Méhterápia

Korábbi posztunkban már írtunk a méhek tömeges pusztulásáról, ami – ha így folytatódik a környezet szennyezése – drámai következményekkel járhat. Egyes becslések szerint akár élelmiszer-termelésünk harmada is veszélybe kerülhet. Óvnunk kellene tehát ezeket az emberi tulajdonságokkal (szorgos) felruházott kis rovarokat, de nem csak emiatt. A méz, méhpempő gyógyászati célokra is kiválóan alkalmas.  Sok, egészségünkre pozitív hatású elemet tartalmaznak, emiatt általános erősítő, roboráló szerként használják, de vannak, akik szerint komoly betegségek gyógyítására (szív- és érrendszeri, meddőség, depresszió stb.) is kiválóan alkalmasak. De nem csak a méhektől „ellopott termékek” hasznosak. A méhek csípésével a szervezetünkbe jutott méhméreggel (Apis mellifera toxin) elsősorban reumatikus, mozgásszervi betegségeket, ízületi gyulladást lehet kezelni. A toxin injekciózható bőr alá, de közvetlenül az állat csípésével is kúrálnak betegeket. Egy német kutatás szerint a méhméreg a szervezet kortizol szintjére is pozitív hatással van, javítja a stressztűrő képességünket, segít mérsékelni a krónikus fáradtságot, a napközbeni lehangoltságot. Ma már a méhterápiát nem csak gyógyászati célra, hanem kozmetikai területen is alkalmazzák. A mimikai izmok ellazításával jól használhatók ránctalanításra és pattanások kezelésére.

meh_1

De mindezeken túl itt van a legújabb felhasználási mód, a méhterápia csípés és tápanyagbevitel nélküli válfaja, amelyben a méheknek csak a „hangját”, társaságát használják. Kárpátalján olyan turisztikai (!) szolgáltatást kínálnak, ahol a vendégek, úgynevezett méhterápiás házikóban, néhány óráig együtt lehetnek a rovarokkal. A házikó 4×1,5 méteres szobái alatt, három kaptárban, a sűrű hálóval elválasztott térben 2 millió rovar zsong. A szolgáltatást nyújtók szerint a folyamatos zümmögés és szokatlanul tiszta levegő bioenergiát ad a betérőknek, ezen túl jót tesz az idegeknek, segít az alvászavarral, fejfájással küszködőknek. Ha ennek csak a fele igaz, már az is tiszta nyereség. Aki pedig a felét sem hiszi el, annak javasoljuk, helyezze magát kényelembe és hallgasson bele ebbe a felvételbe.

meh_2

Pipacsok

A pipacs gabonagyom. Vannak, akik teljesen ártalmatlannak, és vannak, akik ugyan csak enyhén, de mégiscsak mérgezőnek, egészségügyi szempontból kockázatosnak tartják. Mi az igazság? A kertészek, agrárszakemberek szerint a pipacs valamennyi része, de elsősorban a levele és az éretlen toktermés rocadin alkaloidot, roeadinsavat tartalmaz. Ezek az anyagok főként a fiatal, legelő állatokra veszélyesek. A mérgező anyag a tejjel kiválasztódik – a mérgezett tejitől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek, tompultak, elesettek lesznek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak  – ugyanakkor az anyaállatok látszólag tünetmentesek maradhatnak. Emberekre nem veszélyes, legfeljebb a gyerekeket kell eltiltani a friss pipacshajtások rágcsálásától, mert mérgezési tüneteket okozhat. (forrás)

1bodonyianikofotó: Bodonyi Anikó

De lássuk a másik oldalt is. A pipacs magvait sütemények és saláták ízesítésére, leveleit (a virágbimbók kifejlődése előtt) salátának, virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régebben bort is színeztek vele. Teája felső légúti panaszok enyhítésére, köhögés, torokfájás csillapítására alkalmas, de vannak, akik ezen kívül még nyugtató hatást is tulajdonítanak neki.

Most, hogy így mérleget vontunk, feltehetjük a kérdést, kell-e félnünk a pipacstól? Félni ugyan nem kell, de nem árt az óvatosság. Használjuk úgy és arra, amire való, és ne hagyjuk gyermekeinknek, hogy szájukba vegyék a virágot! Inkább gyönyörködjünk benne, hagyjuk, hogy a látvány hasson!

“Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak –
illata bódít, elaltat,
kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.”

/Mátyás Ferenc/

szinyei

Az antibiotikumos csirke

Az egészséges ételekre áhítozók egyre népesebb táborában pillanatok alatt leértékelődnek azok a termékek, amelyekről kiderül, tele vannak vegyszerrel, gyógyszerrel, nem természetes alapanyaggal. A leértékelődést felháborodás, botrány követi és komoly presztízsveszteséggel is járhat. Így járt a Kentucky Fried Chicken (KFC) Kínában, akiről kiderült, hogy olyan farmerektől vásárolt csirkehúst, akik hormonkeverékkel dúsították és tucatnyi antibiotikummal tömték az egészségtelen körülmények között tartott, éjjel-nappal etetett állatokat.

Ne higgyük, hogy ilyesmi csak Kínában fordulhat elő. Johannes Remmel, a németországi fogyasztóvédelmi hivatal szakértője szerint a németországi csirkeállomány 96 százalékát kezelik a tenyésztők antibiotikummal. Az erős gyógyszert eddig preventív jelleggel adagolták, hogy megelőzzék az állatállomány megbetegedését. Az antibiotikumok hatására azonban az állatok természetes immunrendszere meggyengült, gyakori, hogy a felnőtt egyedek már a lábukra sem tudnak állni. http://manna.ro/porta/antibiotikummal-fertozott-csirkehus-2011-11-24.html

Könnyű belátni, hogy aki ezt az ügyet megpendíti, és magát anti-antibiotikus termelőnek, forgalmazónak tünteti fel, könnyen versenyelőnyre tehet szert. Ez lehetett a kiindulópontja Panera Bread nevű pékségeket, kávézókat, éttermeket stb. fenntartó amerikai cégnek, amikor reklámjaiban az antibiotikumokat használó farmereket lustáknak titulálta, magát pedig olyannak, aki a nehezebb, de egészségesebb utat választotta. Az egyik reklámgrafikáján látható gyógyszerkapszula formát öltő állatka így bölcselkedik: “A kemény munka végül megtérül. De a lustaság hamarabb kifizetődik.” 

A farmerek persze ekkora sértés hallatán felkapták a vizet. Egyik szószólójuk szerint ostobaság azt mondani, hogy a csirkék felnevelése megfelelő gyógyszerekkel (időnként szükséges antibiotikummal) lustaság. Vagyis a gazdálkodók, akik törődnek az állataikkal, nem lusták!  A Panerának most nincs könnyű helyzete, nem győz elnézést kérni:”Soha nem állt szándékunkban megsérteni senkit a reklámokkal, főleg nem a gazdákat. Őszintén nagyra értékeljük a kemény munkájukat!

De a nehéz kő elrepült, kérdés, mi lesz a hatása. Két lenyomat maradhatott a fogyasztókban. Az egyik, hogy a cég általánosításával megsértette a tisztességesen dolgozó farmereket, a másik hogy a Panera Bead az antibiotikum-mentes termelés élharcosa, termékei forgalmazója. Azt hiszem ez utóbbi erősebb és főként jövedelmezőbb. Talán az ilyen hangvételű reklámok is hozzájárulhattak a cég látványos sikereihez. A Panera Bread 2012-ben 28 százalékos növekedést ért el, egy alapvetően lassuló piacon (Hvg)