Köss pulcsit a pingvineknek!

Facebook-oldalunk kommentelői közül többen is megróttak múlt heti bejegyzésem kapcsán (kimondottan örülünk az olvasói aktivitásnak). Aki esetleg nem olvasta volna (itt megteheti), röviden a tartalom: arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a megújuló energiák esetében sem minden „fenékig tejfel”. Hogy ne kerüljek ismét ilyen éles össztűz alá, egy igazán kedves témát választottam, aminek azonban nagyon is van köze a környezetvédelemhez.

A brit Metro és a Telegraph (itt és itt) számol be ausztrál állatvédők érdekes kampányáról. Arra biztatják csoportjuk tagjait, hogy segítsenek a pingvinek egészségének megőrzésében. Ebben nem lenne semmi különös, azonban –egyszerűen nem találok alkalmasabb kifejezést, elnézést érte- rendkívül cuki ennek a módja: kötött pulóvereket készítenek a pingvineknek, amik megóvják az állatokat a kihűléstől. Ugyanis ha a tengerbe került olajfoltokon átúsznak a madárfélék, akkor reflexszerűen csőrükkel próbálják megtisztítani magukat a szennyeződéstől. Azonban ennek következményeképpen elveszítik természetes hőszigetelésüket és vízállóságukat is.

155276

A mindössze 30 cm magas kis pingvinek (tündér pingvinnek is nevezik őket) egyre nagyobb biztonságban érezhetik magukat, hiszen a lelkes ausszik a Knits for Nature (kb.: Köss a természetért) program keretében már több, mint 300 különböző designú pulóvert készítettek.

Az egyesület központja a Melbourne-től 140 km-re délkeletre található Philipp-sziget, ami otthont ad a jelentős pingvinkolóniának. Akcióikkal már többször is felhívták magukra a közvélemény figyelmét, hiszen a régiónak van sajnálatos tapasztalata az olajszennyezés okozta károkról (2001-ben történt itt egy komolyabb baleset).

185433

Örülünk ausztrál barátaink ötletességének, de talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az olajszennyezés problematikáját nem oldja meg ez az odaadó és szimpatikus hozzáállás…

A napos oldal

Néhány napja jelent meg egy rövid hír az Index Tudomány rovatában, ami gondolkodóba ejthet minden embert, aki képes arra, hogy saját érvrendszerének szajkózása mellett más nézőpontokat is figyelembe vegyen.

A téma nagyon aktuális, tekintve, hogy a „hagyományos” és a megújuló energiaforrásokról lesz szó.(Egyelőre szándékosan nem beszélünk Paksról, mert azt gondoljuk, hogy akkor lesz érdemes írnunk erről, ha a politikai sárdobálás helyébe a szakmaiság lép majd.)

Szinte minden globális és hazai sajtóorgánum is kitörő örömmel fogadta a kaliforniai Ivanpah Solar Electric Generating System (Ivanpah Napelektromosság-termelő Rendszer) működésének megindulását. Az 1600 hektáron elterülő naperőmű az előzetes számítások alapján biztosítani tudja Kalifornia állam 140 ezer háztartásának energiaszükségletét. A beruházás cca. 2,2 milliárd dollárba került. A „Golden State” legmelegebb pontjainak egyikén épült (ahol egyébként a napsütéses órák száma legalább kétszer annyi átlagosan, mint a legnapfényesebb magyar városban, Szegeden).

2

Írtunk már korábban (ha netán nem olvasta, itt megtalálja) a „zöld” energiákról, ezt nem akarjuk megismételni. Most csak néhány gondolat jutott újra eszünkbe a gigantikus méretű erőmű kapcsán.

A tények röviden: a napenergia ugyan környezetbarát, könnyen elérhető, környezetkímélő energiaforrás, azonban a termelt energia mennyisége nehezen megbecsülhető. Mindezek mellett azt is meg kell említenünk, hogy a beruházás kivitelezése, működtetése jelentős környezetterheléssel jár.

A néhány napos működés máris rávilágított (akár szó szerint is) egy igen komoly problémára: a 300.000, számítógép által vezérelt tükör felett elrepülő madarak egyszerűen megperzselődnek a kb. 500 Celsius fokos forróságban.

Ritka állatok, köztük héják, sólymok, papagájok esnek áldozatul a működésnek. Amerikai környezetvédők tették fel a kérdést (ebben a tudósításban), hogy megéri egyáltalán a naperőmű „környezetbarát” technológiájának működése, ha közben számos faj kipusztul?

solar_equipment_highdefinition_picture_168688

Félre ne értsék, nem a megújuló energiaforrások ellen vagyunk! Sőt! Csak arra akartuk figyelmeztetni olvasóinkat, hogy még a környezetvédelemben sem minden fekete, vagy fehér, ahogy egyes szervezetek -saját érdekeik miatt- azt a közvélemény felé kommunikálják. Minden szempontot mérlegelve, a technikai fejlettségünk egyelőre ott tart, hogy nem biztos, hogy a zöld energia minden esetben valóban óvja a környezetet.

Várjuk tehát a lelkes aktivistákat egy kis magunkat odaláncolós kaliforniai tüntetésre! (Feltéve persze, hogy nem tartják helyesnek az állatok pusztulását.)

El a kezekkel az elefántoktól!

Végre a brit királyi család is megválik az elefántcsontból készült dísztárgyaktól! Vilmos herceg, akit sokan már II. Erzsébet közvetlen örököseként a trónon szeretnének látni, felszólította a Buckhingam Palota berendezéséért felelős személyzetet, hogy szabaduljanak meg minden elefántcsontból készült tárgytól. Mi több, azt is kijelentette, hogy szeretné, ha az illetékesek el is pusztítanák a kb. 1200 darabot számláló gyűjteményt, tudósít róla a Guardian.

Már Károly herceg is eltávolíttatta a Clarence House-ból az állatok lemészárlása árán szerzett holmit. A Buckinghamből való kitiltás mégis szimbolikus lépés, ami erős üzenetet hordoz magában minden brit alattvaló számára. Dr. Paula Kahumbu természetvédő így értékelte Vilmos bejelentését: „gesztusértékű, ugyanis jelképezi, hogy nem bort isznak és vizet prédikálnak. A lépés markáns és szembeötlő: segíthet a briteknek abban, hogy helyén kezeljék az elefántcsont kérdését.

ivory-159712_640

Nem meglepő a herceg tette, ugyanis a múlt héten már felajánlotta személyes támogatását egy kampányhoz, aminek témája az elefántok orvvadászata (erről bővebben itt olvashat). Károly herceggel közösen tartott beszédében arra is felhívta a világ figyelmét, hogy sürgető a különböző állati eredetű termékekkel való orgazdaság megfékezése.

A bejelentés időzítése sem a véletlen műve: a fiatal herceg édesapjával és David Cameronnal közösen részt vett egy illegális kereskedelemmel foglalkozó konferencián, amit Londonban tartottak múlt csütörtökön. Itt összesen 46 ország és 11 világszervezet képviseltette magát, s megkérték a világ vezető hatalmait, hogy minden segítséget adjanak meg a veszélyeztetett fajok orvvadászatának visszaszorítása érdekében.

the-elephant-111695_640

Bízunk abban, hogy a hercegek fellépése nyomán olyan politikai akarat is társul az ügyhöz, ami kézzel fogható és érzékelhető eredményeket hoz.

Csak, hogy érzékeljük a probléma súlyát: évente mintegy 11,5 milliárd fontot (nagyságrendileg 4000 milliárd forint) „forgalmaznak” az orgazdák. Mi azt gondoljuk, hogy akkor működne igazán jól a világ, ha a jövő évi bevételük pont nullára csökkenne. Persze, tudjuk, hogy ez egyelőre álom, de legalább a szándék már megvan hozzá.

Nem fenntartható olimpia

Sok különböző bírálat érte már Oroszországot a világsajtóban a Szocsiban rendezendő téli olimpiai játékok kapcsán. Szóba került a bajkeverő Greenpeace aktivisták ügye, Putyin elnök autoriter rendszere és persze a homoszexuálisok szabadságot sértő jogszabályok is (itt olvashat egy ezzel kapcsolatos kreatív reklámkampányról).

Arról még azonban eddig kevesebb szó esett, hogy milyen környezeti ártalommal jár a játékok megrendezése. A blog, jellegéből adódóan nem kíván foglalkozni a fentiekkel, azonban a környezetszennyezés már a mi „asztalunk”.

sochi-2014-logo

A rendezés elnyerésekor azt ígérte a moszkvai vezetés, hogy a természeti rongálás mértéke nulla lesz, hiszen „zöld” sztenderdeket állítanak fel az építkezések során. Nem kis kihívás. 88 ország képviselteti magát sportolókkal, újságírók ezrei érkeznek, nem beszélve a több százezer főnyi szurkolóseregről. Bátor vállalás! Főleg, hogy infrastrukturálisan, gazdaságilag elmaradott régióról van szó, ami teljes egészében egy nagyméretű természeti park. A világörökség részévé választották.

Az ígért „természettel való harmónia” elmaradt. Legalábbis ezt állítja Suren Gazaryan (az egész cikk itt érhető el angol nyelven), az Észak-Kaukázusi Környezetvédelmi Felügyelet (EWNC) tagja: „az építkezés során jelentősen károsodott a régió természeti környezete.” Több itt honos állatfajnak (pl. barnamedve) keresztülvágták a természetes életterét, sok esetben korlátozottá vált az ivóvíz-ellátás, ráadásul számos illegális hulladéklerakó-helyet is felfedeztek. „A biodiverzitás elvesztése a legnagyobb baj a régióban. A természetvédelmi övezet egyes részeit teljesen elpusztították, miközben ez volt Oroszország növény- és állatfajokban leggazdagabb területe. ”- folytatta Gazaryan.

szocsi

A fotó forrása: MTI

Sajnos más források is megerősítik a fentieket, azonban érdekes nézőponttal artikulálta a vitát Simon Lewis, a brit Team Planet cég ügyvezetője: „a téli játékok házigazdájának lenni sokszor nagyobb kihívás környezeti szempontból, mint a nyári olimpiát megrendezni.”

Sokan a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból (IOC) sem támogatnák már az orosz rendezést, ha ma lenne a végszavazás. Olvashatjuk Twitteren a csalódott újságírók, delegáltak bejegyzéseit, akik rémtörténeteket mesélnek a szállásról és egyáltalán az egész rendezésről.

Értjük persze a geopolitikai megfontolásokat is, de fel kell vetnünk, hogy ér-e bármiféle politikai látszat-közeledés annyit, hogy feláldozzunk érte egy ilyen természeti értékekben páratlanul gazdag régiót? Szabad-e folyómedrekben hosszában hidakat építeni, tönkretéve ezzel a terület teljes élővilágát?

A mi válaszunk egyértelmű: NEM.

Vannak, akik azzal vigasztalják magukat, hogy új esélyt kapott az Észak-Kaukázus e része, hiszen síparadicsommá válhat a játékokat követően… Egyelőre csak a környezeti katasztrófa tűnik biztosnak.

A NOB-nak a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a fenntarthatóságra. Ne tegyük tönkre a Földet! (Persze azért szorítsunk a magyar csapatnak, hátha sikerül elcsípni egy pontszerző helyet!)

Szellembiciklikkel a balesetek ellen

Még decemberben írtunk róla, hogy rohamléptekben nő a napi rendszerességgel kerékpározók aránya Európában (itt olvashatja). Ez alól talán Magyarország sem kivétel: egyre többen ülnek bringára itthon is. Az örömteli folyamatnak sajnos vannak árnyoldalai. Erről is beszélnünk kell.

2013 novemberében tíz nap alatt hét bicajos vesztette életét Londonban a csúcsforgalom idején. Pesti autós olvasóink közül is bizonyára többen kerültek már olyan helyzetbe, amikor csak valami közlekedési bravúron múlt, hogy nem történt baleset. Fontos lenne, hogy mind a gépkocsival, mind pedig a kerékpárral közlekedők figyeljenek kicsit jobban egymásra. Sok fórumon, blogon és hivatalos oldalon is lehet találkozni hasznos tanácsokkal, azonban az emberek többségénél bekapcsolnak a szokásos „iskolai” reflexek (nem figyelünk), ha valami didaktikus szöveggel találjuk szembe magunkat.

Ilyen szempontból is figyelemreméltó egy Amerikából induló kezdeményezés, ami nálunk is egyre népszerűbb lesz. Fehérre festett „szellembicikliket” telepítenek azokra a helyekre, ahol korábban halálos balesetet szenvedett egy kerékpáros. A plasztikus köztéri „alkotások” mindenkit emlékeztetnek arra, hogy figyelnünk kell egymásra az utakon. Az első mementókat a Missouri állambeli St. Louis-ban állították, majd sorra megjelentek az Egyesült Államok más nagyvárosaiban is (Pittsburgh, New York, Seattle, Chicago).

image (1)A kép forrása: MTI/Bugány János

Azt hihetnénk, hogy hazánkban csak Budapesten lehet ilyenekre szükség, de sajnos már az alföldi városokban is több és több helyen láthatóak. Az akciók közül a legnagyobb sajtónyilvánosságot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Baleset-megelőzési Bizottság (MBB) programja kapta: a felhívásra 7 használaton kívüli kerékpárt sikerült beszerezniük. A hófehér drótszamár nem csupán a járművezetők figyelmét hivatott felkelteni. Minden ötödik közúti balesetet kerékpáros okoz. Az elmúlt időszakban szigorították ugyan az ellenőrzésüket- ám még így sem tartja be mindenki a szabályokat. A „Szellembicikli” akció révén Szolnok mellett Jászberényben, Mezőtúron, Kunszentmártonban és Tiszafüreden helyeznek még ki hasonló figyelmeztetést. (A Szolnok TV tudósítását itt nézheti meg).

imageA kép forrása: MTI/Bugány János

„Az akció célja kettős: nem csupán elgondolkodtató emléket próbálnak állítani a kerékpáros balesetek áldozatainak, hanem hasonló tragédiák megelőzésére, valamint a két és négy keréken közlekedők közötti tolerancia erősítésére is szeretnék felhívni a figyelmet.”- mondta el Dávid Mónika őrnagy (MBB).

Nem törünk pálcát sem az autósok, sem a kerékpárosok felett. Környezettudatos blog vagyunk, úgy gondoljuk, hogy sokszor és sokan feleslegesen használják gépjárműveiket, növelve ezzel a károsanyag-kibocsátást. A bringások pártját fogjuk, ez nem titok. Mindezzel együtt mi, nyeregben ülők is lehetünk kicsit körültekintőbbek. Magunk miatt és egymásért.

A klónok támadása

Múlt heti bejegyzésünkben írt arról Zöld Henrik (itt olvashatja), hogy milyen szigorú szabályokhoz kell alkalmazkodnia annak, aki sertéstenyésztésre adja a fejét Európában. A Facebook oldalunkon (itt lájkolhatja) az egyik hozzászóló meg is említi, hogy míg az uniós tenyésztőknek szinte teljesíthetetlen feltételeket állítanak, addig Kínából, illetve a világ más pontjairól ömlik Európába az ellenőrizhetetlen eredetű hús.

A fentieket tekintve is megdöbbentő David Shukman (a BBC szerkesztője) riportja Kínából (itt), amiben a sertésklónozás ipari méretűvé válásáról számol be.

A dél-kínai Shenzen városában egy cipőgyár helyén hozta létre a BGI a világ legnagyobb klónozó és génmódosító üzemét. Csak viszonyításképpen: míg Európában, a legjelentősebb angliai üzemben 30 génmódosító gép működik, addig itt Kínában 156. A nap 24 órájában életet „állítanak elő”.

_72256743_cloning_process_624v2

Az alkalmazott technológia nem új, viszont ennek tömeges alkalmazása igen: évente legalább 500 sertést „hoznak itt létre”. A drága gépek használata mellett „emberivé” tették a gyártási folyamatot, hiszen mind több és több humán erőforrást vonnak be.  A telep egyik vezetője azzal büszkélkedik, hogy már egy hagyományos „gyárként” működnek, mintegy kézműves foglalkozássá alakítva a klónozást. Az egész olyan, mint egy rosszul sikerült sci-fi.

_72046297_dscn0780

A stáb legnagyobb meglepetésére beengedik őket a laboratóriumokba is, hogy végigkövethessék a folyamatot. A műtőasztalon fekvő koca mélyaltatásban van, körmein kék zsák, a légzése stabil, pofáján oxigénmaszk. Többszöri, szondával végzett teszt után a méhébe ültetik a laboratóriumban előállított, kezdeti stádiumban lévő embriót. A beszámoló szerint a műtő nem légkondicionált, de koszosnak sem mondható. Ugyanakkor legyek röpködnek az állat körül. A legijesztőbb az, hogy az egész csak rutineljárásnak tűnik. Napi 2 beültetés, 70-80%-os sikerességgel.

_72046520_dscn0801

A cég kantinja egyben a tesztelés terepe is. Igyekeznek minél több, a génmódosítóból kikerülő terméket felszolgálni ebédre.

A BGI hivatalos célja gyógyszerek tesztelése. A sertések emberekhez hasonló génállományuk miatt alkalmasak a „nemes feladatra”. Egyik esetben a növekedésbe avatkoznak bele, máskor azt vizsgálják, hogy genetikusan mi tesz egy élőlényt fogékonnyá az Alzheimer-kórra.

A célt megértjük, mégis riasztónak tartjuk a jelenséget. Életet gyártunk, életet adunk, veszünk el. Vajon van-e ehhez jogunk? Szerintünk nincs. Arról nem is beszélve, hogy ezek után már csak idő kérdése, hogy mikor kerül az asztalunkra is klónozott sertés. Egyenesen Kínából.

(A bejegyzésbe illesztett fotók a bbc.co.uk oldalról származnak.)

Télen-nyáron nyár a bringásoknak

Már a Mercopress dél-amerikai hírügynökség is felfigyelt az európai kerékpározási szokások megváltozására. Gazdasági válság vagy környezettudatos, zöld szemlélet? Teszik fel a kérdést megjelent tudósításokban (itt olvasható).

biketowork

Zöld blogként kimondottan örülünk ennek. Néhány hete már mi is írtunk erről (itt). A távoli amerikai kontinensen, természetesen minden európai kultúrában jártas embernek Koppenhága és Amszterdam jut eszébe a biciklizés kapcsán.

Európai körképükben azonban arról számolnak be, hogy olyan tradicionálisan autós városokban, mint Milánó is „lenyomják” a négy keréken közlekedőket a bringások.

Az Európai Unió 28 tagországából mindössze kettőben (Luxemburg és Belgium) adtak el több autót, mint kerékpárt.  Ma már Olaszországban is több helyen vezették be a jól bejáratott párizsi vagy londoni kölcsönzési modellt. Az autóeladások száma az 1964-es szintre esett vissza (1,4 millió).

Egy portugál bringás újság szerkesztője, Pedro Carvalho elmondta, hogy Portugáliában „egyre többen bicikliznek divatból, de azért van gazdasági háttere is döntésüknek.”

Hogy a déli tájakról kicsit északabbra kanyarodjunk: Londonban az utóbbi 10 évben 66%-kal, mintegy napi 500 ezerre nőtt a kerékpáros utazások száma a városban. Mindenképpen érdemes a biztonsági kockázatokról is szót ejtenünk, hiszen novemberben két hét alatt hatan vesztették életüket gázolás következtében. Veszélyes lenne a metropoliszokban való tekerés? Nem állítjuk azt, hogy veszélytelen. Semmi sem az. De egészséges és természetesen környezetbarát. Nagyban csökkennének a rizikófaktorok, ha minél többen ülnének kerékpárra.

16_qa1__t470

Télen is ajánljuk! Itt olvasható néhány jó tanács az öltözködéssel kapcsolatban. Nem kell megijednünk: ahogy svéd-magyar barátom mondta, nincs túl hideg, csak nem megfelelő öltözék. Az időjárás egyébként is egy olyan körülmény, amit leginkább a sztoicizmus belenyugvó attitűdjével érdemes fogadnunk. 🙂

Bízzunk benne, hogy továbbra is ebbe az irányba mutatnak majd a trendek. Nyeregbe fel!

Szörfözni Rióban? Nem menő!

Rio de Janeirónak látszólag kijut mostanában a jóból. Előbb 2014-ben a labdarúgó világbajnokság egyik központja lesz a város, majd 2016-ban itt tartják a nyári olimpiai játékokat. Sokan kétkedve fogadták, hogy képes-e lesz megfelelő körülményeket biztosítani a brazíliai metropolisz. Sőt többen felvetették, hogy egyértelműen politikai hátterű a FIFA és a NOB döntése is: támogatni akarják a világ egyik legdinamikusabban fejlődő iparral rendelkező országát.

Sajnos a fenti kifogások nem alaptalanok. A mélyszegénység, a kosz, az egészségtelen környezet, amiben emberek milliói élnek, nem az európai viszonyokhoz szokott embernek való. Különösen a környezetvédelem területén látványos a 6,5 milliós Rio lemaradása.

rio-2016-olympics-logo

A Washington Post tegnap közölte azt az anyagot (itt találja), amiben a szörfös sportolók számolnak be a pályabejárásról. Pontosabban arról, hogy „gusztustalannak”, „visszataszítónak” tartják a tervezett helyszínt. Allen Norregaard, London dán születésű bronzérmese elmondta: „20 éve vitorlázom a Földön mindenfelé, de ez a legszennyezettebb hely, amit valaha láttam. Igazán sajnálom, mert a város és a környék szép lenne, de a víz rendkívül szennyezett. Koszos és tele van szeméttel.” 

A szervezők azt ígérik, hogy a játékok kezdetéig 80%-kal csökkentik az öbölbe kerülő szennyezés arányát, azonban az egészségükért aggódó sportolók ettől sem nyugszanak meg. Úgy gondolják, hogy a kampányszerű takarítás legfeljebb arra elég, hogy elfedje a problémákat, de az évtizedes kosz és szemét hatása kiszámíthatatlan szervezetükre nézve.

A versenyzők műanyag-szigeteket, ajtókat, hűtőket, fadarabokat láttak mindenfelé, többször meg kellett állniuk az előttük úszó akadályok miatt. A már említett Norregaard fokozta az ijedséget: „biztosan nem úsznék benne. Láttam embereket bemenni a vízbe és kijönni vörös foltokkal. Nem tudom, hogy mi van benne, de hogy nem egészséges, az biztos.”

Ba-_82cIAAEjsH9

 A helyiek azt mondják, hogy a víz sosem volt tiszta, azonban évről évre romlik a helyzet.  A kormány ígéri a helyzet megoldását, de mindeddig semmilyen lépés sem történt.

A hazai sportolók igyekeztek tompítani sporttársaik ijedségét. Robert Scheidt, helyi szörfös elmondta, hogy „az öböl valóban nem a legmegfelelőbb hely az úszásra, de számtalanszor szörföztem már ott és nem lett semmi bajom.”

A Zöldszíne blog szerkesztősége nincs a felelős, környezettudatos ipari fejlődés és az ebből következő gyarapodás ellen. Azonban nem fogadhatjuk el, hogy a profitmaximalizálás felülírjon mindenfajta más megfontolást. Fel kell emelnünk a hangunkat a Föld egyik leghíresebb partszakaszának (Copacabana) tönkretétele ellen. Legnagyobb bánatunkra beigazolódni látszanak a megfogalmazott kritikák. Ne legyen igazunk!

Dobd be pontosan a szelektívbe!

Több ízben írtunk már a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról. Egy hírlevélben (itt olvashatja) bukkantunk rá a Berlini Közterület Felügyelet szemléletformáló kampányára, amiben a szelektív gyűjtésre buzdítja a német főváros lakóit. Hihetetlen, mégis hiteles adatokkal támasztják alá érveiket: a megfelelő hulladékgyűjtéssel és elhelyezéssel közel 403 000 tonna széndioxid kibocsátását kerülhetné el a metropolisz.

Névtelen

Apropó, kidobás. Kik dobhatnának pontosabban, mint egy profi kézilabda csapat játékosai? Ezért a kampány arcainak a Bajnokok Ligájában is szereplő Füchse Berlin csapatának játékosait nyerték meg. Ez mégsem egy sportblog, így nem sorolnánk fel a videókban szereplő kéziseket, de a spanyol ikon, Iker Romero neve azért mindenkinek ismerősen csenghet. A sportolók hat humoros videóban mutatják be (itt), hogyan kell a különböző hulladéktípusokat megfelelően a kukába dobni. Minden a helyére kerül: pizzásdoboz, borosüveg, stb. Azt, hogy a berliniek komolyan gondolják a szelektív gyűjtés és a környezetvédelem fontosságát, az is bizonyítja, hogy a Közterület Felügyelet honlapja felfrissített arculattal (elérhető itt), vonzó designnal várja és támogatja a téma iránt érdeklődőket.  Akár megtekinthetjük a 2010-ben felállított Guinness-rekordot is (itt), amikor 6401 kukából raktak ki színes képet.

Nem szeretném továbbírni a „nyugaton minden olyan jó, itt meg olyan rossz” című tragikomédiát, de az ehhez hasonló kezdeményezések miatt valóban érdemes lenne kicsit nyugatra tekintgetnünk. Jó lenne, ha nagyobb városainkban, s persze a károsanyag-kibocsátás miatt elsősorban Budapesten is lennének hasonló kezdeményezések. A lakossági fórumok, postaládába belapátolt szóróanyagok helyett legyünk kicsit kreatívak. Kezdhetjük saját környezetünkben! Egy játszótéri szemétgyűjtő-akciónál, vagy humoros flashmobnál kevés jobb reklámot tudok elképzelni.