Moslékháború

A jólétnek is vannak nemkívánatos hatásai. Például a pazarlás mindenféle javakkal, köztük az élelmiszerekkel (írtunk már róla).  Az élelmiszerekkel leginkább pazarlóan bánó országok többsége jóléti, bár sajnálatos módon, a szegényebbek között is egyre több „felzárkózó” akad. (Erről bővebben itt olvashat.)

4

Az Európai Unió,  érzékelvén a problémát, akciótervet fogalmazott meg a 2014 és 2020 közötti időszakra az élelmiszer-pazarlás drasztikus csökkentéséért, ezzel együtt az üvegházhatású gázok kibocsátás mérsékeléséért. Ám, paradox módon, más intézkedéseivel maga is előidézőjévé vált a problémának.

Tipikus példája ennek az állatok etetésére vonatkozó direktíva, amely – megfelelő hőkezelés nélkül – megtiltja az ételmaradékok feletetését a disznókkal. A jó szándék (minél egészségesebb élelmiszer előállítása) ellenére ezzel az a gond, hogy a megmaradt élelmiszerek felhasználásának tiltásával tovább növelik a már így is hatalmas mennyiségű, megsemmisítésre váró hulladékot. Ez egyébként nagy terheket ró az élelmezéssel foglalkozó szervezetekre, vendéglátó-ipari cégekre, iskolákra, kórházakra, laktanyákra, ugyanis nekik kell gondoskodniuk a veszélyes anyagnak minősített maradékot ártalmatlanításáról is.

3

A nyilvánvaló pazarlás ellen lép fel az angol gazdák egy csoportja.  A 2013 nyarán alakult The Pig Idea szervezet tagjai figyelemfelkeltő eseményeket szerveznek (egy hírlevélben olvastunk róla), honlapot működtetnek, és természetesen sertéseiket csak hulladék élelmiszerekkel nevelik. A humorral és nyelvi játékokkal (Pig Idea, Pig Brother stb.) bőven élő csoportosulás azt szeretne elérni, hogy az EU vegye figyelembe a sertésnevelés több ezeréves múltjának tapasztalatait, és szüntesse meg a moslékkal való etetés szigorú tiltását. Érveik számosak és figyelemre méltók, köztük a termőfölddel, az energiával való takarékoskodás, az elkerülhető gigantikus mennyiségű üvegházhatású széndioxidgáz-kibocsátás, a gazdaságosság, a tradíciók védelme. Harcuk szimpatikus, kérdés, mire mennek vele?

5

Élelmiszerpazarlók 2- A jólét hátulütői

Az idei Környezetvédelmi Világnap alkalmából készített összeállításból az derült ki, hogy leginkább a gazdagabb országok polgárai bánnak az élelmiszerekkel pazarlóan (itt olvashatja).

Ezen országok hatalmas hulladéktermelése környezeti, etikai és gazdasági problémákat is felvet. Találóan fejezte ki magát egy német újságíró, amikor azt mondta: “We have become a society of abundance and harbor a throw-away mentality.” (Szó szerinti fordításban: a jólét társadalmává és az eldobás mentalitásának kikötőjévé váltunk.)

4

Nézzük a legnagyobb pazarlók 10-es toplistáját ebből az összeállításból:

1. Amerikában hozzávetőlegesen 48,3 milliárd dollár értékben az élelmiszerek 30 százaléka megy szemétre minden évben. Ez a mennyiség egy főre vetítve 760 kilogrammot tesz ki. A veszteséghez még hozzáírhatjuk az előállítás és a feldolgozás költségeit, az energiát, növényvédő szereket, vizet stb.

2. Angliában ez az egyik legnagyobb környezeti, gazdasági és társadalmi probléma. A háztartásokból évente 7 millió tonna étel, ital kerül ki (átlagosan 470 font értékben), aminek fele még étkezési célra felhasználható lenne. Egy főre itt 560 kg élelmiszer-hulladék jut évente.

3. Kanadában, a világ egyik legjobban táplált embereinek országában évente 27 milliárd dollár értékű élelmet vetnek szemétre. Személyenként számolva ez 640 kilogrammot tesz ki.

4. Németországban csaknem 11 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, aminek több mint fele (60 százaléka) a háztartásokban képződik. Évente átlagosan minden ember 540 kiló élelmet dob ki.

5. Ausztráliában 5,2 milliárd dollár értékben, 4,5 millió tonna élelmiszert pazarolnak el. Fejenként 640 kilogrammot.

6. A dánoknál minden lakosra évente, átlagosan 660 kiló élelmiszer-szemét jut. Ez az 540,000 tonna veszteség 16 milliárd euróra rúg.

7. Norvégiában az éves hulladéktermelés eléri a 335,000 tonnát. Személyenként 620 kiló élelmiszert pazarolnak el a jólétben élő norvég polgárok.

8. A holland fogyasztók, fejenként több mint 610 kg ehető élelmiszer dobnak ki, 2,4 milliárd euró értékben. A gyártók, a forgalmazók, szállodák és éttermek, és szupermarketek hulladék további 2 milliárd euróval járulnak hozzá a veszteségekhez.

9. Malajziában, a konyhákból nap, mint nap közel egymillió kilogramm ételt kerül a szemétbe.

10. Finnországban minden évben a fogyasztók, az élelmiszer-szolgáltató szektor, a kiskereskedelmi szektor és az élelmiszeripar együtt 335-460,000,000 kg (fejenként 460 kiló) élelmiszer-hulladékot „termelnek”.

2

És hogy állunk mi? A toplistán ugyan nem említenek bennünket, de a szemétdombra tőlünk is jut bőven. A fejenkénti 40 kiló ugyan meg sem közelíti a jóléti államok számait, elégedettségre még sincs okunk. Az az évi 400,000 tonna élelem, amit kidobunk, nagyon sok éhes száj betömésére lenne elegendő. A következő részben ezért azt nézzük meg, mit lehet tenni a pazarlás ellen.

Élelmiszer-pazarlók

iStock_000018448610SmallAz ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a világ élelmiszer-termelésének egyharmada elvész, illetve pocsékba megy. A szervezet becslése szerint évente 1,3 milliárd tonna élelmiszert pazarolunk el, miközben emberek, köztük gyerekek tízezrei éheznek. Átlagosan minden egyes európai állampolgár 95, minden amerikai pedig 115 kg élelmiszert dob a kukába évente. Nem tudom, mi magyarok mennyit, de, valószínű, hogy sokat. Nagyon sokat, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem éppen a gazdagságunkról vagyunk híresek. Az még a jobbik eset, ha az ételmaradékot feletetik az állatokkal: disznókkal, kutyákkal, macskákkal. Egy kutatásból  például kiderült, hogy az ebtartók, köztük is elsősorban az alacsonyabb jövedelműek, a kevésbé iskolázottak és a kisebb településeken élők, kétharmada ételmaradékokkal is eteti kutyáját. Persze az állatoknak nem ez az ideális táplálékuk, de legalább nem vész kárba, mondhatjuk. Nem úgy, mint a kukába kiöntött élelmiszer, amely a pazarláson túl még a háztartási hulladék mennyiségét is növeli. Amit el lehetne kerülni, ha kicsit tudatosabban vásárolnánk, odafigyelnénk az elkészítendő ételek mennyiségére, nagyobb gondot fordítanánk a megfelelő étel kiválasztására, ha egyáltalán értéknek tekintenénk az élelmiszert. Valaha a kenyeret életnek hívták, és természetes volt, hogy mindenki csak annyit szedett a tányérba, amennyit meg is bírt enni. Ha mégis megmaradt valamennyi azt elfogyasztották másnap, vagy újabb ízletes ételt készítettek belőle. Biztos, hogy most is vannak ilyen családok szép számmal, de a többség már másként viszonyul az élelmiszerhez, a fogyasztáshoz.

Ezért tartom nagyon jó kezdeményezésnek a “Gondolkodj, egyél, takarékoskodj – csökkentsd az öko/étel lábnyomod” elnevezésű, több országra kiterjedő kampányt. A júniusban kezdődött program legújabb állomása az északi országok kreatívjainak meghirdetett plakáttervezői pályázat, amelyet –a győztes pályamunkák felhasználásával – európai nagyvárosokra tervezett „plakátbemutató” akció követ. Remélem hozzánk is eljut. Mert a plakátok szépek, kellően figyelemfelkeltők, hatásosak. Megerősíti azokat, akik eddig is így cselekedtek és talán felkelti azok érdeklődését is, akikben még nem mélyült el, nem épült be végérvényesen a pazarló fogyasztói szemlélet.