Az erőforráskvóta a megoldás?

Arra a megállapításra, hogy „túlhajszoljuk” bolygónkat, sajnos már senki sem kapja fel a fejét. Ha azonban azt kiabálnánk hangosan, hogy „karbon-kártyát mindenkinek”, akkor valószínűleg többen érdeklődve néznének ránk. A nemrégiben tartott Környezeti Világnap kapcsán találkoztam egy érdekes, új ötlettel. Ez pedig a természeti erőforráskvóta elmélete.

Röviden arról, hogy mi is ez hátha többen is hasonló cipőben járunk: a rendszer lényege, fő célja a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése. Az energiafelhasználási jogok egy évre előre egyenlő módon kiosztásra kerülnének az összes fogyasztó között. Majd egy bankkártyához hasonlatos kártya (karbon-kártya) segítségével tudnánk igénybe venni ezeket. Az elképzelés szerint a rendszer a környezettudatos életmódot mozdítaná elő. Hogy milyen módon?

Nyilvánvalóan, aki többet fogyaszt, vásárolni kényszerül azoktól, akik viszont a keret csekély részével is beérik. Tulajdonképpen kényszerítő erőt jelentene arra vonatkozóan, hogy igyekezzünk csökkenteni a fosszilis energiahordozók felhasználását.

7301912_s

Ki-ki maga döntse el, mennyire „jó” és kivitelezhető ötletről is van szó. Jó magam nem tudok egyértelműen állást foglalni az ügyben. Az egyik fő kérdés, hogy a cél ebben az esetben szentesítheti-e az eszközt? A célkitűzés természetesen üdvözlendő. Egy hasonló program végeredményben elősegítené a megújuló energiaforrások térnyerését, visszaszorítaná a környezetre ártalmas energiahordozók felhasználást. Az itt említett program jótékony következményeiként emlegetik például, hogy hatékonyságra kényszerít, na de megint csak kényszerít.

Ami persze javíthatja a gazdaság versenyképességét, így elméletileg versenyelőnnyel is párosul. A kvóta másodlagos funkciója, hogy támogatja a tudatos fejlesztést, hiszen az esetleges megtakarítások elkölthetők további energiatakarékossági fejlesztésekre.

Valóban ez a legjobb módszer arra, hogy megváltoztassuk az emberek energiafelhasználási-szokásait? Sokan nem értenek egyet a tulajdonképpen önkényesen meghozott korlátozásokkal, hiszen ebben az esetben már nem közvetett befolyásolásról lenne szó. És hát tudjuk: ami egy kicsit kényszerítő, esetlegesen anyagi vonzatai is vannak, azt nehezen fogadja el a közvélemény. Többen viszont azzal érvelnek, hogy ebben a témában már nincs helye a további késlekedésnek, azonnali változások szükségesek!

A jelenlegi helyzet véleményem szerint is fenntarthatatlan. Kíváncsi lennék, hogy a terv milyen konkrét intézkedéseket tartalmazna, hogyan működne a valóságban? Azt hiszem, hogy vagyunk még ezzel így páran…

A napos oldal

Néhány napja jelent meg egy rövid hír az Index Tudomány rovatában, ami gondolkodóba ejthet minden embert, aki képes arra, hogy saját érvrendszerének szajkózása mellett más nézőpontokat is figyelembe vegyen.

A téma nagyon aktuális, tekintve, hogy a „hagyományos” és a megújuló energiaforrásokról lesz szó.(Egyelőre szándékosan nem beszélünk Paksról, mert azt gondoljuk, hogy akkor lesz érdemes írnunk erről, ha a politikai sárdobálás helyébe a szakmaiság lép majd.)

Szinte minden globális és hazai sajtóorgánum is kitörő örömmel fogadta a kaliforniai Ivanpah Solar Electric Generating System (Ivanpah Napelektromosság-termelő Rendszer) működésének megindulását. Az 1600 hektáron elterülő naperőmű az előzetes számítások alapján biztosítani tudja Kalifornia állam 140 ezer háztartásának energiaszükségletét. A beruházás cca. 2,2 milliárd dollárba került. A „Golden State” legmelegebb pontjainak egyikén épült (ahol egyébként a napsütéses órák száma legalább kétszer annyi átlagosan, mint a legnapfényesebb magyar városban, Szegeden).

2

Írtunk már korábban (ha netán nem olvasta, itt megtalálja) a „zöld” energiákról, ezt nem akarjuk megismételni. Most csak néhány gondolat jutott újra eszünkbe a gigantikus méretű erőmű kapcsán.

A tények röviden: a napenergia ugyan környezetbarát, könnyen elérhető, környezetkímélő energiaforrás, azonban a termelt energia mennyisége nehezen megbecsülhető. Mindezek mellett azt is meg kell említenünk, hogy a beruházás kivitelezése, működtetése jelentős környezetterheléssel jár.

A néhány napos működés máris rávilágított (akár szó szerint is) egy igen komoly problémára: a 300.000, számítógép által vezérelt tükör felett elrepülő madarak egyszerűen megperzselődnek a kb. 500 Celsius fokos forróságban.

Ritka állatok, köztük héják, sólymok, papagájok esnek áldozatul a működésnek. Amerikai környezetvédők tették fel a kérdést (ebben a tudósításban), hogy megéri egyáltalán a naperőmű „környezetbarát” technológiájának működése, ha közben számos faj kipusztul?

solar_equipment_highdefinition_picture_168688

Félre ne értsék, nem a megújuló energiaforrások ellen vagyunk! Sőt! Csak arra akartuk figyelmeztetni olvasóinkat, hogy még a környezetvédelemben sem minden fekete, vagy fehér, ahogy egyes szervezetek -saját érdekeik miatt- azt a közvélemény felé kommunikálják. Minden szempontot mérlegelve, a technikai fejlettségünk egyelőre ott tart, hogy nem biztos, hogy a zöld energia minden esetben valóban óvja a környezetet.

Várjuk tehát a lelkes aktivistákat egy kis magunkat odaláncolós kaliforniai tüntetésre! (Feltéve persze, hogy nem tartják helyesnek az állatok pusztulását.)

Pénz kérdés (is)

Ahonnan a legkevésbé vártuk: Kína soha nem látott méretű környezetvédelmi kísérletbe kezd. Persze ehhez szükséges az ország mérhetetlen gazdagsága és nélkülözhetetlen a diktatúra, amely városokat teremt a semmi közepén, parancsszóra.

Peking ma – fotó: flickr.com

A hír önmagában is lenyűgöző: Kína délnyugati részén, a 17 milliós metropolisz, Csengdu közelében kijelölték azt a 7,2 millió négyzetméteres területet, ahol a világ egyik legizgalmasabb környezetvédelmi projektje indul nemsokára. Egy 80 ezres várost húznak fel, ahol nem lesz szükség autókra, az energiatermelést megújuló erőforrások fedezik, a szemét feldolgozására pedig a legmodernebb módszereket vetik be. A tervek szerint egy hasonló méretű átlagos városhoz képest az energiafogyasztás 48 százalékkal, a vízfogyasztás 58, a szeméttermelés pedig 89 százalékkal lesz alacsonyabb. A városból nem lesznek kitiltva az autók, de az egész rendszert úgy tervezik, hogy ne legyen szükség rájuk. Az úthálózat felét a nem motorizált forgalom használja majd, a másik felén elektromos meghajtású kisbuszok szolgáltatják a tömegközlekedést. Rengeteg zöld területet terveznek a mintavárosba, az elvárás az, hogy bármelyik lakóépülettől legfeljebb két perces gyaloglással el lehessen érni egy parkot.
A város energiaellátását szélerőművekre alapozzák (a meteorológiai viszonyok miatt a napenergia nem jöhet számításba), illetve a város szemetét feldolgozó és újrahasznosító üzem is erőműként dolgozik majd. A tervezést a chicagói központú Adrian Smith + Gordon Gill Architecture építész iroda végzi, a hivatalos közleményük szerint a kínai kormány teljes körű támogatását élvezik.