Energiatakarékossági világnap

Ma van a nemzetközi energiatakarékossági világnap. Magyarországon 2000 óta rendezik meg, hogy az energiatakarékosságra, a környezettudatosságra és a fenntartható fejlődésre hívják fel a figyelmet. Világszerte az egyik legégetőbb környezetvédelmi probléma, mely sürgős megoldásra vár, az energiaforrások kimerülése, fontos, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet, hogy a föld készletei végesek. Kérdés, hogy hogyan lehet rávenni az embereket arra, hogy valóban odafigyeljenek az energiafogyasztásra és takarékosságra, hogy mindenki megtalálja saját felelősségét.

Idén a mai napon átadásra kerülnek a Parlamentben az Energiatudatos Vállalat címek, valamint az Energiahatékony Vállalat díjak. Március folyamán világszerte számos energiatakarékosságot népszerűsítő programot szerveznek. Az egyik legnagyobb ilyen akció, a már évek óta megrendezett, Föld Órája, ami egy világméretű önkéntes kezdeményezés, megpróbálja felhívni az emberek, vállalatok, intézmények, kormányok figyelmét a környezetszennyezés és a túlfogyasztás okozta problémákra. Az akció keretében arra kérik a résztvevőket, támogatókat, hogy minden év márciusának utolsó szombatján este világszerte kapcsolják le egy órára a fölösleges világítást és áramtalanítsák a különféle elektromos készülékeket.

 

Az elektromos autók elterjedése várható a következő években

Forrás: hg.hu

Jó hír, hogy az elkövetkezendő években az elektromos járművek elterjedése prognosztizálható, ami nem csak a levegőszennyezés visszaszorítása szempontjából fontos, hanem energiatakarékossági szempontból sem elhanyagolható változás lenne, emellett hozzájárulna a megújuló energiaforrások elterjedéséhez is. A tiszta üzemanyagok elterjedésének három fő akadálya van: a drága járművek, az alacsony fogyasztói hajlandóság, és a töltőállomások alacsony száma. „Ez egy ördögi kör” fogalmazott Siim Kallas, az Európai Bizottság közlekedésért felelős alelnöke, melynek lényege, hogy sem töltőállomásból, sem járműből nincs elég. Ameddig nem épül ki megfelelő számú töltőállomás, kevesen lesznek hajlandóak elektromos autót vásárolni, ezen az infrastruktúra kiépítésével lehetne segíteni, de ameddig nincs elegendő fogyasztó, addig az infrastruktúra sem épül ki.  A töltőállomások tekintetében jelentős eltérés van az Európai Unió területén belül, a legjobban ellátott országok, Németország, Franciaország, Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

Január végén az Európai Bizottság előterjesztette a „Tiszta energiák a közlekedésben” elnevezésű csomagot, melynek része az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítését előmozdító irányelv-tervezet is. A Bizottság 2020-ra kötelező célokat tűz ki a töltőállomások minimális számát illetően, valamint EU-szinten szabványos csatlakozódugaszt ír elő, ennek tükrében Magyarországon 2020-ra 68 ezer töltőállomást kell kiépíteni, melyből 7 ezer nyilvános kell, hogy legyen. 2011-ben jött létre a Nemzeti Megújuló Energia Platform (MEP), melynek legfőbb célkitűzése, hogy tagjainak törekvéseit összefogva a megújuló energiaforrások hasznosítását hazánkban előmozdítsa. A MEP támogatja az EU javaslatát, véleményük szerint azonban a kitűzött célok teljesüléséhez kötelezni kellene a nyilvános parkolókat működtetőket (áruházak, mélygarázsok, mozik, színházak stb) a töltőállomások kiépítésére. Véleményük szerint változtatni kellene az áramszolgáltatás jogi szabályozását is, mivel jelenleg csak azok értékesíthetnek elektromos áramot, akik áramkereskedői engedéllyel rendelkeznek.

Mégis milyen legyen az energia?

Úgy hozta a sors, hogy egy ideje különböző erőművekhez köt a munkám. Szociológusként, kommunikációs szakemberként elsősorban a cégek társadalmi megítélésével és kapcsolatainak alakításával foglalkozom. Meglepetésemre, bármilyen erőműről legyen szó, és azok bármilyen beruházásairól: újak építéséről, régiek bővítésről, netán környezetvédelmi (!) célzatú felújításokról, a tiltakozók azonnal megjelennek, leginkább zöld mezben. Azt értettem, mit akarnak (az adott beruházás leállítását), de azt már kevésbé, mit akarnak helyette. Az energiatermelés alternatívái – ugyanis egyáltalán nem meggyőzőek. A zöld energiának nagy a beruházási költsége, az általuk termelt energia mennyisége kiszámíthatatlan, nehéz rendszerbe állítani, és valamilyen módon, még a környezetet is szennyezik.

A napenergia felhasználásának kritikus pontja a napelemek gyártása és hulladéka. Előállításuk drága, energiaigényes és elhasználódásuk után veszélyes hulladékká válnak. A megtermelhető energia időbeli eloszlása, intenzitása nem tervezhető előre pontosan, télen kevesebb, nyáron nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre.

A vízerőmű hátránya, hogy beleavatkozik a természetes környezet működésébe, negatív ökológiai folyamatokat indít be, ráadásul nálunk, a nagymarosi beruházás óta társadalmi ellenszenv is övezi. Legerőteljesebben talán éppen a környezetvédők köreiben. Mindezeken túl óriási beruházási költségekkel jár és megépítése is hosszú ideig tart.

A geotermikus energia termelése az előnyök mellett hátrányokkal is jár. Telepítésük költségigényes, felhasználása helyhez kötött, a kutakból szennyező, ártalmas gázok és különböző ásványi anyagok is a felszínre kerülhetnek, amelyek közömbösítése gyakran problémát okoz. A rétegenergia csökkenésének következtében a vízutánpótlás is elapadhat. Problémát okozhat még a visszasajtolási kötelezettség teljesítése is.

A bioüzemanyagok kétség kívül jelentősen csökkenthetik a környezet szennyezését, de hatalmas megművelhető területet vonnak ki az élelmiszer-termelésből, és a szükséges hozamok elérése érdekében nagy mennyiségű, a környezetet terhelő kemikáliát is fel kell használni.

A szélenergia előállítása, amellett hogy szintén nem olcsó, számtalan káros következményekkel jár. A szélerőművek zajosak, egészségre káros infrahangokat bocsátanak ki, veszélyesek lehetnek a madarakra, és az üzemelési idő lejárta után szintén veszélyes hulladékká válnak. Nagy kérdés, hogy 10-20 év múlva mi lesz a szélerőmű-parkokkal: ki finanszírozza a lebontást, hova és hogyan helyezi el az elhasználódott elemeket, veszélyes (műanyag, műgyanta, festék) anyagokat? Érdekes, hogy a szélenergia hasznosítása kapcsán „zöld háború” is kibontakozott. Az „igazi zöldek” a szén- és olajlobbi megbízottainak, kamuzöldeknek tartják azokat, akik tiltakoznak a szélerőműparkok telepítése ellen.

A zöld energia szószólói a hálózati, vezérlési, környezetszennyezési problémákat kezelhetőnek tartják, erről meggyőző tanulmányokat tesznek közzé, azonban ennek költségvonzataival nem nagyon foglalkoznak, azzal pedig végképp nem, hogy kinek kellene mindezt megfizetni. A fogyasztói árakról sem sok szó esik, pedig köztudomású, hogy a magyarok mennyire árérzékenyek. Nálunk hagyományosan, de így válság idején különösen azok.

Az ELMŰ-ÉMÁSZ csoport Zöld Tarifája a 100% megújuló forrásból származó áram árát 10 %-al drágábban tudja adni, ami az átlagos magyar háztartásnak havi 1000 forint plusz kiadást jelent. A mai viszonyok között ez elég nagy érvágás még ez a kedvezményesnek tekinthető tarifa is. Megoldás lehetne még persze az állami támogatások rendszere, ami azonban csak annyit jelentene, hogy a számlát tényeleges fogyasztók helyett mindenkinek fizetni kellene.

Talán ezek után nem költői a kérdés, milyen energiaforrás lenne a haragos zöldek, a szelíd zöldek és minden más színűek számára elfogadható?