A fák is felelősek a klímaváltozásért?

fak_klima_1

Hibásnak bizonyult az a feltételezés, hogy új erdők ültetésével csökkenthető a globális felmelegedés, ugyanis nem mindegyik faj alkalmas erre a feladatra – adta hírül egy, a Science folyóiratban megjelent vizsgálati eredmény. A témát kutatók állítják, hogy a lombos erdők egy jelentős részének tűlevelűre cserélése miatt éppen az ellenkező hatást értük el, nem, hogy csökkent volna, inkább nőtt a felmelegedés. Magyarázata egyszerű: a tűlevelűek általában sötétebbek, emiatt több hőt nyelnek el, mint a többi faj, például a tölgy vagy a nyír.

A távoli múltban az erdők vadon nőttek, de később 85 százalékban már emberek keze nyomán gyarapodtak. Márpedig az emberek (erdészek) tudományos megalapozottsággal inkább olyan, kereskedelmileg értékes fajokat telepítettek, mint az erdei fenyő, vagy a norvég luc. Ennek az lett az eredménye, hogy Európa zöld lombkoronája 1750 és 1850 között drámai mértékben elvékonyodott, a lombos erdőterületek kiterjedése 190.000 négyzetkilométerrel lett kevesebb. Később az ütem ugyan mérséklődött, ám a trend maradt, amíg a tűlevelűek aránya nőtt, a lombosaké tovább csökkent.

fak_klima_2

Dr. Kim Naudts, a kutatás vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a telepítésekor nem csak a fák széndioxid elnyelő képességét, de színét és a talajviszonyokat is figyelembe kell venni. “Eredményeink azt mutatják, hogy az Európa nagy részén, a faültetési programok ugyan képesek ellensúlyozni a káros kibocsátásokat, de ez nem mindig jó a bolygó számára, főként akkor nem, ha az erdősítés tűlevelűekkel történik. Most már az lenne a helyes irány, ha a tűlevelű erdőségeket lombosakra cserélnénk.”

Forrás: BBC

Sztárok és a környezetvédelem

A sztárok között vannak, akik komolyan veszik, sőt küldetésüknek tartják a környezetvédelmet, és persze olyanok is, akik csak felhasználják saját érvényesülésükhöz. Innen távolról a leghitelesebbnek, a leginkább elkötelezettnek Robert Redford látszik, aki nem csak beszél róla, de saját környezetében tesz is érte. Santa monicai házának energiaszükségletét napelemekkel biztosítja, WC-je esővíz öblítésű, bambusz padlóit kenderből készült szőnyegek borítják, a légkondicionálásba bevonja a hűvös tengeri szelet. A háromemeletes házban egyetlen műanyag tárgy sem található. Emellett természetesen mindenkor megszólal, amikor a környezetvédelem ügye felszínre kerül.

kornyezet_1

Angelina Jolie és Brad Pitt kétmillió dollárt (417 millió forintot) adományozott egy namíbiai rezervátumnak a vadállomány, valamint a környezet megőrzésére. Halle Berry személyes példamutatással: környezettudatos vásárlásaival, újrahasznosított bevásárlószatyraival és otthoni szelektív hulladékgyűjtésével; Cameron Diaz pedig filmsorozatával (Cameron Diaz Saves the World), és egy környezetvédelmi könyvvel (Aiolus News) támogatja a zöld mozgalmat. Könyvében 700 gyakorlati tanáccsal látja el az olvasókat az utazásoktól a szépségápolási termékeken át a sportolásig, az étrendig, csupa olyasmivel, amely sokat segíthet a felhasználóknak és a Földnek egyaránt.

kornyezet_3

Leonardo DiCaprio írt és rendezett egy öko dokumentumfilmet (The 11th Hour), otthonában napelemekkel biztosítja a környezetbarát energiát, hibrid autóval jár, és állítja, bár van saját repülőgépe, mégis inkább hagyományos járatokkal utazik. Nos, ez nem egészen igaz, környezetvédők többször is leleplezték, amint saját repülőgépét használja. Amúgy legtöbbször a saját repülőgép okozza a sztárok vesztét. Legutóbb Madonna bukott le ezen, mivel autó helyett repülőgéppel tette meg a Birmingham – London közötti, mindössze 120 mérföldes, utat, ami egyébként csak 45 perccel rövidítette le a menetidőt. Aztán van olyan eset is, amikor már a látszatra sem adnak. Például Kim Kardashian, aki csak azért szelfizett a Föld Napján (!) egy erdő poszter előtt, hogy bemutathassa új fürdőruháját.

kornyezet_2

A sztárok bizony saját céljaikra is felhasználják a környezetvédelmet, de emiatt mégse vessünk rájuk követ. Lehet, hogy nem a legelegánsabb, de ma már bevett szokás celebeket alkalmazni egy-egy társadalmilag fontos program népszerűsítésében. Ennek az az ideológiája, hogy a hírességekkel olyan közönséget is el lehet érni, akiket más módon nem. Ebből a megfontolásból nálunk is volt egy suta kísérlet a Greepeace Hungary részéről, amikor egy jegesmedvének öltözött alak és Bódy Szilvi playmate kézzel tolja saját luxusautóját egy Shell kút előtt, így tiltakozván az olajvállalat északi sarki környezetszennyezése ellen. Azt nem tudjuk, milyen sikerrel jártak, de gyanítjuk, hogy az akció nyomán túl sok támogatóval nem gyarapodott az északi sarkot védő magyarok száma.

Mégis, a kérdés ma már nem az, hogy „használhatjuk-e” a hírességeket a környezetvédelem népszerűsítésére, hanem, hogyan tudjuk ezt minél hatékonyabban, vonzóbb módon megtenni.

Avarégetés

Manapság, elsősorban a hobbikertek vidékein, kisebb-nagyobb füstoszlopok jelzik, megkezdődött az avarégetési szezon. Sokan nem is tudják, hogy ezzel apró élőlényeket pusztítanak el és komolyan veszélyeztetik maguk és mások egészségét. Az égetés során ugyanis szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok szabadulnak fel, főként, ha a levelek, ágak nedvesek, amelyek belélegzése komoly betegséget idézhet elő. Nagyobb városok önkormányzatai lakott területeken nem is engedélyezik az égetést, helyette zsákos avargyűjtést szerveznek. Ezzel viszont az a baj, hogy a gyűjtés, szállítás során megsérült zsákok további felhasználásra alkalmatlanná válnak, tovább gyarapítva a nehezen lebomló hulladékok amúgy is hatalmas mennyiségét.

avaregetes

Meggyőződésem tehát, hogy ez sem jó megoldás. Sokkal hasznosabb lenne, ha a lakosságot inkább a komposztálásban segítenék. Tájékoztató akciókkal, ismeretterjesztő brosúrákkal, buzdítással, és főként komposztáló eszközökkel. Ez egy olyan üzlet, amivel mindenki jól jár. Az önkormányzat azért, mert kevesebb energiát és pénzt kell költenie a kerti hulladékok begyűjtésére, szállítására, feldolgozására, a kertes lakásokban élők, kiskerttulajdonosok pedig azért, mert az ingyen kapott komposztáló révén növényi tápanyaghoz, humuszhoz jutnak, amelyet felhasználhatnak a kertben, vagy akár a szobanövények nevelgetéséhez. A komposztáláshoz egyébként nem kell sok minden, csak néhány eszköz és egy kevés ismeret. Egy erre alkalmas szellőző gyűjtőláda, amelybe a zöld hulladékot lehetőleg aprítva berakjuk, időnként megforgatjuk és néha egy-egy vödör vízzel meglocsoljuk. Aki még nem tette, próbálja ki. Egyáltalán nem jelent megterhelést, viszont jó érzést szül, tettünk valamit a környezetünkért.

A kirándulás gyógyító ereje

Környezetvédelmi vonatkozása is van a Standford University kutatásának, amelyben a természetben történő séta mentálhigiénés előnyeit vizsgálták. Azt már korábban is sikerült bizonyítani, de napi tapasztalatunk is igazolja, hogy a mozgás pozitív hatást gyakorol a lelkünkre, oldja a feszültségeket, csökkenti a szorongást, javítja a memóriát és a munkateljesítményt. Arra viszont, hogy ebben mekkora szerepe van a séta helyszínének, a környezetnek, most derült csak fény.

mozgas_1

Ennek eldöntésére a standfordi kutatók két kísérleti csoportot alkottak. Az egyiknek 90 perces sétát kellett tenni a természetben, a másiknak pedig ugyanilyen időtartamban a város környéki autópálya mentén. A résztvevő önkéntesek a séta előtt és után – affektív és kognitív működésére irányuló – pszichológiai vizsgálatokon estek át, részben kérdőív, részben az agy működését monitorozó (képalkotó technikát alkalmazó) műszeres felvételek segítségével.

A két felvétel eredményeinek összehasonlítása egyértelműen kimutatta, hogy a természetben sétálók körében csökkent a lelki élet harmóniáját zavaró gondolatok gyakorisága és intenzitása, szemben a városban sétálókkal, akiknél nem volt ilyen erős hatás. Magyarán a városban történő mozgás semmilyen pozitív változást nem idézett elő.

mozgas_2

A kutatók szerint ezek az az eredmények rávilágítottak a várostervezés fontosságára. Az urbanizációval példátlan mértékben növekszik a városokban a szorongásos zavarok és a depresszióban szenvedők száma és aránya. A tervezők feladata tehát annak kitalálása, hogyan lehet a városi embereket minél nagyobb, erősebb természeti élményhez juttatni, minél több városlakóhoz a „természetet eljuttatni”.

Számunkra még egy fontos tanulságot is le lehet szűrni. Azt, hogy a városi utcai, úttest közeli helyeken való mozgás: futás, biciklizés helyett, amikor csak tehetjük, keressünk nyugalmasabb, szebb és zöldebb területeket. Biztosan jobban fogjuk érezni magunkat, és garantáltan többet teszünk egészségünk védelméért is. Használjuk ki a természet óvó, gyógyító erejét!

Ózonvédelmi világnap

Országonként változó mértékben, de szigorú szabályokat vezettek be az ózont károsító anyagok használatának korlátozása érdekében, több helyen betiltották az aeroszolos hajtógázok, valamint a merev polisztirolhabok előállítására alkalmas CFC (halogénezett szénhidrogének) gyártását.

Mindezeknek köszönhetően az ózonréteg pusztulása megállt, sőt az ózonlyuk mérete már csökken, ám a szakemberek szerint legkorábban a 21. század közepére nyerheti vissza 1980-as szintjét. Az eredmények azt üzenik, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni, a védekezés kiterjedését és intenzitását növelni.

ozon_reteg_FB

Globális környezetvédelmi megállapodásról lévén szó, okkal merülhet fel a kérdés, mi, egyszerű állampolgárok mit tehetünk az ózonréteg védelméért? A kérdés már csak azért is jogos, mert nem a civilek, hanem az egyezményhez csatlakozó országok kormányai vállalták,  hogy megszüntetik a magas légköri ózont lebontó klórozott vegyületek gyártását, kereskedelmét, és használatát. Nekik van kompetenciájuk, erejük arra, hogy törvényekkel, szabályozókkal elérjék céljaikat.

Nekünk, civileknek „csak” annyi marad, hogy lehetőleg ne vásároljunk aeroszolos hajtógázzal működő, halogénezett szénhidrogéneket tartalmazó – itt-ott még forgalomban levő, vagy csempészett – termékekből; lépjünk fel ezek gyártása, kereskedelme ellen. Küzdjünk a tiltott anyagok illegális felhasználása ellen; hulladékgyűjtő udvarokba vigyük az ózonkárosító hatású veszélyes hulladékokat, mint például alumíniumflakonos cikkeket, hajlakkokat, borotvahabokat, sprayket, szigetelő ózonbarát típusra cseréljük le régi hűtőszekrényeinket, szigetelő hab helyett rostszálas rétegeket használjunk lakásaink, házaink szigeteléséhez. Saját jól felfogott érdekünkben. Az ózonréteg vékonyodása ugyanis egészségügyi kockázatokkal is jár, főként az UVB sugárzás miatt. Nőhet a gombás fertőzések, a szemkárosodás, szürkehályog, bőrrák kialakulásának veszélye.

ozon_reteg_2

Paradox módon védekeznünk kell az ózon városi jelenléte ellen is, mert, míg a magas légköri ózon védelmet, a talaj közeli veszélyt jelent az egészségre. Kutatások igazolták, hogy a megnövekedett ózon a városokban kihat az egészségi állapotra (például légzési betegségeket okoz), sőt növeli a halálozási arányszámot is. A városi ózonszmogot a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és a különböző szénhidrogének okozzák, amely anyagok elsősorban a gépjármű-motorokból származnak. Könnyű lenne azt mondani, hogy tegyük le autóinkat, ha életben akarunk maradni, de ez nyilván nem megy. Mérsékelni használatukat viszont talán lehet.

Hősziget-hatás

Itt van a nyár, nem árt megismerkednünk azzal a jelenséggel, amit a szakirodalom hősziget-hatásnak nevez. A fogalom azt jelenti, hogy a belvárosokban több Celsius fokkal magasabb a hőmérséklet, mint máshol. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha természet közeli helyről toppan be hirtelen valamelyik nagyvárosba. Mi ennek az oka? Az Országos Meteorológiai Intézet szerint.

  • a felszín fizikai jellemzői: a város felszínét alkotó olyan anyagok, mint a beton és az aszfalt nagyobb arányban nyelik el, mint ahogy visszaverik a napsugárzást,
  • hiányoznak a természetes párolgó felszínek (talaj, növényzet, felszíni vizek), melyek a vidéki területeken közreműködnek az energia egyensúly fenntartásában,
  • a függőleges falfelületek fokozzák a felszín sugárzás elnyelését és visszaverését, ezzel együtt gátolják a szelet, mely elősegíthetné a hőmérséklet csökkentését,
  • az emberi tevékenység, főként a hőerőművek és épületek hűtésből és fűtésből, ipari tevékenységből, járművekből stb. származó hőtermelés,
  • a szennyezőanyagok jelentős mennyisége, ami módosítja a légkört.

A listához még hozzáadhatjuk a terület beépítettségét, és a népsűrűséget is. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy négyzetkilométeren hány (emeletes) házat építünk, azokban mennyien lakunk és nem utolsó sorban milyen a helyi klímát alakító környezetünk. Az alábbi ábra elég plasztikusan mutatja az egyes területek hőmérsékletének különbségeit: a legmagasabb a belvárosokban és legalacsonyabb a külvárosokban, elővárosokban, illetve a vidékies adottságokkal rendelkező rurális térségekben (ahol alacsony a népsűrűség és a beépítettség, valamint nagy és kevéssé terhelt a természeti környezet).

hosziget_1

Forrás: http://www.urbanheatislands.com/

Mit lehet a hősziget-hatás ellen tenni? Minél több felületet kellene kiszabadítani az aszfalt, beton, kő fogságából, mert ezek az anyagok tárolják a meleget. Ezzel párhuzamosan növelni kellene a zöld felületek és vízfelszínek arányát, csökkenteni a hőkibocsátást, mérsékelni a hűtű-fűtő eszközök működését. Amerikában kiszámították, hogy csak a klíma használata 1 Celsius fokkal képes növelni a városban mért hőmérsékletet. Építészek hozzáteszik, hogy a nyáron egyébként is meleg napok hőterhelését gyengíteni lehet a lakhelyek megfelelő tájolásával, a házak közötti távolság növelésével; fehér vagy növényekkel borított tetővel; zöld, tágas, nyílt terekkel, a szellőzés, légáramlás kialakításával; a légszennyezés csökkentésével. Persze csak akkor, ha valóban csökkenteni szeretnénk a hőmérsékletet. Mert ne feledjük, ugyanezen hatás miatt hideg időben, télen is melegebb lesz.

hosziget_2

 

Nemzetközi Klímaváltozási Akciónap

A klímaváltozás hatásait már most is érezzük. Például az időjárás gyakori, szélsőséges változásait, aminek komoly kihatásai vannak a mezőgazdasági termelésre, hosszabb távon a fajok megmaradására, de az egészségünkre is.

NKA_1_poz

A rendkívül szeszélyessé váló időjárás meghökkentő melegeket, hosszan tartó aszályokat, heves viharokat, hurrikánokat, áradásokat idézhet elő, romlanak a termésátlagok, új kórokozó fajok jelennek meg a földeken. Az emberi szervezet is nehezen viseli a nagy hőmérséklet-ingadozásokat, a magas páratartalmat. „A tápanyagforrások apadása éhínséghez, a vízhiány a higiéniai állapotok romlásához, a szennyezettség az immunrendszer gyengüléséhez, a víz és a földterületek miatti konfliktusok által előidézett társadalmi zűrzavar a fertőző betegségek növekvő terjedéséhez vezethet” – hangsúlyozták a szakértők egy londoni klíma- és egészségügyi konferencián. Állítják, amennyiben a globális átlaghőmérséklet 2-3 °C-kal meghaladja az iparosodás előtti szintet, akkor a Földön élő fajok 20-30%-át kihalás fenyegeti.

NKA_1_neg

Mit lehet tenni?

Kell-e egyáltalán valamit tennünk, ha a probléma nem egyértelmű, ha a felmelegedést legnagyobb részben az ipari vállalatok okozzák? Ha így tennénk, az csak hárítás lenne, mert nem csak ők, hanem mi magunk is felelősek vagyunk, hiszen mi is élvezzük az általuk biztosított civilizációs vívmányokat: fűtünk, fürdünk, autózunk stb., sokszor nem éppen takarékos módon.

Tehát, nekünk is van, lehet dolgunk ezen a téren. Például úgy, hogy spórolunk az energiaforrásokkal, természetes anyagokat használunk, tudatosan vásárlunk, együttműködünk a hulladékok újrahasznosításában. Ma már rengeteg szervezet, website hívja fel a figyelmet az ilyen környezet-, klímakímélő megoldásokra, praktikákra.

Megszívlelendő dolgok ezek, sokszor bizony nagyon kevés odafigyeléssel is sokat érhetünk el. Például, ha csak 4 perccel kevesebb ideig fürdünk, ha 10 kilométerrel lassabban autózunk, ha hideg vízben mosunk, zöld energiát és energiatakarékos eszközöket használunk stb., máris sokat teszünk a klíma védelméért.

NKA_2_poz

Láthatóvá festett biciklisek

Nagy ötlettel állt elő a Volvo. Olyan festékanyagot dobott piacra, amellyel, ha befújják magukat a kerékpárosok, éjszaka is láthatóvá válnak. A Lifepaint (micsoda név!) márkajelzésű spray festékanyaga napközben láthatatlan, csak sötétben veri vissza a fényt, és legalább 10 napig kitart. Előnye még, hogy a ruházaton kívül más tárgyakat: hátizsákokat, rollereket, gyerekkocsikat, kutyavezető szíjakat, nyakörveket stb. is láthatóvá tesz.

drugics_volvo_2De vajon szükség van erre? Nem elegek az előírt világítótestek, led csíkok, lézeres lámpák, prizmák, láthatósági ruhadarabok? Talán elég lenne, ha mindenki szabályszerűen járna el, és az autósok figyelme is lankadatlan lenne. A baleseti statisztikák viszont nem erről tanúskodnak. 2014-ben a személysérüléses balesetek okozói között a második helyen a kerékpárosok voltak, megelőzve még a tehergépkocsival és a motoron közlekedőket is. A biciklisek állítják, hogy ők többségében inkább elszenvedői, mintsem okozói a baleseteknek. Ez, még ha igaz is, senkit sem vigasztal. Ráadásul az esetek többségében nem is lehet szétválasztani: az is lehet elszenvedője egy balesetnek, aki okozta azt. Számunkra ennél is fontosabb kérdés lenne, hogy mennyien veszélyeztetik magukat és másokat, akik kivilágítatlan kerékpárral közlekednek. Szerencsére ilyen felelőtlen emberek egyre kevesebben vannak, de ne legyen kétségünk, még vannak. Egy debreceni „lámpaszámlálásos” felmérés szerint a tavalyi évhez viszonyítva 67,8-ról, 72 százalékra nőtt azoknak a száma, akik a bicikli elejét és hátulját is kivilágítják. A semmilyen lámpával nem rendelkező, teljesen szabálytalan kerékpárosok aránya a tavaly tavaszi 17,9 százalékról idén 12.46 százalékra esett vissza.

Személysérüléses közúti közlekedési balesetek az okozók szerint (KSH, 2014.)

durgics_diagram

A statisztikai adatok javulása ellenére elkelne egy ilyen új védelmi eszköz. Ártani nem árt, a ruházatot nem károsítja, remélhetőleg nem ártalmas az egészségre és a környezetre sem, viszont erős figyelemfelkeltő hatása van. Persze használata el is kényelmesítheti az autósokat. Hozzászoknának az automatikus láthatósághoz, az erős visszaverődő fényekhez, így aztán komoly bajba kerülnének azok a biciklisek, akik egyáltalán nem használnak ilyen szert. És ilyenek – részben az ár, részben a hozzáférhetőség miatt – sokan lennének.

drugics_volvo_3

 

Játszóterek

„A helyszínen tapasztaltuk: hatalmas hegyekben állnak a fákról levágott gallyak, a padot ottfelejtett ócska ruhadarabok, borospalackok, dobozok, a fűben fecskendő. Több lakó is elmesélte: rendszeresen ők szedik össze a tűket, lapátolják a kutyaszart, és igyekeznek olyan körülményeket teremteni, hogy a gyerekük, unokájuk biztonságosan játszhasson.”

Az ország számtalan pontjáról, többek között Debrecenből, Szegedről, Miskolcról és természetesen Budapestről érkeznek ilyen vészjelzések a játszóterek tönkretételéről.

Legtöbben a szemétre, a kutyapiszokra, a szétvert bútorokra, játékokra, az otthagyott csikkekre, italos üvegekre panaszkodnak, és többnyire a felelősöket is megnevezik: gördeszkákkal ugráló, száguldozó fiatalok, hajléktalanok, kutyasétáltatók, felelőtlen emberek. Akik nem is sejtik, milyen veszélyeknek teszik ki gyerekeket. Baleseteket, sérüléseket, fertőzéseket okozhatnak, és még rossz mintát is adnak. A gyerekek, főként a játék hevében, nem figyelnek, nem észlelik a veszélyt. Helyettük a szülőknek kell vigyázniuk, de az mégsem állapot, hogy a játék megkezdése előtt ők tegyék tisztába a teret, szedjék össze a szemetet, a fecskendőket (!), kutyagumit. Persze a „támadások” tömegessé válása után némi fáziskéséssel megkezdődött a szervezett védekezés is: kerítésekkel, kapukkal zárták le a teret, térfigyelő kamerákat, figyelmeztető feliratokat tettek ki. Már ez is hozott eredményt, de játszótér-körjáratom alkalmával azt tapasztaltam, hogy bizony még így is maradt probléma elég. A helyenként alacsony kerítések nem jelentenek akadályt, a figyelmeztető táblákat összefirkálják, a szemetet kerítésen belülre dobják, nyitvatartási idő alatt betelepülnek. Ha nem ürítik ki még este a szemeteseket, az állatok éjszaka szétszedik.

SAM_4082

Nyitott játszótér a Gellért-hegyen

Mit lehetne, mit kellene még tenni? Mindenekelőtt a szabályokat be kellene tartatni. Keményen büntetni kellene a játszótérre szemetet hordókat, az eszközöket, padokat összefirkálókat, az ott dohányzókat, iszogatókat. Gondolom, remélem, még a Város mindenkié mozgalom sem tiltakozna az ellen, ha a játszóterekről kitiltanák a hajléktalanokat, nyitvatartási idő alatt a játszótéri padokon heverőket. A játszótér ugyanis kizárólag a gyerekeké, nem mindenkié! Fontos továbbá, hogy a játszóterek jól nézzenek ki, és mindig tisztán legyenek tartva.

A szép, rendezett, tiszta terek ugyanis távol tartják; a csúf, lepusztult helyek viszont vonzzák a bajt. Zöld Henrik kolléga a múlt héten hívta fel a figyelmet a betört ablak elvre, amely lényege erre az esetre is érvényes. „Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad. Az ilyen, a betört ablakokhoz hasonló kisebb problémák, mint a szemetes utcák, a graffiti, egy negatív spirált indítanak el.” (Forrás: Wikipédia)

Szerencsére az utóbbi időben nőtt a kifejezetten esztétikus helyek száma, és a takarítás is rendben van. Különösen a jó környéken levő, tematikus játszóterek felelhetnek meg a mai követelményeknek. Bízzunk benne, és ha lehet, tegyünk is érte, hogy a jövőben minden játszótér ilyen, vagy ehhez hasonló legyen.

SAM_4104

Pom Pom játszótér (Bp. I. kerület)

SAM_4092

Kőcsikós játszótér (Gellért-hegy)

SAM_4097

Vuk játszótér (Bp. I. kerület)

Falfirkászok

A graffitisek társadalmát a legalitás és a tehetség dimenziói szerint oszthatjuk nagyobb csoportokra. Nem állítom, hogy e két dimenzió között erős összefüggés lenne, de nem is zárom ki. Már csak azért sem, mert a legálisan dolgozóknál érvényesül valamiféle kiválasztódás és főként kontroll: azért bárkit nem engednek még a lepusztult tűzfalak közelébe sem. A legális falfestők nagyobb része többnyire jó minőségű munkával örvendeztet meg bennünket, ahogyan ezt már ezen a blogon is többször bemutattuk (itt és itt). Egy, a graffiti világában jártas blogger az alábbi típusokat rajzolta meg erről a kívülállók számára kevésbé ismert társaságról. Na, nem tudományos alapossággal, hűvös elemzői szemszögből, hanem értékorientáltan, az értelmezést-befogadást irányító módon.

A művészek. „Rengeteg képet lehet látni tőlük, amelyek hatalmas falfelületeket díszítenek, lenyűgöző módon. Ők igazi művészek! Megrendelésre dolgoznak, alaposan megtervezik a téma aktualitását, a környezetben elfoglalt helyét a falfelületnek, az esztétikai látványát, és ezek után látnak munkához. Tehetségesek, képzettek, kreatívak. Talán elfogult vagyok, de én ide sorolnám ezt a lakóterület karakteres figuráihoz, hangulatához jól igazodó életképet.

1

A másolók. Képviselőik tehetségesek, de képzetlenek. Próbálják leutánozni az első csoportban lévő művészeket, több-kevesebb sikerrel. Lelkesen vállalnak vasúti kocsi, kuka festést, hogy gyakorolhassanak. Néhányan közülük több tucat kuka után, akár megrendelést is kaphat kisebb cégektől az üzlet falának dekorálására.

Nagyfejű-borsóagyúak. E csoport tagjainak se tehetsége, se képzettsége, de még ízlése sincs. A gond az, hogy ezt ők nem is sejtik magukról. Meggyőződésük az, hogy tiszta, frissen festett falat nem lehet elképzelni az ő munkájuk nélkül, ezért sürgősen telefirkálják absztrakt vonalakkal, logókkal, politikai tartalmú szlogenekkel.

2

Analfabéták. Sajnálatos módon, a tanító nénijük minden igyekezete, plusz korrepetálása ellenére sem tanultak meg írni. Szegényeknek nem finomodott a keze sem olyan apró tárgyakhoz, mint a ceruza, vagy a toll, ezért csak a festékszóróval tudnak bánni. Több százszor próbálják leírni a nevüket, hátha egyszer sikerül, de csak a kezdőbetűkig képesek eljutni.

3

Primitív tahók. Identitászavarral küszködő egyének, akik a falakra firkálnak férfi és női szerveket különböző pózokban, eldöntendő, hogy melyiket is válasszák közülük.” Én ebbe a típusba sorolnám azokat, akik közlekedési táblákat, utcatáblákat, hirdetéseket, parkolóórákat rongálnak meg, teszik szinte olvashatatlanná pusztán azért, hogy jelük egy ideig ott maradhasson.

4

A lakosság persze nem tesz ilyen finom különbséget az egyes alkotók és alkotásaik között. Többnyire bosszankodik, ha tehetné, azonnal leradíroztatná mindet. Ezt bizonyítja egy felmérés, amely a budapesti Országbíró lakótelepen (XIII. kerület) készült még 2010-ben. (Sajnos frissebbről és átfogóbbról nincs információnk, de akinek van, feltétlen szóljon! ) Ennek adataiból az derült ki, hogy a többség (66%) elutasítja a falfirkát, függetlenül annak minőségétől. 17 százalékuk szerint a graffitik általában rontják az épületek képét, bár akad közöttük egy-két szép is. Mindössze 5 százalékot képviselnek azok, akik szerint a graffiti művészeti alkotás. (A maradék 12 százalék viszont már észre sem veszi, annyira hozzászokott a látványhoz.) A falfirkák elutasítása tehát egyértelmű, amihez hozzájárul az alkotások igen alacsony művészi színvonala, és persze az anyagi kár, amit a falak megtisztítása, újrafestése okoz.

7

Mit lehet tenni az illegális falfirkák ellen? Nem sokat, pedig a törvényeket szigorították, de a tettenérés, bizonyítás nehéz. Erre kínál most jó megoldást a cseh szakemberek által kifejlesztett számítógépes program (TagBust), amely nem más, mint a falfirkászok kézjegyéről és a városban látható egyéb falfestményekről készített fotográfiák rendőrségi adatbázisa. Amikor a hatóságok őrizetbe vesznek egy falfirkászt, akkor a program összeveti az érintett személy alkotását az adatbázisban lévő munkákkal, figyelembe véve a stílust és az írásmódot. Állítólag már mi is érdeklődünk az eljárás iránt. Meglátjuk, mire megyünk vele…

5

9

6