Egyszerűen jó érzés

Milyen indokai, motiváció vannak azoknak a polgártársainknak, akik, velünk együtt lelkes hívei a szelektív gyűjtésnek? És persze fontos, az is, hogy akiknek nincs ilyen elköteleződésük, miért nincs? Kezembe került egy nyugat-magyarországi – még nem publikus – kutatás, amely, többek között ezt a kérdést vizsgálja.

1

Kezdjük azzal, hogy a válaszadók 83 százaléka állítja, gyakrabban vagy ritkábban, részt vesz a szelektív gyűjtésben. Ez az arány még akkor is imponáló, ha sejtjük, hogy nem mindenki mondott igazat. Elsöprő hányaduk szerint azért jó szelektíven gyűjteni, mert az anyagokat újra fel lehet használni. Más szempontok, úgy, mint az értékesítési lehetőség, a könnyebb szállíthatóság, a higiénikusabb kezelési mód kevesebb szavazatot kaptak, de az kiemelendő, hogy az interjúalanyok 14,5 százalékának egyszerűen jó érzést kelt annak tudata, hogy a szemétben levő anyagok nem semmisülnek meg. Az így vélekedők átlagot meghaladó arányban az idősebbek, a nők és a felsőfokú iskolai végzettségűek csoportjaiban találhatók.

2

„Nem tudom az újságpapírt csak úgy a többi ételmaradék közé betenni. Nem visz rá a lélek”- nyilatkozta az egyik interjúalany. Az ilyen beállítódás alapja az régi, a már egyszer megvolt, de a fogyasztói társadalom nyomása miatt egyre inkább elfelejtett, elhanyagolt viszonyulás a javakhoz. A régi háztartásokban helye volt a hulladék hasznosításának, az energiával, anyagokkal való takarékoskodásnak, a sérült eszközök, ruházati cikkek megjavíttatásának, tartós cikkek vásárlásának, amit ma környezettudatos fogyasztói magatartásnak hívunk. Erre még sokan emlékeznek,  lehet rá építeni.

Persze az is roppant tanulságos, hogy akik nem hajlandók szelektíven gyűjteni, milyen indokokat hoznak fel mentségül? Például azt, hogy szerintük a kukások a szeméttelepen úgyis összeöntik a szemetet. Ők ezt már látták, vagy még inkább hallották „megbízható személyektől”. Az a kifogás is előfordult, hogy nem tudtak róla, lusták, nem kötelező a gyűjtés, de a legmeglepőbb indok mégis az, hogy mivel mások sem gyűjtenek szelektíven, ő sem teszik, mert egy fecske nem csinál nyarat. A legtöbb válaszadónak mégis inkább az volt a kifogása, hogy a gyűjtősziget túl messze van a lakásától, valamint, hogy nincs elég hely a lakásban a tárolásra. Nem véletlen, hogy erre leginkább a nagyobb társasházakban, panellakásokban élők panaszkodtak.

diagram

*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végeredmény szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

A fentieken kívül gátló tényezők lehetnek még azok a rögzült szokások, amelyek a hulladék eltüntetését környezetszennyező módon oldják meg. Elássák, elégetik, eltüzelik, erdőbe, útszélre rakják. Ugyancsak ártanak a környezetbarát szemlélet elterjedésének az új fogyasztói szokások (eldobható termékek, csomagolt áruk stb.), a tömegessé vált turizmus, a településeken átmenő forgalom.

A szelektív gyűjtést hanyagolóknál büntetés nincs, de anyagi motiváció sem. Mondják, nyugaton vannak olyan helyek, ahol nem, vagy kevesebbet kell fizetniük a szállításért azoknak, akik szelektíven gyűjtenek. Az anyagi motiváció a probléma megoldásában kétség kívül hatásos eszköz, de nálunk ingatag talajon áll, mert az amúgy is drága szelektív rendszert még tovább drágítaná. Szegény ember vízzel főz, ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor csak a belső meggyőződésre, a környezetvédelem iránti elkötelezettségre tudunk támaszkodni. Ezért kell megbecsülnünk azokat, akiknek egyszerűen „csak” jó érzést ad annak a tudata, hogy az ő közreműködésükkel drága nyersanyagokat lehet az enyészettől megmenteni.

3

Karácsonykor is legyünk környezettudatosak

A karácsony is lehet zöld! Ma sokan úgy tartják, hogy a karácsony már nem a szeretet, hanem a fogyasztás ünnepe. Sajnos nekünk is vannak negatív tapasztalatink a vásárlási lázról (írtunk is róla itt), az értékek relativizálódásáról. Abban hiszünk, hogy a zöldebb ünnep meghittséget, valamiféle lassan feledésbe merülő bensőségességet csempész az együttlétbe. A következő tanácsokkal, ötletekkel kívánunk békés, meghitt karácsonyt minden kedves Olvasónknak!

14927071_s

Puritán, ízléses, zöld

Ne autózzon feleslegesen!

Nem is gondolná, mennyi időt, valamint üzemanyagot takaríthat meg, ha nem kampányszerűen vásárol, hanem a decemberi hónapban folyamatosan szerzi be az ajándékokat. Ha erről már lemaradt, akkor is érdemes „tömbösíteni” a bevásárlást. Ne induljon el külön egy-egy ajándékért, hanem lehetőleg egyszerre vásárolja meg az összeset!

Az online rendelés, a postai kiszállítás is jó megoldás– a postás sosem egy csomagot szállít egyszerre. Így mindenki jól jár: a környezet és Ön is. Az ünnepek alatt szervezzék meg előre a rokonlátogatást! Ne menjenek több autóval a nagymamához, hiszen egy autóban is elférnek négyen-öten!

Ajándékot okosan és olcsón

A jó és környezettudatos ajándék titka az odafigyelés és a felkészülés. Hallja meg év közben rokonai, barátai elejtett megjegyzéseit, hogy mire vágynak, minek örülnének, és írja föl magának! Egy fogyasztói kutatás szerint az ajándékba kapott dolgok 1%-át használja az ember fél évvel az után, hogy megkapja. Gondoljon a 99%-ra! Mennyi energiát emészt fel ezek gyártása, tárolása, szállítása, majd hulladékként való kezelése.

Közhelyes ugyan, de igaz: nem mindig a pénz számít! Sokan jobban örülnek egy praktikus, kézzel készített figyelmességnek (egy finom süteménynek, egy Ön által készített különleges lekvárnak, vagy éppen a téli kertből származó tulipánpaprikának), mint a tucatajándéknak. Ha szóba sem jön, hogy maga készítsen ajándékot, akkor érdemes körülnéznie a környék karácsonyi vásáraiban. Ott ugyanis többnyire olyan kézműves dolgokat találhat, amelyek nemcsak ízlésesek, de a közelből származnak.

23215270_s

Csomagoljon környezetbarát anyagokkal!

Csomagoljak vagy sem? Ha nem csomagolok, részben nem lesz meglepetés az ajándék, részben azt gondolja majd a megajándékozott, hogy csak úgy „odalöktem” neki. Viszont a csomagolóanyag drága és a legkevésbé sem környezettudatos. Jó hír, hogy ez is megoldható!

Válasszon otthonról csomagolóanyagot! Vágjon ki üdvözlőkártyákat, készítsen masnit, hópelyhet, vagy csillagot. Teheti az ajándékokat feldíszített oldalú cipős dobozba, vagy kifestett befőttesüvegbe. Nagyobb dolgokat csomagoljon régi, megsárgult újságpapírba, ami a padláson vagy a garázsban kallódik évek óta.

Ma már itthon is többen hódolnak egy külföldön elterjedtebb szokásnak: egy szépen megvarrott, dekoratív textilzsákba helyezik a karácsonyi ajándékot (pl. Wiener Weihnachtssack). Ez környezetbarát és újrahasznosítható.

Ha végképp nincs más ötlete, akkor olyan csomagolópapírt válasszon, ami újrahasznosított, biológiailag lebomló anyagból készült (nincs fényes, műanyag bevonata).

Fényt és meleget, környezettudatosan!

Rengeteg energiát takaríthat meg, ha LED izzókat használ, mert ezek kb. tizedannyit fogyasztanak, mint hagyományos társaik. Szépen feldíszített házának sem kell egész nap fényárban úsznia: elég, ha esténként kapcsolja fel 1-2 órára, hogy barátai, szomszédjai megcsodálhassák.

Fűtsön okosan! Nem kell vacognia, de ezen is takarékoskodhat! Az egész napi sütés-főzés idejére tekerje alacsonyabb fokozatra a fűtőtesteket! Intenzíven, kereszthuzattal frissítse fel lakása levegőjét, ne hagyja a résnyire nyitott ablakon egész nap „szökni” a meleget!

16919410_s

A rossz példa

A karácsonyfa is számít!

Ha van tere és lehetősége arra, hogy az ünnepek után is gondozza, akkor a cserepes fenyő a legjobb választás. Ha mégis a vágott fenyő mellett dönt, akkor olyan helyre vigye majd vissza, ahol megfelelően kezelik azt, például ledarálva komposztálják!

Jusson eszébe, mit és hogyan csináltak elődeink, akik sokkal környezettudatosabb módon éltek! Műanyag díszek helyett például házi készítésű habcsókot, mézeskalácsot akasztottak a fákra, amelyeket a fa lebontása után el is lehetett fogyasztani. Az elektromos égősor helyett pedig néhány gyertya meggyújtásával teremtettek ünnepi hangulatot. Ha teheti, kövesse ezeket a példákat!

Tudatosan, szelektíven!

Évről évre visszatérő probléma az ünnepeket követő szeméthegyek eltakarítása. A díszeket gondosan csomagolja el, ahelyett, hogy kidobná őket. A feleslegessé vált csomagolópapírból csillagokat, hópelyheket hajtogathat, ami szép dísze lesz a jövő évi karácsonyfának. Ne dobja ki a narancshéjat sem, hiszen abból illatos dekoráció készíthető. Azt mondanunk sem kell, hogy karácsonykor is válogassa szét a hulladékot!

Egyszerűen próbáljon meg ellenállni a fogyasztói társadalom nyomásának!

Nincs szükség a barokkos bőséget idéző ajándékhalmazokra. A média, a nagy gyártók reklámjai hitetik el velünk, hogy csak így szép a karácsony. Nem a drága, sokszor felesleges dolgokkal fejezheti ki igazán az érzéseit. Egy figyelmesség, egy apró gesztus, egy mosoly többet ér minden ajándéknál.

A karácsony a szeretet ünnepe. Figyeljünk oda szeretteinkre így meghittebb, boldogabb lesz a karácsonyunk! Sőt ezzel a környezetünkkel is jót teszünk! Ha eddig nem így ünnepelt, s barátai, rokonai majd furcsállják attitűdje változását, akkor mondja el nekik is, hogy miért változtatott. A válasz egyszerű: egy fenntartható jövőért.

23112151_s

Nők és a környezetvédelem

Környezetvédő berkekben gyakran emlegetett tény, hogy a nők nagyobb figyelmet fordítanak a környezetvédelemre, a fiatalok pedig nagyobb tájékozottságot mutattak a témában, mint az idősebbek. Most csak a nemek közötti különbségeket vesszük szemügyre, de később megvizsgáljuk, mit mutatnak a korcsoportok szerinti megoszlások.

A kutatások többségében az az eredmény jött ki, hogy a nők környezet iránti beállítódása pozitívabb, mint a férfiaké, ami azzal magyarázható, hogy a nők jobban megfontolják saját cselekedetük másokra gyakorolt hatásait. Az egyik felmérés adatai szerint a nők 57 %-a, míg a férfiaknak csak 40 %-a volt hajlandó többet fizetni a környezetbarát termékekért. A nők nagyobb gyakorisággal vesznek részt olyan zöld tevékenységekben is, mint az újrahasznosítás és vásárlás. Mivel általánosan elmondható, hogy a nők többet vásárolnak, ezért a nők környezettudatosságának magasabb szintje pozitívan értékelhető jelenség.

2

Saját kutatásaimban hasonló eredményeket kaptam, ha mértékében nem is, de irányultságában mindenképpen.  A nők majdnem minden környezetvédelmi szegmensben jobbak, mint a férfiak, pontosabban saját csoportjukon belül nagyobb arányt képviselnek azok, akik környezettudatos módon viselkednek. Legnagyobb arányban a szelektív gyűjtésben különböznek a férfiaktól, de a komposztálók aránya is náluk magasabb. A férfiak viszont a veszélyes hulladékok megfelelő helyre való szállításában értek el jobb eredményt, igaz, csak néhány százalékkal, ráadásul nem is minden anyag esetében. A megmaradt festékek, hígítók és az elektronikai hulladékok esetében inkább a férfiak, viszont a gyógyszerek és háztartási olaj környezetbarát elhelyezésében a nők járnak el helyesebben. Nyilvánvaló, hogy ebben a felvállalt szerepek (férfimunka, női munka) és az autóhasználat is meghatározó lehet. Van, ami a nőkre és van, ami a férfiakra marad.

t1

1

Összességében a környezettudatos fogyasztói magatartásnál kicsi a különbség a két nem között, de ha az egyes összetevőket is megnézzük, beszédes különbségekre bukkanhatunk. Négy területen van markánsabb különbség, mind a négy a nők javára. Ők azok, akik közül kevesebben dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak. Vásárláshoz inkább papírból, szövetből készített táskát, vagy a kosarat visznek, és többen hajlandók környezetbarát termékeket vásárolni. A férfiak egyedül a vízzel való takarékoskodásban mutatnak többletet, de ott sem sokat, mindössze 1,7 százalékot.

Az egyes tevékenységet gyakran végzők aránya, százalékban

t2

Összességében megerősítést nyert nálam is, hogy a nők között többen vannak a környezetvédelem iránt elkötelezettek. Bár átlagosan nem nagy az előnyük a férfiakhoz képest, mindössze 6 százalék, de vannak egyes területek, ahol ennél jóval nagyobb a különbség: például a szelektív gyűjtésben, a használt ruhák továbbadásában és a környezetbarát termékek preferálásában.

4

 

Attitűdök

Mi szelektálunk, cserébe nem lesz szemétdíj? Vagy úgy akarják majd megvalósítani, hogy mi majd szépen átválogatjuk a szemetet a hulladékkezelő cégeknek és továbbra is szedik a díjakat? Van ám ebben sok-sok sunyulás.” (Egy név nélküli hozzászólás a szelektiv.hu oldalon).

A szelektív gyűjtésben való részvétel legnagyobb gátja állítólag a távolság volt eddig. Ám, ha ez igaz lenne, a házhoz menő rendszerrel (amelyet 2015-ig kell az országban kiépíteni), ezt az akadályt teljesen meg lehetne szüntetni. Gyanítom azonban, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mindig lesznek olyanok (remélhetőleg egyre kisebb számban), akik nem hajlandók a szelektív rendszerbe bekapcsolódni, még akkor sem, ha a konténer ott van a házuk előtt. Akik, még ideológiát is gyártanak hozzá, mint a mottóul választott mondat szerzője.

2

A hulladékkal kapcsolatos beállítódás értékrenden, szokásokon alapul, amelyek megváltoztatása, megfelelő irányba terelése nehéz dolog, de nem lehetetlen. Vannak támogató és nehezítő tényezők, amelyeket számításba kell vennünk. Támogatója lehet a pozitív beállítódás formálódásának, hogy a régi háztartásokban helye volt a hulladék hasznosításának, az energiával, anyagokkal való takarékoskodásnak, a használt eszközök, ruházati cikkek megjavíttatásának, tartós cikkek vásárlásának, amit ma környezettudatos fogyasztói magatartásnak hívunk. Erre még sokan emlékeznek, és elég sokan ma is alkalmazzák.  Az is sokat nyom a latba, hogy már most is sokan részt vesznek a szelektív gyűjtésben és ezt a szokásukat a jövőben is meg akarják tartani. Valószínű, az uralkodó értékrendnek, beállítódásnak köszönhető egyes – a helyzet javítását célzó – intézkedések jelentős társadalmi támogatottsága is. Gátló tényezők lehetnek viszont az új fogyasztói szokások (eldobható termékek, csomagolt áruk stb.) elhatalmasodása, és nem utolsó sorban a szolgáltatóval szembeni bizalmatlanság („a válogatott hulladékot úgyis összekeverik”, „csak a bevételt nézik” stb.) És persze a kényelem, mert sokaknak egyszerűbb, könnyebb a szemetet válogatás nélkül a kukába dobni, mint a szétválogatással bajlódni.

Egy Nyugat-Magyarországon végzett kutatásból (itt olvashatja) kiderült, melyek azok a tényezők, amelyek miatt érdemes a szelektív gyűjtésben részt venni. A válaszadók elsöprő hányada szerint azért, mert az anyagokat újra fel lehet használni.  Más szempont, mint például az értékesítési lehetőség, a könnyebb szállíthatóság, a higiénikusabb kezelési mód kevesebb szavazatot kapott, de az kiemelendő, hogy az interjúalanyok egytizedében egyszerűen jó érzést szül annak tudata, hogy a szemétben levő anyagok nem semmisülnek meg, és valakik ezt még hasznosítani tudják.

A szelektív gyűjtés előnyei

grafikon*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végösszeg szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

A szelektív gyűjtést nem vállalók elsősorban a konténerek távolságát és a keletkezett hulladék csekély mennyiségét hozták fel mentségül. Utóbbiak állítják, ők nem termelnek annyi szemetet, hogy azt el is kellene vinniük, e helyett inkább elássák, eltüzelik, felhasználják. A kifogások között néhányan még megemlítették, hogy feleslegesnek tartják a válogatást, mert a hulladéktelepen úgyis összekevernek mindent; a gyűjtők hamar megtelnek, sokszor nem is tudják hova tenni, legfeljebb mellé; és azt is, hogy lakásukban nincs külön helyük a tárolásra. Remélhetően ezen kifogások többsége megszűnik a házhoz menő rendszer bevezetésével.

Dobd be pontosan a szelektívbe!

Több ízben írtunk már a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról. Egy hírlevélben (itt olvashatja) bukkantunk rá a Berlini Közterület Felügyelet szemléletformáló kampányára, amiben a szelektív gyűjtésre buzdítja a német főváros lakóit. Hihetetlen, mégis hiteles adatokkal támasztják alá érveiket: a megfelelő hulladékgyűjtéssel és elhelyezéssel közel 403 000 tonna széndioxid kibocsátását kerülhetné el a metropolisz.

Névtelen

Apropó, kidobás. Kik dobhatnának pontosabban, mint egy profi kézilabda csapat játékosai? Ezért a kampány arcainak a Bajnokok Ligájában is szereplő Füchse Berlin csapatának játékosait nyerték meg. Ez mégsem egy sportblog, így nem sorolnánk fel a videókban szereplő kéziseket, de a spanyol ikon, Iker Romero neve azért mindenkinek ismerősen csenghet. A sportolók hat humoros videóban mutatják be (itt), hogyan kell a különböző hulladéktípusokat megfelelően a kukába dobni. Minden a helyére kerül: pizzásdoboz, borosüveg, stb. Azt, hogy a berliniek komolyan gondolják a szelektív gyűjtés és a környezetvédelem fontosságát, az is bizonyítja, hogy a Közterület Felügyelet honlapja felfrissített arculattal (elérhető itt), vonzó designnal várja és támogatja a téma iránt érdeklődőket.  Akár megtekinthetjük a 2010-ben felállított Guinness-rekordot is (itt), amikor 6401 kukából raktak ki színes képet.

Nem szeretném továbbírni a „nyugaton minden olyan jó, itt meg olyan rossz” című tragikomédiát, de az ehhez hasonló kezdeményezések miatt valóban érdemes lenne kicsit nyugatra tekintgetnünk. Jó lenne, ha nagyobb városainkban, s persze a károsanyag-kibocsátás miatt elsősorban Budapesten is lennének hasonló kezdeményezések. A lakossági fórumok, postaládába belapátolt szóróanyagok helyett legyünk kicsit kreatívak. Kezdhetjük saját környezetünkben! Egy játszótéri szemétgyűjtő-akciónál, vagy humoros flashmobnál kevés jobb reklámot tudok elképzelni.

Útszéli szemetek

A környezetszennyezés egyik legbosszantóbb formája a szemetelés. Amikor a gyerek elejti a csokoládéspapírt, és a vele levő szülő nem szól rá, amikor az autókból műanyag palackot dobnak ki, amikor erdőkbe, árkokba, parkoló autók közé rakják le a háztartási hulladékot. Amit aztán az állatok marcangolnak, mi pedig napokig „élvezhetjük” a szétszóródott hulladék látványát, szagát. Az elhagyatottabb helyeken az illegálisan lerakott szeméthalmaz gyorsan nő, egyre többen gondolják úgy, szabad a gazda, ide bármit le lehet rakni, hiszen már valaki ezt előttük is megtette.

szemét_03

Így kezdődik.

szemét_02Ilyen, vagy még ennél is nagyobb lesz.

Azért különösen bosszantók ezek az esetek, mert van megoldás, ha nem is tökéletes, de a hulladék gyűjtése és szállítása nálunk elég jól szervezett rendszerben történik. Vannak utcai szemétgyűjtők (ha éppen nem törték le, nem gyújtották fel vandálok), a lakás elől elviszik a kukákba gyűjtött szemetet, vannak szelektív konténerek, hulladékudvarok, speciális hulladékot gyűjtő akciók, lomtalanítás stb. Sokan mégsem ezeket választják, mert ehhez erőfeszítést kellene tenni. Sajnos a szemetelés kockázata kicsi, én még nem hallottam, hogy valakit ezért megbüntettek volna. Nem úgy, mint az észak-amerikai országokban, vagy Angliában, ahol már a parkokban, vagy az autóból kidobott papírdarab miatt is szigorúan büntetnek.

Újabban az illegális lerakás helyszínei közé a szelektív konténerek is felsorakoztak. Egyesek nemes egyszerűséggel helyezik a gyűjtők mellé háztartási hulladékukat, különböző göngyölegeket, veszélyes anyagokat, bútorokat (!), bármit, ami otthon feleslegessé vált.

szemét_01Rövidesen ez a halmaz is gyarapodni fog.

Jóérzésű emberek tesznek ez ellen, időnként eltakarítják mások szemetét, figyelmeztető táblákat helyeznek el, mint Nagymaroson az egyik szelektív gyűjtőnél. Érdemes ennek szövegét megörökíteni az utókor számára, mert – ahogy ez korábban minden esetben megtörtént – ezt a táblát is le fogják tépni. A szégyenkező szemetelők, már, ha vannak ilyenek.

Tisztelt Hölgyek/Urak!

Ez itt egy szelektív hulladékgyűjtő, nem pedig kommunális konténer.

A konyhai és egyéb szemetet a saját, vagy az arra kijelölt szeméttárolóba szíveskedjenek elhelyezni. Szégyen, hogy Magyarország egyik legszebb helye úgy néz ki, mint egy szeméttelep. Önök mit szólnának, ha saját házuk mellett egy ilyen „látványosság” éktelenkedne.

Ha Ön szelektív hulladékot hozott, kérjük, válogassa is szét és ne tegye zacskóstul valamelyik tároló tetejére. Megértésüket és segítségüket köszönjük: a környék lakói

Üvegek

Az utóbbi időben gyakran tapasztalom, hogy a szelektív szigeteken az üveges konténerek gyorsan megtelnek, annak ellenére, hogy a hajléktalanok kiválogatják közülük a visszaválthatókat, jobb esetben kipecázzák, rosszabb estben felborítják, felfeszítik a gyűjtőt, vagy már bedobás előtt elkunyerálják, követelik a tulajdonostól.

 

Mi lehet a gyors telítődés oka? Ritkán ürítik a konténereket, vagy alkalmanként megugrik a fogyasztás, esetleg túl sok féle, visszaválthatatlan üveg van forgalomban? Mindegyik lehetséges. Egyes ünnepek után különösen sok üveg kerül a konténerek mellé, amit csak később szállítanak el, de a placcra kirakott üvegek összetételéből látható, hogy rengeteg, különböző formájú, színű, űrméretű, eredetű flaska van köztük, olyanok, amiket sehol sem váltanak vissza. Az egykor jól működő betétdíjas rendszer mára leépült. Különösen nagy a visszaesés az ásványvizes, üdítős, pezsgős és tejesüvegek vonatkozásában. Egyedül a sör „tartja magát”, de, ha a trend nem változik, a fémdobozos kiszerelés előbb-utóbb ennél a terméknél is drasztikus változásokat hoz.

Persze a fogyasztók környezettudatosnak egyáltalán nem nevezhető magatartása is hozzájárul a pazarláshoz, sokan a visszaváltható üveget is inkább kidobják, mert ez így egyszerűbb, kényelmesebb számukra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-egy üveggel valóban nem éri meg az átvevő helyekre menni, esetleg azt kockáztatni, hogy potyára megyünk, mert éppen azt a darabot nem veszik át tőlünk.

A gyártók, forgalmazók marketingszempontjait értem, a csomagolással is ki szeretnének tűnni az áruözönből, különösebb érdekük nem fűződik ahhoz, hogy betétdíjas üvegekkel bajlódjanak. Azzal érvelhetnek, hogy a szelektíven gyűjtött üvegeket újra fel lehet dolgozni, kevesebb költséggel, adminisztrációval jár. Kisebb az energia- és vízfelhasználási igénye, nem kell az üvegeket mosogatni, ami a környezetet ugyancsak megterheli. A mosáshoz ugyanis lúgot és más tisztítószereket használnak, az így keletkezett szennyvizet pedig meg kell tisztítani.  Az érvelés tetszetős, de nem igaz. A különböző alternatívák összevetéséből ugyanis az derült ki, hogy a legnagyobb környezeti terhelést az egyszer használatos üveg okozza, a legkisebbet a 40-60-szor újratöltött. A környezetvédelem mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az újrahasználat technológiája munkahelyeket teremt.

Szerencsére még vannak jó megoldások, biztató kezdeményezések. A borászok többsége például azonos típusú palackokat, rekeszeket használ, visszaveszik és újratöltik egymás üvegeit. Jó lenne, ha ez a gyakorlat megmaradna, megmaradhatna, sőt mintát adna más termelőknek, forgalmazóknak is. Franciaországban tapasztaltam, hogy munkanélküliek egy kis furgonnal naponta körbejárták a területet és begyűjtötték a visszaváltható üvegeket. Miért nem lehetne ez nálunk is megvalósítani?

 

Szemét ügyek

Nejlonzacskó a fán, gumiabroncsok az erdőben, festékdobozok a parkoló autók között, kutyagumi a járdán, szétszórt szemét az utcákon, hulladékhegyek a szelektív gyűjtők környékén, rongyok, dobozok a telefonfülkékben, műanyag flakonok, sörös dobozok a tóban, alkoholos üvegek, csikkek a parkokban. Annak ellenére, hogy abban a budapesti kerületben, ahol élek, vannak utcai szemétgyűjtők, szelektív konténerek, van hulladékudvar, és még a veszélyes hulladékok elhelyezésére (elektronikai hulladék, akkumulátor, elhasználódott háztartási gép stb.) is kínálnak megoldást. Önkormányzati és magánkezdeményezésre gyűjtöttek szemetet iskolások, kerületi polgárok, lakók és politikusok; hétvégeken, illetve nagyobb ünnepek előtt pedig még az utcaseprők is rendbe teszik a területet. A szemetelési kedv azonban nem lankad. Mit lehet ez ellen tenni? A leginkább kézenfekvő megoldás a büntetés szigorítása. Sokan gondolják ezt a civilek közül és a hivatalos berkekben is. Nézzünk néhány „kreatív ötletet”.

  • Iszonyúan meg kellene büntetni az illegális szemétlerakást. Aki nem tud fizetni, mehet börtönbe. De csak a minimális életkörülményeket kell biztosítani, nehogy még jól érezze ott magát.
  • Aki szemetel, 100 óra közmunka!
  • A lakásába öntenék be egy kukásautónyi szemetet!
  • A szemetelőket 1 hét napi 8 óra utcasöpréssel büntetném, “szemeteltem, takarítok” feliratú mellényben.
  • Aki szemetel, azt azzal büntetném, hogy egy erdőben egyéb helyen lévő, nagyobb szemétkupacot is össze kell szednie és megfelelő helyre elszállítania!
  • Pórázra raknám, es 1 km-es körzetben az összes szemetet összeszedetném.
  • A szemetelőket nyilvánosan megszégyeníteném, ahogy külföldön is teszik.

Úgy tűnik, a büntetés szigorításának igénye találkozik a törvényalkotók szándékával. Az április 15-étől – parlamenti elfogadás esetén – bevezetésre kerülő szabálysértési törvény szigorúbban fogja büntetetni az illegális hulladéklerakást és a közterületen való szemetelést. Olyan mértékű lesz a bírság, amely arányos, ugyanakkor érezhető terhelést jelent az érintetteknek, és visszatartó ereje van. Szabálysértésért 5 ezertől 50 ezer forintig, ismétlésnél pedig 70 ezer forintig büntetnének. A közérdekű munka a jövőben önálló büntetésként is alkalmazható lesz.

Biztos, hogy megérett az idő a szigorításra, ugyanis a statisztikai adatok tanúsága szerint a korábbi – és jelenleg még érvényben levő – büntetési tételeknek eddig nem volt semmilyen visszatartó hatása. Két ével ezelőtt Budapesten mindössze 13.000 Ft volt a büntetés áltagos mértéke, ráadásul a kirótt összegeknek is csak a 43 százalékát tudták behajtani.

A kérdés persze, hogy a büntetési tételek emelésével meg lehet-e fékezni a „szemetelési kedvet”?  Önmagában biztosan nem, mert nem elég szigorúbb rendeleteket hozni, azokat be is kellene valakiknek tartatni. Ennek eddig nem sok nyomát láthattuk. A fenti adatbázisból az is kitűnik, hogy egy évben a fővárosban mindössze 948 köztisztasági szabálysértést derítettek fel, és ezekből csak 191 esetben szabtak ki bírságot. Egy szemét problémától egyáltalán nem mentes világvárosban!

Továbbá meglehetősen hatástalan a büntetés, ha a szemetelés tiltását, a tiszta lakókörnyezet kulturális igényének kialakulását nem támogatja a család, az iskola, a helyi közösség, ha nem támogatják hatásos és széles körű felvilágosító, szemléletformáló kampányok. Pozitív példák, jó kezdeményezések persze már vannak, de ezek többnyire esetlegesek, ad-hoc jellegűek. Valahogy nem állnak össze egy egésszé, nem válnak elfogadott és követendő értékké. Tudom, a kultúra, az attitűdök megváltoztatása hosszabb folyamat. A javulás felé tartó út talán hosszabb is, mint a lepusztításé. Én mégis reménykedem, hogy a javulás felé azért előbb-utóbb csak elindulunk.