Megesszük a jövő nemzedék kenyerét

Év eleji listakészítés a tennivalókról – így foglalható össze Szabó Marcellal, a jövő nemzedékért felelős ombudsman-helyettessel folytatott beszélgetésünk. Szóba került Paks felújítása, a Szigetköz megmentése, a talaj kizsigerelése. Mit tesz a hosszú titulusú jogvédő azért, hogy ne együk meg a jövő nemzedék kenyerét.

Blogunk vitába szállt korábbi kijelentésével, miszerint a gazdasági válság egyik legnagyobb vesztese a környezetvédelem. Álláspontunk szerint a pénzhiány innovatív, energiatakarékos megoldásokra sarkall mindenkit.
– Valóban van a válságnak egyfajta pozitív hatása, ám ez inkább abban nyilvánul meg, hogy nem valósulnak meg olyan környezetkárosító beruházások, amelyek máskülönben felépülnének. Abban is van igazság, amit mondanak, hiszen az emberek, a döntéshozók a krízis hatására fogékonyabbak olyan kérdésekre, amelyek korábban kevésbé mozgatták meg őket, így például az energiatakarékos házak építése egyre többeket érdekel. Ma ez még nagyon költséges és az emberek többsége meg sem engedheti magának, de már az egyszerű hőszigetelés is nagyon sokat segítene a jelenlegi környezetterhelésen. Ezzel párhuzamosan kezd egyre köztudottabbá válni, milyen rossz irányba halad a világ. Nem biztos, hogy a mindennapi életben ezt mindenki pontosan meg tudja fogalmazni, de azt sokan tudják, hogy mind a biodiverzitás-, mind a klíma-védelem zsákutcába jutott. A gazdasági válság egyértelmű negatív hatása, és a korábbi állításomban is erre utaltam, hogy miközben az államoknak direkt és indirekt módon egyre több pénzt kellene költeniük a környezet védelmére, a jelenlegi globális krízisben erre egyszerűen nincs mód. Nem feltétlenül konkrét dolgokra akarok rámutatni, de a jövő nemzedékek iránti méltányosság értelmében bizonyos pénzeket meg tudnánk spórolni magunkon, a saját generációnkon, de nem spórolhatunk meg a gyerekeinken és unokáinkon.
Ön nem említ konkrétumokat, majd megtesszük mi. Miközben Európa éppen elfordulni látszik az atomenergiától, Magyarországon Paks fejlesztése van napirenden.
– Muszáj ennek kapcsán arról beszélnem, hogy mi az én feladatom és mi nem. Az a kötelességem, hogy az olyan lépések megtétele ellen tiltakozzam, amelyek a jövő nemzedékek alkotmányos jogait érintik. Ami nem az én hivatalom feladata, hogy alternatív környezetpolitikát készítsünk. Atom-energia ügyben az a dolgunk – amit az elődöm is nagyon jól csinált –, hogy mindenkiben tudatosítsuk: mi a döntés tétje. Ehhez pedig minden információt a döntéshozók és a polgárok rendelkezésére kell bocsátanunk. Paks fenntartása a legakutabb és legizgalmasabb kérdés. Mind az atomenergiával, mind a szén alapú energiatermeléssel kapcsolatban nagyon komoly aggályaink lehetnek, mivel mindkettő jelentősen terheli a környezetet. Az előbbi jelentős kockázatával, a hulladékkezelés megoldatlan kérdéseivel, utóbbi pedig a légkör szennyezésével és az energiaforrások kimerülésével okoz nehézséget. Személyes meggyőződésem, hogy a megújuló energiaforrások használata célszerűbb lenne. Azonban ha a továbbhasznosítás mellett születik döntés, akkor arra kell törekedni, hogy a legjobb technológiákat használják a felújítás, élettartam-növelés során.
Nagyon politikus választ adott. Talán ezért nem szeretik annyira bizonyos zöld csoportok.
– Kire gondol?
Például a Reális Zöldekre. Bős-Nagymaros kapcsán kemény kritikákat kapott.
– A Reális Zöldeknek, azon kívül, hogy a nagymarosi vízlépcső felépítését szorgalmazzák, nem látom, hogy milyen más, környezetvédelmi kérdést képviselnek. Mintha olyan speciális környezetvédelmi csoport lennének, amelynek a fő célja egy erőmű-beruházás megvalósulása. Szokatlan kombináció. Az ember életében vannak nagy szerelmek, nekem a Duna-ügy ilyen. Abban reménykedem, hogy ez a szerelem makulátlan marad. Egyetemista korom óta azt szeretném elérni, hogy a Dunát visszatereljük az eredeti mederbe. Látom a rengeteg megoldatlan környezeti problémát a Szigetközben, amelynek egy részét a Duna visszaszerzése megoldaná, más részéhez egyéb intézkedésekre lenne szükség. Azt szeretném, ha megvalósulna az, amit az országgyűlés 1991-ben elhatározott és létrejönne egy osztrák-szlovák-magyar nemzeti park a Szigetközben.
Jövőképnek szép, de milyen konkrét, rövid távú céljai vannak?
– A jövő nemzedékért felelős ombudsman-helyettesi tisztség legfontosabb feladata az Alaptörvény P cikke szerint bevezetett „nemzet közös öröksége” fogalmával kapcsolatos. Ez az örökség az erdőkre, a természetes vizekre, a földekre, a biológiai sokféleségre, különösen a hazai állat és növényfajtákra mondja ki, hogy e természeti erőforrásokat a jövő nemzedékek számára alkotmányos kötelezettség legalább olyan jó állapotban örökül hagyni, mint ahogy most vannak. Ebből a legkonkrétabb cselekvési kötelezettségem most a készülő erdő-törvénnyel kapcsolatos. Az Országos Természetvédelmi Tanács már tárgyalta a törvény új tervezetét, amely aggodalmakra ad okot. Miután még egy formálódóban lévő tervezet, nem mennék bele a részletekbe, de amennyire lehet, az együttműködő alkotmányosság híve vagyok, ezért minél előbb jelezzük az aggályainkat, annál több esélyünk van a tényleges javításra. Nem az a fő célom, hogy sokat szerepeljek a sajtóban, inkább hasznos szeretnék lenni. Úgy látom, hogy a javaslat visszalépést jelent a környezetvédelem jelenlegi szintjéhez képest, az erdészeti-gazdasági érdekeket előtérbe helyezi a környezetvédelemmel szemben. A másik, szintén akkut probléma a termőfölddel kapcsolatos. A mezőgazdasági termőterületek tulajdonviszonyai fontos kérdést jelentenek, hiszen minél inkább segíti a törvény a kisebb tulajdonosokat, annál nagyobb az esély arra, hogy nem vállalkozásszerűen fogják a földet használni, hanem egy több nemzedékre szóló, családi erőforrásként, amelynek megőrzéséért a kisközösség mindent el fog követni. A latifundiumokat el kell kerülni. A talaj kimerülésével kapcsolatban sokkal kevesebb szót hallunk, mint a tulajdonviszonyokról, pedig azt mondják a szakértők, hogy jelenleg is túlhasználjuk a mezőgazdasági termőföldet, kizsigereljük. Mint a jövő nemzedékért felelős ombudsman-helyettes mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne együk meg a jövő nemzedékek kenyerét.

A válság hatásai: többet használ, mint árt?

A környezetvédelem a válság vesztese – jelentette ki nemrég Szabó Marcel, akit röviden zöld vagy környezetvédelmi ombudsmannak szokás nevezni. (Nem véletlen, ki tudná megjegyezni hivatalos titulusát: az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős új helyettese.) Állítása egyrészt nyilvánvaló igazság, ám más szempontok is érvényesíthetők talán.

Szabó Marcell szerint a válság miatt szűkülnek a környezetvédelemre fordítható források, miközben számos fejlett államban, köztük a Magyarországon is alkotmányos elvek rögzítik, hogy a jogvédelem már elért szintjéről visszalépni nem lehet. Kormányzati feladat és felelősség megoldani, hogy az eddiginél hatékonyabban, kevesebb pénzből is megfelelő szinten ellássa az állam ezeket a feladatokat. A szakember hozzátette: nemzetközi szinten is fontos az erőteljes fellépés, hiszen például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását korlátozó kiotói jegyzőkönyv vállalásai csak 2012 végéig szólnak, és a megújításukban az eredetileg részt vevő államok egy része nem érdekelt, ezért a folyamat jövője az Európai Unió erőfeszítései ellenére meglehetősen bizonytalan. Az Egyesült Államok nyugati partjai és a Hawaii-szigetek közötti csendes-óceáni területeken az áramlatok becslések szerint két Egyesült Államok méretű hulladékszigetet hordtak össze, ami súlyosan károsítja az élővilágot, és még csak megbecsülni sem lehet, milyen műszaki megoldásokkal, mekkora anyagi ráfordításokkal lehet megtisztítani az óceánt. Magyarország számára azért is fontos a nemzetközi együttműködés, mert egyre több érv szól amellett, hogy a globális felmelegedés által leginkább érintett országok közé tartozik.
Az ombudsman-helyettes jó és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, és letagadhatatlan: amikor az embereknek és államoknak egyaránt kenyérgondjaik vannak, addig kevés figyelem és még kevesebb forrás fordítható a környezetvédelemre. Tiszta logika, nehéz belekötni. A valóság azonban eltér az általános vélekedéstől.
Egy egyszerű, kicsit öncélú megoldással igyekszünk illusztrálni, mire is gondolunk. A költséghatékonyság és a környezetvédelem jegyében született, nem éppen világrengető, de bájos és innovatív ötletről számolunk be. Reklám-szóróanyagok helyett az egyik világcég a kávézókat támadta meg legújabb kampányával, de papír felhasználása nélkül. Kampányanyagát internetes oldalára töltötte fel, a kávét fogyasztók pedig QR kódos süteményt kaptak a csésze fekete mellé. A finomságra ehető rizspapírral került a kód, így fogyasztás közben okostelefonnal leolvasható volt az üzenet.
Természetesen nem ez az apróság váltja meg a világot és teszi helyre a globális klímaváltozást. De az szemmel látható, hogy a válság, a pénzszűke új, kreatív innovációkra sarkallja a vállalatokat és az országokat is. Ez igenis kedvez a környezetvédelemnek, a zöld gondolat és technológiák elterjedésének. És épp az amerikai elnökválasztás mutatta meg, mennyire nem hagyható figyelmen kívül a gazdasági válság közepén sem a környezetvédelem. Obama elnök újraválasztásában talán minimális, de nem elhanyagolható szerepet játszott az is, hogy New York vezetése végül, feladva semlegességét, a demokrata jelölt mellé állt, éppen az elnök környezetvédelmi elkötelezettségére hivatkozva.
A válság innovációra sarkall, a környezetvédelem pedig van olyan jó és hosszú távú üzlet, hogy a leleményes cégek jól jöjjenek ki belőle. Ez pedig nekünk és az egész bolygónak jó üzlet lesz.