Norvég minta

Olvasom a hírt, hogy Európa szemetéből csinál pénzt és állít elő energiát – az olajban egyébként gazdag – Norvégia. Az északi országba Svédországból, Olaszországból és az Egyesült Királyságból tonnaszám viszik a szemetet, hogy ott helyi cégek szétválogassák és elégessék azt. Van olyan norvég város, ahol az energia felét szemétégetésből nyerik. És a norvégok túlnyomó többségének, 71 százalékának nincs kifogása az ilyen típusú energiatermelés ellen, legfeljebb attól tartanak, hogy a külföldről érkező szemetet nem válogatják szét rendesen.

Hundertwasser
District Heating Plant Spittelau, Vienna 1988-1992
Photographer: Hubert Kluger
© 2013 NAMIDA AG, Glarus

Ez számunkra azért lehet meglepő, mert a hazai környezetvédők egyöntetűen elutasítják a szemétégetőket, van, aki ennek indokairól harcos brosúrát is írt.

A bökkenő viszont az, hogy a szemétégetést az a Norvégia végzi, amelynek környezetvédelme mintaszerű. Hogy is van ez? A norvégok (és tegyük hozzá mások is, finnek, svédek, osztrákok stb.) ne tudnák, hogy környezetet szennyeznek? Egy abszolút tiszta ország ennyire felelőtlen lenne? Vagy egészen másról van szó? Lehetséges olyan technológia, amely biztonságos, környezetkímélő, amely minimálisra csökkenti a kibocsátást?  Lehetséges gondosan szétválogatott és „tisztának” tartott szemetet elégetni, olyanokat, amelyek nem szabadítanak fel káros anyagokat?

Ha már szemetet termelünk, mi a jobb, az elfogadhatóbb megoldás eltüntetésére? Az égetés, a lerakás? Az energiaigény elégséges indok lehet-e az égetésre? Kinek adjak igazat ebben a kényes kérdésben? Ki a hitelesebb, az égetést ab ovo elutasító zöldek, vagy a világ legkörnyezetvédőbb országa? Számomra ez egy igazán komoly dilemma.

Kép forrása: www.hundertwasser.com