Aluljárók- tájkép csata után

Ismeretes, hogy egy-két éve, hajléktalan ügyben ádáz háború dúlt a főváros és a hajléktalanokat védő szervezetek között. A főváros, köztisztasági, idegenforgalmi indokokra hivatkozva kitiltotta a frekventált helyekről a hajléktalanokat, a jogvédők ezt embertelennek, méltatlannak tartották, egyben kényelemszerető, kényes úri népnek azokat, akik rendeltetésszerűen szeretnék használni az aluljárókat. Semmiképpen sem szeretnék ebbe az ütközetbe beavatkozni, de a környezeti, környezetvédelmi vonatkozásairól nekem is van véleményem.

Tudom az aluljárók nem csak nálunk, hanem szerte a világban gondot okoznak, mert a többnyire lepusztult, sötét, koszos építmények remek helyei a hajléktalanoknak, drogosoknak, mindenféle alvilági szereplőnek, akik megjelenése automatikusan magával vonja a tárgyi világ pusztulását is. A falak, lépcsők elkoszolódnak, omladoznak; szépnek, ízlésesnek egyáltalán nem nevezhető grafittik „díszítik”; szemét mindenhol, és tömény húgyszag. Jóérzésű ember, ha teheti, elkerüli az ilyen helyeket.

Persze, mondják, ezeket a büdös, mocskos helyeket napközben ki is lehetne takarítani, időnként át is lehetne festeni, de tapasztalatból tudjuk, ezek csak ideig-óráig oldják meg a problémát.

1

Életkép 2013 januárjában

Saját tapasztalatom is van erről. Úgy két évvel ezelőtt a Katona József Színházba mentem, de ehhez előbb át kellett verekednem magam, az egykor szebb napokat látott, a Ferenciek téri aluljárón. Aki annak idején járt arra, tapasztalhatta az ott levő áldatlan állapotokat. Hajléktalanok feküdtek rongyaikba burkoltan, szemét, kosz, átható bűz mindenütt. Miután átevickéltem a túlsó oldalra, „megpróbáltatásaim” nem értek véget, ugyanis a felszínen folytatódott az aluljárólét, az árkádok előtt itt is szerencsétlen sorsú emberek feküdtek a járdán, akik fölött, mellett lépkedve lehetett csak tovább haladni. Akkor megfogadtam, bár az akadálytalan közlekedéshez nekem is jogom lenne, soha többé nem megyek arra. Kiszorítottak. Ezt a fogadalmamat a mai napig meg is álltam, de a kíváncsiságom győzött, meg akartam nézni az újjáépített teret.  Megmondom őszintén, elámultam. Tisztaság, barátságos fények, kicsit még új szag. (bővebben)

Koldusok itt-ott továbbra is vannak, de sehol sem láthatók a hajléktalanok rongyai, papírágyai. Kérdés, a hideg beálltával mi lesz, kezdődik minden elölről? A szépen felújított, dizájnos aluljáró és környéke ismét lepusztul? Amire az építmény kiképzése miatt van sansz, legalábbis néhány kritikus szerint.

„A kettős pillérek közötti vízszintes felületek nyilvánvalóan azonnal átalakulnak a téren egyébként hagyományosan nagy számban élő hajléktalanok fekhelyévé, amint megszűnik az állandó, szigorú felügyelet. Az aluljárót a tervek szerint éjszakára lezárnák, mivel a Kossuth Lajos utcán a felszínen is át lehet kelni, vagyis csak a metró üzemidejében van rá szükség. Ez természetesen segíthet megelőzni az aluljáró lepusztulását, de nem változtat azon, hogy a falfelületek kényesek, nehezen tisztíthatók.” (forrás)

3Veszélyes felületek a Ferenciek tere aluljáróban

Nagyon remélem, ez a jóslat most nem válik valóra, ismét használni tudjuk aluljáróinkat. Mert jó, ha tudjuk, a város a miénk is!

4

Kutyagumi- van megoldás?

Szeretem a kutyákat, mégsem tartottam soha. Ennek egyetlen oka van: társasházi lakásban élek. Problémát okozna a kutya futtatása, és persze a napi szükség végtermékének felszedése, eltakarítása. Minden tiszteletem azoké a tulajdonosoké, akik, városi körülmények között is edzésben tartják kedvenceiket és meg is tisztítják utánuk a terepet. Ami lássuk be, nem könnyű, és főként nem gusztusos feladat.

A kutyagumi örökös városi probléma, amin az elhelyezésükre, megsemmisítésükre szánt szolgáltatások (pl. kutyaszemetesek, ingyenes zacskók, kutyaillemhelyek), vagy elmés találmányok csak részben segítenek. Vagy egyáltalán nem. Mert nem használják őket, mert nem tartják fontosnak, vagy nem is tudnak róla, vagy nem is lehet hozzáférni, mint a nagy garral beharangozott AshPoopie rúdhoz, vagy a Poo Wifi szolgáltatáshoz. Nézzük, mit ígérnek ezek a megoldások?

Az AshPoopie egy rúd alakú szerkezet, amelybe sétáltatás előbb be kell helyezni egy speciális kapszulát. Ha a kutya elvégzi a dolgát, akkor csak meg kell nyomni egy gombot, amely kinyitja a rúdon levő karmokat, amelyek körbeveszik az ürüléket, egy másik gomb megnyomása után pedig össze is szedi. A kapszula ezután összekeveredik az ürülékkel, és kevesebb, mint egy perc alatt ártalmatlan, szagtalan hamuvá alakítja azt. Jól hangzik, de kérdéses, hányan lennének hajlandók az eszköz és a hozzá szükséges kapszulák (alkalmanként 1 db) árát megfizetni? Már, ha egyáltalán lehetne nálunk is ilyet vásárolni.


 

A Poo Wifi feltalálói máshonnan, a motiválás oldaláról közelítenek. Olyan szolgáltatást kínálnak, amelynek keretében a felszedett és beadott kutyaürülékért – jutalmul – cserébe vezeték nélküli internet hozzáférést biztosítanak. A gép működése igen egyszerű: minél több „csomag” kerül a rendszerbe, annál több percnyi wifi válik elérhetővé a környéken mindenki számára, teljesen ingyen. Az ötlet remek, az egyéni haszon egyben közösségi is.


 

Az igazi megoldást (egyáltalán, ha van ilyen), nem ezek az eszközök, hanem a szemlélet formálása adhatna. Az, hogy a gazdik környezetbarát módon, akarják is eltüntetni kutyájuk piszkát, akkor is, ha ezért nem jutalmazzák, vagy nem fenyegetik őket büntetéssel, vagy, ha ehhez nincsenek ilyen eszközeik. Úgy, ahogy ezt manuálisan már ma is sokan megteszik. Sajnos sokszor nejlonzacskóval, és nem könnyen lebomló papírral.

A szemlélet formálása, a beállítódás alakítása viszont nem megy gyorsan, csak több eszköz összehangolt bevetésével változtatható meg. Érdemes tehát körülnézni a világban, mások mit tesznek, hogyan próbálnak segíteni a problémán?

fb

Londonban a kutyapopuláció az utóbbi 2 évben csaknem 9 millióra duzzadt, a háztartások 39%-a tart minimum egy kutyát. A kutyapiszok eltakarítása mégsem természetes jelenség, sőt a Dog’s Trust Alapítvány legutóbbi felmérése szerint a kutyatulajdonosok 8%-a nyíltan be is vallja, hogy mindenfajta utóintézkedés nélkül továbbsétál. Pedig 30%-uk még más kutyája után is takarít, sőt a megkérdezett gazdik 70%-a mondja azt, hogy a helyszíni bírságot növelni kell. A válaszok nyomán a Dog’s Trust összefogott a “Tartsuk tisztán Angliát” szerveződéssel és most júniusban elindították a “The Big Scoop” kampányt. A tulajdonosokat arra kérték, hogy készítsenek videót a gondolataikról, vagy osszák meg “horror” történeteiket, amikor útban egy esküvőre, az első randira, interjúra, kutyapiszokba léptek. Az angliai, skót, wales-i, észak-írországi iskolásokat is megcélozták: a 7-11 éveseket plakátkészítésre buzdították. A plakátokon a “szedd fel, dobd el” üzenetet kellett megjeleníteni. A honlapon elérhetőek még vicces letölthető családi programok és órák, lehet ingyenes kutyapiszok zacskót rendelni, illetve iskolai oktatót is foglalni. (forrás)

1

Ilyen akciókat persze nálunk is kezdeményeznek. A probléma ezekkel csak az, hogy, ha nem követik őket újabbak, az erőfeszítés feleslegesé válik. Hatásuk csak annyi lesz, mint az egyszer közvetített reklámé. Semennyi. Szisztematikusan, következetesen és főként folyamatosan, vissza-visszatérően kell a problémával foglalkozni ahhoz, hogy az emberek megszokják, természetes legyen nekik, hogy tisztán hagyják maguk után a járdákat, parkokat, játszótereket. És akkor nem kellene állandóan leszegezett fejjel járnunk, a kövezetet vizslatnunk, ugró tánclépésekkel közlekednünk, gyerekeket felkapkodnunk, térfigyelő kamerákat felszerelnünk.