TeSzedd– önkéntesek a tiszta Európáért

A múlt hétvégén ismét önkéntesek ezrei jelentek meg az ország különböző pontjain, hogy tegyenek tiszta környezetünkért. A szemetelés visszatérő, sőt sajnos állandó probléma. Hányszor bosszankodunk kedvenc folyóparti fürdő-, vagy horgászhelyünkön, hányszor fordul elő, hogy a minket megelőző autóból egyszerűen csak kihajítják a szemetet az út szélére? A szervezők azt remélik, hogy a példamutatás szemléletformáló hatással lehet a notórius környezetszennyezőkre.

A TeSzedd!Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció, ma hazánk legnagyobb, önkéntességi alapon szerveződő mozgalma. A „tavaszi nagytakarítás” során az ország különböző pontjait tisztították meg a vállalkozó szellemű civilek. A program célja kettős: egyrészt sokunk igényét fejezi ki az élhető környezetre, másrészt remélhetőleg minél többen ráéreznek az önkéntesség önzetlen szépségére.

Abból a szempontból is unikális volt a május 9. és 11. között zajló akció, hogy idén, először csatlakozott hazánk az európai „Let’s clean up Europe!” mozgalomhoz. Május 10-én összesen 28 országban zajlottak hasonló akciók. Örülünk neki!

ECUD_EN_HD

Általános szabály, hogy nem lehet összeszedni bármilyen hulladékot, csak olyat, amit kesztyűben, biztonságosan bele lehet helyezni a zsákokba. Az építési törmelék, az autóalkatrészek, az olajos edények, az elektronikai készülékek nem tartoznak ebbe a kategóriába. Annyit azért szomorúan meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen módon kollektált hulladék nem kerülhet bele a szelektív rendszerbe szennyezettsége miatt.

Véletlen tudtuk meg, hogy bizonyos régiókban cégek is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Tati Környezetvédelmi Zrt. Tatán az Öreg-tó környékét takarította ki, ráadásul más megyei cégekhez eljuttatott felhívásuknak köszönhetően egész sokan melléjük álltak. Külön érdekessége a dolognak, hogy az Esőemberekét Alapítvány autista fiataljait is bevonták.

kep1

Tatabányán a Gallavit munkatársai a Turul-emlékmű környékét tisztították meg. Én speciel eddig mindig csak elrohantam mellette az autópályán, talán most már meg is állok, ha már így eszembe juttatták. Oroszlányban a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. a Dobai-tó partját szabadította meg a mocsoktól, míg Szigetszentmiklóson a Terra-Logosok a Bucka-tónál dolgoztak. Balatonfűzfőn az Envisio és a Fűzfői Hulladékégető „szemétkommandója” erőteljes támogatást kapott a helyi Irinyi János Általános Iskolától, 44 diák és 2 tanár személyében. Vasárnapra sem fogyott el a lendület, Esztergomban a Polplast a Prímás-szigetet takarította ki, így újra eldobált csokis papírok, sörösdobozok nélkül sétálhatunk a Dunánál.

kep2

Nem túlértékelve a cégek szerepvállalását, követendő példának tartom önkéntes munkájukat. A következő akció előtt bíztassuk arra főnökünket, kollégáinkat, hogy keressük meg a legközelebbi pontot és csatlakozzunk! Csapatépítőnek sem utolsó, ráadásul jót is teszünk. Ahogy a mondás tartja: „kellemest a hasznossal”.

 

Norvég minta

Olvasom a hírt, hogy Európa szemetéből csinál pénzt és állít elő energiát – az olajban egyébként gazdag – Norvégia. Az északi országba Svédországból, Olaszországból és az Egyesült Királyságból tonnaszám viszik a szemetet, hogy ott helyi cégek szétválogassák és elégessék azt. Van olyan norvég város, ahol az energia felét szemétégetésből nyerik. És a norvégok túlnyomó többségének, 71 százalékának nincs kifogása az ilyen típusú energiatermelés ellen, legfeljebb attól tartanak, hogy a külföldről érkező szemetet nem válogatják szét rendesen.

Hundertwasser
District Heating Plant Spittelau, Vienna 1988-1992
Photographer: Hubert Kluger
© 2013 NAMIDA AG, Glarus

Ez számunkra azért lehet meglepő, mert a hazai környezetvédők egyöntetűen elutasítják a szemétégetőket, van, aki ennek indokairól harcos brosúrát is írt.

A bökkenő viszont az, hogy a szemétégetést az a Norvégia végzi, amelynek környezetvédelme mintaszerű. Hogy is van ez? A norvégok (és tegyük hozzá mások is, finnek, svédek, osztrákok stb.) ne tudnák, hogy környezetet szennyeznek? Egy abszolút tiszta ország ennyire felelőtlen lenne? Vagy egészen másról van szó? Lehetséges olyan technológia, amely biztonságos, környezetkímélő, amely minimálisra csökkenti a kibocsátást?  Lehetséges gondosan szétválogatott és „tisztának” tartott szemetet elégetni, olyanokat, amelyek nem szabadítanak fel káros anyagokat?

Ha már szemetet termelünk, mi a jobb, az elfogadhatóbb megoldás eltüntetésére? Az égetés, a lerakás? Az energiaigény elégséges indok lehet-e az égetésre? Kinek adjak igazat ebben a kényes kérdésben? Ki a hitelesebb, az égetést ab ovo elutasító zöldek, vagy a világ legkörnyezetvédőbb országa? Számomra ez egy igazán komoly dilemma.

Kép forrása: www.hundertwasser.com

Hulladékhappening

Vannak alkotói csoportok, akik a szemét megfelelő elhelyezésére hívják fel a figyelmet mulatságos produkciókkal. Villogó számlálóval ellátott, kamu üveggyűjtő „bankot” tesznek ki egy üvegvisszaváltó hely közelébe; feneketlenkút hanghatást keltő szemétgyűjtőt készítenek; flashmobot szerveznek. A produkciók valóban meghökkentők, látványosak, de vajon elérik-e környezetvédelmi céljukat?  Alkalmasak-e a figyelem felkeltésére, illetve – ahogy azt az alkotók szeretnék – az attitűdök megváltoztatására? Úgy tűnik, a figyelmet sikerült felkelteniük, az akciókról készült videók milliós nézettséget értek el. A lentebb is megnézhető Üvegbankot (Bottle Bank Arcade) eddig közel két és félmillióan, a világ legmélyebb kukájáról szólót (The world’s deepest bin) több mint 4 millióan, a szemétkerülgető flashmobot (Recycling a bottle, flashmob style) 1millió kétszázezren látták csak a csak a Youtube-on

Milliós nézettség tehát elérhető, de az attitűdváltással kicsit más a helyzet, azok nem mozdíthatók ilyen könnyen. Nem, mert hosszú évek során, a nevelés, a tapasztalás, az értékrend hatására alakulnak ki, beépülnek a személyiségbe, viszonylag stabilak, mert alkalmazkodási, eligazodási, én-védő funkciókkal is bírnak. Az attitűdformálás a szemetelés vonatkozásában is bonyolultabb, összetettebb feladat, amihez az ilyen alkotások ugyan hozzájárulhatnak, de önmagukban nem elégségesek. Több mindennek kell még történni ahhoz, hogy a kívánt magatartás belsővé váljon, hogy az emberek a hulladékokat mindig megfelelően módon, megfelelő helyre tegyék, és ez természetes szükségletük legyen. De ne legyünk telhetetlenek, kezdetnek azért nem rosszak ezek a kisfilmek. Még akkor is, ha csak szórakoztatnak bennünket.

Üvegbank

Mire gondolhattak a film nézői? Kinevették a „bankhoz” látogató lúzereket, esetleg elgondolkodtak a film üzenetén is?

 

 

A világ legmélyebb kukája

Egy furcsa hanghatás kétség kívül figyelemfelkeltő, de vajon meddig marad meg az élmény?

 

 

Flashmob

Elvárható-e, hogy mások által eldobott szemetet felvegyünk és a kukába dobjuk?

 

 

Csak a szegények szemetelnek? – Illegális hulladéklerakás

„Arra, hogy szemetes, koszos a város sok mindent lehet mondani “kifogásként”, csak azt nem, hogy ez az alacsony életszínvonal meg szegénység meg ilyesmi miatt van. Olyan, hogy “megélhetési szemetelés” tudtommal nincs, ez a kultúra, illem és intelligenciaszint alacsony mivoltát jelzi.” (maques’sparks )

Van egy nem kívánatos hatása is a szelektív gyűjtésnek. Mint minden környezetkímélő technológia, a szelektív rendszer is többe kerül, ez pedig arra késztethet fogyasztókat, hogy különböző eredetű hulladékaikat erdőkbe, árokpartokra, parkoló autók közé rakják le. Erre a szegénység lenne a magyarázat? Nem zárhatjuk ki a kapcsolatot, de az biztos, hogy a szemetelésnek nem az anyagi korlát a legfőbb oka. Igaz, hogy a kisjövedelmű lakosok a nettó jövedelmük akár 2-3%-át is a hulladékdíjra költik, (ami látszólag nem nagy összeg, de van, akiknek ez bizony sokat számít), de az is, hogy az önkormányzatok komoly kedvezményeket adnak az igazán rászorulóknak, például a 70 éven felülieknek, nagycsaládosoknak, fogyatékosoknak stb.

Azzal, hogy a hulladékot műanyag zacskókban, zsákokban kiviszik az erdőbe, valójában csak azok nyerhetnek, akik annyi hulladékot halmoznak fel, ami nem fér el, vagy nem tehető be egy kukába (sitt, festékek, gumiabroncs, akkumulátor stb.). Meg azok, akik – a chipes edényekben elszállított – hulladékmennyiség után, arányosan fizetnek, de ilyen még kevés helyen van. Azoknak viszont, akik nem ilyen rendszerben szállíttatnak, akkor is fizetniük kell, ha történetesen nincs mit. Ha pedig az ingatlan tulajdonosa nem tudja, vagy nem akarja a díjat kiegyenlíteni, annak is elszállítják hulladékait, ám díjhátralékát a jegyző be fogja rajta vasalni. Persze, ha tudja, de ez más kérdés.

Az illegális hulladéklerakás, szemetelés tehát nem igazolható szegénységgel, még akkor sem, ha kétségtelen, gyakran együtt járnak. Nem, mert takarékossági szempontból sincs mindig értelme, ráadásul más módja is van a hulladék csökkentésnek. Ami rendelkezésére áll mindenkinek, jövedelmi helyzetétől függetlenül. Nem érdemes a szemetet erdőbe vinni, autók közé lerakni, ha van más, környezetkímélő egyben takarékos megoldás is.

Gyűjthetünk szeletíven, papírtól, üvegektől, pet palackoktól már most is nagyon sok helyen szabadulhatunk meg ilyen módon. Komposztálhatunk, ettől nem csak a hulladék mennyisége lesz kevesebb, hanem értékes humuszhoz is jutunk. Jelezhetjük postaládánkon, hogy nem kérünk reklámagyagokat. Meghibásodott tárgyainkat, megjavíttathatjuk, és használt ruháinkat sem kell feltétlen kidobnunk, tovább is adhatjuk másoknak. Vásárlásainkkor előnyben részesíthetjük a tartós termékeket, a kimért élelmiszereket, amelyeket szövet, papír szatyorban, kosárban is hazaszállíthatunk. A konyhában papír helyett használhatunk törlőruhákat, csomagoló szalvéta helyett konyharuhát, vagy dobozokat, drága tisztítószerek helyett szódabikarbónát, ecetet. A lejárt gyógyszereke visszavihetjük a gyógyszertárba, veszélyes anyagokat a hulladékudvarba, a háztartási sütőolajat a benzinkutakhoz. Aki komolyan gondolja, itt még újabb tippeket is találhat. http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/kis-gondolkodas-kis-odafigyeles-nulla-hulladek Saját tapasztalatból mondom, a hulladékmennyiség kis odafigyeléssel felére, harmadára csökkenthető. A társasházban, ahol élek, régebben két kukára volt szükségünk, de amióta szelektíven gyűjtünk és használjuk a komposztálót is, már egy is elég. Ha valaki nekem nem hinne, higgyen az osztrákoknak. Ausztriában háztartásonként és évente száz kilogramm kommunális hulladékot szállítanak el, míg nálunk ennek a három-négyszeresét. Van hova fejlődnünk!

Kevesebb szemetet!

Idén Magyarországi is csatlakozott a hulladékcsökkentés európai hetéhez. Az akció hivatalosan november 17. és 25. között zajlik, azonban a feleslegesen megtermelt szemetünk mérséklését az év minden napján megtehetjük.
A csatlakozó munkahelyi és iskolai közösségeknek, intézményeknek, vállalkozásoknak, civil szervezeteknek egyszerű, a mindennapokban folyamatosan megvalósítható hulladékcsökkentési vállalást kell tenniük.

Az OHÜ tájékoztatása szerint az idei akció középpontjában az újrahasználat áll, vagyis olyan megoldások bemutatása, népszerűsítése, amelyekkel úgy előzhető meg a hulladék keletkezése, hogy az adott termék az eredeti funkciója szerint tovább használható vagy más formában hasznosul. Vállalást tehet például egy munkahelyi közösség arra, hogy kimutathatóan kevesebbet nyomtat.

Vállalás lehet az is, hogy összegyűjtik az olyan lapokat, amelyeknek csak az egyik oldalára nyomtattak, és ezeket felajánlják óvodáknak, iskoláknak, hogy a gyerekek rajzolhassanak ezekre. Iskolai osztályok gyűjthetnek olyan, az eredeti funkciójára nem, vagy csak alig használható ruhaféléket, amelyekből rongyszőnyegeket készítenek, és azokat helyben használják vagy jótékonysági célra ajánlhatják fel.

A témához kapcsolódó legkülönbözőbb ötleteket várják, de az érdeklődők példákat is találhatnak a hulladékgazdálkozási ügynökség, illetve a hulladékcsökkentési hét honlapján (www.ohukft.hu/europai-hulladekcsokkentesi-het). A csatlakozni kívánók a hulladékgazdálkodási ügynökségnél regisztrálhattak, illetve regisztrálhatnak.

Az akcióhét magyarországi szervezőjeként az OHÜ összefogja és segíti a jelentkezőket, a résztvevők és vállalásaik felkerülnek a hulladékcsökkentési hét honlapjára. Az Európai Hulladékcsökkentési Hetet (EWWR) 2009-ben rendezték meg először. Idén húsz ország kapcsolódott be az akcióba.

A program főtámogatója az Európai Bizottság. Az ÖHÜ tájékoztatása szerint az EWWR-hez a kelet-közép-európai régióból elsőként Magyarország csatlakozott. A magyarországi jelentkezőkkel tovább növekedhet az eddigi, 14 ezret meghaladó aktív európai hulladékcsökkentő közösségek száma.

Egy illegális hulladéklerakó keletkezéstörténete

Az illegális lerakás problémáiról már volt szó ezen a blogon, most a genezist szeretném bemutatni egy megtörtént eset kapcsán. Egy gyönyörű, panorámás, hegyi telket vásároltam még a 80-as évek végén a Dunakanyarban. A terület nadrágszíjparcelláin korábban szőlőt, málnát, ribizlit termesztettek a helyben lakó sváb családok, ezeket a kerteket adták el városi népeknek, akik üdülőhellyé alakították azokat. Az üdülő, kertészkedő telektulajdonosokkal együtt viszont megjelent a szemét is, aminek elhelyezésével a helyi önkormányzat akkor még egyáltalán nem foglalkozott. Így aztán mindenki úgy oldotta meg, ahogyan tudta: volt, aki hazavitte lakóhelyére, volt, aki elásta, elégette, és sajnos olyan is, aki nemes egyszerűséggel bedobta az erdőbe. Így vált egy idő után szemetessé a környék, amit évente ugyan közös munkával megtisztítottunk, de rövidesen ismét kezdhettük elölről. Más megoldást kellett találnunk.

Megkeresésünkre az önkormányzat végre hajlandó volt segíteni, a hegyre menő utak bejáratánál hulladékkonténereket helyezett el, amit hetente egyszer el is szállított. Azt hittük megoldódott a probléma, de nem, csak a régi helyett új keletkezett. A környező települések lakói rájöttek, hogy itt ingyen is lerakhatják a szemetet, sőt, rövidesen a kisvállalkozók is használni kezdték, autóval hordták ide csomagolóanyagokkal, pet-palackokkal teletömött zsákjaikat. A konténer pillanatok alatt megtelt, a hegylakóknak így nem maradt más, mint hulladékos zsákjaikat a tároló mellé rakni.

A környék arculata drámai módon megváltozott, szeméthegyek képződtek, a szél széthordott minden könnyű anyagot, a fákon, bokrokon műanyag bevásárlótáskák lógtak, az utak mentén papírdarabok, pet palackok hevertek. Ha már így alakult, sokan azt gondolták, ez egy hulladéklerakó, tehát ide lehet hozni elhasznált bútoraikat, veszélyes hulladékokat, sittet, gumiabroncsokat.

Az önkormányzat ismét lépett, megszüntette a konténeres gyűjtést, és új, zsákos hulladékszállítási rendszert vezetett be: megadott helyen és időben lehet – az 500 forintért vásárolható – 120 literes zsákokat átadni. Ez a rendszer sem vált be. A telektulajdonosok (és a korábban már odaszokott városlakók) egy része úgy gondolta, minek fizessenek ezért, egyszerűbb a hulladékot saját zsákokba csomagolni, és az egykori konténer helyére lerakni. Pedig volt ott egy tiltó tábla is, amelyik komoly büntetést helyezett kilátásba. Teljesen hatástalanul, hiszen nem volt, aki a tiltásnak érvényt szerzett volna, sőt, egy idő után a táblát is ellopták.

Az üdülők annyira elkényelmesedtek, hogy ha szóvá tesszük, felháborodva kérdeznek vissza, miért, hova tegyük a szemetet? Pedig van rá mód, legálisan is. A már említett zsákos gyűjtésen kívül (igaz, pénzbe kerül, bár nem sokba) van a közelben hulladékudvar (igaz, oda el is kell szállítani), vannak szelektív gyűjtőszigetek, és mindenkinek módja van komposztálásra is.

Kipróbáltam, tehát tudom, mit beszélek. A papírhulladékot, üveget, fémet és pet-palackokat vihetem a szelektív gyűjtőkbe, a szerves hulladékot pedig a kerti komposztálóba. A keletkezett hulladék mennyiségét így legalább 60 százalékkal tudom csökkenteni. Egy hét alatt legfeljebb egy 20 literes zsák telik meg, amit – ha nem akarom a „drága” önkormányzati zsákba helyezni – könnyedén el tudom vinni az otthoni szemeteskukába. Akár gyalog, a hátizsákomban is. Csak azt nem értem, hogy ezeket a nyilvánvaló lehetőségeket mások miért nem használják ki? Miért jobb a környékből hulladéktelepet létrehozni, majd arról panaszkodni, mivé vált ez az egykori gyönyörű hely? Nyilvánvaló, hogy az önkormányzatnak a helyi üdülőegyesülettel összefogva kellene a telektulajdonosokat tájékoztatni. Több alkalommal, több módon (levél, plakát, tiltó tábla, szóbeli tájékoztatás) kell a hulladékgyűjtéssel kapcsolatos tennivalókat megüzenni, mert, mi magyarok az egyszeri felszólításra nem igazán reagálunk. (Erről szól a Kossuth nóta is: Ha még egyszer, azt üzeni…) Ezután már tényleg nem marad más, mint a renitensek megbüntetése, mert az olyan tiltás, amelynek soha, semmilyen következménye sincs, egyenlő a normaszegésre való bátorítással.