Méhek

Néhány évvel ezelőtt drámai hangvételű hírek számoltak be a méhek – rövid idő alatt – történő tömeges pusztulásáról. Még a szakemberek is értetlenül álltak a jelenség előtt, mert ilyen méretű pusztulásra nem volt elégséges magyarázat a permetezőszer, a génmanipulált növények, a klímaváltozás, de még a rádiós-, valamint mobiltelefonos és mobilinternetes frekvenciákat biztosító, sugárzó adó-vevő tornyok léte sem. Természetesen ezek mind befolyásolják a méhek életlehetőségeit, következésképpen, amit csak lehet, ki kellene küszöbölnünk, de itt kellett még valami másnak is lenni. Meg is találták a fő okot – a kártevők és paraziták, a bakteriális betegségek, a gombás betegségek, a vírusok és növényvédő szerek mellett – a CCD (Colony Collapse Disorder) elnevezésű globális járványt, melynek során a dolgozó méhek váratlanul eltűnnek, kirepülnek a kaptárból, utána a kolónia viszonylag gyorsan elpusztul.

mehek_1A méhek hasznosságára, a rájuk leselkedő veszélyekre sokan, sokféle módon hívják fel a figyelmet. Országszerte ismeretterjesztő előadásokkal, kiadványokkal, újságcikkekkel, mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal. Budapesten, még egy alapvetően kulturális programsorozatba (ELEVEN) is bevették ezeket az „apró óriásokat”, installációt állítottak tiszteletükre és figyelemfelkeltő plakátot ragasztottak ki a falra.”Itt vagyunk a Gellért téren, a város közepén. Valljuk be, a zsongásban sokszor elfeledkezünk a minket körülvevő valódi környezetről. Lassan elűzzük magunk mellől apróbb nagyobb jótevőinket. (…) Belenyúlunk a természet körforgásába, további megoldandó problémákat gerjesztve. Ne felejtsük el észrevenni, ami természettől fogva körbevesz minket. Például a méheket, akik ugyan aprók, de jelentőségük mégis óriási”- írták, és az arra járók átsétálhattak ezen a méhkapun.

mehek_2Mit tehetünk mi, nagy házakban élő városlakók? Legalább a Méhek napja környékén kezdeményezzünk programokat; baráti körben, társaságban hívjuk fel a figyelmet a méhek jelentőségére, pusztulásuk okaira; kapcsolódjunk be olyan rendezvényekbe, amelyek „elviselik” ezt a plusz terhet. Ha kertünk is van, többet is tehetünk. Ne alkalmazzunk méhekre ártalmas növényvédő szereket, ehhez elég elolvasnunk a használati utasítást. Ültessünk méh-csalogató virágokat, például gyűszűvirágot, galagonyát, dísztököt, hóvirágot, hunyort, kasvirágot, levendulát, orgonát, pünkösdi rózsát. És persze ne bántsuk őket, akkor sem, ha jelenlétük zavar bennünket. Tudom, adódhatnak olyan helyzetek, amikor ezt nehéz betartani. Például, ha beköltöznek a kertünkbe, a házunk alá, a falak repedéseibe. De ekkor se öljük meg őket, még akkor sem, ha gyermekeinket, családtagjainkat, vendégeinket féltjük tőlük. Keressünk olyan megoldást, amely mindkét félnek megfelel. Ha egy méhraj telepedik le a kertünkbe, nem kell megijedni, nem fognak minket megtámadni, hívjunk fel egy méhészt, aki valószínűleg szívesen befogja a kóbor méheket, és cserébe nem fog kérni érte semmit. A begyűjtött méhrajból a méhész családot nevel, ami a következő évben már dologra fogható lesz.”