztériumát, titokzatosságát, gyönyörűségét még a fotókon is nagyszerűen lehet élvezni.