Tengelic a győztes

tengelic1A Magyar Madártani Egyesület 1979-ben indította az Év madara programját, amelynek célja olyan fajok vagy madárcsoportok bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe lehet. A verseny minden évben irányított abban az értelemben, hogy a szervezők megneveznek három madarat, a közönségnek csak ezekre lehet szavazni. Az MME szavazásán most a tengelic nyert (43,5%), megelőzve az erdei fülesbaglyot (35,5%), és a házi verebet (21,0%). Mit érdemes tudni a győztesről? A tengelic (Carduelis carduelis) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj. A Kárpát-medencében rendszeres fészkel, főként parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben. Tápláléka félérett magvakból és bogyókból áll. Népi elnevezése: stiglic, ami a madár német nevéből ered. (wikipedia) A tengelic nem csak szép, de jó énekes is. https://www.youtube.com/watch?v=iwIm2porJE0 A tengelicen kívül ismerkedjünk meg az Év madara, illetve az Évköltöző madara versenyek korábbi  nyerteseivel is.

 tengelic6

Haris (2016), a legszebb „rejtőzködő tyúk”

tengelic3

Búbos banka (2015), a veteményesek, szántók őre, a férgek, rovarok és rovarlárvák nagy pusztítója. Ez a gyönyörű színes madár nyert a Zöld színe által indított költöző madarak versenyében is.

tengelic4

Túzok (2014), hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madara, a pusztai táj szimbóluma.

tengelic5

Az év madara a haris

A rejtőzködő tyúkok versenyéből (amelyek közül igazából csak a fürj tyúk alakú) a haris került ki győztesen, ez a szárnyas lett 2016 madara. Azért kellett a szavazást már most, 2015 nyarán megrendezni, hogy elegendő idő legyen a kampányanyagok januári elkészítéséig. A haris egyébként 1524 szavazattal nyert, nem sokkal, de megelőzte az ugartyúkot (1291) és a fürjet (1251).

Mit kell tudni a győztes harisról? Testhossza 27–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, és testtömege 135–200 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakóbarna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát. Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500 000 Ft.

haris_1

Mit kell tudni erről a különös „versenyről”? Az MME 1979-ben indította az Év madara programját, amelynek deklarált célja olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe lehet. A 2016 év madara lakossági szavazásra ajánlott három madárfajjal hazánk legértékesebb nyílt, elsősorban sík vidéki élőhelyei védelmének fontosságára akarták a figyelmet felkelteni.

Talán nem érdektelen, ha felidézzük a korábbi évek győztes madarait is.

2015. Búbos banka (Upupa epops)

haris_2

2014. Túzok  (Otis tarda)

haris_3

2013. Gyurgyalag (Merops apiaster)

haris_4

A madarak és békák védelmében

Közeledik a tavasz, s ilyenkor lelkes állatbarátok közreműködésével, az ország több pontján is kezdetét veszi a másfél hónapon át tartó békamentési akció. Erre azért van szükség, mert a békák ebben az időszakban hatalmas tömegben vonulnak vermelőhelyükről szaporodó helyükre, a közeli mocsarakba, tavakba, de útjukat keresztezik az országúton közlekedő járművek. A békamentők fóliacsíkokkal, kerítéssel, alkalmi gyűjtőedényekbe terelik a békákat, majd egyszerűen átviszik őket az út túloldalára. Egy-egy ilyen mentőponton alkalmanként több ezer kétéltűt mentenek meg a biztos pusztulástól. Újabban már békaalagutakat, mesterséges átkelőket is építenek számukra.

Megítélésük vegyes: vannak, akiknek tetszik, és vannak, akik szerint ez már túlzás, inkább másra kellene költeni az uniós forrásokat, nem a békákra. Döntse el ki-ki, hogy szerinte hol van az igazság. Mi a békák pártján állunk!

1

Egy jellemző kommentváltás a témában:

“Nem vagyok állat ellenes, de ez azért már kezd vicces lenni. Megcsinálták az Alföldön is több helyen, olyan utakon, ahol csak gödrök vannak az aszfalton. Nem hiszem el, hogy terelni lehet őket. Viszont mi autósok nem győzzük kerülgetni a lyukakat az úton. Miért nem erre pályáznak inkább az Uniótól?” (V.M, hozzászóló)

“Az ember elveszi az állatok természetes élőhelyét, a ti kedvetekért is minden be lett betonozva, és sajnos a békák és más élőlények nem tudnak megfelelően élni. Most, hogy ezen változtatni szeretnének, már egyből a fikázás megy, és a saját kényelmetek az egyetlen, ami érdekel titeket. Hát engem meg nem érdekel, hogy ki kell kerülnötök néhány kátyút, számomra az állatok élete fontosabb. Ugyanannyi joguk van élni, mint nektek az utakon közlekedni.” (D.G, hozzászóló)

2

A madarak is számtalan, civilizáció okozta veszélynek vannak kitéve. Őket is fenyegeti a közúti, még inkább a légi közlekedés, a magasfeszültségű hálózat, a meggondolatlanul kiszórt, vagy permetezett méreg. A tavalyi pocokinvázió sok gazdát, kiskerttulajdonost késztetett arra, hogy – a tiltás ellenére – mérgekkel pusztítsa el a kártevőket, de sajnálatos módon ennek sok ragadozó madár is áldozatul esett. Szerencsére egyre többen vannak, akik másként gondolkodnak, és főként tenni is hajlandók a madarak védelmében. Az autópályák mentén ma már olyan védőfalakat emelnek, amelyek a madarak röppályáját emelik az út fölé, aminek köszönhetően a madarak elkerülik a járművekkel való ütközést. A repülőtér közelében költő madarakat pedig veszélytelenebb területekre (pl. Hortobágyra) telepítik át, illetve betanított vándorsólyommal, vagy egy-egy madárfaj saját, veszélyre figyelmeztető hangjával tartják távol. Az ütközés és áramütés elkerülésére az áramszolgáltatók többféle védelmi megoldást is alkalmaznak. Burkolt vagy szigetelt szabadvezetéket használnak; az oszlopok fejszerkezeteit madárvédelmi szempontból alakítják át, gólyafészek-tartókat helyeznek ki; az ütközés szempontjából veszélyes szakaszok vezetéksodronyait a madarak figyelmét felhívó „madáreltérítőkkel” látják el; kiülőket létesítenek, költőládákat raknak ki.

Valamilyen megoldást találni kellene a szél- és naperőművekre is, mert paradox módon, ezek a környezetkímélő célzattal épített berendezések is veszély jelentenek a madarak számára. (Erről írtunk is már korábban.)

3

A környezetvédők – tanulmányokra hivatkozva – ezt tagadják, illetve bagatellizálják, azt állítván, hogy a szélkerekek okozta elhullás minimális. A madarakra ennél sokkal veszélyesebbek az épületek üvegfelületei, az adótornyok, a mérgek. A tanulmányok egyértelmű bizonyítékként szolgálnak arra, hogy: a madarak halálozása alacsony a szélerőművek területén, körülbelül 1-2 madár per turbina per év vagy kevesebb ennél. Bár a madarak halálozása sohasem kívánt jelenség, ezek a számok nagyon alacsonyak azokhoz viszonyítva, melyek az egyéb emberi beavatkozások madarakra gyakorolt káros hatását mutatják. (Forrás: magasbakony.hu) Vicces, de az ellenkező véleményen levő állatvédők is felméréseket hoznak fel annak bizonyítására, hogy bizony a szélerőművek veszélyesek. A felmérések szerint minden évben denevérek tízezrei pusztulnak el azért, mert nekirepülnek a forgó lapátoknak, illetve a turbina más részeinek.” (forrás)

A környezetvédők és természetvédők között kialakult vitában nem szeretnénk, és korrekt felmérések hiányában, nem is tudnánk állást foglalni. Legfeljebb arra biztatjuk őket, közösen keressék a megoldást, még akkor is, ha igaz, hogy csak „1-2 madár per turbina” az elhullási arány. A helyes viszonyulás, akár a békák, akár a madarak esetében az lehet, mint ebben a sokszor idézett bibliai történetben:

egy nap a bölcs (máshol gazdag üzletember) sétált a tengerparton. Arra lett figyelmes, hogy egy fiatalember (máshol kisgyerek, gyönyörű kislány) a partra vetett tengeri csillagokat (máshol kagylókat) egymás után dobálja vissza a tengerbe. Megkérdezte tőle, miért csinálja, hiszen ennek semmi értelme, úgyis csak néhányat tud megmenteni. „Annak a néhánynak viszont számít”, hangzott a válasz. Azt hiszem, hogy ezzel maradéktalanul egyetérthetünk.

4

6

5

A madarak védelmében – mert annak az egynek ez számít

A madárvédelem aktualitásához nem férhet kétség, a madárpusztulás ugyanis Európa-szerte és Magyarországon is drámai méreteket öltött.  Ennek az elszomorító folyamatnak több oka is van. Ezek közül első helyre a felelőtlen embereket tenném. Azokat, akik szántóikon, kertjeikben – sokszor tiltott, forgalomból kivont – ártalmas növényvédő, permetező szereket használnak, akik ünnepeiken petárdákat durrogtatnak, megunt macskáikat szabadon eresztik, akik kedvtelésből, vagy kereskedelmi céllal fognak be, ölnek meg madarakat. A másodikra a civilizáció nem szándékolt következményeit: a közúti és légi közlekedést, a villamosenergia-szállító hálózatot, általában a környezetterhelő ipart, köztük – talán némileg meglepő módon – még a környezetkímélő célzattal létrehozott szélerőmű-parkokat is.

Mit lehet tenni? Az emberi felelőtlenséget szigorú szabályozással, szankciókkal, vagy éppen speciális támogatásokkal, ha teljes mértékben nem is, de vissza lehet szorítani, és – az érintett ipari, mezőgazdasági, közlekedési szereplők közreműködésével – a civilizációs ártalmakat is lehet csökkenteni. Nézzünk néhány pozitív példát. Az elmúlt években – remélem még most is – olyan agrártámogatásokhoz is hozzá lehetett jutni, amelyek odúk, költőládák kihelyezésével a madarak védelmét szolgálta. Kár, hogy a támogatásra csak az agrár-környezetgazdálkodási programokban részt vevők, illetve a Natura 2000 területek földhasználói jogosultak. Az autópályák mentén olyan védőfalakat emelnek, amelyek a madarak röppályáját emelik az út fölé, aminek köszönhetően a madarak elkerülik a járművekkel való ütközést. A repülőtér közelében költő madarakat veszélytelenebb területekre (Hortobágyra) telepítik át, illetve betanított vándorsólyommal, vagy egy-egy madárfaj saját, veszélyre figyelmeztető hangjával tartják távol őket.

Az ütközés és áramütés elkerülésére az E.ON többféle védelmi megoldást is alkalmazott saját vezetékrendszerén, és azt is vállalta, hogy 2020-ig a teljes hálózatot madárbaráttá alakítja. Így például a szabadvezetékeket földkábelre cserélte a Hortobágyi és Körös-Maros Nemzeti Parkok mintegy 100 kilométeres szakaszán. Burkolt vagy szigetelt szabadvezetéket alkalmazott; az oszlopok fejszerkezeteinek madárvédelmi szempontból alakította át, gólyafészek-tartókat helyezett ki; az ütközés szempontjából veszélyes szakaszok vezetéksodronyait a madarak figyelmét felhívó „madáreltérítőkkel” látta el; kiülőket létesített, költőládákat helyezett ki.

Meglehet, lesznek, akik fanyalognak, kevésnek tartják a vállalatok hozzájárulását, védelmi megoldásainak kiterjesztését. Még azt is mondhatják, a cégek ezt saját érdekükben teszik, óvják vagyonukat, biztonságukat, ily módon is javítani kívánják elismertségüket. Lehet, de én úgy vagyok ezzel, hogy minden segítő szándéknak, minden egyes megmentett madárnak tudok örülni. Mint az a bibliai gyermek, aki a vihar által kisodort kagylókat dobálta vissza, jóllehet tudta, hogy ezzel a cselekedetével csak néhányat tud megmenteni. De azoknak ez számít!