Írtunk már korábban a tudatos vásárlásról (itt), ami ugyan nem egzakt módon, de mégis a környezetvédelem témaköréhez tartozik, ha kicsit a dolgok mögé nézünk. A tudatosság ellentétének egy sajátos megvalósulása az amerikai Fekete Péntek.
1966 óta a Hálaadást követő nap rendszerint az őrületé az Egyesült Államokban. És sajnos egyre több helyen a világban. Az ún. Black Friday („Fekete péntek”) a karácsonyi bevásárlási láz nyitánya. A Fekete Péntek nem hivatalos szünnap az USÁ-ban, de sokan szabadságot vesznek ki erre a napra (a kereskedelemben és a bankszektorban dolgozók kivételével), ami megnöveli a lehetséges vásárlók számát. A kereskedők már gyakran hetekkel korábban elkészítik a karácsonyi dekorációt. Sok kereskedő igen korán kinyit: többségük reggel 5 órakor, de akár még korábban. A kifejezés egyébként Philadelphiából származik, a megnövekedett forgalomból származó kaotikus állapotokra utal. Az árukészlet fogyása miatti csalódottság, a káosz, a tolongás sokszor hisztérikus hangulatot szül, a hisztéria agresszióba torkollik, teljes a fejetlenség.
A tavalyi Fekete Pénteken 226 millió vásárló közel 12,3 milliárd dollárt költött csak az Államokban, míg idén az Egyesült Királyságban -az átlagosan 40%-os árleszállítás következtében- percenként (!) 360 ezer fontot .
Erről a kaotikus napról számos, szó szerint félelmetes videó készült, amelyek egy része bejárta a világsajtót.
Vannak még persze „kedves” történetek az emberek őrült vásárlási lázáról: az egyik manchesteri Tesco áruházban például a rendőrség beszámolója szerint a vevők összeverekedtek az utolsó olyan televíziós készüléken, amelyet 999 font (390 ezer forint) helyett 299 fontért (nem egészen 120 ezer forintért) kínált az üzlet.
Ha eltekintünk a fenti borzalmaktól, akkor is bőven találhatunk kivetnivalót a Fekete Péntekben. A megnövekedett forgalom hatására az amerikai városok levegőjének szmogszintje a többszörösére emelkedik, arról nem is beszélve, hogy a rendszerint nagy fogyasztású családi autók üzemanyag-igénye tovább csökkenti egyébként is véges fosszilis készleteinket. A nagy áruházak 24 órás nyitvatartása többszörösére növeli az energiafogyasztást. És akkor olyan globalizációs kérdésekről még nem is beszéltünk, mint az áruszállításból adódó környezeti terhelés, vagy éppen a megnövekedett fogyasztást kiszolgálni igyekvő infrastruktúra fenntartása.
Törekednünk kell arra, hogy lehetőség szerint minél több olyan terméket fogyasszunk, amelyek a környékünkről származnak, kevés szállítást igényelnek, előállításukhoz kevés energiára és humán erőforrásra van szükség. Vegyünk egy kézenfekvő példát: a friss terményt beszállítják az üzembe, ott raktározzák, becsomagolják, majd ismét elszállítják, sok esetben igen messzire. A friss zöldség, gyümölcs, kenyér nemcsak ízletes, de környezetbarát is, kisebb az ökológiai lábnyoma, hiszen a szomszédból, ideális esetben helyi termelőktől származik.
Abban hiszünk, hogy akkor élünk helyesen, ha óvjuk környezeti értékeinket a sok esetben felesleges terheléstől, vigyázunk arra, ami csak ideiglenesen a miénk, azért, hogy továbbadhassuk utódainknak.
Végül álljon itt George Romero gondolatébresztő kisfilmje (2:54) a Nacho Punch YouTube csatornájáról. A tematikusan és vizuálisan horrorisztikus elemekkel dolgozó spot illik a Nacho Punch repertoárjába: általában elgondolkoztató, társadalomkritikai élű videókat közölnek, melyek az irónia erejével mutatják be a realitás abszurditását. A Fekete Péntek pont ilyen abszurd és emberségtől idegen civilizációs ártalom.