Uz Bence bejegyzései

Olvasóink megmérték ökológiai lábnyomukat- eredmények

Közzétéve Szerző:
Válasz

A mai napon lezártuk ökológiai lábnyom-kérdőívünket (bővebb információ itt). A lezárás csak annyit jelent, hogy az adatok kiértékeléséig felfüggesztettük a kitöltési lehetőséget, azonban az érdeklődők a jövőben ugyanott elérik az alkalmazást. Na, de nézzük a számokat!

A kérdőívet összesen 1211-en töltötték ki, ami jelentős minta arra vonatkozóan, hogy mennyire környezettudatosak olvasóink. Örömmel konstatáltuk, hogy a többség eredménye a gazdaságilag fejlett régiók polgáraié alatt van, azonban vannak, akik sajnálatosan „túlteljesítenek”. Összesen 7 területet (vízhasználat, étkezés, közlekedés, lakóhely, vízhasználat, öltözködés, hulladéktermelés) vizsgáltunk, nézzük ezeket egyenként!

nagyborit_okolabnyom

A vízhasználat átlagpontszáma 58,15. Aki kitöltötte az alkalmazást, tudja, hogy ez egy reális érték. Napi 1 tusolással, tudatos szemlélettel (fogmosás közben nem hagyom nyitva a csapot, víztakarékos tartályok vannak az otthonomban), ehhez közeli érték jön ki. A legalacsonyabb érték -20 volt, amit 4 válaszadó is elért. Ezt a gyakorlatban elég nehéz teljesíteni, de nem elképzelhetetlen. A legmagasabb pontszám 170 volt, ami napi többszöri fürdést és igazi vízpazarlást jelent. Ezen olvasóinkat kérnénk, hogy legyenek szívesek kicsit jobban odafigyelni a vízre, gondolva arra is, hogy vannak tájai a Földnek, ahol a vízhiány állandó problémát jelent. Nekik inspirációként itt egy videó, amit egy kommunikációs hírlevélben találtunk.

1482117_s

Sokat hallhatunk arról, hogy hazánkban egyre többen éheznek, azonban némi kritikával élve, átnézve az élelmiszerpazarlási adatokat, megállapíthatjuk, hogy ők –szerencsére- nem olvasóink közül kerülnek ki. Írtunk már erről korábban kétszer is (itt és itt); az eredmények megerősítik korábbi bejegyzéseinket. Az 500 pont körüli átlag azt jelenti, hogy a többség hetente többször eszik húst, előfordul, hogy előre elkészített ételeket fogyaszt, és szinte mindennap a kukában landol ételeinek negyede. Természetesen a minket körülvevő, felgyorsult világ is szerepet játszik ebben, de mégis fontos lenne, hogy legalább a pazarlásnak gátat szabjunk. Többen 1000 pont körüli eredményt értek el, ami egészségügyi szempontból sem a legbiztatóbb számukra, hiszen az előrecsomagolt, vagy készételek (amit a pontszámok alapján fenti olvasóink fogyasztanak) nem a szervezetre kifejtett jótékony hatásuk miatt népszerűek. A 0 és 100 pont között teljesítők között feltehetően többen is vegetáriánusok, maguk készítik el ételeiket, a komposztálható hulladékot komposztálják. Le a kalappal előttük! (Jelen sorok szerzőjének önkritikával kell élnie: ő is itt érte el a legmagasabb pontszámot.)

1

A közlekedési szokásokra rákérdező blokkban olvashatóak ki a legnagyobb különbségek. Az átlag napi 1 óránál kevesebbet ül kisautójában, sokszor használja a közösségi közlekedést, családjában az 1 főre jutó autók száma nem éri el az egyet. Az ő 200 körüli értékük tükrözi a halványzöld szemléletet: szükségszerűen élnek korunk vívmányaival, de nem felejtik el az életet adó ökoszisztéma védelmét sem. Akik 1000 feletti pontszámot értek el (1400-ból), azoknak talán ildomos lenne elgondolkozniuk azon, hogy ha mindenki ekkora „lábon” élne, akkor az egész világ állandóan a dugóban állna/ülne. Érthető, hogy vannak, akiket munkájuk belekényszerít az állandó utazásba, de legalább, ha nem muszáj, akkor ne használják közlekedési eszközeiket. Nekik itt van néhány trendi kiegészítő, ha esetleg átszoknának a bringázásra. Ha mégsem, akkor egy kis segítség a választáshoz.

20231108_s

A lakóhelyre vonatkozó kérdések esetében a jelentős többség (800 fő) 0 pontot, vagy annál kevesebbet ért el, ami azt jelenti, hogy lakásban élnek, ahol fejenként kb. 1 szoba jut nekik, nyaralójuk pedig nincs. Mindössze 20-30 kitöltő volt, aki 500 pontnál magasabb eredményt ért el, ami alapján lakásukban/házukban 2-3 szoba jut egy személyre, és van saját nyaralójuk is. Természetesen ez a mutató (mint minden más is) erőteljesen függ az anyagi helyzettől. A magas pontszámot „elérőknek” a régi mondást ajánlanám a figyelmébe: „a kevesebb néha több”.

ház

Az elektromosenergia-használat a következő a sorban. A 200 pont körüli átlag abszolút tudatosnak mondható, még ha lehetne is belőle faragni. A legkevesebb (mínusz) pontot elérők nem pazarolják feleslegesen az energiát: lekapcsolják a villanyt azokban a helyiségekben, ahol éppen senki sem tartózkodik, nem géppel szárítják a ruháikat, energiatakarékos izzókat használnak és kerülik a légkondicionálókat. A másik véglet az 500 pont felettiek tábora: talán ők úgy gondolják, hogy az elektromosság „csak úgy van” és odafigyelés nélkül is örökre megmarad. Számukra van egy rossz hírünk…

energia

A hatodik vizsgált terület, női kollégáimnak elég sok gondot okozott: az öltözködés.:) A 80 pontos átlag szerencsére mégis tudatosságot sejtet a kitöltők részéről: a többség nem dobja szennyesbe azonnal (nem koszos) ruháit, nem lóg állandóan a plázák ruhaboltjaiban, és ha esetleg valami történik viseletével, akkor első opcióként próbálja megjavíttatni. Viszont vannak jó néhányan (kb. 200), akik ezzel ellentétesen járnak el. Szemléletformálásképpen javasoljuk nekik korábbi posztjainkat (itt és itt).

ruhák

Az utolsó kérdéskör a munkánk során és otthonunkban használt felszerelésekre és a hulladéktermelésre vonatkozott. A legjobb eredményeket talán itt produkáltuk (az átlag 60, a maximális 540-ből). 400 olvasónk 0, vagy kevesebb pontot ért el, ami azt kell, hogy jelentse, hogy ők kevés hulladékot termelnek, ezt lehetőség szerint újrahasznosítják, kerülik a nem újrahasznosítható/javítható termékeket. Itt is voltak persze, akik 400 felett „teljesítettek”. Az ő figyelmüket felhívnám egy játékos újrahasznosítási kampányra és azokra a problémákra, amit a szemetelők okoznak. Hogy ne csak a negatív példákról beszéljünk: szerencsére egyre több civil kezdeményezés valósul meg hazánkban és világszerte.

A 'Catador' (scavenger) digs through tra

És a végeredmény:

Olvasóink átlagos szükséglete 7,03 hektár (némiképp alatta van az országos átlagnak). Sajnos azonban ez az érték is tarthatatlan, főleg ha tudjuk, hogy a Földön kb. 1,8 hektár jut(na) minden emberre. Volt 350 kitöltőnk, aki 5 hektárnál kisebb nyomot hagy. Az ő tudatosságuk példa lehet mindannyiunk számára.

Mindenkinek köszönjük, aki vállalkozott a „lábnyom-mérésre”. Azoknak külön is, akik alacsony értéket produkáltak. A maguk után nagy nyomot hagyók figyelmét arra hívnánk fel, hogy bármin lehet változtatni. Akár a mai naptól. A jövőnk rajtad (is) múlik!

myworld1 (1)

Kutyagumi- van megoldás?

Közzétéve Szerző:
Válasz

Szeretem a kutyákat, mégsem tartottam soha. Ennek egyetlen oka van: társasházi lakásban élek. Problémát okozna a kutya futtatása, és persze a napi szükség végtermékének felszedése, eltakarítása. Minden tiszteletem azoké a tulajdonosoké, akik, városi körülmények között is edzésben tartják kedvenceiket és meg is tisztítják utánuk a terepet. Ami lássuk be, nem könnyű, és főként nem gusztusos feladat.

A kutyagumi örökös városi probléma, amin az elhelyezésükre, megsemmisítésükre szánt szolgáltatások (pl. kutyaszemetesek, ingyenes zacskók, kutyaillemhelyek), vagy elmés találmányok csak részben segítenek. Vagy egyáltalán nem. Mert nem használják őket, mert nem tartják fontosnak, vagy nem is tudnak róla, vagy nem is lehet hozzáférni, mint a nagy garral beharangozott AshPoopie rúdhoz, vagy a Poo Wifi szolgáltatáshoz. Nézzük, mit ígérnek ezek a megoldások?

Az AshPoopie egy rúd alakú szerkezet, amelybe sétáltatás előbb be kell helyezni egy speciális kapszulát. Ha a kutya elvégzi a dolgát, akkor csak meg kell nyomni egy gombot, amely kinyitja a rúdon levő karmokat, amelyek körbeveszik az ürüléket, egy másik gomb megnyomása után pedig össze is szedi. A kapszula ezután összekeveredik az ürülékkel, és kevesebb, mint egy perc alatt ártalmatlan, szagtalan hamuvá alakítja azt. Jól hangzik, de kérdéses, hányan lennének hajlandók az eszköz és a hozzá szükséges kapszulák (alkalmanként 1 db) árát megfizetni? Már, ha egyáltalán lehetne nálunk is ilyet vásárolni.


 

A Poo Wifi feltalálói máshonnan, a motiválás oldaláról közelítenek. Olyan szolgáltatást kínálnak, amelynek keretében a felszedett és beadott kutyaürülékért – jutalmul – cserébe vezeték nélküli internet hozzáférést biztosítanak. A gép működése igen egyszerű: minél több „csomag” kerül a rendszerbe, annál több percnyi wifi válik elérhetővé a környéken mindenki számára, teljesen ingyen. Az ötlet remek, az egyéni haszon egyben közösségi is.


 

Az igazi megoldást (egyáltalán, ha van ilyen), nem ezek az eszközök, hanem a szemlélet formálása adhatna. Az, hogy a gazdik környezetbarát módon, akarják is eltüntetni kutyájuk piszkát, akkor is, ha ezért nem jutalmazzák, vagy nem fenyegetik őket büntetéssel, vagy, ha ehhez nincsenek ilyen eszközeik. Úgy, ahogy ezt manuálisan már ma is sokan megteszik. Sajnos sokszor nejlonzacskóval, és nem könnyen lebomló papírral.

A szemlélet formálása, a beállítódás alakítása viszont nem megy gyorsan, csak több eszköz összehangolt bevetésével változtatható meg. Érdemes tehát körülnézni a világban, mások mit tesznek, hogyan próbálnak segíteni a problémán?

fb

Londonban a kutyapopuláció az utóbbi 2 évben csaknem 9 millióra duzzadt, a háztartások 39%-a tart minimum egy kutyát. A kutyapiszok eltakarítása mégsem természetes jelenség, sőt a Dog’s Trust Alapítvány legutóbbi felmérése szerint a kutyatulajdonosok 8%-a nyíltan be is vallja, hogy mindenfajta utóintézkedés nélkül továbbsétál. Pedig 30%-uk még más kutyája után is takarít, sőt a megkérdezett gazdik 70%-a mondja azt, hogy a helyszíni bírságot növelni kell. A válaszok nyomán a Dog’s Trust összefogott a „Tartsuk tisztán Angliát” szerveződéssel és most júniusban elindították a „The Big Scoop” kampányt. A tulajdonosokat arra kérték, hogy készítsenek videót a gondolataikról, vagy osszák meg „horror” történeteiket, amikor útban egy esküvőre, az első randira, interjúra, kutyapiszokba léptek. Az angliai, skót, wales-i, észak-írországi iskolásokat is megcélozták: a 7-11 éveseket plakátkészítésre buzdították. A plakátokon a „szedd fel, dobd el” üzenetet kellett megjeleníteni. A honlapon elérhetőek még vicces letölthető családi programok és órák, lehet ingyenes kutyapiszok zacskót rendelni, illetve iskolai oktatót is foglalni. (forrás)

1

Ilyen akciókat persze nálunk is kezdeményeznek. A probléma ezekkel csak az, hogy, ha nem követik őket újabbak, az erőfeszítés feleslegesé válik. Hatásuk csak annyi lesz, mint az egyszer közvetített reklámé. Semennyi. Szisztematikusan, következetesen és főként folyamatosan, vissza-visszatérően kell a problémával foglalkozni ahhoz, hogy az emberek megszokják, természetes legyen nekik, hogy tisztán hagyják maguk után a járdákat, parkokat, játszótereket. És akkor nem kellene állandóan leszegezett fejjel járnunk, a kövezetet vizslatnunk, ugró tánclépésekkel közlekednünk, gyerekeket felkapkodnunk, térfigyelő kamerákat felszerelnünk.

Méregzöld támadás a Lego ellen

Közzétéve Szerző:
Válasz

Már a világ egyik legismertebb gyerekjátékokat forgalmazó cégét, a Legót sem kerülik el a Greenpeace támadásai. A méregzöld környezetvédő szervezet agytrösztje azért ostorozza a játékgyártót, mert véleményük szerint, már gyermekeink gondolkodását is manipulálni kívánja a játékokon keresztül.

Mikor először láttam a meghatónak szánt videót (alább), azt hittem, hogy ez csak valami Greenpeace-paródia, azonban miután megtaláltam a kisfilmhez tartozó petíciót és a kampányoldalt, akkor eszméltem, hogy itt szó sincs komédiáról. Inkább tragikomédia. A videó tanulsága szerint a Shell a Lego segítségével akarja „lemosni nevéről a mocskos olajszennyezést”. A petíciót aláírni szándékozók pedig a Legónak szögezett kérdést is olvashatják: „Lego, hogyan fogjátok újjáépíteni, amit a Shell lerombol?”

De hogyan is kerül a Shell márkajelzés a játékokra? Nem egy új keletű dologról van szó. Évtizedes hagyomány, hogy a Lego „bevállal” olyan márkákat, ami illeszkedik tematikus kínálatához. (Pl. Danone, McDonald’s, Coca Cola, Mercedes, Volkswagen, Ferrari…) Fura lenne, ha egy városépítő játékban a benzinkutakat jegesmedvék és kedves kis pingvinek képei díszítenék.

Komolyan gondolja bárki a Greenpeace-nél, hogy a gyerekek tudatát ennyire befolyásolja, ha a benzinkútra az egyik legismertebb brand logója kerül? Vagy azt hiszik, hogy aki a Shellnél tankol, az következésképpen olajban úszva akarja látni a sarkvidékeket? Én nem vagyok ennyire pesszimista, és az ilyen világméretű összeesküvésekben sem hiszek, amikor is a nagy multinacionális cégek összefognak, hogy romba döntsék bolygónkat.

24102838_sTermészetesen környezetvédőként én is elítélek mindenfajta olyan cselekményt, ami szándékosan, esetleg folytatólagosan rontja környezetünk állapotát. Az ipari fejlődést azonban racionális okokból nem utasíthatjuk el. Arról nem is beszélve, hogy a most harcos Greenpeace aktivisták a civilizációs vívmányok használatával szintén megrendelői a környezet szennyezésének! Ők is termelnek szemetet; igénylik, használják az energiát: fűtenek, világítanak, járművel utaznak; tárgyakat vásárolnak, a felelősséget mégis egyoldalúan a kínálati oldalra hárítják. Ez képmutatás, a zöld gondolat lejáratása: bulvár-környezetvédelem.

Sokat gondolkoztam róla, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést? Tudom, hogy a negatív reklám is reklám, így csak hírverést csapok a Greenpeace-nek. Mégis fontosnak éreztem, hogy megtegyem, mert így újra rávilágíthattam arra a különbségre, ami a harcos, paramilitáris környezetvédők (méregzöldek) és a halványzöldek szemlélete között húzódik.

A Greenpeace hangzatos céljainak egy részével, egy bizonyos fokig egyet lehet érteni. Azonban módszereik, eszközeik minden felelős, zöld gondolkodású ember számára vállalhatatlanok. Ebben az esetben kizárólag azért vették elő a Lego csoportot, hogy a „nagy és gonosz” Shellt átkozhassák. Nem hiszek a Machiavelli által tökélyre fejlesztett gondolatrendszerben, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. Remélem, hogy ezt egyszer a méregzöldek is belátják és a bulvárakciók helyett valóban a fenntartható fejlődés mellett kötelezik el magukat.

Mérd meg az ökológiai lábnyomod!

Közzétéve Szerző:
Válasz

Manapság sokat hallhatunk az ökológiai lábnyom fogalmáról. Aki először hallja, nem feltétlenül tudja, hogy miről van szó, ezért nagyon leegyszerűsítve, röviden leírom: egy olyan érték, ami kifejezi, hogy egy társadalomnak mekkora mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.

Biztosan sok emberben merülnek fel kérdések az értékek pontosságával kapcsolatban, azonban ha megnézzük a különböző országok „földigényét”, akkor egyértelmű, ha az eredmény torzít is, akkor is van létjogosultsága a módszernek. Nem véletlen, hogy míg az USA lábnyoma közel 10, addig Bangladesé csak fél hektáros.

Kritikaként szokták megfogalmazni, hogy nem veszi figyelembe a többszörösen hasznosított területeket, és azt is, hogy tulajdonképpen az euroatlanti, északi életstílusra íródott.

Ennek ellenére a kitöltés kimondottan kellemes elfoglaltság és persze végig is gondolhatjuk, hogy mik azok a szokások életvitelünkben, ahol elkelne egy kicsivel több tudatosság.

Kérdőívünk alapját az Eastern Connecticut Állami Egyetem Fenntartható Energia Intézetének kutatása adja, akik hozzájárultak a magyar nyelvű publikáláshoz. Az alkalmazást a képre kattintva, vagy ezen a linken éri el. Jó kitöltést!

nagyborit_okolabnyom

 

Az „Itt a helyem” fotópályázat képei

Közzétéve Szerző:
Válasz

Múlt héten véget ért az „Itt a helyem” címmel, a Facebookon meghirdetett fotópályázatunk. Nem voltunk túl szigorúak a versenyszabályzat megírásakor, bármilyen környezeti témájú fotót beküldhettek a vállalkozó szelleműek. Az alábbiakban közöljük a legtöbb szavazatot kapó, és a zsűri döntése szerinti legjobb képeket.

A zsűri döntése alapján 1. helyezett, Gaál Judit Vízigiccs c. képe:

Gaál J-Vizigiccs0

 

A zsűri döntése alapján 2. helyezett, Rácz Norbert Bükkös című fotója:

Rácz Norbert- Bükkös0

 

A zsűri döntése alapján 3. helyezett, Katona Máté Tihanyi levendulák c. fotója:

Katona Máté-tihanyilevendulák0

 

A legtöbb szavazatot a közönségtől Kuszák Tibor képe kapta, címe: Mi lesz az ebéd?

kuszák mi lesz az ebed25

 

A versenyzőknek köszönjük a fotókat! Az ajándékok már úton vannak.:)

Ott voltunk a Dunai Regattán

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mozgalmas heteken van túl a Zöld színe szerkesztősége. Múlt hétvégén volt a TeSzedd akció, előtte pedig a Dunai Regattára hívtak minket, hogy működtessünk egy környezetvédelmi sátrat. Az Antall József Tudásközpont által szervezett napon több ezren vettek részt.

Nagyon örültünk, hogy ránk is számítottak. Táblás játékunkkal legalább százan játszottak, a kisgyerekektől egészen a nyugdíjas korosztályig. A sikeresen szereplők (jószívű a szerkesztőség, így majdnem mindenki) ajándékokat kaptak, amik színükben (halványzöld) is emlékeztetik őket, hogy milyen fontos a környezetvédelem. A felelős környezetvédelem.

fotó

A rendezvény igazi majálissá nőtte ki magát: koncertekkel, játszóházakkal, sörsátrakkal és persze a nap végén a Regattával, ahol a Kárpát-medencei egyetemek evezős csapatai versenyeztek egymással.  Az evezősversenyt a Széchenyi Egyetem, míg a sárkányhajó kategóriát a Szegedi Tudományegyetem csapata nyerte. A férfiközönség legnagyobb örömére megválasztották a Dunai Regatta Szépét is.:)

Az ENSZ New Yorkból érkező My world pódiuma (angolul itt) a ligetnek kialakított Műegyetem alsó rakparton kapott helyet, amely mögött a látogatók elmondhatták, hogy milyen világban szeretnének élni. A mi sátrunk „holdudvara” elsősorban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos álláspontját fogalmazta meg.

Egyik kollégánk megörvendeztetett minket egy rövid videóval, ami talán a szavaknál jobban adja vissza a nap hangulatát:


 

Reményeink szerint jövőre is ott leszünk!

TeSzedd– önkéntesek a tiszta Európáért

Közzétéve Szerző:
1

A múlt hétvégén ismét önkéntesek ezrei jelentek meg az ország különböző pontjain, hogy tegyenek tiszta környezetünkért. A szemetelés visszatérő, sőt sajnos állandó probléma. Hányszor bosszankodunk kedvenc folyóparti fürdő-, vagy horgászhelyünkön, hányszor fordul elő, hogy a minket megelőző autóból egyszerűen csak kihajítják a szemetet az út szélére? A szervezők azt remélik, hogy a példamutatás szemléletformáló hatással lehet a notórius környezetszennyezőkre.

A TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció, ma hazánk legnagyobb, önkéntességi alapon szerveződő mozgalma. A „tavaszi nagytakarítás” során az ország különböző pontjait tisztították meg a vállalkozó szellemű civilek. A program célja kettős: egyrészt sokunk igényét fejezi ki az élhető környezetre, másrészt remélhetőleg minél többen ráéreznek az önkéntesség önzetlen szépségére.

Abból a szempontból is unikális volt a május 9. és 11. között zajló akció, hogy idén, először csatlakozott hazánk az európai „Let’s clean up Europe!” mozgalomhoz. Május 10-én összesen 28 országban zajlottak hasonló akciók. Örülünk neki!

ECUD_EN_HD

Általános szabály, hogy nem lehet összeszedni bármilyen hulladékot, csak olyat, amit kesztyűben, biztonságosan bele lehet helyezni a zsákokba. Az építési törmelék, az autóalkatrészek, az olajos edények, az elektronikai készülékek nem tartoznak ebbe a kategóriába. Annyit azért szomorúan meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen módon kollektált hulladék nem kerülhet bele a szelektív rendszerbe szennyezettsége miatt.

Véletlen tudtuk meg, hogy bizonyos régiókban cégek is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Tati Környezetvédelmi Zrt. Tatán az Öreg-tó környékét takarította ki, ráadásul más megyei cégekhez eljuttatott felhívásuknak köszönhetően egész sokan melléjük álltak. Külön érdekessége a dolognak, hogy az Esőemberekét Alapítvány autista fiataljait is bevonták.

kep1

Tatabányán a Gallavit munkatársai a Turul-emlékmű környékét tisztították meg. Én speciel eddig mindig csak elrohantam mellette az autópályán, talán most már meg is állok, ha már így eszembe juttatták. Oroszlányban a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. a Dobai-tó partját szabadította meg a mocsoktól, míg Szigetszentmiklóson a Terra-Logosok a Bucka-tónál dolgoztak. Balatonfűzfőn az Envisio és a Fűzfői Hulladékégető „szemétkommandója” erőteljes támogatást kapott a helyi Irinyi János Általános Iskolától, 44 diák és 2 tanár személyében. Vasárnapra sem fogyott el a lendület, Esztergomban a Polplast a Prímás-szigetet takarította ki, így újra eldobált csokis papírok, sörösdobozok nélkül sétálhatunk a Dunánál.

kep2

Nem túlértékelve a cégek szerepvállalását, követendő példának tartom önkéntes munkájukat. A következő akció előtt bíztassuk arra főnökünket, kollégáinkat, hogy keressük meg a legközelebbi pontot és csatlakozzunk! Csapatépítőnek sem utolsó, ráadásul jót is teszünk. Ahogy a mondás tartja: „kellemest a hasznossal”.

 

A kávé sem mindegy…

Közzétéve Szerző:
Válasz

Fájdalmas tények következnek. Az emberek túlnyomó többségének kihagyhatatlan rítus a reggeli kávéfogyasztás. Amerikától Ázsiáig százmilliók próbálják szervezetüket felpörgetni a napi koffein-dózissal. Mit igyunk? Az ízletesebb arabica, vagy az olcsóbb robusta (infó itt)? Mint alább kiderül, egyáltalán nem mindegy.

18389353_s

A BioScience folyóiratban megjelent tanulmány (itt elérhető angolul) ugyanis egyértelműen kijelenti, hogy a kávéfarmok működése a világban ma több kárt okoz, mint eddig bármikor. Ennek oka elsősorban persze az, hogy az emberiség kávéfogyasztása ugrásszerűen megnőtt az utóbbi 3-4 évtizedben, de a termelési metódusok átalakulása is súlyosan megterheli a környezetet. A termelők minden eddiginél nagyobb arányban térnek át a direkt napsütéses termesztésre, amiknek következtében fák százezreit vágták ki.

Brazília és Vietnám váltak a legnagyobb kávétermelő országokká, ahol kevéssé figyelnek a biodiverzitásra. Korábban kizárólag árnyékos helyekre ültettek kávécserjéket, azonban a fogyasztási szokások megváltozásával, pontosabban az ugrásszerű igénynövekedéssel egyidejűleg, egyre inkább elterjedt a direkt napfényben is termő, lényegesen olcsóbb robusta. 1996 és 2010 között az árnyékban termesztő kávéfarmok aránya 43-ról 24 százalékra esett vissza. (Közben mezőgazdasági szakértők azt is megállapították, hogy a növénybetegségek egy részétől is megóvják a cserjéket, ha napra ültetik őket, így tovább növelhetőek a termésátlagok. Mondanunk sem kell, hogyan döntöttek a termelők…)

Shalene Jha, a University of Texas oktatója, a fent már említett cikk egyik szerzője, pont ebben látja a legnagyobb problémát: „a fák kivágásával számtalan állat veszíti el természetes élőhelyét, arról nem is beszélve, hogy a talaj így kevésbé áll ellen az eróziónak és a klímaváltozásnak.”

12640008_s

Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anyagi szempontokat sem, hiszen a többnyire árnyékban termesztett arabica kávék lényegesen többe kerülnek, ráadásul amint azt egy amerikai kávészakértő, Dan Cox elmondta: „a direkt napfényben termett kávé a laikusok számára szinte észrevehetetlen százalékban ízletesebb, mint az, ami árnyékban nőtt”.

Azt gondolom, hogy a kávéügyletek kapcsán annak vagyunk szemtanúi, amire halványzöld környezetvédőként is határozottan nemet kell mondanunk. Nem utasítjuk el az ipari fejlődést és megértjük az emberek megnövekedett kávéigényét is. DE azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ennek következtében esőerdőket vágnak ki, rontják a talaj minőségét, őshonos állatfajok ezreit sodorják a kihalás szélére. Mit tudunk tenni? Higgyünk abban, hogy egy ember is „meg tudja változtatni a világot”! Legalábbis a sajátját biztosan: holnaptól kicsit több pénzt költök és arabicát iszom.

Nagy ígéretek a Föld Napja alkalmából

Közzétéve Szerző:
Válasz

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”- szól a Föld Napjának jelmondata. Közel 180 országban (köztük hazánkban is) emlékezünk meg valamilyen módon április 22-én az életet adó ökoszisztémánkról. 2013 óta a Google keresőfelülete is animált logóval „ünnepel”.

Természetesen az ipari óriáscégek a társadalmi felelősségvállalás és a fenntartható fejlődés divatos terminusait használva, ekkorra időzítik a témával kapcsolatos bejelentéseiket.Az amerikai elektronikai cégek közül, idén az Apple tartogatta erre az időpontra „Better” (tükörfordításban: Jobb) c. kampányfilmjének megjelenését. Nem kívánom alaposabb kritika tárgyává tenni a cégcsoport bejelentését, sőt mindenképpen örülök neki, hiszen a Föld Napjának jelmondata is arra biztat, higgyünk abban, hogy egyenként is sokat változtathatunk környezetünkön.

3

Lisa Jackson, az Apple igazgatóhelyettese írta egy nyílt levélben: „érezzük annak a felelősségét, hogy bármit teszünk, szem előtt kell tartatunk a környezeti ártalomcsökkentést. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy „zöldebb” anyagokat használunk és folyamatosan új eljárások feltalálásán dolgozunk, hogy megóvjuk környezeti erőforrásainkat.”

A kampánnyal egy időben jelentették be azt is, hogy a Kaliforniában (Cupertino) építendő új központjuk 30%-kal kevesebb energiát fog használni, mint a hasonló méretű épületek, ráadásul egy 7000 fából álló ligetet is telepítenek köré, hangsúlyozván környezetvédelem iránti elkötelezettségüket. Mindemellett arra továbbra is figyelnek arra, hogy új készülékeik kevesebb anyagot tartalmazzanak, mint a korábbiak (pl. az iPad Air kb. 1/3-dal könnyebb, mint elődei). Az Apple üzletekben mostantól újrahasznosítás céljából minden ilyen márkájú terméket visszavesznek, nem is kell „cserébe” újat vásárolnunk.  Az Észak-Karolina állambéli központjuk pedig már most is teljes egészében „tiszta” energiával működik (napenergia).

Tim Cook, az Apple ügyvezető igazgatója így nyilatkozik a Twitteren a cég környezeti filozófiájáról: „jobb állapotban szeretnénk hagyni a Földet, mint ahogy megkaptuk. Büszkék vagyunk az eddigi sikereinkre, de azzal is tisztában vagyunk, hogy sok dolgunk van még a jövőben is.”

1

Örömteli azt tapasztalnunk, hogy egyre inkább a közbeszéd része lesz a fenntartható fejlődés, s egyre többen tesznek is érte. Ugyanakkor arra azért kíváncsi lennék, hogy mi van a kirakat mögött? Jó, hogy az Egyesült Államokban található központjaik ilyen környezetbarát technológiával és alacsony károsanyag-kibocsájtással működnek, de arra is kíváncsi lennék, hogy milyen állapotok uralkodnak azokban a kínai, malajziai gyártóegységeikben, ahol történetesen az én iPhone-omat összeszerelték. Nem akarok túlzottan szkeptikus lenne, de gyanítom, hogy ez a szemlélet egyelőre csak az aggódó sajtónak és a felszínes környezetvédőknek szól. Ázsia meg úgy is messze van…

Elektromos? Hibrid? Egyik sem?

Közzétéve Szerző:
Válasz

Nem sokat foglalkoztunk még sem az elektromos, sem a hibrid autókkal. Pedig egyre időszerűbb a téma. Mindenfelől azt halljuk, és tapasztaljuk is, hogy a fosszilis energiahordozókkal működő közlekedési eszközöknek hamarosan bealkonyodik, ugyanakkor a Föld lakosainak egy jelentős része továbbra is igazi benzin/gázolaj-temetőkkel megy még oda is, ahová nem feltétlen lenne muszáj. Sőt!
(Aki lemaradt volna pénteki bejegyzésünkről a budapesti közbringa-rendszerről, itt elolvashatja. Mi leginkább ennek az eszköznek szurkolunk, szóval bicajra fel, itt a jó idő!)

15247032_s

Mint minden esetben, itt is vannak érvek pro és kontra. Nemrégiben a mértékadó német portál, a wiwo.de állapította meg egy szakértői elemzésre hivatkozva, hogy a hibrid autók igenis sokkal inkább kímélik a környezetet, mint a korábbi gépjárművek.

Az ellenzők leginkább azzal szoktak érvelni, hogy a gépjárműveket hajtó energia sem „tiszta forrásból” származik, s maga a gyártás során is óriási mennyiségű energiát használnak fel a gyárak.

Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy az autógyártás (és ezzel együtt minden ipari termelés) energiaigényes. De azért a környezetvédő attitűd integrálásával együtt se utasítsuk el teljes egészében az ipari fejlődést. Persze, hogy kevésbé voltak környezetszennyezőek a rómaiak harci szekerei, de ha még mindig ott tartanánk a közlekedést tekintve, akkor nehezebb lenne a tengeren tartózkodó hajókra illegálisan feljutnia bizonyos szervezetek paramilitáris aktivistáinak. Valami ilyesféléről szól a halványzöld szemlélet…

21459909_s

Na, de vissza a kutatáshoz. Az ASG (Automotive Science Group) 45 paramétert figyelembe véve rangsorolta az Egyesült Államokban eladott személygépkocsikat. Az összetett értékelés figyelembe veszi azokat az alapvető faktorokat, amik meghatározzák egy jármű környezetvédelmi paramétereit. (Aki részletesebben szeretne olvasni a rendszerről, itt megteheti. A pártatlan, algoritmusokon, képleteken alapuló kutatás talán egy időre elcsendesíti a kétkedőket.)

A kisméretű autók esetében egyértelműen a tisztán elektromos, hibrid gépek élveznek prioritást. A közepes méretűek esetében is taroltak az új technológiával működő, környezetbarát szériák. A nagyoknál azonban nem sikerült még csak a dobogóra sem felférniük.
(Nemrégiben az is felmerült, hogy komoly balesetforrás a „némán” közlekedő járművek tömeges megjelenése, de ezt azért ne vegyük komoly ellenérvnek. Még akkor se, ha 2019-től szériatartozék a hanggenerátor, hogy a zebrán körül nem nézők is észleljék a „veszélyt”. Felmerül azért, hogy van-e olyan hangforrás, ami felhívná a fülhallgatóval járókelők figyelmét?)

Hogy mi a tanulság? Szerintünk az, hogy nem feltétlen kell óriás monstrumokkal járkálnunk, ha nincs rá mindenképpen szükségünk. Nem akarunk senkit sem lebeszélni arról, hogy megvalósítsa gyerekkori álmát, ha az mondjuk éppen egy 2 tonnás luxusautóban manifesztálódott, de a tudatosan élőket és gondolkodókat bíztatnánk arra, hogy itt se veszítsék el az önkontrollt, még ha pénztárcájuk, vagy társadalmi státuszuk erre is sarkallná őket.