Európai Mobilitási Hét

1998 óta minden évben, szeptemberben tarják az Európai autómentes napot. A közlekedési-környezetvédelmi naphoz szorosan kapcsolódnak az Európai Mobilitási Hét (szeptember 16-22.) rendezvényei, köztük családi programok, koncertek, ügyességi játékok, ismeretterjesztő előadások és a csúcspont, a gyalogosok, biciklisek és görkorcsolyások egynapos „útfoglalása”.

A rendezvénysorozat átfogó célja a társadalom környezettudatosságának erősítése; a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti, baleseti és városképi problémáira, a közlekedési mód felelősségteljes megválasztására, a fenntartható, környezet- és emberbarát városi közlekedés előnyeire, a közösségi, a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztésének szükségességére való figyelemfelhívás.

Kérdés, milyen sikerrel kecsegtet ez a rendezvény, milyen eredményeket tud elérni? Néhány nap, vajon elegendő-e ahhoz, hogy rávegye az autósokat, megfontoltabban, ritkábban használják járműveiket, és gyakrabban közlekedjenek biciklivel, tömegközlekedési eszközzel? Ha csak a statisztikát nézzük, ellentmondásos kép rajzolódik elénk. A gépkocsik eladási rátája ugyanis folyamatosan nő, a kerékpároké viszont csökken. 2015 első nyolc hónapjában az újonnan forgalomba helyezett gépkocsik száma 11,7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, miközben a kerékpárokból egyre kevesebbet tudnak eladni. 2013-ban például 31 százalékkal kevesebbet, mint 5 évvel korábban. (Forrás: mkksz.org)  Ám ezek csak eszközök, használatukról kevesebb megbízható információnk van. Nem tudjuk, hogy a 3 milliós személygépkocsi állomány tulajdonosai milyen gyakorisággal ülnek a volán mögé, így azt sem, hogy a használat növekvő, vagy csökkenő tendenciát mutat, de azt igen, hogy a kerékpárral közlekedők száma rohamosan emelkedik, különösen a nagyobb városokban. Olyannyira, hogy az elmúlt két évtizedben csak a fővárosban tizenegyszeresére nőtt a számuk. Az Eurobarométer adatai szerint Magyarország előkelő helyen áll a rendszeres kerékpározás tekintetében, az európai rangsorban csak Hollandia, Dánia és Finnország előzi meg.

Forrás: kerékpárosklub.hu

Forrás: kerékpárosklub.hu

Ezekben az eredményekben biztos szerepet játszik a divat, manapság trendi városi környezetben is biciklizni, futni, gyalogolni, de az olyan figyelemfelkeltő kampányok is, mint az autómentes napok, persze, ha jól csinálják. Látványosan, megértéssel, okos érvekkel az autósok lelkületére és pénztárcájára apellálva, ugyanis köztük is sok környezetvédelmi beállítottságú ember van, és ők is figyelembe veszik az egészségi szempontokat, valamint a költségtényezőket. A velük szembeni agresszió viszont kontraproduktív, csak a biciklisek, környezetvédők iránti ellenszenvet táplálja. A türelem azért is indokolt, mert az autómentes nap generálta közlekedési dugók egyébként is megviselik az idegeket.

mobilitas_2

Mit lehet az autósoknak ajánlani, amivel ők is jól járnak és a környezetet is kímélik? Például azt, hogy nem kell mindenhová (ahogy mondani szokás a WC-re is) autóval járni, nem kell a járművet esernyőként használni. A kisebb távolságokra levő célpontokhoz kerékpárral, vagy gyalog is el tudunk jutni, és nem szükséges a túlzsúfolt utakon üzemanyagot pöfögtetnünk, parkolásra időt, pénzt pazarolnunk. Felmérések igazolják, hogy a nagyvárosokban a „személygépkocsis bevásárlás” időráfordításának meglepően magas, akár 50 százalékot is meghaladó aránya a parkolóhely keresésével telik el. Sok benzint megtakaríthatnunk azzal is, ha előre megtervezzük az útvonalat és egyenletes (és nem túl gyors) tempóban haladunk. Sokat számít a megfelelő vezetési technika (időben váltás, motorfék használata stb.) és műszaki beállítás. Tudom, ezek a javaslatok ismertek, mégis az a tapasztalat, hogy a nagyvárosi rohanásban hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Erről szól az Európai Mobilitási Hét.

Ózonvédelmi világnap

Országonként változó mértékben, de szigorú szabályokat vezettek be az ózont károsító anyagok használatának korlátozása érdekében, több helyen betiltották az aeroszolos hajtógázok, valamint a merev polisztirolhabok előállítására alkalmas CFC (halogénezett szénhidrogének) gyártását.

Mindezeknek köszönhetően az ózonréteg pusztulása megállt, sőt az ózonlyuk mérete már csökken, ám a szakemberek szerint legkorábban a 21. század közepére nyerheti vissza 1980-as szintjét. Az eredmények azt üzenik, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni, a védekezés kiterjedését és intenzitását növelni.

ozon_reteg_FB

Globális környezetvédelmi megállapodásról lévén szó, okkal merülhet fel a kérdés, mi, egyszerű állampolgárok mit tehetünk az ózonréteg védelméért? A kérdés már csak azért is jogos, mert nem a civilek, hanem az egyezményhez csatlakozó országok kormányai vállalták,  hogy megszüntetik a magas légköri ózont lebontó klórozott vegyületek gyártását, kereskedelmét, és használatát. Nekik van kompetenciájuk, erejük arra, hogy törvényekkel, szabályozókkal elérjék céljaikat.

Nekünk, civileknek „csak” annyi marad, hogy lehetőleg ne vásároljunk aeroszolos hajtógázzal működő, halogénezett szénhidrogéneket tartalmazó – itt-ott még forgalomban levő, vagy csempészett – termékekből; lépjünk fel ezek gyártása, kereskedelme ellen. Küzdjünk a tiltott anyagok illegális felhasználása ellen; hulladékgyűjtő udvarokba vigyük az ózonkárosító hatású veszélyes hulladékokat, mint például alumíniumflakonos cikkeket, hajlakkokat, borotvahabokat, sprayket, szigetelő ózonbarát típusra cseréljük le régi hűtőszekrényeinket, szigetelő hab helyett rostszálas rétegeket használjunk lakásaink, házaink szigeteléséhez. Saját jól felfogott érdekünkben. Az ózonréteg vékonyodása ugyanis egészségügyi kockázatokkal is jár, főként az UVB sugárzás miatt. Nőhet a gombás fertőzések, a szemkárosodás, szürkehályog, bőrrák kialakulásának veszélye.

ozon_reteg_2

Paradox módon védekeznünk kell az ózon városi jelenléte ellen is, mert, míg a magas légköri ózon védelmet, a talaj közeli veszélyt jelent az egészségre. Kutatások igazolták, hogy a megnövekedett ózon a városokban kihat az egészségi állapotra (például légzési betegségeket okoz), sőt növeli a halálozási arányszámot is. A városi ózonszmogot a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és a különböző szénhidrogének okozzák, amely anyagok elsősorban a gépjármű-motorokból származnak. Könnyű lenne azt mondani, hogy tegyük le autóinkat, ha életben akarunk maradni, de ez nyilván nem megy. Mérsékelni használatukat viszont talán lehet.

Vissza a gyökerekhez

Piros szalag a hajba, feldíszített bejárati ajtó, komatál, kártyázás és tejfakasztó buli. Csak néhány a szüléssel, születéssel kapcsolatos ezernyi hagyomány közül, hiszen, mint tudjuk, ahány kultúra, annyi szokás.

A születésfa sok mesében fellelhető, ez az ősi motívum az emberi lét és a növények, fák közötti kapcsolat szimbóluma. Pogánykorból fennmaradó néphiedelmekkel függ össze az ősi meggyőződés az élet fájáról, miszerint az emberi sors gyakorta kapcsolatban van valamilyen növénynek vagy fának az életével. Erre utaló jelkép például a születésfa és a sorsfa, de olyan régi szokások is köthetők ide, mint a májusfa állítás. De nem csupán a pogány kultúrában érhető tetten a fakultusz, gondoljunk csak a bibliai éden tiltott fájára vagy a keresztfára.

ajtk_fa

Az egyszerű ember szellemekkel népesítette be az őt körülvevő világot, így kezdetben a fáknak is emberi érzéseket, hangot, sőt, természetfeletti erőt és jelentőséget is tulajdonított. A fakultusz a természet megszemélyesítésével párhuzamosan alakult ki, de a primitív képzelettársítások folyamatosan változtak, így a fa később már nem emberhez hasonlatos élőlényként jelent meg, hanem az emberi lélek tartózkodási helyeként, majd pedig alakváltoztató démonok székhelyeként, melyek a fával együtt születnek és halnak meg.

ajtk_fa_1

A születésfa és a fakultusz tehát egyáltalán nem új keletű fogalmak, ugyanakkor számos különböző hagyomány, hiedelem és értelmezés él velük kapcsolatban, melyek közül a legtöbb ma már alig, vagy kevésbé ismert. Az egyik ilyen szokást élesztené fel a Fatestvér Program, melynek célja, hogy minden magyar gyermek születése egy névre szóló táblával ellátott, őshonos facsemete ültetésével legyen megünnepelve. A kezdeményezés pedig nem csak a szülőknek, nagyszülőknek és az önkormányzatoknak szól, hiszen célja, hogy a gyermekek szervezetten, az óvodával, iskolával vagy akár helyi közösségekkel együtt vegyenek részt a közös faültetésben.

A Program egyrészt erősíti a nemzedékek közötti és családi kapcsolatokat, hiszen ahogyan őseink is tartották, a fa osztozik a gyerek sorsában: bármerre is sodorja az élet, bármikor visszatérhet szimbolikus és konkrét értelemben vett gyökereihez. Emellett fontos szempont, hogy a hagyomány felelevenítésével környezettudatosságra, a természettel való harmonikus együttélésre nevelhetjük a fiatalokat, akik remélhetőleg tovább örökítik ezt a szemléletmódot. A következő generációk is rengeteget profitálhatnak a kezdeményezésből, mivel a facsemeték rengeteg szén-dioxidot kötnek meg, így tisztulna a levegő és javulna a települések mikroklímája is.

ajtk_fa_2

Minden egyes facsemetével gyermekeink fejében is elültethetjük a környezetért való egyéni felelősségvállalás és a hosszú-távú gondolkodás magvait.

A Fatestvér programról részletesebben: http://www.fatestver.hu/

Hősziget-hatás

Itt van a nyár, nem árt megismerkednünk azzal a jelenséggel, amit a szakirodalom hősziget-hatásnak nevez. A fogalom azt jelenti, hogy a belvárosokban több Celsius fokkal magasabb a hőmérséklet, mint máshol. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha természet közeli helyről toppan be hirtelen valamelyik nagyvárosba. Mi ennek az oka? Az Országos Meteorológiai Intézet szerint.

  • a felszín fizikai jellemzői: a város felszínét alkotó olyan anyagok, mint a beton és az aszfalt nagyobb arányban nyelik el, mint ahogy visszaverik a napsugárzást,
  • hiányoznak a természetes párolgó felszínek (talaj, növényzet, felszíni vizek), melyek a vidéki területeken közreműködnek az energia egyensúly fenntartásában,
  • a függőleges falfelületek fokozzák a felszín sugárzás elnyelését és visszaverését, ezzel együtt gátolják a szelet, mely elősegíthetné a hőmérséklet csökkentését,
  • az emberi tevékenység, főként a hőerőművek és épületek hűtésből és fűtésből, ipari tevékenységből, járművekből stb. származó hőtermelés,
  • a szennyezőanyagok jelentős mennyisége, ami módosítja a légkört.

A listához még hozzáadhatjuk a terület beépítettségét, és a népsűrűséget is. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy négyzetkilométeren hány (emeletes) házat építünk, azokban mennyien lakunk és nem utolsó sorban milyen a helyi klímát alakító környezetünk. Az alábbi ábra elég plasztikusan mutatja az egyes területek hőmérsékletének különbségeit: a legmagasabb a belvárosokban és legalacsonyabb a külvárosokban, elővárosokban, illetve a vidékies adottságokkal rendelkező rurális térségekben (ahol alacsony a népsűrűség és a beépítettség, valamint nagy és kevéssé terhelt a természeti környezet).

hosziget_1

Forrás: http://www.urbanheatislands.com/

Mit lehet a hősziget-hatás ellen tenni? Minél több felületet kellene kiszabadítani az aszfalt, beton, kő fogságából, mert ezek az anyagok tárolják a meleget. Ezzel párhuzamosan növelni kellene a zöld felületek és vízfelszínek arányát, csökkenteni a hőkibocsátást, mérsékelni a hűtű-fűtő eszközök működését. Amerikában kiszámították, hogy csak a klíma használata 1 Celsius fokkal képes növelni a városban mért hőmérsékletet. Építészek hozzáteszik, hogy a nyáron egyébként is meleg napok hőterhelését gyengíteni lehet a lakhelyek megfelelő tájolásával, a házak közötti távolság növelésével; fehér vagy növényekkel borított tetővel; zöld, tágas, nyílt terekkel, a szellőzés, légáramlás kialakításával; a légszennyezés csökkentésével. Persze csak akkor, ha valóban csökkenteni szeretnénk a hőmérsékletet. Mert ne feledjük, ugyanezen hatás miatt hideg időben, télen is melegebb lesz.

hosziget_2

 

Féktelen pazarlás

Többször írtunk már róla (itt és itt), mennyire visszatetsző és disszonáns, hogy míg sokan éheznek hazánkban – egyes fejletlenebb régiókról, mint például Afrika nem is beszélve – addig tonnaszámra dobjuk kukába az élelmiszert.

Meglátásunk szerint alapvetően két aspektusa van a kérdésnek: környezeti és etikai. Mivel nem erkölcstani blog vagyunk, így utóbbi kifejtésétől megkímélem kedves olvasóinkat, de azért jelzem: ahelyett, hogy a szemetesbe dobnák a fölöslegessé vált ételeket, odaadhatnák a környezetünkben élő rászorulóknak. És mint tudjuk, jobb adni, mint kapni.

A probléma környezeti nézőpontja összetett, több szinten mutatkozik meg. Az első az élelmiszeripar szintje. Egyébként is sok rosszat hallani az ágazatról, de ez különösen fájó pont, legalábbis szerintünk. Elég egy sérült csomagolás, egy – némi túlzással – nem szabályos alakú termék, és máris megy a kukába az étel, jóllehet a gyár dolgozói között is akadnak olyanok, akiknek jól jönne az, nem is beszélve az árvaházakról, hajléktalanszállókról, szociális intézményekről.

pazarlas

A második szint: a kereskedelem. A nagy áruházakban tonnaszámra marad olyan étel, amit ahelyett, hogy eljuttatnának a rászorulókhoz, különböző anyagokkal összekeverve emberi fogyasztásra alkalmatlanná tesznek. Hallhatunk ezzel kapcsolatban pozitív kezdeményezésekről is, most például Franciaországból. A francia parlament arra kötelezné a nagyobb áruházakat, hogy az eladatlan, de még emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszereket adományozzák el. Az új törvény egyértelműen megtiltja, hogy a megmaradt élelmiszereket egyéb eladatlan termékekkel összekeverve tegyék ehetetlenné. Ráadásul a 400 négyzetméternél nagyobb áruházak jövő év júliusáig kötelesek hivatalos szerződést kötni néhány jótékonysági szervezettel. Amennyiben nem így tesznek, vezetőik 75 ezer eurós (azaz majdnem 25 millió forintos) bírságra, vagy akár két év börtönre számíthatnak. Ahogy Guillaume Garot egykori élelmiszeripari miniszter fogalmaz: „felháborító azt látni, ahogy a fehérítőt a még fogyasztható élelmiszerekkel együtt öntik a szupermarketek szemeteseibe.”

Hazánkban egyelőre hasonló törvény nincs, azonban az örömteli, hogy az Élelmiszerbank révén egyre több termék jut el a rászorulókhoz, ahelyett, hogy hulladékként végezné. Nemrégiben találtam az információt, hogy a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, megalakulása óta összesen több mint 34,4 ezer tonnányi élelmiszert osztott szét az országban, a szállítmányok értéke összességében meghaladta a 14,4 milliárd forintot.

pazarlas_2

A harmadik és egyben legfájóbb szint: a háztartások. A Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint Magyarországon egy család átlagban évente 100 kg élelmiszert dob a kukába. Az iparra és a nagykereskedelemre vajmi kevés ráhatásunk van, azonban otthon, családunkban komoly a felelősségünk. Feladatunk és kötelességünk, hogy gyermekeinket, mintaadással, példamutatással tereljük a tudatosság irányába. Ha azt látják utódaink, hogy „divat” kidobni az ételt, vagy megvenni egy csomó felesleges holmit, akkor tőlük sem várhatjuk el, hogy másképpen cselekedjenek. Ha mindenki így élne, így viselkedne, akkor hamarosan lakhatatlanná tennénk már így is megviselt bolygónkat. A dolgunk nem nehéz: csak annyi ételt készítsünk, annyit vásároljunk, amit értelmesen fel tudunk használni.

Szerintünk akkor járunk el helyesen, ha a rendelkezésünkre álló véges erőforrást okosan, pazarlás nélkül használjuk a magunk és környezetünk boldogulására, ugyanakkor arra is tekintettel vagyunk, hogy ezeknek a javaknak az előállítása rendkívül komplex módon ugyan, de jelentős terhet ró környezetünkre. Azt gondoljuk, hogy az élelmiszerek kidobása, a morális problémákon túl, ugyanolyan visszaélés erőforrásainkkal, mintha cél nélkül folyatnánk a vizet, vagy éppen a trópusira fűtött lakásunkat szellőztetnénk télen, hogy elviselhető legyen a hőség.

Csak azt tudjuk Önöktől kérni, hogy ne dobjanak ki semmilyen ételt! Csak annyit vásároljanak, készítsenek el, ami elfogy. Ismerik a régi szlogent, miszerint a mérték, az érték. Ha mégis maradna valami, akkor pedig egyszerű a dolgunk: adjuk oda annak, aki rászorul, és örül is egy kis segítségnek.

Méhterápia

Korábbi posztunkban már írtunk a méhek tömeges pusztulásáról, ami – ha így folytatódik a környezet szennyezése – drámai következményekkel járhat. Egyes becslések szerint akár élelmiszer-termelésünk harmada is veszélybe kerülhet. Óvnunk kellene tehát ezeket az emberi tulajdonságokkal (szorgos) felruházott kis rovarokat, de nem csak emiatt. A méz, méhpempő gyógyászati célokra is kiválóan alkalmas.  Sok, egészségünkre pozitív hatású elemet tartalmaznak, emiatt általános erősítő, roboráló szerként használják, de vannak, akik szerint komoly betegségek gyógyítására (szív- és érrendszeri, meddőség, depresszió stb.) is kiválóan alkalmasak. De nem csak a méhektől „ellopott termékek” hasznosak. A méhek csípésével a szervezetünkbe jutott méhméreggel (Apis mellifera toxin) elsősorban reumatikus, mozgásszervi betegségeket, ízületi gyulladást lehet kezelni. A toxin injekciózható bőr alá, de közvetlenül az állat csípésével is kúrálnak betegeket. Egy német kutatás szerint a méhméreg a szervezet kortizol szintjére is pozitív hatással van, javítja a stressztűrő képességünket, segít mérsékelni a krónikus fáradtságot, a napközbeni lehangoltságot. Ma már a méhterápiát nem csak gyógyászati célra, hanem kozmetikai területen is alkalmazzák. A mimikai izmok ellazításával jól használhatók ránctalanításra és pattanások kezelésére.

meh_1

De mindezeken túl itt van a legújabb felhasználási mód, a méhterápia csípés és tápanyagbevitel nélküli válfaja, amelyben a méheknek csak a „hangját”, társaságát használják. Kárpátalján olyan turisztikai (!) szolgáltatást kínálnak, ahol a vendégek, úgynevezett méhterápiás házikóban, néhány óráig együtt lehetnek a rovarokkal. A házikó 4×1,5 méteres szobái alatt, három kaptárban, a sűrű hálóval elválasztott térben 2 millió rovar zsong. A szolgáltatást nyújtók szerint a folyamatos zümmögés és szokatlanul tiszta levegő bioenergiát ad a betérőknek, ezen túl jót tesz az idegeknek, segít az alvászavarral, fejfájással küszködőknek. Ha ennek csak a fele igaz, már az is tiszta nyereség. Aki pedig a felét sem hiszi el, annak javasoljuk, helyezze magát kényelembe és hallgasson bele ebbe a felvételbe.

meh_2

Zajszennyezés

A legújabb kutatás szerint minden korábbinál több embert zavar a zaj Nagy Britanniában. A lakosság fele panaszkodik, hogy nem tud otthonában a lármától pihenni, közülük minden ötödiket éjjeli alvásában is zavarja. Mára a negyedik helyre került a környezeti aggodalmak listáján a zajszennyezés, megelőzve ezzel a légszennyeződést is. Csak az önkormányzatokhoz naponta 1000-nél több panasz érkezik. A helyi zajbejelentések kivizsgálása pénzbe kerül, 130-tól 7000 fontig terjedő összegbe. A zaj megelőzésével, csökkentésével idő, pénz takarítható meg. Idén több városban is megszervezték a zajszennyezés elleni akcióhetet (Noise Action Week) május 18-23 között, hogy felhívják a figyelmet a zajproblémákra filmek, poszter- és Twitter-kampány révén, különböző események, például villámcsődületek, vagy ’csendes diszkók’ szervezésével.

Lányok a Silent discoban

                               Lányok a Silent discoban

Ez utóbbi úgy működik, hogy a diszkóba látogatók kapnak egy fülhallgatót, és azon keresztül hallgatják a dj általuk megválasztott műsorát, olyan hangerővel, amilyen tetszik nekik. (Ilyen csendes eseményt már nálunk is szerveztek évekkel ezelőtt.) Kifejezetten a figyelemfelkeltés szándékával szerveztek olyan flashmobokat, ahol fülhallgatós zenére táncoló fiatalok „Help stop the silent killer” feliratú trikót viseltek.

Zaj_silent_killer

                                Help stop the silent killer

Nagyon elkelne már nálunk is valami hasonló figyelemfelkeltő akció, vagy bármilyen figyelemfelkeltő kampány, mert sokan egyáltalán nem gondolnak arra, hogy a zaj is környezetszennyező forrás, aminek mérsékléséért mindannyiunknak tenni kellene valamit. Tiltakozással, bejelentéssel, ha gyárak, üzemek, vagy a közlekedés elkerülhető zajkibocsátásáról van szó, és persze mások érzékenységére való odafigyeléssel, a csendrendelet betartásával. Jó, ha tudjuk, hogy ipari, járműüzemi, települési zajszennyezést szigorú törvények, rendeletek szabályozzák, és elég sokat kell tenniük még akkor is, ha az üzem régi, ha a lakóhelytől való távolságot annak idején nem megfelelő módon választották meg. Ma már számtalan módon, alacsony zajszintű berendezésekkel, rezgéscsillapítással, hangszigeteléssel (pl. aljzatok, válaszfalak, növényzet, hangelnyelő falak stb.) lehet mérsékelni az üzemi zajokat. Nehezebb a helyzet a nagyvárosi közlekedés esetében, de azért itt sem reménytelen a helyzet. Jobb útvonalvezetéssel, közlekedésszervezéssel, korszerű burkolattal, zajárnyékoló falakkal, csendesebb közlekedési eszközökkel sok, idegesítő zajforrást ki lehet iktatni. És mindezek felszerelését, az előírt szabályozók, a határértékek betartását akár hatósági úton is ki lehet kényszeríteni. Csakúgy, mint lakótársaink esetében a csendrendelet betartását.

Nem hallom!

                                            Nem hallom!

Amiről viszont elég sok téves információ kering. Vannak, akik szerint ilyen szabálysértés már nincs, de, ha van is, csak este 10 óra után lép életbe. Addig szabad a pálya, addig a hangoskodást nem tilthatja senki, és semmi. Jól tudják? Nem, mert a jelenleg is érvényben van egy rendelet, amely – a 2012. évi II. törvény 195. § alapján – kimondja, aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul nagyobb zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Alkotmánybírósági határozat alapján a rendőrség mérőeszköz hiányában is felléphet és megállapíthatja a csendháborítást, amennyiben az indokolatlan zaj mások nyugalmát zavarja. Azt is jó tudnunk, hogy a csendháborítás nem időhöz kötött, tehát bármikor megvalósítható. Most már tehát „csak” azt kellene elérnünk, hogy megismerjék, elfogadják és be is tartsák ezeket a közösség javát szolgáló rendelkezéseket.

Egymilliárdan a klímaváltozás ellen

Decemberben csaknem 200 ország vezetői gyűlnek majd össze Párizsban azért, hogy az ENSZ által moderált klímatárgyalások keretében 2021-től egy olyan szabályrendszert fogadjanak el, amely kötelező a világ összes országa számára. A majdani párizsi megállapodás a jelenleg érvényben lévő Kiotói Jegyzőkönyvet hivatott leváltani. A Kiotói Jegyzőkönyvről tudni kell, hogy a fejlett ipari országok közül sem mindenki fogadta el, így a Föld országainak jelentős hányadára nem vonatkozik.

Al Gore, az Amerikai Egyesült Államok Nobel-békedíjas egykori alelnöke vállalta, hogy 1 milliárd ember aláírását gyűjti össze, hogy ezzel is ösztönözze a világ vezetőit legégetőbb globális problémánk megoldására. Magyarországon Áder János köztársasági elnök állt a kezdeményezés élére, de számos neves közéleti személyiség (színészek, sportolók, tudósok) is felemelte már hangját.

Mi is arra kérünk mindenkit, aki elkötelezett a környezet megóvásában és a fenntarthatóság kérdésében, hogy látogasson el az Élő bolygónk honlapra és csatlakozzon Al Gore, valamint az ENSZ felhívásához. Legyünk benne abban az 1 milliárdban, aki elhivatott a klímaváltozás elleni harcban!

A Kiotói Egyezmény ugyanis alkalmatlan a globális felmelegedés megfékezésére. Több mint 150 országra- köztük a világ három legnagyobb kibocsátójának számító Kínára, Egyesült Államokra és Indiára – nézve semmilyen kötelezettséggel nem jár.  A decemberi párizsi csúcstalálkozó célja, hogy az ipari forradalomkor mért szinthez képest 2 Celsius fok alatt tartsa a légkör felmelegedésének mértékét.

Az áradó Mura a hétvégén, fotó: eReNdesign

                              Az áradó Mura a hétvégén, fotó: eReNdesign

Ha a felmelegedés a további ütemben zajlana, akkor gleccserek, tengerparti városok és szigetek tűnnének el, felgyorsulna egyes növény- és állatfajok kihalása, valamint egyre szélsőségesebb klimatikus viszonyok alakulnának ki.

A párizsi klímamegállapodás a Föld utolsó esélye arra, hogy az emberiség elkerülje ezt a maga által előidézett problémát. Néhány évvel ezelőtt már próbáltak egy hasonló megállapodást tető alá hozni Koppenhágában, de akkor kudarcot vallottak.

Az új klímaegyezménynek számos szempontot figyelembe kell majd vennie. Legfontosabb eleme a klímaváltozást okozó, úgynevezett üvegházhatású gázok (pl. szén-dioxid) kibocsátásának korlátozása. A tervek szerint a fejlett országoknak ezt azonnal meg kellene kezdeniük, míg a szegényebb régiók kapnának némi türelmi időt a csatlakozásig. Az elmaradott térségek mielőbbi társulási kedvét meghozhatja, hogy egy pénzügyi alapot kívánnak létrehozni, amelyből részesülhetnének, hogy alkalmazkodjanak a korlátozásokból következő gazdasági változásokhoz.

Budapestet sem kerülik el az áradások

     Budapestet sem kerülik el az áradások

A kampányoldalon klímakvízt is kitölthetünk, valamint számos érdekes információt is megtalálhatunk a globális programról. A Zöld színe szerkesztőségében üdvözöljük a kezdeményezést és hiszünk abban, hogy ez a hozzáállás mindnyájunk érdeke, közös felelőssége, azért, hogy élhető környezetet hagyjunk utódaink számára is. Egyikőnk sem szeretné, hogy gyermekeink, unokáink napi rendszerességgel küzdjenek árvizek és aszályok kiszámíthatatlan váltakozásával. Egyikőnk sem szeretné, hogy kedvelt szigeteink, pihenőhelyeink víz alá kerüljenek. Egy olyan jövőben hiszünk, amely elfogadja az ipari fejlődés vívmányait és kihasználja annak lehetőségeit, ugyanakkor nem pusztítja el örökségbe kapott életterünket. Hiszünk abban, hogy a most elindult folyamat, abba az irányba mutat, amelynek szükségességét már régóta hangoztatjuk: felelős attitűd, halványzöld szemlélet a következetlen riogatás és a hangulatkeltés helyett.

Kapcsolódó bejegyzésünk

Szedd te is! Önkéntesek a tiszta környezetért

A szemetelés visszatérő, sajnos állandó probléma. Mindenkivel előfordult már, hogy bosszankodnia kellett kedvenc folyóparti pihenőhelyén a szétdobált dobozok, üvegek miatt, vagy éppen kedve sem volt belemenni a vízbe, látva a víz által sodort flakonokat.

Tavaly is beszámoltunk róla (itt), hogy a TeSzedd! – Önkéntesen a Tiszta Magyarországért akció keretében hazánk számos pontján lelkes szemétgyűjtő csapatok indultak el, hogy megtisztítsák lakókörnyezetük egy-egy szennyezett pontját. Idén sem volt másképp: 2015. május 15. és 17. között több száz helyen szedték önkéntesek a szemetet.

A TeSzedd! akció, ma hazánk legnagyobb, önkéntességi alapon szerveződő mozgalma. A program célja kettős: egyrészt sokunk igényét fejezi ki az élhető környezetre, másrészt remélhetőleg minél többen ráéreznek az önkéntesség szépségére. A szervezők, az OHÜ és a Földművelésügyi Minisztérium azt remélik, hogy a példamutatás szemléletformáló hatással lehet a notórius környezetszennyezőkre.

A program, ami Európa legnagyobb önkéntes mozgalma, idén is a „Let’s Clean Europe” kezdeményezés keretében valósul meg. Örömteli, hogy Magyarországról vesznek részt benne a legtöbben.

teszedd_1

Budapesten 151 találkozási ponton 8078 önkéntes vett részt az akcióban. Az első tíz legaktívabb település között még Püspökladány, Mosonmagyaróvár, Hatvan, Hajdúnánás, Szombathely, Edelény, Karcag, Fertőd és Miskolc szerepel. A megyék között első helyen Pest, a másodikon Hajdú-Bihar, míg a harmadikon Borsod-Abaúj-Zemplén megye végzett. Különösen örömteli, hogy a fiatal generációk is tevékenyen bekapcsolódtak: 520 oktatási intézmény csatlakozott.

Annak ellenére, hogy az időjárás nem kedvezett a szabadtéri munkavégzésnek, az eredmények impozánsak: a hétvége során a becslések szerint 170 ezren dolgoztak egy tisztább Európáért; az önkéntesek 1590 helyszínen csaknem 1,5 milliárd forint értékű munkát végeztek el. És ami ennél is fontosabb, 2300 tonna szemét terhétől szabadítottuk meg környezetünket.

teszedd_2

Mi, a Zöld színe blog szerkesztői úgy gondoljuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló, civil közreműködésre építő, a fiatalokat megszólító kezdeményezések szolgálják legjobban a környezetvédelem ügyét. A siker kettős: egy rakás hulladéktól megszabadultunk és remélhetőleg sok száz fiatal elkötelezetté vált közös ügyünkben. Hisz a tiszta, igényes környezet mindannyiunk felelőssége!

Méhek

Néhány évvel ezelőtt drámai hangvételű hírek számoltak be a méhek – rövid idő alatt – történő tömeges pusztulásáról. Még a szakemberek is értetlenül álltak a jelenség előtt, mert ilyen méretű pusztulásra nem volt elégséges magyarázat a permetezőszer, a génmanipulált növények, a klímaváltozás, de még a rádiós-, valamint mobiltelefonos és mobilinternetes frekvenciákat biztosító, sugárzó adó-vevő tornyok léte sem. Természetesen ezek mind befolyásolják a méhek életlehetőségeit, következésképpen, amit csak lehet, ki kellene küszöbölnünk, de itt kellett még valami másnak is lenni. Meg is találták a fő okot – a kártevők és paraziták, a bakteriális betegségek, a gombás betegségek, a vírusok és növényvédő szerek mellett – a CCD (Colony Collapse Disorder) elnevezésű globális járványt, melynek során a dolgozó méhek váratlanul eltűnnek, kirepülnek a kaptárból, utána a kolónia viszonylag gyorsan elpusztul.

mehek_1A méhek hasznosságára, a rájuk leselkedő veszélyekre sokan, sokféle módon hívják fel a figyelmet. Országszerte ismeretterjesztő előadásokkal, kiadványokkal, újságcikkekkel, mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal. Budapesten, még egy alapvetően kulturális programsorozatba (ELEVEN) is bevették ezeket az „apró óriásokat”, installációt állítottak tiszteletükre és figyelemfelkeltő plakátot ragasztottak ki a falra.”Itt vagyunk a Gellért téren, a város közepén. Valljuk be, a zsongásban sokszor elfeledkezünk a minket körülvevő valódi környezetről. Lassan elűzzük magunk mellől apróbb nagyobb jótevőinket. (…) Belenyúlunk a természet körforgásába, további megoldandó problémákat gerjesztve. Ne felejtsük el észrevenni, ami természettől fogva körbevesz minket. Például a méheket, akik ugyan aprók, de jelentőségük mégis óriási”- írták, és az arra járók átsétálhattak ezen a méhkapun.

mehek_2Mit tehetünk mi, nagy házakban élő városlakók? Legalább a Méhek napja környékén kezdeményezzünk programokat; baráti körben, társaságban hívjuk fel a figyelmet a méhek jelentőségére, pusztulásuk okaira; kapcsolódjunk be olyan rendezvényekbe, amelyek „elviselik” ezt a plusz terhet. Ha kertünk is van, többet is tehetünk. Ne alkalmazzunk méhekre ártalmas növényvédő szereket, ehhez elég elolvasnunk a használati utasítást. Ültessünk méh-csalogató virágokat, például gyűszűvirágot, galagonyát, dísztököt, hóvirágot, hunyort, kasvirágot, levendulát, orgonát, pünkösdi rózsát. És persze ne bántsuk őket, akkor sem, ha jelenlétük zavar bennünket. Tudom, adódhatnak olyan helyzetek, amikor ezt nehéz betartani. Például, ha beköltöznek a kertünkbe, a házunk alá, a falak repedéseibe. De ekkor se öljük meg őket, még akkor sem, ha gyermekeinket, családtagjainkat, vendégeinket féltjük tőlük. Keressünk olyan megoldást, amely mindkét félnek megfelel. Ha egy méhraj telepedik le a kertünkbe, nem kell megijedni, nem fognak minket megtámadni, hívjunk fel egy méhészt, aki valószínűleg szívesen befogja a kóbor méheket, és cserébe nem fog kérni érte semmit. A begyűjtött méhrajból a méhész családot nevel, ami a következő évben már dologra fogható lesz.”