Arzénmentes víz – költséghatékonyan

Szenzációs környezetvédelmi találmányról adott hírt a sajtó. A találmány lényege: az ivóvízben nagyobb koncentrációban előforduló veszélyes anyagokat (arzén, vas, mangán, ammónia) egy malomipari mellékterméken, a töreken átszűrve jelentős mértékben le lehet csökkenteni. Az arzén esetében például 90 százalékkal. Ez nagyon jó hír annak a 475 településen élő másfél millió embernek, akik jelenleg kénytelenek arzénnal szennyezett vizet inni.

De vajon mennyire veszélyes az emberi szervezetre az arzén? A kérdés felvetése azért is jogos, mert ugyanez az arzénes víz kiválóan alkalmas bizonyos betegségek (reuma, krónikus bőrgyulladás) kezelésére is. Egészségügyi szakemberek szerint az arzén vegyületek mérgezési fokát a vízben való oldódása adja, „vagyis minél jobban oldódik vízben, annál jobban képes felszívódni a gyomor-bélrendszerben, és így, a szervezetbe jutva – bizonyos enzimekhez kötődve – képesek befolyásolni a sejtekben zajló anyagcsere folyamatokat. Az arzén a sejtekben nem bomlik tovább, főként a szaruképletekben (köröm, hajszál), illetve a májban és csontban halmozódik fel nagyobb mennyiségben. Hosszan tartó arzén bevitel esetén olyan mértékű sejtkárosító hatás alakulhat ki, amely mutációkhoz, daganatok kialakulásához vezethetnek.”

Az aréznes víz fogyasztása vajon ide vezet-e? Korrekt egészségügyi statisztikák szerint nem feltétlenül. A mélyfúrású kutak elterjedése óta (XIX század) a területen élők ilyen vizet isznak, és az arzénnak tulajdonítható betegségek száma ezeken a településeken sem nagyobbak, mint máshol. Ahol pedig igen, ott más, interferáló okok is lehetnek. (Pl. a szegénység, életmód.) A tömeges megbetegedések elmaradásában közrejátszott, hogy a hetvenes évektől kezdődően, különböző mentesítő technológiákkal sikerült az arzén koncentrációját 50 mikrogramm/liter határérték alá szorítani. Akkor mi a probléma? A fő gond az, hogy a jelenlegi határérték ötszöröse az EU által megengedettnek. Az EU szakemberei szerint az ivóvíz arzéntartalmát 10 mikrogramm/literre kell csökkenteni, ráadásul 2015-ig! Ennek az értéknek a biztosítását jelenleg csak „méregdrága” külföldi technológiákkal, berendezésekkel lehetne biztosítani. Amelyek forrásigényét drasztikusan, 120-150 százalékos mértékben megemelt vízdíj formájában lehetne csak biztosítani. Az új magyar eljárással viszont az emelés mértéke mindössze 3 százalék lenne.

Összefoglalva a találmány előnyeit: egészséges ivóvíz, uniós határérték alatti koncentráció, olcsó, meglevő víztisztító létesítményekhez is csatlakoztatható, piacképes technológia. Persze, ha valóban beváltja a reményeket és nem jut oly sok magyar találmány sorsára. A feledésre.

A térkép forrása