A sütőolajjal mi legyen?

Májusban kampányt indított a Mol a használt sütőolaj leadásának ösztönzésére. (A begyűjtött használt sütőolajból bioüzemanyagot készítenek.) A kampányban 178 MOL kút vesz részt, ezeken a helyeken lehet az otthon összegyűjtött olajat flakonokban, üvegekben leadni. Erről május 1. és június 1. között több országos televízióban, rádióban, napi, heti és havilapban is hírt adnak. A leadott hulladékért cserébe mindenki egy serpenyőt formázó hűtőmágnest, illetve egy egyedi kóddal ellátott kupont kap, amellyel egy weboldalon regisztrálhat a MOL sorsolásos játékára. Számos nyereményt, köztük élmény-utalványokat, illetve fődíjként egy 20 fős grillpartyt sorsolnak ki a vállalkozó kedvű, környezettudatos játékosok között. Három szerencsés nyerteshez pedig Segal Viktor sztárséf látogat el, aki segít a vasárnapi ebéd elkészítésében, és felszolgálásában.

2

A kezdeményezést nagyon jónak tartom, főként azért, mert a lakosok túlnyomó többségének fogalma sincs, miként szabadulhatna meg ettől a hulladékfajtától. Rosszabb esetben a mosogató vagy a WC lefolyójába önti, kályhában elégeti, a kertben elássa; jobb esetben megeteti az állatokkal. Egy Nyugat-Dunántúlon készült kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek között alig voltak olyanok, akik a maradék háztartási sütőolajtól környezetbarát módon szabadultak volna meg.

Feltehetően kevesen gondolták végig, hogy a lefolyóba, csatornába, kukába való kiöntéssel, az elásással, elégetéssel súlyosan szennyezik a környezetet. Nem tudták, vagy nem érdekelte őket, vagy egyszerűen nem is volt elérhető közelségükben  átvevőhely, így aztán kevesen is éltek ezzel a lehetőséggel. Voltak, akik újrahasznosították, fűtőolajnak, üzemanyagnak használták, nem éppen egészség- és környezetbarát módon.

A háztartási sütőolaj elhelyezése

grafikon
*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végösszeg szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

 

A háztartási sütőolajat kukába vagy lefolyóba kiöntők (38,5%) legnagyobb arányban a nők (41,9%), a fiatalabbak (50,5%), a felsőfokú végzettségűek (43,8%) és a városokban élők (45,9) csoportjaiban fordul elő. Sajnos saját, közvetlen környezetemben élők körében is elég kevesen vannak, akik tudják, hova tehetik, hova vihetik az összegyűjtött folyékony hulladékot. Ebben tanácstalanok még azok is, akik az egyébként környezettudatosan élnek.

 

Néhány visszajelzés olvasóinktól a témával kapcsolatban:

  • A maradék sütőolajat összegyűjtöm, és többször is felhasználom. Otthon az udvarra öntöttem, itt a WC-be.
  • Most hallottam, hogy a MOL átveszi a benzinkutakon. Ha az közel lesz, oda fogom vinni. Régebben, amikor még nem voltam tudatos környezetvédő, bizony bedobtam a kukába. Az olajat elástam a kertben. Kb. 10 éve nem teszek ilyet. 
  • Összegyűjtöm, mert az egyik barátom el szokta vinni üzemagyagnak.
  • Összegyűjtöm befőttes üvegekbe, és amikor már 4-5 megtelt, elviszem a MOL kútra.
  • Külön edénybe gyűjtjük, majd kitesszük a szemétbe.
  • Zacskóba és ki a kukába!
  • Az olajat egy befőttes üvegben lezárva a kukába dobom.
  • Összegyűjtöm, és az állatoknak adok, főzök vele kutya-macska ebédet. 
  • Legutóbb a benzinkútnál akartam leadni, de a gumiszerelő műhelyben elkérték, mivel ezzel kiválóan lehet fűteni az olajkályhát.
  • Sajnos kiöntöm szappanosítva a WC-be. Nincs infóm arról, hogy a lakossági háztartási olajat hol gyűjtik.
  • Nem használok étolajat, én kókuszzsírral sütök, főzök. Régebben összegyűjtöttem és elvittem s leadtam a benzinkútnál.
  • Ha kevéske olaj marad, az megy a WC-be, meleg víz és mosogatószer keverékével. A többit a pincében gyűjtjük és rendszeresen elviszi a közös képviselő a pár méterre lévő gyűjtőhelyre.

A Greenpeace szentesíti az eszközt

Eszünkben sincs elvenni Drugics kolléga kenyerét, avagy legutóbbi írása farvizén (ha egyáltalán létezik ilyesmi) evickélni, sem autótologatásban kifáradt jegesmedvékbe rugdosni, mégsem hagyhatjuk szó nélkül a Greenpeace legújabb akcióját. A radikális zöldek ezúttal – ugyancsak az északi-sarki élővilágért aggódva – sátortáborrá változtatták a Gasprom egyik építés alatt álló olajfúró platformját.

„Amikor aktivista társaimmal felmásztam erre a rozsdás olajfúró toronyra, az Északi-sarkvidék megmentéséért küzdő mozgalomhoz két hónap alatt csatlakozott egymillió ember.. Az ő nevükben vagyunk itt.” – nyilatkozta Kumi Naidoo, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója, miután társaival felmászott és a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkedett a Gazprom északi-sarki, még épülő platformján, a Prirazolmnaján. Biztosított mindenkit, hogy elegendő élelmet vittek magukkal a hívatlan vendégségbe, így napokig kitartanak. Majd megjegyezte: „Az egyetlen lehetőség ennek az érzékeny természeti környezetnek a megvédésre az olajfúrások betiltása”.
Nem lehet ritkaságnak nevezni azokat a pillanatokat, amikor teljes szívvel vagyunk hajlamosak támogatni a GP céljait. Az Északi-sarkot, csak úgy, mint a Délit és úgy általában a világ összes sarkát, szélét, közepét és oldalát védeni kell, megvédeni az „érzékeny természeti környezetet”. Bár a célok közösek, az alapelv mégsem – furcsa helyzet. Azzal ugyanis – bármennyire népszerű és jogos is az elérni kívánt helyzet – nem tudunk egyet érteni, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Senki nem szeretne egy napon arra ébredni, hogy ismeretlenek sátortáborrá változtatták a nappaliját, mert nem vitte el a veszélyeshulladék-lerakóba az AA-s elemét. Ahogy arra sem, miként idegenek ülnek az autójában – lehetetlenné téve a vezetést -, mert fogmosás közben folyatta a csapot.
Magánszemélyek a globális környezetkárosítás mérséklésére épp ilyeneket tehetnek: takarékoskodnak a vízzel, szelektíven gyűjtik a hulladékot. Aki ezt elmulasztja, sőt, szabotálja, saját lehetőségeinek maximumát adva rongálja a bolygót. Mégis túlzásnak éreznénk ezekért a bűnökért a magántulajdonhoz és a magánélet sérthetetlenségéhez kapcsolódó jogaink ily mértékű csorbítását. Mi talán igen, a GP azonban nem.
Újra: nem kérdőjelezzük meg az Északi-sark megmentésének fontosságát! Miként az állampolgárok biztonsághoz és nyugalomhoz való jogát sem. Mégis felháborodott a világ, amikor szembesül azzal, hogy az utóbbi célokra hivatkozva bírósági tárgyalás és konkrét vádak nélkül vetnek embereket börtönbe bőrszínük vagy nyelvük miatt; korlátozás és felhatalmazás nélkül hallgatják le bárki telefonját és elektronikus levelezését, és ha „rossz” szót használ, könnyen rács mögött találhatja magát. Mindezt nemes cél elérése és a veszélyes ellenség legyőzése érdekében, emberek százmillióinak elvi támogatásával. Azonban a civilizált emberiség-rész mégis nemet mondott erre, a világ vezető hatalmának fel kellett számolnia Guantánamót, az USA meghátrált.
Úgy tűnik a zsidó-keresztény etika és a római jog adta fundamentum is kevés a Greenpeace megfékezéséhez. Nem létezik, mert nem létezhet egyetlen – még oly nemes – cél sem, amelynek eléréséhez nemtelen, jogsértő lépések vezetnek. Ahol mégis, azt diktatúrának hívják, legyen az fekete, barna, vörös vagy zöld színű.

P.S.: Az olajkitermelés globális leállása után furcsa világ köszöntene ránk. A benzint és társaikat talán felváltaná az elektromos áram (bár a sötétzöldek az atomenergiát is betiltanák), a közlekedéssel sok gond nem lenne, bár nagyon megdrágulna. De egy csak egy pillanatra képzeljük el az életünket műanyag nélkül. Nem csak a bevásárlószatyrok tűnnének el, de a számítógépek, a ruháink jelentős része, mindennapi eszközeink, orvosi műszereink sokasága. Gyűlölködni lehet, de nem ártana néha gondolkodni is.